Nem kérdés, hogy a Munka Törvénykönyve (Mt.) elavult, annak rendelkezései nem felelnek meg a korszerű követelményeknek – ebben kivétel nélkül egyetértenek a munkaadói oldal képviselői. Állítják: a valaha az aktuális viszonyok figyelembevételével a valós problémákra építő, a hazai foglalkoztatási helyzet milyenségére alapozó jogszabály fölött alaposan eljárt az idő.
Új alapokon
Miközben a munkaügyi viszonyok és a gazdasági élet egésze gyökeresen megváltozott, még mindig a rendszerváltás hajnalán megalkotott törvény rendelkezik a munkaadók és a munkavállalók viszonyának szabályozásáról. Pedig egyértelmű, hogy olyan mély a szakadék az akkori körülmények és a mai helyzet között, hogy immár képtelenség a korábban megalkotott szabálygyűjteményre alapozni a jogi hátteret. S ez még akkor is igaz, ha az 1990-es évek elején született rendelkezések tárháza számos alkalommal módosult, hiszen a jogalkotók maguk is felismerték annak tarthatatlanságát.
Az érintettek szerint azonban ez kevés: hiába a jó szándék és az elszántság a rendszeres korrekciókra, ezek révén lehetetlenség korszerű szabálykönyvet alkotni. Csak egy megoldás maradt: új alapokról kiindulva új jogszabályt kell alkotni, ám ennek során nem a mai Mt.-t kell alapul venni, hanem a "nulláról" szükséges elindulni.
Ahhoz, hogy valóban modern jogszabály jöjjön létre, még az optimistábbak szerint is egy-két éves előkészítésre lenne szükség, mások szerint viszont akár öt-hat évbe is beletelik a korszerű Mt. megalkotása. Márpedig annyi idő nincs.
A Munka Törvénykönyvét megalkotása, 1992 júniusa óta több mint félszázszor módosították, s ez meg is látszik rajta – szögezte le a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) főtitkára. Dávid Ferenc szerint ezzel magyarázható, hogy hiányzik belőle a belső kohézió, számos részlete teljesen idejétmúlt, s minden tekintetben megérett a gyökeres megújításra. Nem véletlen, hogy szinte köszönő viszonyban sincs a XXI. század munkaügyi helyzetével, hiszen röviddel a rendszerváltás után egy ma már csupán emlékként élő gazdasági helyzet körülményeit tükrözve született meg. Akkor még a szocialista nagyvállalatok – óriási üzemméretekkel – határozták meg a foglalkoztatást, s teljesen más volt a gazdaság szerkezete is.
A mezőgazdaság manapság nem is emlékeztet akkori önmagára, az ipar atomizálódott, a kereskedelem átalakult, s ezzel párhuzamosan a termelőágazatokból tömegek áramlottak át a szolgáltatószektorba. Mindezeket tükröznie kellene az Mt.-nek, ám ehelyett az egykori viszonyokat konzerválta – legalábbis a jogszabályok szintjén.
Az állandó munkáltatói létszámra és a Ganz-MÁVAG-hoz, a Csepel Művekhez vagy éppen a Hungarocamionhoz hasonló cégek jelenleg elvétve sem akadnak a munka világában, a nagyvállalatok helyett tehát egy sokkal színesebb foglalkoztatói körhöz kell igazítani a jogi hátteret – magyarázta Dávid Ferenc. Ezzel összefüggésben a mainál közérthetőbb, könnyebben kezelhető szabálygyűjteményre van szükség, hiszen a kis- és középvállalkozásoknak aligha van kapacitásuk arra, hogy a körülményes jogszabályt a napi gyakorlatban értelmezzék és alkalmazzák.
Garanciális elemek
Mindenekelőtt ki kellene végre mondani, mik azok a garanciális elemek, amelyeknek a foglalkoztatásban szerepet kell játszaniuk. Ezek esetében nem lehet szó megengedésről, szigorú szabályokra és egyértelmű szankciókra van szükség – szögezte le a főtitkár, hozzátéve: noha ez csak formai kérdésnek tűnhet, azonban szemléletet tükröz, ha külön csokorba szedik a garanciális szabályokat, s ezektől aztán sem a kollektív szerződés, sem a munkaszerződés szintjén nem lehet eltérni.
