4 talált cikk a mentesülés munkavégzési kötelezettség alól , munkaszerződés kifejezésre

Kérdés: Cégünk a koronavírus okozta szigorítások miatt már március 18-tól (ha jól emlékszem az időpontra) rövidített nyitvatartásban üzemelhetett. Minden üzletünk bevásárlóközpontban működik, így ezt a szigorítást nem tudtuk megkerülni. Ez üzlettől függően napi öt- vagy hatórás nyitvatartást jelentett. Április 1-jétől jött az a "lehetőség", hogy amelyik cég szeretne, az élhet a 24 havi munkaidőkerettel. Mi éltünk is ezzel. Nálunk április 1-jén még mindenki bement dolgozni, ott elrendezték a dolgozók a boltot, majd április 2-től mindenki elment "kötelezően" szabadságra. Általában ez 10-12 nap szabit jelentett. Azután állásidő helyett szabadnapra osztottuk be a dolgozókat, így munkaidőkeret lévén, a havi ledolgozandó óraszámhoz képest sok-sok mínuszórája keletkezett a dolgozóknak, melyet a jövőben le lehet dolgoztatni a keret végéig. A szabadság a problémás. A nyitvatartási idővel számoltuk el a szabadságokat, azaz öt vagy hat órával, attól függően, hogy meddig lehetett volna nyitva az adott üzlet. Ezáltal ezen napokra is mínuszóra keletkezett, mert nem nyolc órával történt az elszámolás, mivel nyolc órát nem is lehetett volna nyitva a bolt. Van, aki azt állítja, hogy attól, hogy a nyitvatartásunk csak öt vagy hat óra, mi még beoszthattuk volna a munkavállalónkat nyolc órára is. Kb. 10 éve egyhavi munkaidőkeretben dolgozunk, és az egyenlőtlen munkaidő-beosztás miatt előfordulhat, hogy a dolgozó beosztása egyik napra 10, másik napra 6 vagy 9,5 órára van megírva. Lehet, hogy valakinek már nyitás előtt be kell jönnie, vagy éppen utána még bent kell maradnia, de az előre megírt beosztás már eleve úgy van kitöltve, és tud róla a munkavállaló is. Ebben az esetben nem értem, miért kellene nyolc órával elszámolnunk, ha öt vagy hat órát lehet nyitva a bolt, amit amúgy ki sem nyitottunk. Úgy gondoljuk, ha teljes munkaidős dolgozónk van, nem szerezhet mínuszt szabadság alatt, ahogyan pluszt sem, ha például hirtelen szabadságot kell kivennie, miközben 12 órára lett volna beosztva arra a napra. Vagy ha napi 10 órát dolgozik, akkor elég négy napot is kivennie, és akkor is megvan a heti 40 órája a szabadság alatt. A jogszabályban az van leírva, hogy szabadságot munkanapra lehet kiadni, és annyi órára, amennyire be lett volna osztva a dolgozó. Erre szintén lehetne mondani, hogy akkor ő nyolc órára lett volna beosztva, de az meg ellenkezik a gyakorlattal.

Kérdés: Társaságunknál több munkatársunk rendszeres véradó. Egy ideje a munkahelyen belül nem szervezünk véradást, de a székhelyünktől nem messzire lévő egészségházban erre szinte minden hónapban sor kerül. Jelenleg nagy gondot okoz számunkra, hogy a vírus elmúltával utolérjük magunkat a megrendelések feldolgozásával, ezért igyekszünk minden távollétet elhalasztani vagy megtiltani. Korlátozhatjuk-e a munkavállalók véradás miatti távollétét? Azt szeretnénk, hogy erre évente csak egyszer kerülhessen sor, amikor azt mi magunk, a cégen belüli helyszínen szerveznénk meg.

Kérdés: Egyik munkavállalónk kezdeményezte munkaviszonyának felmondással történő megszüntetését azzal, hogy meghatározott egy időpontot is a munkaviszony megszűnésének napjaként. Ez a munkavállaló által megjelölt nap azonban a munkavállalóra irányadó felmondási idő végét megelőző időpontra esik. A munkáltató "elengedné" munkavállalóját az általa kért időpontban, vagy­is eltekintene a felmondási idő (teljes) letöltésétől, azonban ragaszkodna a munkaviszony "felmondással" történő megszüntetéséhez. Megteheti-e ezt a munkáltató, vagy ez már – mivel a felmondás törvényi szabályaitól eltérünk – csak közös megegyezéssel lehetséges?

Kérdés: Egyik munkavállalónknak tartós fogászati kezelésre van szüksége, és munkaideje alatt kíván eljárni az orvoshoz. Arra hivatkozással kéri a munkavégzés alóli mentesülést, továbbá erre az időszakra távolléti díj fizetését, hogy ő "kötelező orvosi vizsgálat alatt áll". Problémánk, hogy a Munka Törvénykönyve nem határozza meg konkrétan, hogy mely kezelések, vizsgálatok minősülnek kötelező orvosi vizsgálatnak. Jogos a munkavállaló igénye?