Munkahelyi balesetből eredő kárigény munkaerő-kölcsönzés esetén

Kérdés: Munkaerő-kölcsönző cég vagyunk. Augusztusban az egyik partnerünknél baleset érte az egyik munkavállalónkat. A partner cég egyik belsős munkatársa szabálytalan rakodás során ráejtett egy ládát a mi munkavállalónk lábára. Jelenleg betegállományban van, táppénzt fizetünk neki. Amunkavállaló már jelezte, hogy kártérítést fog kérni a baleset miatt. Ezt velünk vagy a kölcsönvevővel szemben tudja érvényesíteni? Igaz, hogy a bért mi fizetjük neki, de véleményünk szerint a balesetért egyáltalán nem vagyunk felelősek.
Részlet a válaszából: […] Az Mt. szerint, a munkavállalónak a kikölcsönzés során okozott kárért vagy személyiségi jogai megsértéséért a kölcsönvevő és a kölcsönbe adó egyetemlegesen felel [Mt. 221. § (4) bek.]. Ez azt jelenti, hogy a munkavállaló igényét – választása szerint – a...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2020. december 15.

Keresőképtelenség okának közlése – kódszámokkal

Kérdés: Két hétig betegállományban voltam. Amikor visszatértem, a főnököm közölte, hogy nem hiszi el, hogy beteg voltam, és felszólított, hogy igazoljam, mi bajom volt. Köteles vagyok-e a munkáltatóval közölni, hogy milyen egészségügyi probléma miatt voltam keresőképtelen beteg?
Részlet a válaszából: […] Konkrétan a betegségéről, egészségügyi problémája mibenlétéről a munkavállaló nem köteles a munkáltatónak tájékoztatást adni; a tájékoztatás csak azokra a tényekre terjed ki, amelyeknek a munkáltató szempontjából jogi következményei lehetnek. A keresőképtelenségről...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2020. január 14.

Munkahelyi baleset miatti keresőképtelenség és a szabadságra való jogosultság

Kérdés: Egyik dolgozónkat munkahelyi baleset érte, ezért 3 hónapig betegállományban volt. A kérdésem, hogy ilyen esetben is kell csökkenteni az éves szabadságnapokat?
Részlet a válaszából: […] A munkavállalónak a munkában töltött idő alapján, időarányosan jár a szabadság. A törvény szerint ugyanakkor naptári évenként csak a harminc napot meg nem haladó keresőképtelenség tekinthető munkában töltött időnek [Mt. 115. § (2) bekezdés e) pont]. Ha a...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2013. szeptember 16.

Közös megegyezéses munkaviszony-megszüntetés megtámadása

Kérdés: Egy munkavállaló 2011. október 24-én elhelyezkedett egy cégnél postázó munkakörben. 2012. január 13-ig éjszakai műszakban dolgozott, amikor is a hazafelé vezető úton elesett és kificamodott a válla. A munkáltató elismerte, hogy munkahelyi balesetet szenvedett. Ezek után a munkavállaló heti három alkalommal járt gyógytornászhoz és kontrollra. Március 26-án a háziorvos megszüntette a táppénzt. A munkáltató kérte, hogy másnap reggel menjen be a munkahelyére. Ekkor közölte, hogy az éjszakai állást időközben betöltötte más, nappal viszont nem biztos, hogy tudja foglalkoztatni. Egy nappal később a munkáltató "közös megegyezéssel" elbocsátotta, bár felajánlotta neki az éjszakai műszak lehetőségét, annak ellenére, hogy előző nap erre még nem látott lehetőséget. Érezhető, azzal volt a baj, hogy túl sokáig tartózkodott betegállományban. Lehet-e, illetve érdemes-e pert indítani a munkáltatóval szemben?
Részlet a válaszából: […]  Nem beszélhetünk elbocsátásról (munkáltatói felmondásról),ha a felek közös megegyezéssel szüntették meg a munkaviszonyt. Ebben az esetbenugyanis a közös megegyezésről szóló dokumentum elvileg mindkét fél egybehangzóés kölcsönös akaratát tükrözi, amely a...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2012. május 2.

Betegszabadság – az arányosítás feltételei

Kérdés: A betegszabadságnapok számának meghatározásával kapcsolatban kérdezzük. Egyik ügyfelem 2011. május 1-jétől új munkavállalót alkalmaz, aki 2011. október 25-én keresőképtelen lett, az orvos betegállományba vette. Előző munkahelyén – ahol 2005-től 2011. április 30-ig folyamatos munkaviszonya volt –, ebben az évben nem vett igénybe egyetlen betegszabadságnapot sem. Jelenlegi munkahelyén megilleti-e őt a 15 nap betegszabadság?
Részlet a válaszából: […]  A munkavállalót a betegsége miatti keresőképtelenség idejére- ide nem értve a társadalombiztosítási szabályok szerinti üzemi balesetet ésfoglalkozási betegséget, valamint a veszélyeztetett terhesként történőgondozásba vételt követő, terhesség miatti...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2011. december 12.

Egyidejűleg fennálló munkaviszonyok – a betegszabadság kiadása

Kérdés: Egyik részmunkaidőben foglalkoztatott alkalmazottunk egy másik munkáltatóval is jogviszonyban áll, úgy, hogy hétköznaponként minden délelőtt a másik cégnél kezd, és délutánonként dolgozik nálunk. A munkavállaló két hétre beteg lett, és a másik munkaviszonyában a betegszabadságra járó díjazását kapta. Kérdésem: a velünk fennálló munkaviszonyában szintén megilleti-e a törvény szerinti betegszabadság, vagy a másik munkáltatóval megosztva kell számolnunk? Netán párhuzamosan nem is lehet "két" betegszabadságon, hanem táppénzre jogosult csupán?
Részlet a válaszából: […] Az Mt. 137. § (1) bekezdése szerint a munkavállalót abetegsége miatti keresőképtelenség idejére – ide nem értve atársadalombiztosítási szabályok szerinti üzemi baleset és foglalkozási betegségmiatti keresőképtelenséget – naptári évenként tizenöt munkanap...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2010. december 13.

