A Munka Törvénykönyve (Mt.) Harmadik részének V. fejezete szabályozza a tanulmányi szerződést, amely a munkaviszony mellett fennálló megállapodásnak minősül (Mt. 110-114. §). A szerződés ugyanakkor megköthető munkajogi kapcsolatban nem álló felek között is – éppen a munkaviszony tanulmányok befejezését követő létesítését elősegítendő megállapodásként. Az Mt. tanulmányi szerződéssel kapcsolatos szabályait a közalkalmazottakra és a köztisztviselőkre is alkalmazni kell. Ha a köztisztviselő tanulmányai anyagi támogatását tanulmányi szerződés alapján kapta, annak megszegése esetén a visszafizetési kötelezettségét a tanulmányi szerződés és az Mt. a közszolgálati jogviszonyban is alkalmazandó rendelkezései szerint kell elbírálni (LB Mfv. II. 10.114/1999).
Általános tudnivalók
Tanulmányi szerződés létesíthető iskolai (nappali, esti, levelező, távoktatás) és iskolarendszeren kívüli oktatásra (tanfolyam), belföldi és külföldi tanulmányútra, nyelvi képzésre. A tanulmányi szerződés visszterhes megállapodás – a munkavállaló meghatározott képzettség, ismeretek megszerzését vállalja, amelyhez a munkáltató anyagilag hozzájárul. A támogatás irányulhat iskolai rendszerű és nem iskolai rendszerű képzésre, tanulmányok folytatására, így egyebek mellett betanító képzésre is. A felek a tanulmányi szerződést általában határozott időre, a tanulmányok tartamára kötik meg. Az Mt. tanulmányi szerződésre vonatkozó rendelkezései a szerződés felmondásáról nem rendelkeznek. A felek a szerződésben kiköthetik a felmondási jogot, illetőleg azt a körülmények változása is indokolttá teheti. A tanulmányi szerződés felmondása csak a munkáltatóra súlyos terhet rovó esetben indokolt. A bírósági gyakorlat szerint az olyan átszervezésre utaló felmondási ok, amely csak az érintett munkavállaló munkaviszonyát szünteti meg, nem tekinthető ilyen súlyos indoknak (LB Mfv. II. 11. 088/1997. – BH 1999/86.). A munkaviszonynak a munkáltató által történt megszüntetése önmagában nem szünteti meg a tanulmányi szerződésből eredő kötelezettségeket (LB Mfv. II. 10.656/1998. – BH 2000/176.). Ha a munkavállaló nem a saját munkáltatójával köt tanulmányi szerződést, akkor előzetes bejelentési kötelezettség terheli foglalkoztatója felé. A bejelentés nem jelent engedélyezést vagy hozzájárulást, a munkáltató tudomásszerzése alapján nem tilthatja meg a mással történő szerződéskötést.
A szerződéskötésre való felhívás elutasítása miatt a munkavállaló munkaügyi jogvitát nem indíthat. A szerződéses célt meghatározó törvényi rendelkezés tehát arra utal, hogy a szerződéskötés a munkáltató mérlegelési joga. Ő dönti el, hogy köt-e megállapodást, és ha igen, akkor milyen mértékű támogatást nyújt, esetleg vállalja-e a munkavállaló más munkakörben történő foglalkoztatását.
Lehetséges tartalmi elemek
A szerződő felek az Mt. által előírt, kötelező tartalmi elemeken kívül egyéb feltételekben is megállapodhatnak. Gyakori kikötés, hogy a munkáltató a tanulmányok sikeres befejezése után vállalja, hogy a munkavállalót a megszerzett képzettségének megfelelő munkakörben foglalkoztatja tovább. A megfelelő munkakörbe történő áthelyezés, továbbfoglalkoztatás vállalása esetén a munkáltatónak a tőle elvárható időn belül kell eleget tennie (BH 1994/346.). A tőle elvárható idő mértékét az eset összes körülménye alapján lehet megítélni, ezért célszerű ezt a kérdést a megállapodásban kifejezetten rögzíteni: mennyi idő áll a munkáltató rendelkezésére, hogy a megszerzett végzettségnek megfelelő munkakört felajánlja.
Vita lehet a felek között a megfelelő munkakör tárgyában is. A végzettségnek megfelelő munkakörnek nem felel meg a magasabb beosztás. A gyakorlat annyiban iránymutató, hogy a munkáltató nem hivatkozhat egy időközben végrehajtott átszervezésre. A munkáltató oldalán jelentkező üzemi kockázatot maga viseli, ilyen esetben a munkavállaló szabadul kötelezettségei alól, munkaviszonyát idő előtt megszüntetheti a támogatás visszafizetése nélkül. A megfelelő munkakör kikötésénél a munkáltatónak gondosan kell eljárnia. Csak olyan képzettség, képesítés megszerzését ésszerű támogatnia, amelyre ténylegesen szüksége van. A kellő alap nélkül kötött tanulmányi szerződésben vállalt áthelyezési kötelezettség elmulasztása a munkáltató szerződésszegését bizonyítja (BH 1992/285.).
