Komplex rehabilitáció

Az átalakítás elsődleges célja az volt, hogy a rehabilitációs járadék igénybevételével a csökkent munkaképességűek közül minél többen visszataláljanak a munkaerőpiacra. Leginkább azért, hogy érezzék, megdolgoznak a pénzükért, s nem a társadalom "eltartottjai".

Fokozatos átalakítás

A mintegy 800 ezer rokkantnyugdíjas csaknem hatvan százaléka – életkora alapján – aktív lehetne, ám sokan kényszerből választják-választották e lehetőséget. Az érintettek – mintegy 460 ezren, korukat tekintve még munkaképesek – közül sokan a rendszerváltozáskor, a másfél millió állás megszűnésekor, a munkanélküliség elől menekültek a rokkantsági nyugdíjba.

A megváltozott munkaképességűek ellátórendszerének új koncepciója abból indul ki, hogy fokozatosan alakítja ki a rehabilitáció új rendszerét, s első körben azok számára teszi kötelezővé a passzív pénzellátás mellett a rehabilitációt, akik erre jó eséllyel alkalmasak, és rokkantsági nyugdíjra jogosultak, azaz esetükben – a rehabilitáció egyéni és társadalmi előnyein kívül – annak államháztartási haszna is kimutatható.

Mivel a rokkantsági ellátásból jelenleg hiányoznak a megváltozott munkaképességűek számára nyújtott rehabilitációs szolgáltatások, ezért a változtatás arra hivatott, hogy esélyt nyújtson a munkavégzéshez azoknak, akik betegségük mellett erre képessé tehetők. A komplex rehabilitációs eljárás bevezetésével személyre szabott programot ajánlanak; az anyagi segítségen túl ez tartalmazza az egészségügyi, a fejlesztési és képzési rehabilitációt, a begyakorló és a védett szervezeti foglalkoztatást, valamint a nyílt munkaerő-piaci bértámogatással történő kihelyezést.

Szakmai munkaképesség

A rendszerben történő változtatás egyik lényeges eleme, hogy a szakmai munkaképesség változását fogják vizsgálni (eddig az általános munkaképesség csökkenését értékelték). Átalakult az orvosszakértői minősítés is: immár nem a fogyatékosság mértékét, hanem a megmaradt és fejleszthető képességeket, a rehabilitálhatóságot vizsgálják a harmadik rokkantsági kategóriában. Akikről úgy ítélik meg, hogy munkaképességük megmaradt, készségeik rehabilitálhatók, az Állami Foglalkoztatási Szolgálatnál személyre szabott szolgáltatásokat, támogatásokat igényelhetnek, amelyekkel képessé tehetők a munkavégzésre.

Az érintettek a rehabilitáció időszakában rehabilitációs járadékot kapnak, amely megegyezik a III. csoportú rokkantsági nyugdíj 120 százalékával. A rehabilitációs járadék olyan társadalombiztosítási ellátás, amely a jelentős egészségkárosodást szenvedett, a munkavégzésre alkalmassá tehető személyek keresetpótlását garantálja legfeljebb három évig. A folyósítás ideje alatt az érintett köteles együttműködni a foglalkoztatási szolgálattal.

A rendszerben részt vevő megváltozott munkaképességű a program ideje alatt nem csupán a járadékot kapja meg, hanem munkát is végezhet, s ahhoz támogatásban, képzése időtartamára pedig keresetpótló juttatásban részesülhet, sőt arra is van lehetőség, hogy a járadékos időszak lejárta után a foglalkoztatásához meghatározott ideig még további támogatást vegyen igénybe. Járadékra az a személy jogosult, aki 50-79 százalékos egészségkárosodást szenvedett, és ezzel összefüggésben a jelenlegi munkakörében – vagy a képzettségének megfelelő más állásban – rehabilitáció nélkül nem foglalkoztatható.

Önfenntartó rendszer

A kormány számításai szerint a megváltozott munkaképességűek új, a rehabilitációt előtérbe helyező rendszere középtávon önfenntartóvá válik, megtakarításokat eredményez, növeli a munkaképes korú lakosság foglalkoztatási aktivitását, illetve csökkenti a megváltozott munkaképességűek hátrányait, ekképpen társadalmi hatása kedvező.

A rendszer átalakítása három éve, az előző kormányzati ciklusban elkezdődött a foglalkoztatási rehabilitáció támogatási szabályainak teljes átszabásával. A rehabilitációban való részvételre ösztönző rehabilitációs járadék bevezetése e folyamatnak része, s első körben az újonnan belépőket érinti. Közülük is azokat, akik a rokkantsági nyugdíj harmadik csoportjába tartoznak, és munkaképes korúak – tehát rehabilitálhatók.

A járadék komplex rehabilitációs szolgáltatással egészül ki, amelyre hét év alatt 60 milliárd forint uniós forrást is felhasznál a kormány. A rehabilitációban részt vevők megállapodást kötnek az Állami Foglalkoztatási Szolgálattal arról, hogy rendszeres kapcsolatot tartanak a munkaügyi szervezetekkel, s részt vesznek a képzésen, átképzésen.

A szakértőket kissé megosztja az új rendszer, még ha a bevezetése óta eltelt egy hónap után nincs is sok tapasztalat. A munkavállalói oldal rehabilitációs szakértője szerint a "visszavezetésnek" csak az egyik feltétele, hogy a leendő dolgozókat motiválják, az is kell, hogy szükség legyen rájuk.

