Megállapodás a munkavállalóval – csak a javára szólhat

Kérdés: Egy Magyarországon bejegyzett SSC szolgáltatásait harmadik országbeli munkavállalók foglalkoztatásával nyújtja. A munkáltató az ilyen munkavállalókat munkavállalási célú tartózkodási engedély alapján foglalkoztatja, ennek megfelelően a felek kétéves határozott idejű munkaszerződést kötnek. Az első engedély megszerzésekor a felmerülő költségeket (Magyarországra történő beutazás, engedély megszerzésével kapcsolatos jogi költségek, rövid távú szállás biztosítása; kb. 1500-2000 euró) kölcsönszerződés keretében előfinanszírozza a munkáltató, a kölcsönt a határozott idejű szerződés lejárta esetén pedig teljes mértékben elengedi. Amennyiben a felek a munkaviszony meghosszabbítása mellett döntenek, a tartózkodási engedély meghosszabbításával felmerülő költségeket a munkáltató teljes mértékben átvállalja (kb. 900 euró), tehát kölcsönszerződés megkötésére sem kerül sor (munkavállaló javára történő eltérés 1.). A munkáltató úgy döntött, hogy a tartózkodási engedély meghosszabbítását követően, a hosszabbítással felmerülő költségek átvállalása mellett lehetővé teszi azt is, hogy a munkavállalók az ismételten megkötött határozott idejű munkaszerződést a határozatlan idejű munkaviszonyra vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően mondják fel az Mt. 67. §-ának (1) bekezdése alapján (munkavállaló javára történő eltérés 2.). A munkáltató a munkavállaló javára történő eltérések biztosítása során a felmondási/azonnali hatályú felmondással összefüggő rezsimet kismértékben a saját javára is módosítaná a lentiek szerint. A fenti tényállás alapján (a munkavállaló javára történő eltérések alkalmazása) a lenti eltérések minősíthetőek-e összességében a munkavállaló javára történő eltérésnek, ezáltal jogszerűek lehetnek-e az ilyen munkaszerződéses rendelkezések az Mt. 43. §-ának (2) bekezdése alapján? Az érintett rendelkezésektől van lehetőség eltérni az Mt. 85. §-ának (1) bekezdése szerint. Eltérések: a munkáltatói felmondás indokait rögzítő 66. § (8) bekezdésének kibővítése az Mt. 66. §-ának (2) bekezdésében foglalt, a munkavállaló magatartására alapított felmondási okkal. Továbbá: az Mt. 79. §-a szerinti munkáltatói azonnali hatályú felmondás közlése esetén a megfizetendő összeg maximuma 12 havi távolléti díj helyett hat- vagy háromhavi távolléti díjban kerülne meghatározásra.
Részlet a válaszából: […] ...összehasonlításával kell elbírálni [Mt. 43. § (1)-(2) bek.]. A kérdés szerinti megállapodás egyrészt arra irányul, hogy a második határozott idejű munkaszerződés megkötésekor a munkáltató bizonyos költségeket magára vállal, és a munkavállaló indokolás...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2021. június 8.

Határozott idejű munkaviszony megszüntetése a projekt megszűnésével összefüggésben

Kérdés: Munkavállalónk határozott idejű munkaszerződéssel rendelkezik december 31-ig, viszont a projekt, amiért felvettük, úgy néz ki, hogy meg fog szűnni augusztus 31-ig. Ilyen esetben ki kell a fizetni a távolléti díjat december 31-ig a munkavállaló részére?
Részlet a válaszából: […] ...szükséges utalni arra, hogy ha a munkavállalóval december 31-ig kötöttek határozott idejű munkaszerződést, ám ezen időpontot megelőzően, már augusztus 31-én megszűnik az a projekt, amelyre alkalmazták, és a munkaszerződés nem tartalmazza azt, hogy a...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2019. június 24.

Távolléti díj követelése határozott idejű munkaviszony felmondása esetén

Kérdés: Munkaszerződésem 2019. január 31-ig szólt, amelyet felmondással november 24-én megszüntettem. A munkáltatóm most azt követeli tőlem, hogy a szerződésből hátralévő két hónapra és egy hétre járó távolléti díjamat kártérítésként fizessem meg. Jogos a volt munkáltatóm követelése?
Részlet a válaszából: […] A határozott idejű munkaviszony felmondása esetén sem a munkáltatót, sem a munkavállalót nem terheli olyan kötelezettség, hogy a hátralévő időre járó távolléti díjat ki kellene fizetni. Ilyen jogkövetkezménye csak egy speciális azonnali hatályú felmondásnak van, amivel...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2019. február 4.