Olyan alapvetésekre kell gondolni, mint az esélyegyenlőség, amit csak "fővesztés terhe mellett" lehetne megsérteni. Nem engedhető meg például a kismamák vagy az 50 év felettiek diszkriminálása, de hasonlóképpen kellene a tisztességes bérfizetést is alapkövetelménnyé tenni, hiszen nem lehet mérlegelés tárgya, hogy a munkáltató kifizeti-e egy adott feladat elvégzésének ellentételezését vagy sem. Dávid Ferenc azt tartaná üdvözlendőnek, ha azokat a munkáltatókat, akik ezeket - a már-már az alkotmányos jogok körébe sorolandó kötelezettségeket - megsértik, akár munkaügyi büntetés is sújtaná, s az anyagi mellett etikai szankciók is következnének.
Viszont számos elemében lazítani kellene a szabályozáson, s a mainál jóval több polgári jogi elemet kellene bevezetni – szögezte le Dávid Ferenc -; a megengedő elemek ugyanis nem hiányozhatnak egy korszerű Mt.-ből, legyen szó a munkaidőkeretről vagy éppen a kártérítési ügyek szabályozásáról. Ugyanakkor meg kell szüntetni a formális, funkciójukat tekintve felesleges vagy kiürült elemeket. Ráadásul rengeteg olyan témáról esik szó az Mt.-ben, ami egyszerűen nem oda való, ilyen például az érdekegyeztetés szabályozása. A munkaügyi kapcsolatok rendezésének nem itt van a helye, a szakszervezetek jogairól szintén más törvényben kell rendelkezni.
Kollektív szerződések
Jól látható, hogy bár a rendezett munkaügyi kapcsolat - egyesek szerint – a kollektív szerződéseken múlik, a huszonnyolc ágazat közül alig néhányban van ilyen. Éppen ezért az Mt.-ben meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy e megállapodásokat sokkal könnyebben lehessen megkötni, s a jognyilatkozatokat kölcsönös megegyezés esetén könnyen és gyorsan meg lehessen változtatni.
Ha ez így lenne, a felek nem zárkóznának el attól, hogy kétoldalú szerződésekben szentesítsék a részleteket, s ezzel egy sor felesleges és törvényi szinten nem is kezelhető téma kikerülhetne az Mt.-ből. Ezek között említette a főtitkár a rendkívüli felmondásra, a munkaidőre vagy a leltározásra vonatkozó szabályokat.
Megengedőbb, liberálisabb Mt.-re van szükség, hiszen értelmetlen, hogy ebben rögzítik például a túlóráért fizetendő összeg lehetséges mértékét, a kártérítés maximumát, a munkaidő és a munkarend, illetve a szabadság kiadásának módját. Piacgazdaságban sokkal több kérdésben kellene a felek közötti megállapodásra hagyatkozni. Hiába a központi akarat, sok esetben nem egyeztethető össze a gyakorlattal. Ilyen volt például a vasárnapi munkavégzés megtiltásáról szóló felvetés, ami tovább szigorította volna az amúgy sem engedékeny munkaidő-beosztási szabályokat. Ráadásul mindenki tisztában volt vele, hogy kivitelezhetetlen a hatnapos kereskedelmi hét, sokkal inkább más megoldásokra kell törekedni, például felajánlani a dolgozóknak, hogy az aznapi profit 30 százalékát megkapják pótlékként.
Dávid Ferenc szerint a nemrég elkészült koncepcióban felvetnek jó ötleteket annak kidolgozói, például azt, hogy a tizenöt főnél több foglalkoztatottat számláló cégek esetén egy auditor gondoskodjék a társadalombiztosítási, a nyugdíj- és az APEH-ügyekről.
Beszűkülő mozgástér
Az Mt. csaknem hatvan módosítása rendszerint a munkavállalók érdekeinek figyelembevételével történt, de nem ez az alapvető hibája – hívta föl a figyelmet Geiger Tiborné, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) vezető szakértője. Sokkal inkább az, hogy a toldozgatott-foldozgatott jogszabály elavult, ráadásul rendkívüli mértékben túlszabályoz.