A felek akkor járnak el körültekintően, ha rendelkeznek a tanulmányi szerződés megszüntetésének eseteiről, módjáról és formájáról. A bírósági gyakorlat a tanulmányi szerződésnél a felmondási jogot legalizálta. Nem kizárt tehát, hogy a felek a felmondás jogában megállapodjanak. A felek a tanulmányi szerződést rendszerint határozott időre, a tanulmányok időtartamára kötik, így az ilyen szerződés felmondása a tanulmányi szakaszban a munkavállalóra nézve hátrányos. Ezért annak munkáltatói felmondása csak akkor megalapozott, ha a szerződés fenntartása súlyos terhet jelentene számára, a vállalt kötelezettség teljesítése objektíve nem várható el. A bírói gyakorlat szerint nem súlyos felmondási indok az átszervezés, vagy a munkáltató gazdálkodásában felmerült ok. A bíróság álláspontja szerint a tanulmányi szerződésnek ilyen felmondási indokot tartalmaznia kellett volna (BH 1999/86.).
Munkáltatói szerződésszegés
Amennyiben a munkáltató a támogatást nem biztosítja, vagy egyéb lényeges szerződésszegést követ el, a másik fél mentesül a szerződésből folyó kötelezettségei alól, és a szerződésszegésből eredő esetleges kárát érvényesítheti [113. § (1) bekezdés]. A munkavállaló ekkor a tanulmányok folytatását abbahagyhatja, munkaviszonyát a letöltendő idő előtt jogszerűen megszüntetheti, illetve mentesül a támogatás visszafizetése alól.
A munkáltatói szerződésszegés, hogy a munkavállaló a munkáltató szerződésszegéséből eredő kárát is érvényesítheti az általános munkajogi kárfelelősségére vonatkozó szabályok szerint (Mt. 177. §). A munkavállaló csak azt a kárt követelheti, amely a munkáltató szerződésszegésével okozati összefüggésben érte. A munkavállalót terheli a bizonyítási kötelezettség a kár bekövetkezése, mértéke és az ok-okozati viszony tekintetében. Kár lehet például a képzési költség, melyet a munkavállaló maga fedezett, vagy a tanulmányok miatt távol töltött időre járó díjazás összege. Ha a tanulmányi szerződés a megszerzett képzettségnek megfelelő munkakör-felajánlást is tartalmazott, akkor nem zárható ki a munkakörök közötti bérkülönbözet elmaradt jövedelem címén való követelése.
Szerződésszegés a támogatott fél részéről
Ha a támogatásban részesülő tanulmányait nem megfelelő eredménnyel folytatja, nem lép a szerződés szerinti időpontban a munkáltatónál munkába, illetőleg a meghatározott időtartamot nem tölti le, vagy egyéb lényeges szerződésszegést követ el, a munkáltató követelheti a ténylegesen nyújtott támogatásnak megfelelő összeg megtérítését. Amennyiben a támogatásban részesülő a szerződésben kikötött időtartamnak csak egy részét nem tölti le, megtérítési kötelezettsége ezzel arányos [113. § (2) bekezdés]. A tanulmányi szerződés megszegésével kapcsolatos igényt a munkáltató – a támogatott személy önkéntes teljesítésének hiányában - csak fizetési felszólítással érvényesítheti. A fizetési felszólítást indokolni kell, valamint a munkavállalót ki kell oktatni a jogorvoslat módjáról és határidejéről. Az Mt. 201. §-a alapján a munkavállaló keresetének a fizetési felszólítás végrehajtására halasztó hatálya van.
Ha a szerződés lényeges kikötését – elsősorban a tanulmányok megfelelő eredménnyel történő folytatását, a munkába lépési és munkaviszony-fenntartási kötelezettségét – a támogatott szegi meg, a munkáltató mentesül a saját kötelezettségei alól, és követelheti a ténylegesen nyújtott támogatásnak megfelelő összeg visszatérítését és a törvényes kamatot. Ha a támogatás nyújtásának feltétele a tanulmányok folytatása, vizsga letétele volt, és ennek a munkavállaló nem tesz eleget, a munkáltató a támogatás teljes összegére igényt tarthat. Abban az esetben azonban, ha a munkavállaló a szerződésben kikötött időtartamnak csak egy részét nem tölti le, megtérítési kötelezettsége is ehhez igazodik. A munkáltató az általa nyújtott támogatás visszakövetelésére csak a támogatott szerződésszegő magatartása időpontjától jogosult, követelése csak ekkor válik esedékessé, így kamatot a visszafizetendő támogatás után csak ekkortól követelhet.