A foglalkoztatás egyik feltétele, hogy a rehabilitáció valóban megtörténjen, ennek pedig csak a lehetőségét teremti meg a változtatás. A másik feltétel, hogy a munkaerőpiacon kereslet legyen a munkavállaló iránt, ami viszont az új rendszerben sem igen látható – állítja Szikszai Zoltán, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) szakértője. Szerinte az a tény, hogy jelenleg a megváltozott munkaképességűek alig tíz százaléka dolgozhat, nagyrészt azért van, mert nagyon kevés az őket foglalkoztató munkahely. Vagyis: komplex rendszerben ezzel is kellene foglalkozni.

Mindenesetre az, ahogyan tavaly júliustól jelentősen átalakult a munkaképességükben korlátozott embereket foglalkoztató munkahelyek támogatása, nem feltétlenül segíti az integrációt. Most, aki az ilyen foglalkoztatásra akkreditáltatja magát, kaphat - igaz, a korábbinál kisebb – támogatást. Ezenkívül lehet még pályázni kompenzációra, kiemelt tanúsítvánnyal rendelkező, akkreditált vállalatoknak, amelyek többnyire közhasznú társaságokként, illetve lassan-lassan nonprofit szervezetekként dolgoznak. Míg az első két esetben eldönthetik, hogy vállalják-e a foglalkoztatást, utóbbiaknak ez kötelező, álláshelyeik legalább hatvan százalékát megváltozott munkaképességű dolgozókkal kell betölteniük - részletezi az MSZOSZ szakértője.

Szerinte mindez azért sem szerencsés, mert az átalakítással épp az integrálás lenne a cél, s nem az, hogy az érintettek az amúgy is erre szakosodott, különálló, a munkaerőpiachoz nem szervesen illeszkedő szervezeteknél helyezkedjenek el. Így ugyanis sokkal nehezebb a valós rehabilitáció.

A tárca szerint viszont a munkaadók ódzkodásán is változtatni kell. Ezért szemléletváltást szeretnének, hogy beivódjon a köztudatba: a csökkent munkaképességűek is tudnak teljes értékű munkát végezni.

A rendszernek az is célja, hogy ha valaki megváltozott munkaképességűnek minősül, ugyanannál a munkáltatónál maradjon; a rehabilitációja egy másik munkakörre való alkalmasságát jelentse. Ehhez a munkáltató a tervek szerint támogatást kap három évre. A foglalkoztatott pedig ez idő alatt betanulja az új feladatot.

A foglalkoztatók szervezetének vezetője viszont optimista. Balogh Zoltán, a Védett Szervezetek Országos Szövetségének elnöke szerint aki nagyon akar, "vért izzadva" ugyan, de tud munkát találni. Igaz, a helyzet a nagyvárosokban, megyeszékhelyeken kedvezőbb, viszont a kisebb városokban, s az amúgy is hátrányos, állástalansággal terhelt térségekben sokkal nehezebb, sokszor valóban reménytelen.

Nemcsak az hozhat komoly változást, hogy járulékfizetési kötelezettséggel terhelt, "normális" fizetést kapnak az érintettek, de az is, hogy a foglalkoztatás szolgálati időnek minősül, s beszámít a nyugdíjalapba. Ez nagyban motiválja azokat is, akik eddig nem éreztek késztetést, hogy munkát keressenek – mondja az elnök, aki persze azt is elismeri: a megváltozott munkaképességűek kisebb részét teszik ki, akik a motiváció és nem a lehetőségek hiánya miatt nem tudtak elhelyezkedni.

Pozitív diszkrimináció

Mindkét szervezet kezdeményezte, hogy lehetőség nyíljék a pozitív diszkriminációra, azaz: egyes munkaköröket kijelöljenek, amelyekben mindenki kizárólag megváltozott munkaképességű dolgozókat alkalmazhatna. Ilyen lehetne például az adatrögzítés vagy az archiválás. Ennek egyelőre a gazdasági tárca állt ellent, ugyanis versenypiaci aggályai vannak, de a kezdeményezők szerint lassan "félúton" járnak.

Egyelőre nem lehet tudni, hogy a korábban leszázalékoltak közül mennyien kerülnek vissza a munkaerőpiacra, miközben szakképzett, diplomás embereknek nincs állásuk. A tárca vezetői szerint viszont korábban megengedőbb volt az ellátórendszer, mert a munkaerő-piaci feszültségeket másként nem lehetett levezetni. Most azonban nem itt tartunk; újra kell építkezni. A rendszer ezért azokkal kezdi a változtatást, akik újonnan kerülnek a rehabilitációba, s csak később mérik fel, hogy az évek óta rokkantnyugdíjból élők miként tudnak – és akarnak-e - visszatérni a munka világába.

Az új ellátórendszert fokozatosan vezetik be; az első évben csak azok csatlakozhatnak, akik mostanában adják be rokkantnyugdíjigényüket, de nem kizárt, hogy a rehabilitációs járadék azok számára is vonzó lesz, akik már rokkantnyugdíjasok. Utóbbiak lehetőséget kapnak arra, hogy válasszanak a két forma között.

A rendszer gazdasági eredményességét a munkavégzésből származó egyéni és társadalmi többletbevételek jelentik. Az egyén számára magasabb jövedelem, a társadalom számára a munka értéknövelő haszna, illetve az adó- és járulék-bevétel jelent előnyt. Számítások szerint a megváltozott munkaképességűek új, a rehabilitációt preferáló rendszere növeli a foglalkoztatási aktivitást, és csökkenti a megváltozott munkaképességűek hátrányait.

Az új rendszer fejlesztési költségét uniós forrás fedezi: az Új Magyarország Fejlesztési Terv részeként körülbelül 60 milliárd forint.