A változásokról általában
Ha összegezni kellene, hogy milyen célkitűzések jegyében következett be legutóbb változás a munkavédelem terén, azt mondhatnánk, hogy a jogalkotó egyértelműen a szigorúbb és hatékonyabb eszközökkel megvalósuló munkavédelmi ellenőrzés jogszabályi hátterének kidolgozását tűzte ki céljául.
Előzmények
Az előzmények körébe tartozik, hogy az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség 2007-ben az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálattól (ÁNTSZ) átvette a munkaegészségüggyel kapcsolatos feladatokat. A változások hátterében az áll, hogy e feladatok végzése során az illetékesek értékes tapasztalatokra tettek szert, és megérett a helyzet egy átfogó, munkabiztonsági szempontú és emberközpontú módosításra. Az eljáró szakemberek többek között azt állapították meg munkájuk során, hogy nem kellően hatékonyak a munkáltatói kötelezettségek teljesítésének ellenőrzéséhez rendelkezésre álló eszközök, és súlyos hiányosságok mutatkoznak a kikényszeríthetőség területén is. Természetesen hatósági eszközökről beszélünk, vagyis mindebből egyértelműen levezethető, hogy miért is volt szükség újabb jogszabályváltozásra.
A szervezetrendszer változásai
Közismert tény, hogy az OMMF munkavédelmi felügyelőségei útján látja el az általános munkavédelmi hatósági feladatait. Ezek közé olyanok tartoznak, mint például a munkabiztonsági és munka-egészségügyi ellenőrzés, valamint az úgynevezett foglalkozás-egészségügyi szolgálat átfogó szakmai irányítása. Mindez természetesen több szerv szoros együttműködése útján valósul meg, vagyis nem túlzás azt állítani, hogy napjainkra kiépült a munkavédelem hatósági szervezeti rendszere. A január 1-jétől hatályos változások ebből eredően részben anyagi, részben pedig eljárásjogi jellegűek.
A módosítás főbb területei
A kibővült feladatok végrehajtása érdekében a tavalyi év végére elengedhetetlenné vált a munkavédelemről szóló törvény módosítása. A legutóbbi, 2008. január 1-jétől hatályos változás a törvény számos paragrafusát érintette, és főbb vonalaiban olyan kulcsszavak mentén szemléltethető, mint például az OMMF feladatkörének módosítása, vagy a munkáltatók munkaegészségüggyel kapcsolatos teendőinek bővülése. Az alábbiakban röviden áttekintjük, hogy az idei évben hatályba lépett változások hátterében milyen általános megfontolások és célkitűzések álltak, illetőleg hogy a munkáltatóknak mire is kell ügyelniük a jövőben.
Munkahigiénés vizsgálat
Ebben a körben kiemelendő és új, az úgynevezett munkahigiénés vizsgálat elvégzésének kötelezettsége. Ez azt jelenti, hogy a munkáltatónak ilyen vizsgálatot kell folytatnia abból a célból, hogy a veszélyes munkafolyamatoknál és technológiáknál a veszélyek kiküszöbölhetőek, a károsító hatások csökkenthetőek és megelőzhetőek legyenek. A vizsgálattal szemben követelmény, hogy annak a munkahelyi kóroki tényezők feltárására kell irányulnia, és végzése során a megengedett értékekből kell kiindulni, a rögzített adatokat azokhoz kell viszonyítani. A gyakorlatban ezek a vizsgálatok annak feltárására irányulnak, hogy a technológiákban előforduló veszélyes anyagok vagy készítmények milyen, az emberi egészségre ártalmas kockázatokat rejtenek.
Veszélyforrások kiküszöbölése
További változás az idei évtől, hogy azoknál a munkafolyamatoknál, ahol a munkavállaló veszélyforrás hatásának lehet kitéve, munkát csak olyan munkakörülmények között és időtartamban lehet végezni, hogy az a munkavállaló egészségét, testi épségét ne károsítsa. A jogalkotó külön jogszabályban rögzítette azokat az elveket, amelyek jegyében a munkáltató akkor köteles eljárni, ha a munkavégzés az egészségkárosodás kockázatát növelő időtartamban történik. A jogalkotó által védett érték tehát az emberi egészség, éppen ezért a munkavégzésre csak biztonságos, az emberi egészséget nem veszélyeztető körülmények között kerülhet sor.
Bírságkiszabás a korábbinál szélesebb körben
Eddig az volt jellemző, hogy az eljáró szervek csupán olyan esetekben szabtak ki bírságot, amikor a munkáltató munkabiztonsági kötelezettségeit mulasztotta el teljesíteni. A jövőben olyan magatartások is bírságkockázattal fognak járni, amelyek elsődlegesen munka-egészségügyi szempontból helyteleníthetőek. Az objektív mérce ebben a körben valószínűleg az lesz, hogy az adott munkáltatói magatartás, mulasztás vagy hozzáállás milyen mértékű tényleges kárveszélyt testesít meg.
