22 cikk rendezése:
1. cikk / 22 Munkaszerződés hatályosításával kapcsolatos kérdések
Kérdés: A Munkaügyi Levelek 141-es számában megjelent 2794-es számú kérdésre adott válasszal kapcsolatban az alábbiak merültek még fel: Jól értjük, hogy a régi Mt. alapján megkötött, de időközben a hatályos Mt. szerint módosított, illetve hatályosított munkaszerződésben alkalmazható az Mt. 69. §-ának (3) bekezdése? A fix 2 hónapos felmondási idő kikötése esetén azon esetekben, amikor a munkáltatói felmondás okán a felmondási idő az Mt. 69. §-ának (2) bekezdése szerint 2 hónapnál hosszabb, a fix 2 hónap helyett az Mt. szerinti (2 hónapnál hosszabb) felmondási idő lesz irányadó, míg azon esetekben, amikor a munkáltatói felmondás okán a felmondási idő az Mt. 69. §-ának (2) bekezdése szerint 2 hónapnál rövidebb, a munkaszerződésben kikötött, fix 2 hónapos felmondási idő alkalmazandó? Jól értjük, hogy 90 napos vagy 90 napnál hosszabb, de legfeljebb 6 hónapos felmondási idő kikötésénél a válaszukban jelzett "probléma" – miszerint fix 2 hónapos felmondási idő munkaszerződésben történő kikötése esetén a munkáltatói felmondásos helyzetekben vannak olyan esetek, amikor a kikötés ellenére az Mt. szerinti felmondási idő lesz az irányadó – nem merül fel?
2. cikk / 22 "Fix" felmondási idő kikötése
Kérdés: A munkáltató és a munkavállaló a régi Mt. hatálya alatt kötöttek egymással munkaszerződést. A felek az Mt. 69. §-ának (3) bekezdése szerint jogszerűen kiköthetnek-e mind a munkáltatói, mind a munkavállalói felmondás idejére határozott idejű – jelen esetben 2 hónapos – felmondási időt, ha a munkaszerződést egyidejűleg az Mt. hatálya alá helyezik? Az Mth. indokolása a fentiek vonatkozásában rögzíti, hogy "...az Mt. 69. §-ának (3) bekezdése alapján megállapított felmondási idő alkalmazására csak abban az esetben kerülhet sor, ha a felek az Mt. hatálybalépését követően kötöttek ilyen tárgyú munkaszerződést, illetve esetleg a korábban megkötött munkaszerződést ilyen tartalommal módosították". Fentiekre tekintettel, álláspontunk szerint a fix, 2 hónapos időtartamú felmondási idő kikötése jogszerű, ha a felek az Mt. hatálybalépése előtt kötött munkaszerződést az Mt. szerinti módosítással aktualizálják.
3. cikk / 22 Eltérés a törvényes felmondási időtől a régi Mt. alapján
Kérdés: A régi Mt. alapján jogszerűen kerülhetett kikötésre a munkaszerződésekben, hogy a régi Mt. 92. §-ának (2) bekezdésétől – tehát a felmondási időnek a munkáltatónál munkaviszonyban töltött idővel arányos meghosszabbodásától – eltérően, fix két hónapos felmondási idő került kikötésre a munkavállaló rendes felmondása esetére? Fentiekkel kapcsolatban ugyanis találtunk olyan jogértelmezést, amely szerint ezen eltérés abban az esetben volt jogszerű, ha mind a munkavállalói, mind a munkáltatói rendes felmondás esetére azonos időtartamú, azaz jelen esetben két-két hónap felmondási idő került kikötésre.
4. cikk / 22 Határozott idejű munkaviszony – a munkáltatói felmondással történő megszüntethetőség feltételei
Kérdés: Cégünknél vezetőváltás volt nemrég. Az iratok átadását követően tapasztaltam, hogy a korábbi ügyvezető néhány "bizalmi" pozícióban lévő munkavállaló munkaszerződését határozott idejűre módosította. Most e személyek munkaviszonyát meg kellene szüntetnem. Természetesen akinek jár, annak a végkielégítést is kifizetném, de nem tudom, hogy van-e lehetőségem felmondással megszüntetni ezeket a határozott idejű munkaviszonyokat, ha esetleg a közös megegyezésbe nem mennek bele. Ebben kérem állásfoglalásukat.
5. cikk / 22 Munkavállalói felmondás határozott idejű munkaviszony esetén
Kérdés: Egyik munkavállalónkkal határozott idejű szerződést kötöttünk egy projekt tartamára. Most a munkavállaló felmondással meg akarja szüntetni a munkaviszonyt. Mi éppen azért szerződtünk vele határozott időre, hogy ezt ne tehesse meg. Jól tudjuk, hogy a határozott idejű munkaviszony felmondással nem szüntethető meg a munkavállaló részéről?