Ha a munkavállaló olyan objektív körülmény miatt szünteti meg munkaviszonyát, ami miatt tőle nem lehetett elvárni a munkaviszony fenntartását, akkor a tanulmányi szerződés alapján nyújtott támogatás nem követelhető vissza (például a munkaviszonyt azért szüntette meg a munkavállaló, mert rokkantsági nyugdíjra szerzett jogosultságot, vagy egészségének romlása miatt a munkakörét nem tudja ellátni, és másik munkakört a munkáltató nem tudott részére felajánlani). Ha a munkavállaló rendkívüli felmondással jogszerűen szünteti meg munkaviszonyát, ez az eset körülményei alapján azt is jelenti, hogy a munkáltató tette lehetetlenné a munkaviszony fenntartását, így a tanulmányi szerződés teljesítését is. Ekkor a szerződés teljesítése a munkáltatónak felróható okból ellehetetlenült, a munkavállaló eljárása nem jogsértő, szerződésszegése nem állapítható meg. Így amennyiben a munkáltató kötelezettségszegése következtében a munkavállaló jogszerűen él a rendkívüli felmondás lehetőségével, a tanulmányi szerződés teljesítése a munkáltató hibájából vált lehetetlenné, ennek következtében a munkavállaló nem köteles a támogatás visszafizetésére.
Amennyiben a munkáltatói rendes felmondás a munkavállaló képességeivel, magatartásával függ össze, a munkáltató visszakövetelheti a támogatást. A szakirodalom véleménye szerint e tekintetben kivétel az úgynevezett minőségi csere, amikor nem a munkavállalóval elégedetlen a munkáltató, hanem nagyobb, aktuálisabb tudással, újabb képzettséggel rendelkező személyt kíván foglalkoztatni. Nem teszi jogellenessé a munkaviszony megszüntetését az a tény, hogy a munkáltató a tanulmányi szerződés megkötésekor rosszul mérte fel leendő létszámigényeit, és végül mégsem tudja a munkavállalót a neki ígért munkakörben foglalkoztatni. Ekkor nyitva áll a munkáltatói rendes felmondás lehetősége, amely csak a tanulmányiszerződés-szegés, de nem a jogellenes felmondás következményeivel jár.
Ha a munkaviszony-megszüntetés bizonyított indoka a munkáltató szerződésszegő magatartása (a munkakörbe áthelyezés elmarad, vagy nem foglalkoztatja az előírt ideig), akkor a munkavállaló a munkaviszony idő előtti megszüntetése ellenére is mentesül a szerződésszegés következményei alól. A munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséhez, vagy a közszolgálatban az áthelyezéshez való hozzájárulás nem jelenti azt, hogy a munkáltató a tanulmányi szerződés munkavállaló általi megszegése miatt a támogatás visszaköveteléséről lemond (BH 2000/250.). Elfogadott megoldás, hogy háromoldalú megállapodásban rendezik a tanulmányi támogatás sorsát úgy, hogy a munkavállaló új munkáltatója vállalja a tanulmányi szerződésben vállalt támogatás folytatását, illetve a munkavállaló által visszafizetendő összeg megtérítését.
Kötelezés a támogatások visszafizetésére
Visszafizetésre való kötelezés esetén is csak a tanulmányi szerződés alapján nyújtott támogatás követelhető vissza, de például a törvény alapján kötelezően előírt kedvezmény nem (LB Kpkf. I. 25. 057/1991. – BH 1991/290.). Ha a munkáltató a tanulmányi szerződésben támogatásként meghatározott térítést nemcsak a szerződési cél megvalósulásának idejére folyósítja, az ebben a részében nem minősül tanulmányi támogatásnak, és a tanulmányi szerződés megszegésére tekintettel nem követelhető vissza (LB Mfv. II. 10.720/1998. – BH 2001/195.). Amennyiben a végzettség megszerzéséhez gyakorlat is szükséges, amit a munkaviszony keretében, munkaköri feladatként lát el a munkavállaló, az ennek fejében folyósított díjazás nem tekinthető tanulmányi támogatásnak.
