14 talált cikk a kölcsönzött munkavállaló , munkaidő kifejezésre

Kérdés: Egy, az utóbbi időben egyre elterjedtebb jogintézmény, illetve kapcsolatrendszer értelmezésében, a munkaerő-kölcsönzéstől való elhatárolásban kérjük a segítségüket, mégpedig az "Employer of Record" (EOR) intézményével kapcsolatban. Ez alatt olyan, valamely uniós tagállamban székhellyel rendelkező szervezeteket értünk, amelyek megállapodást kötnek egy többnyire (de nem kizárólag) harmadik országbeli vállalattal, hogy a nevükben – de facto helyettük – alkalmazzák az általuk megjelölt munkavállalókat és fizessék a munkabérüket, ezek mellett pedig felelősséget is vállalnak a foglalkoztatási és adózási kérdésekben. Tehát egy EOR-vállalat kvázi a munkáltató szerepét veszi át, és ellátja a HR-rel, bevándorlással és bérszámfejtéssel kapcsolatos jogi és adminisztratív teendőket. Ugyanakkor a napi munkavégzésben az EOR nem vesz részt, nem ad utasításokat a munkavállalóknak, és nem is ellenőrzi munkavégzésüket. A struktúra használata – elméletileg – lehetővé teszi a harmadik országbeli vállalatok számára, hogy közvetve, helyi jogi személy létrehozása nélkül "foglalkoztassanak" munkavállalókat egy tagállamban. Fontos, hogy az EOR-vállalat a megbízó harmadik országbeli vállalat által megjelölt személyt alkalmazza, tehát toborzási tevékenységet nem végez. Ezek alapján úgy tűnik, hogy a tényleges felügyeleti és irányító szerepet az EOR-vállalattal szerződésben álló munkáltató látja el, például meghozza a javadalmazásra, a munkavállaló feladataira és felelősségeire, a projektekre és a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó valamennyi döntést. Az EOR ezen tevékenységek adminisztratív és jogi hátterének biztosításáért felel. A fent ismertetett jellemzők alapján felfedezhető-e különbség a magyar jogban ismert és alkalmazott munkaerő-kölcsönzés és az EOR között, vagy a két intézmény megfeleltethető-e egymásnak? Amennyiben nem azonosak, létezik-e az EOR-t szabályozó jogszabály a magyar jogban, vagy teljesen ismeretlen és szabályozatlan még ez a jogintézmény? Amennyiben az EOR-tevékenység munkaerő-kölcsönzésnek minősül, azonban a vállalat nincsen munkaerő-kölcsönzőként nyilvántartásba véve, ennek milyen következményei lehetnek, továbbá a munkavállaló erre a kötelezettségszegésre történő hivatkozással közvetlenül érvényesíthet bármilyen igényt? Amennyiben igen, melyek ezek?

Kérdés: Amennyiben a kölcsönvevők megszüntetik a munkavállalók kikölcsönzését, arra hivatkozással, hogy a COVID-19-járvány miatt leállítják/csökkentik a termelést, akkor a kölcsönzött munkavállalónál a kikölcsönzés hiánya díjazott vagy díjazás nélküli állásidő lesz?

Kérdés: Az Mt. XVI. fejezete szerinti kölcsönbe adó olyan kölcsönvevőkkel áll kapcsolatban, akiknél munkaidőkeret van érvényben. Értelmezésünk szerint ilyen esetben a kölcsönzött munkavállalóra is irányadó a kölcsönvevőnél alkalmazott munkaidőkeret. Mi a helyes eljárás abban az esetben, ha a munkaidőkeret lejárta előtt átmegy a kölcsönzött munkavállaló egy olyan munkáltatóhoz, amelyiknél szintén munkaidőkeret van érvényben? Hogyan kell elszámolni/lezárni a munkaidőkeretet? Van-e törvényi kizáró ok a fentiekre?

Kérdés: Az egyik kölcsönzött munkavállalónk kikölcsönzése egy év után megszűnt, a kölcsönvevő visszaküldte. Gyorsan el tudtuk helyezni máshol, de a következő kikölcsönzésében problémák léptek fel a szabadsága kiadásánál. Az első kölcsönvevő ugyanis napokban kezdte el idén kiadni a szabadságot, az új viszont órákban adná ki, ami teljesen eltérő eredményt hozna. Mit lehet ilyen esetben tenni, az új kölcsönvevő kiadhatja órában a szabadságokat?

Kérdés: A kiközvetített munkavállalót miért nem ellenőrzik? Munkaidőben céges eszközökkel, gépekkel "fusimunkát" végez. Ha ki is megy a területre, csak kb. 2-3 órára, és ez már hónapok óta így zajlik.

Kérdés: Kölcsönvevőként foglalkoztatunk munkavállalókat. A nálunk hatályos kollektív szerződés alapján elrendelhetünk-e 12 havi munkaidőkeretet a kölcsönzött kollégáknak, vagy sem? Kérem szíves álláspontjukat a kérdésben!