A munkavállalók tájékoztatása, adatvédelmi változások
További lényeges szabály, hogy új technológiák bevezetése előtt kellő időben, de legkorábban a tervezési szakaszban, a munkavállalók tudomására kell hozni a változás egészségre és biztonságra kiható következményeit. A munkavállalóknak tehát alapvető érdekük fűződik ahhoz, hogy kellő időben értesüljenek a küszöbön álló változások egészségügyi kihatásairól és azokról az óvintézkedésekről, amelyek életbe léptetését a munkáltató egészségük és testi épségük megóvása érdekében tervezi.
Bővülő hatósági jogkörök
Annak érdekében, hogy a hatóság valóban biztosítani tudja a munkavállalók munkavédelemhez fűződő jogait, az eljáró szervek a korábbinál szélesebb körben vizsgálódhatnak. Ez azt jelenti, hogy például nem érvényesül adatvédelmi célú tilalom a foglalkoztatási megbetegedések kapcsán, vagyis amennyiben a hatóság e helyzetek kezelését kívánja ellenőrizni a munkáltatónál, akkor nem tagadható meg az adatszolgáltatás. A törvénymódosítás értelmében a hatóság a munkavédelmi ellenőrzéshez szükséges egészségügyi adatokat megismerheti, és meghatározott szabályok szerint kezelheti.
Munkavédelmi képviselő
A képviselő megválasztása
A törvény részletesen szabályozza, hogy a foglalkoztatottak számától függően a munkáltatónak milyen kötelezettségei vannak a munkavédelmi képviselő megválasztásának elősegítése terén. A munkavédelmi képviselőt egyenlő, titkos és közvetlen szavazással négy évre választják. A megválasztott munkavédelmi képviselők személyéről a munkavállalókat tájékoztatni kell.
A gyakorlati tapasztalatok tették szükségessé, hogy a jogalkotó pontosítsa a munkavédelmi képviselő megválasztásának szabályait. A jogszabály szerint ötven főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztató munkáltatónál nem kötelező munkavédelmi képviselőt választani, a szakszervezetnek, az üzemi tanácsnak, vagy a munkavállalók többségének azonban ebben az esetben is joguk van kezdeményezni munkavédelmi képviselő választását. A módosításnak köszönhetően a munkáltató ilyen esetben is köteles a választást lebonyolítani, valamint neki kell biztosítania a választás megtartásához szükséges feltételeket is. A jogalkotó célja e garanciális előírás rögzítésével a munkavállalók képviselethez való jogának hatékonyabb védelme, valamint az, hogy egyértelművé tegye a szabályozást valamennyi munkáltató számára.
Veszélyforrásokkal kapcsolatos munkáltatói feladatok
– A munkáltató a munkahely kialakításánál, a munkaeszközök és a munkafolyamat megválasztásánál köteles figyelembe venni az emberi tényezőt. A jogalkotó ezt a kissé általánosnak tűnő passzust tovább konkretizálva rögzíti, hogy kerülni, mérsékelni kell az egyhangú, kötött ütemű munkavégzést, hiszen az nem egyeztethető össze a törvény erejénél fogva védelmet élvező emberi tényezővel. Ugyanígy kerülendő az olyan munkavégzés is, amelynek során káros hatások érvényesülnek, és amelyek kapcsán jelentős a munkavégzéssel járó pszichoszociális kockázatok okozta igénybevétel. Ez utóbbi körébe az egyre fokozódó tendenciát mutató munkahelyi stressz sorolható, amelynek sokféle forrása lehet.
– A munkáltató feladata, hogy a munkahelyen olyan légkört teremtsen, amelyben a munkavállalók nyugodtan és hatékonyan tudnak dolgozni. Az eljáró szervek által mérhető, objektíven érzékelhető indokolatlan munkahelyi stresszhelyzet (egy munkavállaló túlzott felelősségviselése, rá nehezedő nyomás), feltéve hogy a jogszabály fogalommeghatározásának olvasatában szankcionálható formát ölt, a jövőben bírságkockázattal fog járni.
– Ahogy fentebb már érintettük, általános elvárás a munkavégzés káros hatásainak minél szélesebb körben való kiküszöbölése, mindez pedig az emberi tényező messzemenő figyelembevételének munkáltatói kötelezettségében összegezhető. Ez a kötelezettség azonban nem csupán általános megfogalmazások által világlik ki a törvényből, hanem a konkrét cselekvést is elkerülhetetlenné teszi, hiszen a jogszabály arra nézve is tartalmaz rendelkezéseket, hogy a munkáltató mikor köteles megtenni a szükséges intézkedéseket. Eszerint a munkáltató a fentebb érintett kockázatértékelést legkésőbb a tevékenység megkezdésétől számított egy éven belül köteles elvégezni, és ugyanezen idő alatt kell a megelőző intézkedéseket is megtennie.