A gyakorlatban tapasztalható, hogy a munkáltató a támogatást úgy nyújtja, hogy a felek nem kötöttek egymással tanulmányi szerződést. A munkáltató egyoldalú kötelezettségvállalása miatt a képzés költségeit nem követelheti vissza (BH 1991/295., 1998/301.). A távol töltött időre, a tanulmányi szabadság idejére fizetett díjazást a jogalap nélkül kifizetett munkabérre vonatkozó szabályok szerint ugyan visszakövetelheti, de ezt csak záros határidőig, 60 napon belül írásbeli felszólítással teheti meg (BH 1990/238.).
Jogvita
A munkavállaló tanulmányi szerződésből eredő tartozása munkajogi jellegű, a munkáltató fizetési felszólítással követelheti visszatérítését [Mt. 162. § (3) bekezdés] (BH 1994/57.). A munkáltató ettől el is tekinthet, és közvetlenül a munkaügyi bírósághoz is fordulhat. A tanulmányi szerződéssel kapcsolatban felmerült vitát - kivéve a nappali tagozatos iskolai rendszerű képzésben való részvételre kötött szerződést – a munkaügyi jogviták eldöntésére vonatkozó szabályok szerint kell elbírálni (114. §). A nappali tagozatos iskolai rendszerű képzéssel összefüggő jogvitában az általános hatáskörrel rendelkező bíróság jár el – még akkor is, ha a felek egyébként munkaviszonyban állnak egymással (LB Mfv. II. 10.560/1996.).
Munkaidő-kedvezmények
Sokan idejétmúlt szabálynak tartják a Munka Törvénykönyvének azt a rendelkezését, amely mentesíti a munkavállalót a munkavégzés alól, ha iskolai rendszerű képzésben vesz részt. Sokan indokolatlannak tartják a tanulással kapcsolatos egyes terhek foglalkoztatóra telepítését anélkül, hogy a munkaidőt érintő képzésben való részvételhez a munkáltató hozzájárult volna, illetve annak sincs jelentősége, hogy a munkavállaló a munkakörével összefüggő képesítést kíván-e megszerezni vagy sem. Sokan hivatkoznak a kisfoglalkoztatók gyenge teherbíró képességére, és kifogásolják az iskolai és annak nem minősülő képzések közötti törvényi megkülönböztetést. A bírálatok az Mt. tanulmányi munkaidő-kedvezményeket szabályozó 115- 116. §-át érintik.
Munkaidő-kedvezmény – alanyi jogon
A munkáltató általában tanulmányi szerződés, illetve eseti döntése alapján biztosít a tanulmányokat folytató munkavállalónak szabadidőt. Az Mt. az iskolai rendszerű képzésben részt vevő munkavállalónak alanyi jogot teremt a tanulmányok folytatásához szükséges szabadidőre. A szabadidő biztosítására értelemszerűen csak akkor van szükség – mindez akkor jelent kötelezettséget a munkáltatónak -, ha a tanulmányi kötelezettségek teljesítésének ideje részben vagy egészen a munkavállaló beosztás szerinti munkaidejének tartamára esik. Az iskolai rendszerű képzésben részt vevő munkavállaló részére az alábbi jogcímeken járhat szabadidő:
- a tanórák, foglalkozások látogatása,
- a vizsgákon való részvétel,
- az évfolyam- és/vagy szakdolgozatírás.
Az iskolai rendszerű képzésben részt vevő munkavállalónak járó munkaidő-kedvezményt – az oktatási intézmény által kibocsátott, a kötelező iskolai foglalkozás és a szakmai gyakorlat időtartamára vonatkozó igazolás alapján – annak figyelembevételével kell megállapítani, hogy a munkavállaló a tanulmányait folytatni tudja, a foglalkoztatás kezdetére a tanulmányok helyére beérkezhessen, és azon részt vehessen. [Mt. 115. § (1)-(2) bekezdés].
A munkáltató vizsgánként – ha egy vizsganapon a munkavállalónak több vizsgatárgyból kell vizsgáznia, vizsgatárgyanként -, a vizsga napját is beszámítva négy munkanap szabadidőt köteles biztosítani. Vizsgának az oktatási intézmény által meghatározott számonkérés minősül. E törvényi szabály alapján az oktatási intézmény állapítja meg, hogy a számonkérések közül hányat kell vizsgának tekinteni, a munkáltató az erre járó szabadidő mértékét nem korlátozhatja, köteles az oktatási intézmény által megállapított vizsgaszámot tudomásul venni. A tanulmányi munkaidő-kedvezmény mértékét a vizsgák száma határozza meg, az Mt. azt nem tanévenként vagy szemeszterenként állapítja meg. Ha egy naptári napra több vizsga esik, ez a nap mindegyik négynapos időtartamba beleszámít. A diplomamunka (szak- és évfolyamdolgozat) elkészítéséhez a munkáltató tíz munkanap szabadidőt köteles biztosítani. A fentiekben felsorolt, a képzéshez kapcsolódó, különböző jogcímen járó szabadidőt a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelően köteles biztosítani [Mt. 115. § (3)-(4) bekezdés].
