9 talált cikk a közúti közlekedés , adó kifejezésre

Kérdés: Autóbusz-vezető vagyok, alkalmazottként, munkavállalóként dolgozom. Az autóbusszal tolatást végeztem a pályaudvaron, és a mögöttem lévő másik autóbusz tükrének ütköztem. A tükör letört, és az általam vezetett autóbusz hátsó szélvédője betört. A tükör törése a kötelező biztosítás alapján rendezve lett. Kérdésem, hogy a hátsószélvédő-kárt meg kell-e fizetnem a munkaadónak, és ha igen, milyen mértékben?

Kérdés: Tizenöt évvel ezelőtt közúti baleset okozása miatt egy év felfüggesztett szabadságvesztés büntetést kaptam. Most pályáztam egy állásra, ahol feltétel volt a büntetlen előélet, és erkölcsi bizonyítványt is kértek. Ha kikérem az erkölcsi bizonyítványt, látszani fog rajta ez a régi ügy? Ha nem, akkor köteles vagyok erről beszámolni az állásinterjún?

Kérdés: A munkáltató az OEP-pel szerződésben levő gazdasági társaság, amely keretében betegszállítói tevékenységet végez: időpontra beszállítja a betegeket a gyógyintézetbe, átadja a szakrendelőnek, és várakozik, majd több óra múlva a betegeket visszaszállítja lakóhelyükre. A gépjárművezetők B kategóriás jogosítvány és PAV I és PAV II-es vizsgával rendelkeznek. A gépkocsik GPS nyomkövetős rendszere alapján objektíve megállapíthatók a vezetési és a várakozási időszakok. A napi munkaidő elszámolásakor jogszerűen jár-e el a munkáltató, ha a várakozási időszakokat rendelkezésre állási időnek minősíti (a Kktv. 18/A. §-a, az utazó munkavállalók munkaideje fejezete alapján), azaz nem munkaidőnek, és erre 40%-os díjat számol el? Vagy alkalmazhatja a munkáltató az osztott napi munkaidőt is, amikor a gépkocsivezető hazamegy, és szabadon rendelkezik az idejével, majd visszamegy a betegekért, felveszi és hazaszállítja őket? Alkalmazhatja-e a munkáltató a rendelkezésre állást a teljes munkaidőre alkalmazott betegkísérő esetében is? A betegkísérő kora reggel beszáll a gépkocsiba, és a gyógyintézménybe érkezésig rendelkezésre állási időt számolunk el, tehát az ő napi munkaideje a gyógyintézménybe érkezéskor kezdődik, majd a betegek visszaszállításától ismét rendelkezésre állási időt teljesít, amikor is csak ül az autóban, egészen a telephelyre beállás időpontjáig, azzal a kitétellel, hogy reggel és a délutáni időszakra 1-1 órát munkaidőnek számol el a munkáltató a betegek be- és kiszállása segítésére, bekísérésére fordított időszakra.

Kérdés: A Munkaügyi Levelek 84. számában megjelent 1628. számú kérdésre adott válasszal kapcsolatban lenne kérdésem. A válaszban az Mt.-re hivatkoznak, és az ott szereplő munkaidőbeosztás-közléssel kapcsolatos rendelkezésekre. A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény idevonatkozó része az utazó munkavállalók munkaidejével foglalkozik. A 18/E. § (1) bekezdése kimondja, hogy a munkáltató a munkavállalót a 18/D. § (1) bekezdése szerinti (személyszállítás és árufuvarozás) munkavégzésre annak megkezdése előtt legalább 12 órával köteles beosztani, illetve a beosztást a munkavállalóval közölni. Válaszuk utolsó bekezdésében a kötetlen munkaidő-beosztás lehetőségét a gépkocsivezetők számára kizárják. A fent említett törvény 18/D. §-ának (1) és (3) bekezdésében foglaltak között ellentmondást vélek felfedezni. Az (1) bekezdés szerint a munkáltató a munkavállalót személyszállítási és árufuvarozási tevékenység végzésére az egészséges és biztonságos munkavégzés, továbbá a közlekedésbiztonság követelményére figyelemmel, a munkaviszonyra vonatkozó szabályokkal összhangban osztja be. A (3) bekezdésben az szerepel, hogy a munkavállaló munkaidejét a munkaviszonyra vonatkozó szabályok, a szakmai szabályok, a menetrend és a munkáltató utasításainak keretei között maga osztja be. Kérem ezeknek a szakaszoknak az értelmezését és az ellentmondás feloldását. Van olyan eset, amikor a gépkocsivezetőkre vonatkozóan kizárólag az Mt. alapján kell rendelkezni, vagy a két jogszabályt mindig együttesen kell egymással összhangban alkalmazni? Mi a helyzet a nem tachográfos járműt vezető sofőrökkel?

