Munkavállalói felmondás munkaadói nyomás hatására

Kérdés: Egyházi intézményben dolgozom 2013 óta. Egészségi állapotom kicsit megromlott, az utóbbi időben sokat voltam táppénzen emiatt. Ezt a főnökség és egyes kollégáim nehezményezték és szóvá is tették. Az intézmény lakói szeretnek, kollégáim nagyobb részével jól kijövök, a munkámat rendesen elvégzem. Az egyik kollegina viselkedése azonban bántó és sértő már egy ideje. A főnökségnek ezt több ízben jeleztem is, de semmi nem történt az ügyben. Eddig sokszor megtörtént már, hogy a főnökség előtt valótlan dolgokat állított mind a lakókkal, mind pedig velem kapcsolatban, ezért jeleztem nekik, hogy így nem szeretnék itt tovább dolgozni, és szeretném beadni a felmondásom, de pontos dátumot nem mondtam. A főnököm már a munkám során is azzal zaklat, hogy "akkor adjam be a felmondásom már holnap", és ne is indokoljam meg, végkielégítést se kérjek, ő eltekint a harminc nap felmondási idő felének letöltésétől. Táppénzre azonban nem mehetek addig, mert az idő alatt is felmondhat nekem, és ő meg is fogja indokolni, hogy miért. Ez számomra nagyon zavaró, illetve kínos. Egyes nővér kollégáim viselkedése mind velem, mind a lakókkal szemben is sok kívánnivalót hagy maga után. Emiatt a lakók sokat panaszkodnak, de a főnökség nem hisz sem nekem, sem a nekik – utóbbiakra ráfogják, hogy demensek (ész, értelem nélküli állapot). Sajnálom őket, nem mernek már szólni sem, mert félnek, hogy csak rosszabb lesz nekik. Én már ezt nem bírom sokszor nézni, és szóvá szoktam tenni, ami miatt haragszik rám négy-öt kolléga. A többi kollégám sem szól, mert féltik a munkahelyüket, így nincs bizonyítékom. Kérem, tájékoztassanak arról, hogy mik a lehetőségeim. Várjam meg, hogy a főnököm mondjon fel? Mit lehet tenni, ha a felmondás indokolásában számomra elfogadhatatlant ír? Köteles vagyok ilyenkor az indokolást elfogadni?
Részlet a válaszából: […] Az Ön által leírt helyzet emberileg valóban nem egyszerű, megjegyzendő azonban, hogy annak nem minden eleme minősül munkajogi szempontból releváns kérdésnek. Az intézményben lakók és a munkavállalók közötti sajátos helyzetnek lehet munkajogi vonatkozása. Így a munkáltató...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2018. december 17.