Ennek legmarkánsabb példája a munkaidő kérdése; ezt a vezető szakértő szerint teljes egészében rá kellene bízni a felekre, állapodjanak meg ők az adott körülmények figyelembevételével. Bízni kell abban, hogy meg tudnak egyezni. Az Mt. a mai napig a klasszikus nagyvállalatok mintájára kialakított megoldást veszi alapul, illetve azt, hogy a több száz, több ezer embert foglalkoztató cégeknél természetes a kollektív szerződés megléte. Ám az átstrukturálódott munkaügyi viszonyok között sokkal nagyobb önállósággal rendelkeznek a dolgozók, mint régen, ráadásul a kis- és középvállalkozások esetében jellemző, hogy ugyanaz az alkalmazott több munkakört is betölt.
Nem megfelelő a munkaerő-forgalom szabályozása sem, amely a nagyon szűkre szabott elbocsátási lehetőségek miatt merevvé teszi, hogy a foglalkoztató a feladat mennyiségéhez igazítsa a foglalkoztatottak számát. Holott nem lenne ritka, hogy átmenetileg, ha szükség van rá, a cég új dolgozókat venne fel, majd ha már kevesebb alkalmazottal is el tudja végezni a teendőket, akkor elküldené a felesleges munkaerőt. A jelenlegi szabályozás azonban ezt alaposan megnehezíti, ezért a legtöbb ilyen esetben inkább fel sem vesznek új embert, s túlórában vagy másként, de az eredeti létszámmal vészelik át a kritikus időszakot.
Párhuzamos érdekképviseletek
Geiger Tiborné szerint csak a rugalmasság és a biztonság lehet a két fő szempont akkor, amikor az Mt. átszabásához hozzáfognak.
Korszerűtlen például - emelte ki a vezető szakértő -, hogy üzemi tanácsok és szakszervezetek párhuzamosan működhetnek ugyanabból a célból, aminek magyarázata, hogy a hazánkban meghonosodott érdekvédelmi forma megtartásával 1992-ben – a német alkotmányt lekoppintva – vezették be az üzemi tanácsokat. Ám ez dupla kötöttséget, kétszeres energiát és jelentős költségnövekedést eredményez, feleslegesen.
Az MGYOSZ szakértője szerint sokkal több kérdésben kellene irányadónak tekinteni a Polgári Törvénykönyv szabályait, még akkor is, ha a felek megállapodásakor a munkaadó vitathatatlanul erősebb tárgyalópartner. Ezt bizonyos megkötésekkel meg lehetne fékezni, s az egészség- és balesetvédelem tekintetében mindenképpen előtérbe kell helyezni a munkavállalói érdekeket. Geiger Tiborné szerint nemcsak az Mt. tartalmával van baj, hanem azzal is, hogy a gyakorlatban jellemzően sem a munkaadók, sem a munkavállalók nem ismerik pontosan a jogaikat és a kötelezettségeiket.
Elveszített "csaták"
Ma már senki számára nem meglepő az a kijelentés, hogy az Mt. munkavállalóbarát – szögezte le Horváth Gábor. A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) főtitkára szerint a jogszabály annyi kötöttséget, oly sok korlátot tartalmaz, hogy ennek nyomán számos csatát veszítünk el, legyen szó az európai uniós forrásokért vívott harcról vagy éppen a Közösségen belüli munkahelyekért folytatott vetélkedésekről.
Az Mt.-re, így annak mai változatára is két dolog nyomta rá a bélyegét, szinte letörölhetetlenül: egyfelől a napi háromszor nyolcórás munkaidő-beosztás szocialista maradványa, másfelől a szakszervezeti jogok érvényesítésének sajátos, engedékeny szabályai. A szakszervezetek működésére vonatkozó közösségi irányelvek ellenére a hazai gyakorlatot nagymértékben meghatározza, hogy a baloldali kormányok politikájának következtében tovább nőtt az érdekvédők tere az érdekérvényesítésre.
Végeredményben ma a szabályok teljes betartásával egyetlen vállalkozás sem képes versenyképesen működni – szögezte le a főtitkár -, s hiába törekszik egy társaság rendezett munkaügyi viszonyokra, ez valamilyen módon visszaüt. Ha meg akarja állni helyét a piaci versenyben, akkor félő, hogy szabályt szeg. Az egyébként betarthatatlan direktívák be nem tartásáért pedig duplán büntetik a cégeket, hiszen nemcsak bírságra számíthatnak, de az uniós támogatásokra sem pályázhatnak – magyarázta Horváth Gábor, aki szerint jó lenne, ha az Mt.-ben foglaltak betarthatók lennének, de nem azok. Sem Magyarországon, sem Európában nem olyan a gazdasági helyzet, miként nem afelé vezet a globalizáció sem.
