Telephelyek közötti utazás minősítése gépjárművezetők esetén


Cégünk tevékenysége közúti áruszállítás. Telephellyel rendelkezünk Hajdú-Bihar megyében és Budapesten is. A budapesti telephelyre naponta egy kamion viszi fel az árut, melyet az átpakolás után gépjárművezetőink "leterítenek". A gépjárművezetők saját gépjárművel a környező városokból először beutaznak a Hajdú-Bihar megyei telephelyünkre, majd négyen egy gépjárművel utaznak fel Budapestre, és onnan terítés után vissza. Az Szja-tv. alapján a két telephely közötti utazás véleményem szerint kiküldetésnek tekintendő, melynek költségét kiküldetési rendelvény alapján fizeti ki cégünk a gépjárművét használó munkavállalónak, valamint minden munkavállaló megkapja az 500 forint napidíjat. A gépjárművezetők munkaszerződésében a Kt.-vel egyezően a munkahely változóként van megjelölve. Az Mt. szerinti kiküldetés szerintem nem értelmezhető, mivel nem munkaszerződéstől eltérő helyen történő munkavégzésről van szó, de a munkába járás kritériumának sem felel meg, mivel nem a lakó- vagy tartózkodási helyről indul az utazás. Munkaügyi szempontból kiküldetésnek minősül-e a két telephely közötti utazás, beleszámít-e a munkaidőbe, milyen térítés jár ezen időre, vonatkozik-e rá az évi 44 munkanap korlátozás?


Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2017. június 19-én (150. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2979

[…] kiküldetés többletköltségeire tekintettel más juttatást nem ad (437/2015. Korm. rendelet 5. §).A munkajog szempontjából ugyanakkor más a helyzet. A kiküldetés fogalmát az Mt. nem határozza meg, és azt csak a 96/71/EK irányelv a 2014/67/EU irányelvvel összefüggésben használja. Ez utóbbi kiküldetés fogalom azonban nem vonatkozik az Ön által említett, és a munkaügyi gyakorlatban belföldi kiküldetésnek hívott jogintézményre, melyet az Mt. 53. §-a szabályoz a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás egyik eseteként. Az Mt. 53. §-ának (1) bekezdése értelmében a munkáltató jogosult a munkavállalót átmenetileg a munkaszerződéstől eltérő munkahelyen foglalkoztatni.A kérdés megválaszolásánál elsőként azt kell tisztázni, hogy milyen hely vagy helyek minősülnek a kérdésben említett munkavállalók munkahelyének. Ebből a szempontból különös jelentősége van annak, hogy közúti áruszállítást végző gépjárművezetőkről van szó, akik a Kt. értelmében utazó munkavállalónak minősülnek, és akikre e törvény szabályai is kiterjednek. A Kt. 18/B. §-ának c) pontja értelmében munkahelynek a közúti személyszállítást, illetve árufuvarozást végző vállalkozás valamennyi telephelye és székhelye, az ilyen tevékenység végzéséhez használt jármű, továbbá bármely egyéb hely minősül, ahol a személyszállítási, illetve árufuvarozási tevékenységgel kapcsolatos feladatokat végzik. Ebből következően a két telephely közötti utazás eleve nem minősülhet munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatásnak, hiszen mind a Hajdú-Bihar megyei, mind a budapesti telephely a munkavállalók munkahelyének tekintendő, a munkaszerződés szerinti munkahely pedig változóként került megjelölésre. Ebből következően nem vonatkozik az utazásra a naptári évenkénti 44 munkanapos, illetve 352 órás felső korlát sem. Ez az utazás nem minősül munkába járásnak sem, mivel nem a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye és a munkavégzés helye között utazásról van szó [39/2010. Korm. rendelet 2. § a) pont].Megjegyezzük, hogy a hatályos rendelkezések értelmében jogszerűen nem lehetséges a munkaszerződésben kikötni olyan munkahelyet, amely önmagában "változóként" van megjelölve, mivel a munkahely csak egy vagy több konkrétan meghatározott hely lehet. Ezzel együtt nincs akadálya annak, hogy a felek például több megye vagy Magyarország területét határozzák meg munkahelyként, és az is lehetséges, hogy a munkaszerződés a munkáltató székhelyét, illetve valamennyi telephelyét jelölje meg. Ha a munkaszerződést az Mt. hatálybalépését, azaz 2012. július 1-jét megelőzően kötötték, és abban a munkahely megjelölése nélkül változó munkavégzési helyet határoztak meg, munkahelynek azt a helyet kell tekinteni, ahol a munkavállaló a munkáját szokás szerint végzi [Mth. 4. § (1) bek., Mt. 45. § (3) bek.]. Mivel a munkavállalókra a Kt. rendelkezései vonatkoznak, a szokásos munkavégzési hely mindazon hely lehet, amelyet a Kt. – fentebb idézett – 18/B. §-ának c) pontja felsorol.A Kt. 18/B. §-a a) pontjának aa) alpontja szerint munkaidőnek minősül az Mt. 86. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel például a közúti árufuvarozási tevékenységre fordított teljes idő, amely magában foglalja többek között a vezetési időt, a be- és kirakodásra fordított időt, a jármű takarításával és karbantartásával töltött időt, valamint a jármű, a rakomány […]
 
 

Elküldjük a választ e-mailen*

*
*ingyenes választ évente csak egyszer küldünk.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.