Keresőképtelenség a munkaviszony végéig

Kérdés: Jelenleg egy autóalkatrészeket gyártó cégnél dolgozom gyári alkalmazottként. A munkáltatómmal 2017. április 26-án egyéves határozott idejű szerződést kötöttünk. Elég sok kritika ér a főnökeimtől a munkám minőségét illetően, toleranciának még a nyomát sem érzem. Pedig én igyekszem a legjobb tudásom szerint dolgozni, de a folyamatos három műszak, és az ebből következő hatalmas terhelés miatt sajnos néha becsúsznak hibák. Ezért arra gondoltam, hogy 2018. április 26-áig (a határozott idejű szerződésem lejártáig) szeretnék eljönni táppénzre, hogy kivizsgáltassam magam, mert számos egészségügyi problémám van. Megtehetem-e jogi következmény nélkül, hogy három hónapra táppénzre megyek a gyógyulásom érdekében? Ha nem, mit javasolnak megoldásként? Sajnos a közös megegyezésről szó sem lehet, abba nem egyeznek bele a főnökeim, mert munkaerőhiány van. Anyagi helyzetem miatt a hátralévő munkabéremet sem tudom megfizetni nekik.
Részlet a válaszából: […] Ha a munkavállaló keresőképtelen, mentesül a rendelkezésre állási, illetve munkavégzési kötelezettsége alól [Mt. 55. § (1) bek. a) pont]. A keresőképtelenség megítélése orvosi szakkérdés, ezért annak az eldöntése is, hogy a munkavállaló egészségi állapota...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2018. május 7.

Határozott idejű munkaszerződések láncolata

Kérdés: Cégünknél egyes kollégákat határozott idejű szerződéssel alkalmazunk, néhányukat évek óta, de a törvényi ötéves felső korlátot tiszteletben tartva. Erre azért van szükségünk, mert ezek a munkatársak olyan megrendelői körnek dolgoznak, akiknél bármikor változhat a megrendelt munka mennyisége, akár évekig kimaradhat a megrendelés, ezért állandó kockázat, hogy alkalmazottaink feleslegessé válnak. Hogyan tudunk úgy munkaszerződést kötni velük, hogy az ebből eredő kockázatokat csökkentsük, de szabályosak maradjunk munkajogi szempontból is?
Részlet a válaszából: […] Az Mt. szerint a határozott idejű munkaviszony leghosszabb időtartama valóban öt év. Ám a törvény azt is előírja, hogy a határozott idejű munkaviszony meghosszabbítása vagy a határozott idejű munkaviszony megszűnését követő hat hónapon belüli ismételt létesítése csak...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2016. október 10.

Vezető határozott idejű munka­viszonyának megszüntetése munkáltatói felmondással

Kérdés: A munkavállalót vállalatunk cégvezetőként, munkaviszony keretében foglalkoztatja. Határozott idejű munkaszerződése van, amely 2015. augusztus 31-én jár le. Mi azonban munkáltatói felmondással meg akarjuk szüntetni a munkaviszonyát még a határozott idő lejárta előtt. Az illető vezető állású munkavállalónak minősül, hiszen ő a cég első számú vezetője. Ebben az esetben a még hátralévő határozott időre járó munkabérére is jogosult lesz felmondás esetén a munkavállaló?
Részlet a válaszából: […] Elöljáróban megjegyezzük, a cégvezető nem feltétlenül minősül az Mt. szerinti vezető állású munkavállalónak. A Ptk. 3:113. §-ának (1) bekezdése szerint a társaság legfőbb szerve a vezető tisztségviselők munkájának segítése érdekében egy vagy több cégvezetőt...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2015. április 7.

Azonnali hatályú felmondás lopás esetén

Kérdés: Telephelyünkön 2012. július 6-án több dolgozót lopáson kaptunk. Az ügyben hivatalos feljelentést tettünk a rendőrséghez. A dolgozóink egy része határozott idejű munkaszerződéssel (2012. szeptember 28-ig), másik része határozatlan idejű munkaszerződéssel van foglalkoztatva. Az új Mt. alapján azonnali hatályú felmondással megszüntethető-e a munkaviszonyuk, és indoklásnak megfelelő-e, hogy olyan magatartást tanúsított, amely a munkaviszony további fenntartását lehetetlenné teszi?
Részlet a válaszából: […]  A munkáltató vagy a munkavállaló a munkaviszonyt azonnalihatályú felmondással megszüntetheti, ha a másik féla) munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségétszándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagyb) egyébként olyan magatartást...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2012. augusztus 27.

Munkaerő-kölcsönzés – munkaszerződés határozott időre

Kérdés: A munkavállalónkkal határozott időre, egy évre kötöttünk kölcsönzésre irányuló szerződést. Problémánk, hogy nem tudjuk kölcsönbe adni, és szeretnénk megszüntetni a munkaviszonyt. Ezt megtehetjük-e úgy, hogy kifizetjük neki a hátralévő időre az átlagkeresetet?
Részlet a válaszából: […] Munkaerő-kölcsönzés esetén az Mt. 88. §-a nem alkalmazható,vagyis a munkáltató nem szüntetheti meg a munkáltató a határozott időrealkalmazott munkavállaló munkaviszonyát, ha a munkavállalónak egyévi, ha ahatározott időből még hátralévő idő egy évnél rövidebb, a...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2009. november 9.