Kérdés: Közérdekű nyugdíjas-szövetkezeti tagot milyen feltételekkel lehet alkalmazni, és milyen járulékfizetési kötelezettség terheli a feleket? Mik a szövetkezet alapítási feltételei, hogyan kell eljárni stb.?

Kérdés: A kérdésem a vasárnapi munkavégzés tilalma témájában a 2015. évi XVII. törvényben megjelent Mt.-módosításhoz kapcsolódik. Ez a törvény az Mt. 140. §-át módosítja, amelynek (2) bekezdése meghatározza, hogy milyen vasárnapi munkavégzés esetén jár plusz 50% pótlék a dolgozónak. Ezt, illetve ennek a jogszabálynak az indokolását nem tudjuk az egyéb vonatkozó jogszabályokkal, a Kertv.-vel és a Kszvmtv.-vel együtt úgy értelmezni, hogy az adott esetre egyértelmű választ adjon. Esetünkben a munkavállaló árufeltöltőként dolgozik egy áruházban. Kérdés, hogy ő a Kertv. szerint "kereskedelmet kiszolgáló tevékenységet" végez-e? Ha igen (ezt példálózóan a kérdéses jogszabály indokolása is tartalmazza), akkor nem vonatkozik rá a Kszvmtv., hiszen az kimondja az 1. §-ában, hogy a hatálya nem terjed ki a kereskedelmet kiszolgáló tevékenységre. Tehát emiatt egy árufeltöltő vasárnap is végezhet munkát, és nemcsak a Kszvmtv. szerint kijelölt néhány vasárnapon, hanem bármelyik vasárnap, mint ahogy ez a kereskedelemben szokásos is, hogy a nyitvatartási időn kívül végezhetők el ezek a kiszolgálótevékenységek? A kérdésünkre, hogy egy árufeltöltőnek mennyi pótlék jár a vasárnapi munkavégzésért, az Mt. módosított szövege alapján kétféle válasz adódna: egyfelől a néhány, a Kszvmtv. szerint kijelölt vasárnapon 100%, másrészt minden más átlagos (tehát nem a Kszvmtv. szerinti kijelölt) vasárnapon pedig csak 50%, mivel az Mt. 140. §-a (2) bekezdésének szövege a plusz 50% pótlékot csak a kijelölt vasárnapokhoz köti. Helyes-e az értelmezésünk, mert az Mt.-módosítás indokolásának szövege ettől ellentétes értelmezésre utal, abból úgy tűnik, mintha az árufeltöltő is csak a kijelölt vasárnapokon végezhetne munkát, holott a jogszabályból nem ez következik? Ha az árufeltöltő munkaerő-kölcsönzés keretében végez munkát, ez bármit változtat-e az irányadó szabályokon?

Kérdés: Cégünk munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozik. Nincs kollektív szerződésünk, jelenleg hathavi munkaidőkeretet alkalmazunk, több műszakos munkarendben foglalkoztatjuk a munkavállalókat. A kölcsönvevő cégnél viszont van kollektív szerződés, amely a kölcsönbe vett munkavállalókra nem érvényes, és ők éves munkaidőkeretet határoznak meg. Eddig a kölcsönzött munkavállalóknál fél­évente történt a munkaidő elszámolása, a kölcsönvevő cég saját állományánál pedig évente. De a kölcsönvevő cég ragaszkodik ahhoz, hogy a kölcsönzött munkavállalóknál is évente történjen a munkaidő-elszámolás, vagyis a mi cégünk is éves munkaidőkeretet alkalmazzon. Meghatározhatunk-e mi is éves munkaidőkeretet, hiszen a munkaidő-beosztás a kölcsönvevő cég feladata? Hogyan tudunk eleget tenni a megbízó cég igényeinek, ha nem kívánunk kollektív szerződést kötni a jövőben sem?

Kérdés: Az Mt. szabályai alapján lehetséges-e munkaerő-kölcsönzés esetén, hogy a kölcsönbe adó munkáltató egy jogviszonyban nemcsak egy, hanem két kölcsönvevő részére kölcsönzi ki a munkavállalót? Tehát pl. a nap 4 órájában a munkavállaló az egyik kölcsönvevőnél, a fennmaradó 4 órában pedig egy másik kölcsönvevőnél végez munkát. Az Mt. 222. §-a (3) bekezdésének szabályai, miszerint a többmunkáltatós munkaviszony szabályai kölcsönzés esetén nem alkalmazhatók, hogyan értendők? Ha nem lehetséges ezt egy jogviszonyban megoldani, akkor milyen egyéb jogszerű megoldás van erre? Két külön jogviszonyt létesíthet-e a kölcsönbe adó munkáltató és a munkavállaló erre?