Kérdés: A Kkt. 18/D. §-ának (3) bekezdése szerint a munkavállaló munkaidejét a munkaviszonyra vonatkozó szabályok, a szakmai szabályok, a menetrend és a munkáltató utasításainak keretei között maga osztja be. Ez kötetlen munkaidő-beosztásnak minősül? Ha a munkavállaló kötetlen munkaidejű, munkaidejét nem kell nyilvántartani? A tachográfkorong által írt adatok nem minősülnek munkaidő-nyilvántartásnak. Az Mt. 134. §-a előírja – anélkül, hogy annak formáját meghatározná –, hogy a munkáltató köteles nyilvántartani a rendes és rendkívüli munkaidőt, a készenlétet és a szabadságot. Kell a gépkocsivezetők munkaidejét külön íven nyilvántartani a tachográfkiértékelésen, a menet-, illetve a fuvarlevélen kívül? Hogyan kell együttesen helyesen alkalmazni ezeket a jogszabályokat?

Kérdés: Az osztott munkaidőt a kollektív szerződésben lehet-e szabályozni, vagy csak a munkavállalóval kötött megállapodással? Melyek az osztott munkaidő szabályai az új Mt. szerint?

Kérdés: A munkahelyemre reggel vonattal tudok utazni, amivel 5 perc alatt érek be. Ha busszal mennék, akkor reggel fél hétkor indulna egy helyi járat, amivel a városba kellene utaznom, és onnan egy másik busszal tudnék a munkahelyre megérkezni. Mire odaérnék, fél nyolc lenne. Hazafelé viszont nem tudom a vonatközlekedést igénybe venni, mert egy órát kellene várnom az indulásig, így busszal jövök haza. A munkahelyemen a pénzügyi csoportvezető nem engedélyezi a kétféle utazási jegy kifizetését, hivatkozik valamilyen törvényre, amit nem jegyeztem meg, és nem kívánom újra megkérdezni tőle. Kérem, írják meg, hogy valóban nincsen-e lehetőségem a kétféle utazási jegy (vonat és busz) egy napon való igénybevételére?

Kérdés: Közúti fuvarozási cégünk képzési megállapodást kötne a munkaügyi központtal olyan álláskereső képzése tekintetében, aki a képzés eredményeként az általunk megkívánt kategóriájú vezetői engedélyt szerezné meg, és ezt követően munkaviszony keretében foglalkoztatnánk. Úgy tudjuk, hogy hátrányos helyzetű személy esetében nagyobb mértékű támogatást nyújt a munkaügyi központ a képzés költségeihez, a jogszabályban viszont nincs meghatározva, hogy kit kell hátrányos helyzetű személynek tekinteni.

Kérdés: Cégünknél gyakorlat, hogy az éppen felvett, jogosítvánnyal rendelkező munkavállalókat egy belső oktató még betanítja a targoncák kezelésére. Az egyik ilyen alkalommal a "tanuló" az első önálló vezetése során balesetet szenvedett. A vizsgálat során kiderült, hogy a jármű rögzítéséről úgy gondoskodott, hogy a sebességváltót kettes állásba kapcsolta; emiatt a gép elindult, és nekiment a falnak. Kártérítést követel, de álláspontunk szerint saját maga okozta a balesetet, így nem akarunk fizetni. Nyerhetünk pert ezzel az állásponttal, vagy egyezzünk meg vele?