2 cikk rendezése:
1. cikk / 2 Részmunkaidő kötelező kikötése és az utóhatások
Kérdés: Az Mt. 61. §-ának (3) bekezdése a munkaszerződés kötelező módosításának esetét nevesíti. Eszerint, ha az ott leírt feltételek fennállnak, a munkáltató hozzájárulása nélkül is, a munkaszerződés 4 órás részmunkaidőre módosul. Amennyiben a munkáltató a munkaszerződés szerinti munkakörben részmunkaidőben nem tudja a munkavállalót foglalkoztatni, mivel a munkavállaló vezetőként egyedül tölti be az adott munkakört, amelynek feladatait (mennyisége, sajátossága miatt) nem lehetséges részmunkaidőben ellátni, a munkát pedig másként nem tudja megszervezni, hiszen más munkavállaló ugyanezt a munkakör nem tölti be, tehát a feladatokat nem lehet szétosztani, felmondással [az Mt. 66. § (6) bekezdésének megtartásával] megszüntethető-e a munkavállaló munkaviszonya? Ha igen, akkor a végkielégítés alapjául szolgáló távolléti díjnál a részmunkaidőre megállapított alapbérrel kell számolni?
2. cikk / 2 Gyermek után járó pótszabadság
Kérdés: 2012. január 1-jétől módosult az Mt. 132. §-ának (2) bekezdése, amely a gyermek után járó pótszabadságról rendelkezik. Jól értelmezzük, hogy a jogszabály szerint valamennyi 16 éven aluli gyermeket nevelő munkavállalót alanyi jogon megilleti ez a pótszabadság? Feltétele-e a jogosultságnak, hogy a gyermeket a szülő saját háztartásában nevelje, vagy az elvált és gyermekétől külön élő – szélsőséges esetben gyermektartást nem fizető – szülőnek is jár? Különbség van-e a vér szerinti és a nevelőszülők megítélésében? Amennyiben alanyi jogon jár a pótszabadság, akkor milyen tartalommal célszerű nyilatkoztatni a munkavállalót?