A kockázatértékelést egyes munkáltatóknak még hamarabb el kell végezniük, aminek hátterében az áll, hogy őket az illetékes miniszter tevékenységük alapján I. számú veszélyességi osztályba sorolta. Az ilyen munkáltatónak a tevékenység megkezdésétől számított hat hónap áll rendelkezésére. A jogalkotó figyelemmel volt arra a tényre is, hogy a körülmények korántsem változatlanok, ezért előírta, hogy a vizsgálatot bizonyos időközönként ismételni kell. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a munkáltató az első alkalommal elvégzett kockázatfelmérést követően indokolt esetben újból vizsgálódni köteles, az évenkénti felülvizsgálat pedig minden körülménytől függetlenül kötelező. E jogszabályhelyek értelmezésében indokolt esetnek kell tekinteni különösen a kockázatok lényeges megváltozását, új technológia, veszélyes anyag, munkaeszköz, munkaszervezés bevezetését és alkalmazását. Soron kívül kell a vizsgálatot elvégezni, illetőleg a kockázatértékelést felülvizsgálni, ha valószínűsíthető, hogy valamely rendkívüli esemény (például munkabaleset, fokozott expozíció, foglalkozási megbetegedés) a megváltozott körülmények miatt következett be. Ugyanígy kell eljárni akkor is, ha a kockázatértékelés a külön jogszabályban meghatározott szempontra nem terjedt ki.
Tájékoztatási kötelezettség
A munkavállalók érdek-képviseleti jogának gyakorlását könnyíti meg a törvény azzal a módosítással is, amely a munkáltató számára a munkavállalók irányában tájékoztatási kötelezettséget ír elő a megválasztott munkavédelmi képviselő személyéről.
Speciális törvényi vélelem
Munkáltató azonosítása törvényi vélelem alapján
A munkavédelmi felügyelőség egyértelmű adatok hiányában törvényi vélelem alapján azonosíthatja a munkáltatót, vagyis a jövőben a "hatóság elől való elrejtőzés" lehetősége is számottevően szűkül. Ez a szabály olyan helyzetek kezelését teszi lehetővé, amikor egy adott munkaterületen egyidejűleg több munkáltató végez munkát, és az együttműködés hiánya miatt nehéz egyértelműen meghatározni, hogy egy bizonyos munkavállaló vagy munkavállalók valamely csoportja felett valójában ki is gyakorolja a munkáltatói jogokat. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy olyan munkahelyen, ahol különböző munkáltatók munkavállalókat egyidejűleg foglalkoztatnak, és a munkavédelmi ellenőrzés eredményeként valamely munkáltató nem azonosítható, az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy az érintett munkavállalók munkáltatója az, aki a tevékenységet a munkahelyen ténylegesen irányítja.
A jogviszony szervezett munkavégzéssé minősíthetősége
Egy másik kapcsolódó vélelem alkalmazása során a felügyelő a tényállás alapján jogosult a munkáltató és a munkahelyen munkát végző személy közötti munkavégzésre irányuló – az ellenőrzés megkezdésekor, illetőleg súlyos baleset bekövetkezése esetén a baleset időpontjában fennálló - jogviszonyt szervezett munkavégzésnek minősíteni. A minősítéshez a munkáltatóként eljárás alá vont személynek rendelkezésre kell bocsátania mindazokat a bizonyítékokat, amelyek alapján megállapítható, hogy a részére végzett munka nem tartozik a szervezett munkavégzés körébe. A lényeg tehát az, hogy minden ilyen esetben a munkavédelmi felügyelő által munkáltatónak minősített személynek kell bizonyítania, hogy a vélelem alkalmazásának feltételei nem állnak fenn, vagyis az adatokból megállapíthatóan más a munkáltató. Hangsúlyozandó, hogy a felügyelőt a minősítés joga csak az ellenőrzés megkezdésekor fennálló jogviszony tekintetében illeti meg.
A munkavédelem szervei, intézményrendszere
– A jogalkotó leszögezi, hogy a foglalkozás-egészségügyi szolgálat munkavédelmi feladatokra kiterjedő szakmai irányítását a munkavédelmi hatóság látja el. Ennek abból a szempontból van jelentősége, hogy ez a szerv a munkaviszony alanyaitól független, vagyis a munkáltató ebben a körben a foglalkozás-egészségügyi szolgálatnál foglalkoztatottaknak utasítást nem adhat. A szakmai irányítás a törvény erejénél fogva kiterjed a helyes gyakorlat módjának meghatározására és annak érvényre juttatására.