Differenciálni kell
Nemcsak a jelenlegi szabályozást kifogásolja a MOSZ-főtitkár, hanem azt a koncepciót is, amelyet a közelmúltban kidolgoztak az Mt. megújítására. A reformelképzelésekben vannak ugyan jó elemek, olyanok, amelyek alkalmazkodnak a piac jelenlegi körülményeihez, de ez nem elégséges. Bár szikráiban megjelenik a dokumentumban a rugalmasság, ám e gondolat jegyében karakterisztikusabb változtatásokra van szükség.
Nem lehet ugyanis országosan egységes szabályrendszer alapján meghatározni a foglalkoztatás mikéntjét, sokkal erőteljesebben kell differenciálni. Annyira, amennyire csak lehet, s számos kérdést a kollektív szerződéseknél is alacsonyabb szintre, a munkaszerződésekig kell levinni – ért egyet más munkaadói szövetségi véleményekkel Horváth Gábor. A részletekről nem lehet makroszinten megállapodni; nem lehet egyik és másik ágazatot, vállalkozást, munka- és feladatkört ugyanúgy kezelni. A differenciálásra szükség van, s erre az Mt.-ben kell teret adni – szögezte le a főtitkár.
Kifogásolható a szakszervezeti jogok szabályozásának mikéntje is, hiszen az elégséges szolgáltatás meghatározásának módja lehetőséget teremt arra, hogy politikai színezetet öltsön az eredetileg a munkaadók és a munkavállalók közti vita kifejezésének egyik hagyományos színtere, a sztrájk. Ez pedig tarthatatlan – tette hozzá. Végig kell gondolni azt is, hogy miként lehet szavatolni úgy a szakszervezetek jogainak gyakorlását, hogy az ne sértse mások versenyképességét. Hiába akarnak például a mezőgazdaságban dolgozók cukorrépát betakarítani, ha a vagon a sztrájk miatt nem érkezik meg – ebből óriási kára származhat egy sor vállalkozásnak. A mainál sokkal nagyobb szabadságot kellene adni a juttatások meghatározását illetően is, már csak azért is, hiszen megvan a közös érdek a túlmunka és annak ellentételezése rögzítésére.
Ahogy a munkaadói szövetségek többsége, a MOSZ is a munkaidő-beosztásban, s ehhez kapcsolódóan a pihenőidő kiadásában látja a legnagyobb bajt a jelenleg hatályos Mt.-ben. Aggasztó, hogy most csupán jó adminisztráció kérdése a mezőgazdaságban, ki képes betartani az erre vonatkozó szabályokat, s ki nem. A munka jellege ugyanis eleve ellehetetleníti a merev rendszer alkalmazását, s ha valóban tisztességesen és jól akarja valaki végezni a munkáját, akkor biztosan nem tudja szabályszerűen tenni.
Munkaidő az agráriumban
A klasszikus munkaidő-beosztás az agráriumban szinte lehetetlen. A növénytermesztés teljes egészében az időjárásnak alárendelt ágazat, s ha úgy alakul, könnyen lehet, hogy december és február között egy teljes negyedév kiesik az évből.
Ugyanakkor aratás idején szinte megállás nélkül talpon vannak a munkások – ez mindkét fél számára természetes – magyarázta Horváth Gábor, aki szerint a rigorózus szabályok arra késztetik a munkaadókat, hogy a korábban elterjedt határozatlan idejű szerződéseket határozott időszakra vonatkozókkal váltsák fel, és a télen ne foglalkoztassák az embereket.
Ám ez nemcsak az adminisztrációt nehezíti, hanem a munkavállalók számára is hátrányos, hiszen arra az időszakra nem lesz jogviszonyuk, ami a többi között a társadalombiztosításijárulék-fizetés hiánya miatt is negatívan érinti őket. Az állattenyésztésben sem reális a munkaidőre vonatkozó szabályok betartása, s a főtitkár számára érthetetlen, miért van szükség a munkavégzés vége és a következő munkába állás kezdete közötti szigorú 11 órás szünetre egy olyan területen, ahol az állatok gondozása az ellenkezőjét kívánja meg.
