7 cikk rendezése:
1. cikk / 7 Cafeteriajuttatásra való eltérő jogosultság – csoportképzési szempontok
Kérdés: A cafeteria bevezetése előtt állunk, szeretnénk eltérő juttatásokat adni egyes munkavállalói csoportoknak. A kérdésem az lenne, hogy szabályosan járunk-e el akkor, ha a teljes munkaidős (azonos munkakörű) foglalkoztatottaknak keretösszeget állapítunk meg, választható elemekkel, míg a részmunkaidőseknek egy fix elemet adunk a választás lehetősége nélkül? Ugyanabban a munkakörben egyszerűsített foglalkoztatottak is szoktak dolgozni, nekik milyen módon határozhatunk meg juttatást? Azonos munkakörben eltérő juttatásokhoz képezhetünk az alábbiak szerint csoportokat? 1. csoport: teljes munkaidős; 2. csoport: részmunkaidős; 3. csoport: próbaidős; 4. csoport: az egyszerűsített foglalkoztatottak. Ha ez a csoportképzés nem megfelelő, akkor milyen szempontok szerint csoportosíthatjuk a munkavállalókat?
2. cikk / 7 Fizetés nélküli szabadság – külföldi munkavállalás céljából
Kérdés: Néhány hétre lehetőségem lenne külföldön jól fizető idénymunkát végezni, ezért fizetés nélküli szabadságot szeretnék kérni az itteni főnökömtől. Az erre irányuló kérelmemet köteles vagyok-e indokolni, ha pedig nem teszem, akkor megteheti-e, hogy nem enged el? Ha elenged, akkor azt milyen módon közölje, kell-e valamilyen megállapodást kötnünk, vagy elég, ha szóban hozzájárul? Jár-e nekem bármilyen juttatás erre az időre a törvény szerint?
3. cikk / 7 Egyszerűsített foglalkoztatás bére – a végrehajtás hatálya alá tartozás
Kérdés: A Munkaügyi Levelekben megjelent 1624. kérdésre a válaszadó azt a választ adta, hogy egyszerűsített foglalkoztatásból származó munkabérből lehet végrehajtási letiltást foganatosítani, mert az is munkabérnek minősül. A Vht. 65. §-ának (4) bekezdése szerint munkavállalói munkabérnek minősül a munkáltató által, a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti béren kívüli juttatás kivételével minden olyan, a munkavállaló munkaviszonyára vagy annak megszüntetésére, megszűnésére tekintettel kifizetett pénzbeli juttatás, amelyet személyijövedelemadóelőleg-fizetési kötelezettség terhel a magánszemélynél. Ugyanakkor az Eft. 8. §-a (3) bekezdésének b) pontja szerint a munkavállalót a közteher megfizetése esetén nem terheli szja-előleg-fizetési kötelezettség. Ezen két jogszabály együttes olvasatát én úgy értelmeztem, hogy abban az esetben, ha az alkalmi munkavállalónak kifizetett alkalmi munkavállalói bér után a magánszemélynél nem keletkezik szja-előleg-fizetési kötelezettség, az a Vht. szerint nem minősül munkavállalói bérnek, így nem helyezhető levonás alá.
4. cikk / 7 Egyszerűsített foglalkoztatás – utazási költségek
Kérdés: Alkalmi munkavállalót foglalkoztatunk egy hónapban 3-szor 5 napot. Kifizethetjük-e neki a havi távolsági bérletét, amivel bejár dolgozni, illetve kötelesek vagyunk-e erre? Költségként el lehet-e számolni?
5. cikk / 7 Egyszerűsített foglalkoztatás és ápolási díj
Kérdés: Ápolási díjban részesülőt lehet-e foglalkoztatni egyidejűleg egyszerűsített foglalkoztatás keretében?
6. cikk / 7 Zeneszolgáltatás – de milyen jogviszony?
Kérdés: Egy cégnél dolgozom főállásban, ahol egy évzáró céges rendezvényen én szolgáltatnám a zenét. Nincs vállalkozói igazolványom, nem vagyok számlaképes, csupán hobbiszinten, otthon foglalkozom a zenéléssel. Ezért én a cégtől nem kérek semmiféle juttatást, csupán annyit, hogy biztosítsák a rendezvényre a hang- és fénytechnikát. Kérdésem: mindez milyen jogviszonynak minősül? Kell-e nekem valamilyen szervhez bejelentenem erre az egy estére szóló tevékenységem, és ha igen, milyen formában? Kell-e nekem vagy a cégnek, ahol dolgozom, fizetnem valamilyen közterhet?
7. cikk / 7 Egyszerűsített foglalkoztatás – "maximumbér"?
Kérdés: Az egyszerű foglalkoztatással alkalmazott alkalmi munkavállalónak (teljes munkaidőben) mennyi bér fizethető? Csak a minimálbér vagy több?