Munkaszerződés-módosítás elutasításának következményei

Kérdés: 2016. december óta megbízott szakvezetőként dolgozom. Szóban arra kaptam ígéretet, hogy 2017 áprilisában véglegesítenek ebben a munkakörben. Ez sajnos nem történt meg. Most augusztusban a bérpapírom átvételekor azzal szembesültem, hogy a béremet önkényesen módosították. Ezt jeleztem is a HR felé, akik azt mondták, hogy ugyan akartak velem beszélni erről, de végül nem tudtak, mivel szabadságon voltam, illetve a munkaidő-beosztásom miatt sem volt lehetőség rá. Később a HR-osztályon kaptam egy bérajánlatot, bruttó 203 000 forint alapbér lett volna, ami háromhavonta 20 000 forinttal emelkedett volna. Az ajánlatot nem fogadtam el arra hivatkozva, hogy 2016 decembere óta dolgozom ebben a pozícióban, amiért bruttó 350 000 forintot kaptam havonta, és már áprilisban dönteniük kellett volna a véglegesítésemről. Ezenfelül az ajánlott összeg nagyon kevés, különös tekintettel arra, hogy más újonnan felvett munkavállaló bruttó 300 000 forintos alapbért kap. Miután nem írtam alá a munkaszerződés-módosítását, arra kértek, hogy szeptember végéig maradjak ebben a pozícióban, és utána meglátják, hogy tudnak-e foglalkoztatni tovább valamilyen munkakörben. Erre azt válaszoltam, hogy csak aznap vagyok hajlandó abban a munkakörben dolgozni, de másnap már nem töltöm be a pozíciót. Mivel nem volt más választásom, közös megegyezéssel "lefokoztak". Azt hallottam, hogy a HR szerint "bérzsarolással" fenyegetőztem, ami nem igaz, hiszen én csak azt a kérdést tettem fel, hogy miért nem ér annyit a munkám tíz év után, mint egy frissen felvett munkavállalóé. Megszüntethetik a munkaviszonyomat "bérzsarolásra" hivatkozva? Tehetek-e hivatalosan ellene valamit? Ha sor kerül erre, tíz év munkaviszony után jár-e valamilyen végkielégítés, ha vagy a munkáltató, vagy én mondok fel? Munkaügyi bíróságra vihetem-e az esetem, illetve érdemes-e?
Részlet a válaszából: […] ...vagy ha a felmondás közlésének időpontjában a munkavállaló nyugdíjasnak minősül [Mt. 294. § (1) bek. g) pont], valamint ha a felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása vagy a nem egészségi okkal összefüggő képessége [Mt. 77....[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2017. október 16.

Munkavállalói azonnali hatályú felmondás – indokolás és határidő

Kérdés: Asszisztens vagyok egy kisvállalkozásnál. Az elmúlt három hónapban azt tapasztaltam, hogy minden hónapban késett a munkáltatóm a fizetésem kiadásával. Először csak egy hetet, a következő hónapokban már több mint két hetet. Emellett folyamatosan túlóráznom is kell, de mindig arra utasítanak, hogy a nyilvántartásban úgy írjam be, mintha napi nyolc órát dolgoznék. Mit tehetek ebben az esetben? Fel tudok-e mondani ezen okok miatt úgy, hogy valamilyen módon megkapjam az engem illető végkielégítést, hiszen már hét éve a cégnél dolgozom? Ha igen, akkor vonatkozik-e rám valamilyen határidő?
Részlet a válaszából: […] A munkáltató munkaviszonyból származó lényeges kötelezettsége, hogy a munkavállaló részére munkabért fizessen, ideértve a rendkívüli munka díjazását is. Így ezen kötelezettség jelentős mértékű megszegése esetén a munkavállaló megalapozottan élhet munkavállalói...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2014. november 3.

Rendkívüli felmondás – jogellenesség munkáltatói közrehatás miatt

Kérdés: Banki ügyintézőként dolgoztam, egy átutalást kellett elintéznem "sűrű" időszakban, nagy volt a munkateher. A munkáltatóm utasított, hogy egy külföldi betét kamatait a külföldi tulajdonosnak utaljam át, és a betét tőkeösszegét további egy hónapra kössem le. Közel tíz éve ezzel a számlával minden esetben havonta hasonlóképpen kellett tennem, de most véletlenül nem csupán a kamatokat, hanem a betét tőkeösszegét is elutaltam. Ez akkor derült ki, amikor az átutalt tőkeösszeg visszahívására már nem volt mód. A főnököm rendkívüli felmondással elküldött, az indokolás szerint súlyosan gondatlanul jártam el. Hiába védekeztem, hogy nagyon túlterhelt voltam, ez okozta a tévedést, és hogy nem szándékosan tettem, túl kevesen vagyunk a feladatok ellátására, és ő is hibázott, amikor kihagyta az ún. "négyszem-elvet". Jogszerűen szüntette-e meg a munkaviszonyomat a munkáltatóm?
Részlet a válaszából: […] Az ítélkezési gyakorlat alapján a rendkívüli felmondásindokául megjelölt kötelezettségszegést, jelen esetben a téves utalást amunkavállaló elkövetéskori munkaköre, beosztása és szakismerete alapján kellmegítélni. Figyelembe kell venni a munkaszervezetben betöltött helyét...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2009. szeptember 28.