A nemzetközi szállítmányozásban és néhány más területen mentesítették a foglalkoztatókat ez alól, s ezt kellene itt is tenni – mondta a főtitkár, példaként kiemelve a tejtermelő tehenészetet: lehetetlenség azt mondani, hogy csak 11 óránként fejjék meg az állatot, s nem életszerű az osztott műszak sem, hiszen az állatok ellátása egyedi gondoskodást igényel, ráadásul osztott munkaidővel – kétszer ötórás foglalkoztatással – a dolgozók sem járnának jól. Horváth Gábor szerint az a gond, hogy a jogalkotók nem szembesültek a realitásokkal.
Szociális terhek
Az időkeretet tartja a legnagyobb anomáliának a jogszabályban a Magyar Iparszövetség (OKISZ) elnöke is. Tokár István megemlítette még a rendelésállomány egyenetlenségét és azt, hogy a szezonális munkákra semmilyen módon nincs tekintettel a törvény.
A szövetség vezetője szerint jóval megengedőbbnek kellene lennie az Mt.-nek, az adott állásra vonatkozó részletes szabályozást pedig elegendő lenne a munkaszerződésben rögzíteni. A két fél megállapodásának minden szempontból iránymutatónak kellene lennie. Tokár István bírálta, hogy a szociális terhek miatt túlságosan nagy présbe kerülnek a munkáltatók. Ahol például sok nő dolgozik, gondot okozhat a gyes, illetve gyed ideje alatt felhalmozódott szabadság kiadása. Jogszabályban kellene megoldást találni arra, hogy miképpen lehetne csökkenteni az ezzel kapcsolatos foglalkoztatói költségeket, például költségvetési forrásból.
Az Mt.-nek kellene rendelkeznie arról is, hogy a munkaügyi központok által kiközvetített dolgozókat milyen kötelezettség terheli. Gyakori ugyanis, hogy az így érkezők végül nem vállalják az állást, s ennek semmilyen szankciója nincs. Tokár István szerint járható út lenne, hogy kizárják a járadékfolyósításból azokat, akik többször mondanak nemet a kínálkozó lehetőségre.
Érthető, hogy a gyökeres változtatásra szükség van, hiszen az 1990-es évek eleje, a törvény megszületése óta túl vagyunk a Bokros-csomagon, a fellendülési fázison, most pedig a konvergenciaprogram időszakát éljük, ráadásul az ország uniós csatlakozása is jelentősen befolyásolta a helyzetet. Már csak azért is, mert egy sor direktívának – például a készenléti időre, a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozóknak – is meg kell felelnie hazánknak – sorolta az Ipartestületek Országos Szövetségének (IPOSZ) elnöke. Szűcs György üdvözölte, hogy a rugalmasság és a munkaügyi biztonság kiemelt szempontnak számítanak az Európai Unióban, ám ezek beolvasztása a hazai jogszabályba egyelőre kívánnivalót hagy maga után.
Leginkább az kifogásolható az Mt.-ben, hogy még mindig természetesnek veszi, miszerint a munkavállalók napi nyolc órában dolgoznak – mondta az elnök, aki szerint újra kellene gondolni, hogy ne csak a korlátozások határozzák meg a munka világának legfontosabb iránymutatóját. Ilyen jogszabályi háttérrel ugyanis nehéz olyan munkahelyet teremteni, amely vállalkozásként is versenyképes tud maradni. Sokkal nagyobb hangsúlyt kell kapnia az atipikus formáknak, a távmunkának, az otthoni vagy a részmunkaidős foglalkoztatásnak, s tudomásul kell venni, hogy ez iránt bizonyos munkavállalói csoportokban a mainál jóval nagyobb arányban van igény.
Erre azonban nem elég a lehetőséget megteremteni, tisztázni kell a szabályokat is. Mind ez idáig rendezetlen például a balesetvédelem kérdése, hiszen nyilvánvaló, hogy a hagyományos foglalkoztatás keretében ez jár a dolgozónak, otthoni munkavégzéskor azonban nehéz eldönteni, hogy miként kell egy balesetre tekinteni. Ilyen esetekben nincs válasz a szabadidő kiadásának kérdésére sem.