6. cikk / 22 Munkaviszony megszüntetése kapcsolattartás elmulasztása miatt
Kérdés: Határozatlan idejű szerződéssel rendelkező munkavállalónk gyermekgondozás céljából fizetés nélküli szabadságot kért 2003-ban, mivel tartósan beteg gyermekét otthon ápolta. Utolsó fizetés nélküli szabadságra irányuló kérelmét 2011-ben juttatta el munkáltatójához, azzal az igazolással, mely a gyermek tartós betegségét 2012 januárjáig igazolta. A fizetés nélküli szabadságot akkor a munkáltató engedélyezte. Ezt követően a munkavállaló újabb kérelmet nem küldött, a munkáltató pedig nem kereste meg azzal, hogy fizetés nélküli szabadsága lejárt. A munkáltató több ízben kereste levélben más ügyekben, de a leveleket a címzett nem vette át, telefonon elérni nem lehetett. Munkavállalónk 2014 júniusában jelentkezett telefonon azzal, hogy gyermeke már nem minősül tartós betegnek. A munkavállaló a munkaviszonyt végkielégítéssel szeretné megszüntetni. Munkáltatóként a munkaviszonyt szeretnénk végkielégítés fizetése nélkül megszüntetni a bejelentési, értesítési kötelezettség elmulasztása miatt. Kérdés, hogy kellő alap-e erre, hogy a munkavállaló nem jelentkezett és nem volt elérhető (több tértivevény áll rendelkezésre, melyen a posta bejelölte a "nem kereste" rubrikát)?
7. cikk / 22 Közvállalati munkajogi szabályok – jogszabály-szerkesztési pontatlanság
Kérdés: A 2009. december 4-től hatályos köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló 2009. évi CXXII. törvény (Köztv.) 7. §-át az Mth. 69. §-a (3) bekezdésének c) pontja hatályon kívül helyezte. Ez a szakasz a köztulajdonban álló gazdasági társaságnál munkaviszonyban álló munkavállalók körében a végkielégítésre való jogosultság és a felmondási idő tekintetében alkalmazott korlátozásokat az akkor hatályos régi Mt.-ben foglaltakhoz képest, ami azonban azóta hatálytalan. A Köztv. 9. §-ának (2) bekezdése miért hivatkozik még mindig a 7. § (1)-(3) bekezdésére, ha a jelenleg hatályos törvény 7. §-a csak (1) bekezdést tartalmazza, és teljesen más tartalommal rendelkezik, mint korábban? Erre tekintettel hogyan kell értelmezni a 9. § (2) bekezdését? A köztulajdonban álló munkáltatónál a 2009. december 4-e előtt már hatályban lévő azon munkaszerződések, melyek a végkielégítés és felmondási idő tekintetében eltérnek az Mt. kógens szabályaitól, amennyiben 2014-ben az alapbér tekintetében módosulnak, akkor azzal jár-e, hogy a végkielégítés és felmondási idő mértéke a kollektív szerződés, illetve az Mt. által meghatározott szintre "esik vissza"? Vagy most már csak az Mth. 11. §-ának (1) bekezdése az irányadó, függetlenül attól, hogy módosításra került-e javadalmazásra vonatkozó részében az adott munkaszerződés?
8. cikk / 22 Kézbesítési vélelem megdöntése végrehajtási eljárásban
Kérdés: Előző munkahelyemen közel két éve felmondtak nekem. Ezt követően külföldre mentem dolgozni, és csak idén tavasszal jöttem haza. Ekkor szembesültem azzal, hogy a volt munkáltatóm végrehajtást kezdeményezett velem szemben a munkaviszony megszűnését megelőzően részemre állítólag jogalap nélkül kifizetett munkabér miatt. A végrehajtási költség már majdnem akkora, mint a követelt összeg. Teljesen megdöbbentem, mert annak idején sem a felmondásban nem állt elő ilyen követeléssel, sem a kilépőpapírjaimon nem tüntetett fel tartozást. Bementem a bíróságra, és ott láttam, hogy a végrehajtást mindössze két felszólítás alapján indította, amit a külföldi munka miatt át sem vettem. Lehetséges végrehajtást indítani felszólítás alapján? Most, hogy folyik a végrehajtás, tehetek még valamit, mert nem tartom jogszerűnek a volt munkáltatóm követelését.
9. cikk / 22 Keresetindítási határidő a régi Mt. hatálya alatt
Kérdés: 2005-től dolgoztam közalkalmazottként egy oktatókórházban, majd munkaviszonyba kerültem az üzemeltető nonprofit céggel, aztán egy másik egészségügyi szolgáltató céghez kerültem, ahol 2010. szeptember 6-án szüntették meg rendes felmondással a munkaviszonyomat. Aki a folytonos jogviszonyváltásokkor nem írta alá az új szerződését, annak felmondtak. Munkaviszonyom megszüntetése után nyolc hónapig voltam munkanélküli, jelentős anyagi és erkölcsi kár ért az elbocsátásom miatt. Az elbocsátásomkor a feleségem járadékra nem jogosult munkanélküli volt, és három kiskorú gyermeket neveltünk. A volt munkatársaim újra közalkalmazottak lettek azóta. Szerintem közalkalmazottként engem sem küldhettek volna el. Van-e lehetőségem jogorvoslatra, kártérítésre?
10. cikk / 22 Keresetindítás és elévülés
Kérdés: 2010 januárjában cégünk eladta a tulajdonában lévő szórakozóhelyet. Ekkor megszüntettük a legtöbb munkavállalónk munkaviszonyát. Egyik munkavállalónk éppen akkoriban szült. Mivel nem akart bejönni és aláírni a közös megegyezést, a HR-es munkatársunk telefonon mondott fel neki. Ezt akkor szóban kifogásolta, de semmilyen eljárást nem kezdeményezett. Nemrégiben azonban megkereste a cégünket, és felszólított minket kárai megfizetésére. Arra hivatkozott, hogy eddig akadályoztatva volt az igénye érvényesítésében, mert gyermek nevelése miatti fizetés nélküli szabadságon volt. Ennyi idő után valóban érvényesíthet még igényt a cégünkkel szemben a volt munkavállaló?