Közmunkaprogram keretében foglalkoztatottak – betegszabadságra való jogosultság?

Kérdés: Településünk részvételével működő kistérségi társulás közmunkaprogramra meghirdetett pályázatot nyert el. A közmunkaprogramba bevont személyeket is megilleti-e a betegszabadság, ha igen, akkor ennek időtartamára milyen juttatásra jogosultak?
Részlet a válaszából: […] Az Mt. 2. § szerint a közmunkaprogram keretében történőfoglalkoztatás az Mt. hatálya alá tartozik, ezért a közmunkaprogram keretébenfoglalkoztatottak munkaviszonyban állóknak minősülnek. Az Mt. általánosszabályai szerint jogosultak a közmunkaprogram résztvevői...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2010. április 26.

Betegszabadság elszámolása rövidebb munkahéten

Kérdés: A társaságunk május 1-jétől áttért a heti 40 órás foglalkoztatásról heti 32 órára. A dolgozókkal a munkaszerződés módosítása megtörtént, ezzel egyidejűleg új munkarend került kialakításra az alábbiak szerint. Hétfőtől csütörtökig napi nyolc óra a munkaidő, pénteken nincs munkavégzési kötelezettség. Az Mt. 137. § (6) bekezdése alapján a betegszabadság kiadásánál a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokat kell figyelembe venni, ez alapján, ha a dolgozó beteg, akkor hétfőtől csütörtökig betegszabadságot számfejtünk 8 órára, péntekre nem. Az OEP tájékoztatása szerint viszont minden napra, így péntekre is kell betegszabadságot adni a (7) bekezdés alapján. Mi történik akkor, ha valaki hétfőtől szerdáig ledolgozott már napi nyolc órát, csütörtöktől beteg, akkor a napi két óra túlóraként kerüljön számfejtésre? Mi a helyes eljárás, hogyan kell a betegszabadságot elszámolni?
Részlet a válaszából: […] A munkavállalót a betegsége miatti keresőképtelenség idejére- ide nem értve a társadalombiztosítási szabályok szerinti üzemi baleset ésfoglalkozási betegség miatti keresőképtelenséget – naptári évenként tizenötmunkanap betegszabadság illeti meg [Mt. 137. § (1) bek.]....[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2009. szeptember 7.

Keresőképtelenség – a rendes felmondást követően

Kérdés: Munkavállalónk munkaviszonyát rendes felmondással szüntettük meg. A rendes felmondás közlésének napján a munkavállaló a munkakezdéskor megjelent a munkahelyén, majd ezt követően átadtuk számára a felmondólevelet. A munkavállaló ezután eltávozott, mint később megtudtuk azért, hogy keresőképtelen állományba vetesse magát. Megítélésünk szerint egyértelmű, hogy munkára képes állapotban volt, amikor átadtuk számára a felmondást. A Szerkesztőség szerint jogellenes-e a munkaviszony megszüntetése?
Részlet a válaszából: […] A munkáltató nem szüntetheti meg a munkavállalómunkaviszonyát rendes felmondással többek között – a munkavállaló betegség miatti keresőképtelensége,legfeljebb azonban a betegszabadságának lejártát követő egy év, valamint– az üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2009. augusztus 17.

Rendes felmondás – a felmondási tilalom lejártát követően

Kérdés: A munkavállalónak hamarosan lejár az egy év folyamatos táppénzes állománya, és azt állítja, hogy a leszázalékolását kérte. A munkáltató nem kívánja tovább foglalkoztatni. Újrakezdhető-e az egyéves "betegállomány", és ha igen, mennyi idővel kerülhet erre sor az első lejártát követően? Jogszerű-e a munkáltató rendes felmondása, ha az a felmondási tilalom lejártát követő naptól szól, de ennél korábban kerül kézbesítésre? Mi történik akkor, ha a munkavállaló azt nem veszi át, vagy az átvételt megtagadja? Megfelelő indok-e a munkáltatói rendes felmondásra az, hogy a munkavállaló álllását – tekintettel arra, hogy rá tartósan nem lehetett számítani – időközben mással töltötték be, és a munkáltató két munkavállaló számára már nem tud elegendő munkát adni? Ha a munkára való alkalmatlanságra hivatkozik a munkáltató, kell-e ezt bizonyítania, vagy elég a táppénzes lapon levő betegségre hivatkoznia (végtagremegéssel járó betegség, mellyel precíz forrasztások, pontos kézi munkát igénylő, műszerész által végzett munkák nem végezhetők)? Mire kell odafigyelni a felmondás indokolásakor, hogy ne lehessen azt megtámadni? A felmondási idő teljes ideje alatt kiadható-e az előző évi és tárgyévi szabadság?
Részlet a válaszából: […] ...a rendes felmondás időpontjáig ténylegesen munkát végez, s akeresőképtelenségére vonatkozó orvosi megállapítást felülbírálva abetegállományba vételről a munkáltatóját nem tájékoztatja, nem hivatkozhat afelmondási tilalom fennállására (EBH 2002. 785.)....[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2008. november 24.
1
2