Elavult szemlélet
Az IPOSZ elnöke szerint nem volt szerencsés az elvárt jövedelem bevezetése sem, ami nem tisztább helyzetet eredményezett, hanem azt, hogy a munkáltatók kétszer is meggondolják, felvegyenek-e újabb dolgozót vagy sem. Holott Szűcs György szerint a Mt.-nek éppen azt kellene elősegíteni, hogy a vállalkozások a lehető legkönnyebben bővíthessék dolgozóik számát, s adott esetben súlyos szankciók nélkül megválhassanak – a munka függvényében – a létszámon felüli alkalmazottaktól.
Nem szolgálhatja sem a munkáltatók, sem a munkavállalók érdekét egy olyan jogszabály, amely nem a versenyképes vállalkozásokat és versenyképes munkahelyek létrejöttét segíti, hanem agyonszabályozással gátolja a foglalkoztatás rugalmasságát – szögezte le az elnök.
A kisvállalkozások számára magától értetődik, hogy rugalmasan, az aktuális élethelyzethez igazodva történik a munkavégzés, ám erre nem teremt megfelelő jogi hátteret az Mt. - szögezte le Antalffy Gábor. A Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdek-képviseleti Szövetségének (KISOSZ) ügyvezető elnöke hozzátette: ezért állandó vitatéma a nyújtott munkavégzés, a hétvégi munka, a munkaidőkeret mérséklése és a munkaszüneti napok kötelező kiadásának mikéntje.
Mindaddig, amíg az Mt. a reggel nyolctól délután négyig tartó munkaidő mára elavult szemléletét tükrözi, addig nem is lesz összhangban egymással a jogszabály és az élet. Nemcsak itthon népszerű az atipikus foglalkoztatás, de terjed az EU-ban is, részben azért, mert minél rugalmasabb a beosztás, annál könnyebben és eredményesebben lehet fellépni a munkanélküliség ellen. Antalffy Gábor példaként említette egy olyan szakács helyzetét, aki egy tíz órán át nyitva tartó étteremben dolgozik, ám délután két-három órán keresztül, forgalom hiányában nincs szükség rá – ezt Nyugat-Európában minden bizonnyal osztott munkaidővel oldanák meg, ám nálunk ez a foglalkoztatási forma nem elfogadott, ezért két szakácsot kellene alkalmaznia a vállalkozásnak – a gazdaságosságra törekvő étteremtulajdonos azonban ezt nem engedheti meg magának. Mindebből jól látható, hogy az élet néha köszönő viszonyban sincs a törvénnyel – szögezte le az elnök.
Munkaügyi ellenőrzések
Antalffy Gábor kifejtette: míg a fejlettebb országokban a munkaügyi ellenőrzések a dolgozó kérelmére indulnak – így valóban ott és akkor vizsgálódnak, amikor egy alkalmazottat sérelem ér -, addig nálunk a bürokrácia uralkodik. A cél nyilvánvalóan az lenne, hogy gyorsan és eredményesen jogorvoslathoz jusson, akinek ez jár, ám itthon csupán az adminisztratív hibákat igyekeznek feltárni az ellenőrök, a bürokráciából adódó felelősségre vonástól pedig tartanak a cégek. Végeredményben tehát felesleges feszültség keletkezhet munkaadók és munkavállalók között.
Az elnök tapasztalatai szerint a kisvállalkozások esetében amúgy is kevesebb a vita a foglalkoztató és a foglalkoztatott között, hiszen ritkán vesznek föl alkalmazottat az utcáról, jellemzően az ismeretségi kör révén töltik be az állásokat. Antalffy Gábor szerint – sajátosságai miatt – külön szabályozást kellene bevezetni a kisvállalkozások esetében, legalábbis ami az öt főnél kisebb cégeket illeti. Rendezetlen továbbá az önfoglalkoztatás kérdése, amit nem a Ptk. és nem is a társasági jog, hanem a munkajog keretén belül kellene megoldani.