– A területileg illetékes munkavédelmi hatóság jár el olyan esetekben, amikor a sérült a munkáltatónak a munkabaleset bejelentésével, kivizsgálásával kapcsolatos intézkedését, mulasztását, avagy azt sérelmezi, hogy az érintett munkáltató nem jelentette be a foglalkozási megbetegedést, illetőleg a fokozott expozíciós esetet. Ilyenkor az eljárás a munkavállaló kérelmére indul.
– A hatósági ellenőrzés kizárólag akkor hatékony, ha általa el lehet érni azt a célt, amelyet a jogalkotó általános érvénnyel megfogalmazott. Ennek érdekében nem elég, ha megfelelő szankciók állnak rendelkezésre, hanem szükség van ideiglenes intézkedésekre is, amelyek elsősorban a károkozó magatartás megfékezését szolgálják a kárenyhítés és a károsodás megelőzése jegyében. Ezzel összhangban ruházza fel a törvény a munkavédelmi felügyelőt a korábbinál szélesebb jogosítványokkal. Példaként megemlítendő, hogy a jövőben lehetőség lesz az olyan munkáltatói tevékenység felfüggesztésének elrendelésére, amely nem egyeztethető össze a fentebb már ismertetett munka-egészségügyi követelményekkel. Ha tehát például a munkavédelmi felügyelő azt észleli, hogy a munkáltató veszélyes tevékenységet folytat nem megfelelő körülmények között, és ebből eredően a munkavállalókat sújtó károsodás bekövetkezése fenyeget, akkor minden további nélkül intézkedhet az ilyen tevékenység felfüggesztése iránt. A munkavédelmi felügyelő jogosítványa arra is kiterjed, hogy indokolt esetben megtiltsa valamely munkaterület vagy üzemrész használatát, munkaeszköz működtetését. Felfüggesztés rendelhető el például akkor, ha rákkeltő, mutagén, teratogén hatású veszély fenyeget, vagy pedig a munkáltató által alkalmazott védőeszköz nem megfelelő. Aligha szükséges részletezni, hogy milyen anyagi károk származhatnak abból, ha például egy építkezést ilyen okból függeszt fel a hatóság, így jól érzékelhető, hogy a változások a szélesebb körű védelem tényleges érvényesülését segítik. Természetesen az volna üdvös, ha a munkáltatók emberi megfontolásoktól vezérelve fordítanának figyelmet munkavállalóik biztonságára.
– A gyakorlatban arra is lehetőség van, hogy a munkavédelmi felügyelő a munkáltató fellebbezésére való tekintet nélkül végrehajthatónak nyilvánítsa azt a határozatát, amellyel a veszélyeztetett munkavállalót eltiltotta a káros hatással járó munkavégzéstől, illetőleg amellyel valamely üzemrész, védőeszköz vagy készítmény használatának felfüggesztését rendelte el.
– A munkavédelmi felügyelőség eljárása során a rendőrség segítségét is igénybe veheti, ami ugyancsak további nyomatékot ad a hatósági fellépésnek. Mindezt tovább erősíti, hogy a munkavédelmi hatóság jogosult a munkahelyen tartózkodó személyeket személyazonosságuk igazolására felhívni.
Pontosabb szóhasználat
Mivel a jogalkotó új fogalmakat vezetett be, illetőleg régebb óta használt kifejezéseket töltött meg új tartalommal, a törvényi definíciókat is pontosítani kellett.
Pszichoszociális kockázat
A törvény szóhasználatában például a pszichoszociális kockázat a munkavállalót a munkahelyén érő azon hatások összességét foglalja magában, amelyek befolyásolják az e hatásokra adott válaszreakciókat, illetőleg amelyekkel összefüggésben stressz, munkabaleset, lelki eredetű szervi (pszichoszomatikus) megbetegedés következhet be. Pszichoszociális kockázatot jelenthet például a munkahelyi konfliktushelyzet, valamint a munkaszervezés, a munkarend és a foglalkoztatási jogviszony bizonytalansága.
Munkahigiénés vizsgálat
A törvénymódosítás kulcsfogalma a munkahigiénés vizsgálat. Ez a munkakörnyezetben lévő kóroki (fizikai, kémiai, biológiai, ergonómiai, pszichoszociális) tényezők feltárását jelenti. A vizsgálat a felsorolt tényezők szintjének meghatározására irányul. Idesorolhatók továbbá a végzett munkából és a munkakörnyezet hatásaiból adódó megterhelés mennyiségi meghatározására alkalmas eljárások, valamint az olyan vizsgálatok, amelyek eredményeként javaslat tehető a munkából és a munkakörnyezetből származó egészségkárosító kockázatok kezelésére és csökkentésére. A jogalkotó végül azt a létesítményt, munkaeszközt, munkafolyamatot vagy készítményt tekinti veszélyesnek, amelynél a munkavállalók egészsége, testi épsége, biztonsága megfelelő védelem hiányában károsító hatásnak lehet kitéve.