Munkaerő-kölcsönzés
A munkaerő-kölcsönzéssel kapcsolatosan az utóbbi időszakban új probléma is felvetődött – hívta fel a figyelmet Balogh István, az Agrár Munkaadói Szövetség (AMSZ) elnöke. Új jelenség ugyanis, hogy látszólagos külföldre településsel próbálják egyes cégek kikerülni a foglalkoztatásra rakódó magas itthoni terheket.
Előfordult, hogy a tavaly uniós taggá vált Romániába bejegyzett cég román lejben fizeti ki a Magyarországon tevékenykedő magyar munkavállalót, ami számára egyebek közt azért előnyös, mert így a hazai minimálbérnél alacsonyabb összeg kerülhet a szerződésbe. Balogh István kiemelte: egyetértenek a munkaadói oldal többi szereplője által megfogalmazott kritikákkal, s azzal, hogy halaszthatatlan az Mt. megújítása.
Az új Mt.-nek meg kell felelnie a rugalmas biztonság követelményének – szögezte le mindenekelőtt Komoróczki István, az Általános Fogyasztási Szövetkezetek és Kereskedelmi Társaságok Országos Szövetségének (ÁFEOSZ) titkára. Ösztönözni kell a kollektív szerződéskötések megkötését azzal a jogtechnikai megoldással, hogy a munkáltatók működésének hatékonyságát, illetve a foglalkoztatás rugalmasságát az Mt.-től eltérő szabályozással a kollektív szerződésben lehet rögzíteni. A mainál egyértelműbb szabályokat kell alkotni a több munkáltatóra kiterjedő hatályú kollektív szerződés megkötésének mikéntjére vonatkozóan.
Lényeges szempontként emelte ki a titkár, hogy az új jogszabálynak elő kell segítenie a gazdasági aktivitás növelését és a rejtett foglalkoztatás megszüntetését. Komoróczki István szerint elsőrendű az is, hogy felmondás esetén mentesíteni kell a munkáltatókat az indokolatlan kifizetések alól, hiszen nem tartható fenn, hogy egy kis létszámú vállalkozás a bírósági eljárás elhúzódása miatt ellehetetlenüljön. Az ÁFEOSZ javasolja továbbá, hogy a Munka Törvénykönyvébe a bírói gyakorlat alapján kerüljenek be felmondási okok és indokok, s felül kell vizsgálni a végkielégítésre vonatkozó rendelkezéseket is.
Speciális foglalkoztatás
A Stratégiai és Közszolgáltató Társaságok Országos Szövetsége (STRATOSZ) a Munka Törvénykönyve gyenge pontjainak egyikeként tartja számon, hogy beemelték a jogszabályba az esélyegyenlőségi terv készítését, ami ezt a problémát társadalmi szinten nem oldotta meg. Bírálja a szövetség azt is, hogy az Mt. a speciális foglalkoztatású területekre vonatkozóan – például a közlekedésre nézve – is tartalmaz szabályokat, amelyeket a gyakorlatban az e szegmensre vonatkozó jogszabályokkal együtt kell végrehajtani.
A STRATOSZ véleménye szerint a speciális foglalkoztatási viszonyokra vonatkozó alapvető szabályokat ki kellene emelni az Mt.-ből, s integrálni kellene az adott szakterületre vonatkozó szakmai szabályozásba. Ugyanakkor lehetőséget kellene teremteni arra, hogy alágazati, ágazati vagy helyi megállapodásokban, vagy akár a munkaszerződésekben a felek közösen állapítsák meg a foglalkoztatásra vonatkozó egyéb szabályokat. A "kitisztított" törvény rendelkezéseit mind a munkáltatók, mind a munkavállalók egyértelműbben értelmezhetnék és alkalmazhatnák.
A munkaügyi kapcsolatok tekintetében túlzott a tájékoztatási kötelezettség a STRATOSZ szerint, s elavultnak tartják a szociális juttatásokra vonatkozó szabályozást is. A szövetség munkaügyi szakértői ezenkívül bírálják, hogy az országos érdekegyeztetés mikéntjéről ez a jogszabály rendelkezik. Szerintük ez nem ide illik, s nagy hibája az Mt.-nek, hogy sokszor egyes rendelkezések módosítása mögött lobbiérdekek húzódnak meg, így az ilyen szabályozások általában logikátlanok, nehezen értelmezhetők és illeszthetők be az Mt. struktúrájába, illetve sokszor végrehajthatatlanok.