A díjazás
Az iskolai rendszerű képzésben való részvétel esetén az Mt.-ben biztosított tanulmányi munkaidő-kedvezmény időtartamára – az általános iskolai tanulmányok kivételével - díjazás nem jár, a felek a távol töltött időre tanulmányi szerződésben állapíthatnak meg díjazást. Az Mt. 116. §-a alapján, amennyiben a munkavállaló általános iskolai tanulmányokat folytat, a munkaidő-kedvezmény alatt a munkából távol töltött időre távolléti díj illeti meg. Az Mt. alapján biztosított, díjazás nélküli, fizetetlen tanulmányi munkaidő-kedvezmény igénybevétele miatt kieső munkaidőt utóbb a munkáltató egyoldalú utasításával nem dolgoztathatja le a munkavállalóval. Mindebben azonban a munkáltató és a munkavállaló megállapodhat. Ha a munkáltató a munkaszerződésben megismételte a közoktatási törvény rendelkezéseit a munkakör betöltéséhez szükséges iskolai végzettségről és a szakképzettség megszerzésének kötelezettségéről, ez nem tekinthető olyan intézkedésnek, amely a tanulmányi költségek megtérítésére jogosít (LB Mfv. II. 10.419/2000/3.).
Mire nem köthető tanulmányi szerződés?
Nem köthető tanulmányi szerződés a munkaviszonyra vonatkozó szabály alapján járó kedvezmények biztosítására, továbbá ha a tanulmányok elvégzésére a munkáltató kötelezte a munkavállalót (111. §). Kérdés, szakmai gyakorlatra lehet-e tanulmányi szerződést kötni. Az ítélkezési gyakorlat ismeretében megállapítható: ha a munkavállaló annak ismeretében létesít munkaviszonyt, hogy a jogviszony fennállása alatt szakmai gyakorlatot kell teljesítenie, az arra nézve kötött tanulmányi szerződés semmisségére nem hivatkozhat azon a címen, hogy a munkáltató kötelezte a gyakorlatra (LB Mfv. II. 10.090/1999.). Ha a munkáltató a munkakör ellátásához szükséges végzettség megszerzését írja elő, és ezzel a munkavállaló nem rendelkezik, de vállalja a végzettség megszerzését, a képzésben történő részvételre szóló munkáltatói kötelezés nem valósul meg. Ekkor a munkavállaló saját érdekében vállalja a tanulmányokat, amelyekhez a tanulmányi szerződéssel a munkáltató támogatást nyújt. Differenciálja a képet egy közzétett jogeset a Kjt. hatálya alá tartozó ügyben (BH 2000/268.). A bíróság munkáltatói kötelezésnek tekintette a munkakörhöz jogszabály alapján nem szükséges végzettség megszerzésének a kinevezésben történő előírását.
A szerződés alaki követelménye és tartalmának törvényi minimumfeltételei
A tanulmányi szerződést írásba kell foglalni. Ennek a szigorú szabálynak az az indoka, hogy a felek hosszabb távra szóló anyagi és munkavégzési/foglalkoztatási kötelezettséget vállalnak. Ezért ha a munkáltató a kötelező alakiság megtartása nélkül, szóbeli megállapodás alapján vagy anélkül támogatja a tanulmányait folytató munkavállalót, akkor a munkavállaló szerződésszegés nélkül szüntetheti meg munkaviszonyát. Érvényesen létrejött tanulmányi szerződés hiányában a munkáltató az addig nyújtott támogatást nem követelheti vissza (BH 1991/295).
A szerződésben az Mt. alapján meg kell határozni a munkáltatót terhelő támogatás formáját és mértékét, továbbá – a támogatás mértékével arányosan – a munkavállaló által a munkáltatónál kötelezően munkaviszonyban töltendő idő tartamát, amely öt évnél hosszabb nem lehet. Támogatásnak csak az a juttatás minősül, amelyre a munkavállaló a munkaviszonyból, munkaviszonyra vonatkozó szabályból (Mt., kollektív szerződés) eredően egyébként nem jogosult. Ez a gyakorlatban különösen akkor okoz gondot, ha a szerződést gyakorlat szerzésére, bizonyos eljárás elsajátítására kötötték. Ilyen esetben a munkavállaló az adott munkafeladat elvégzéséért munkabérre jogosult, amely nem tekinthető támogatásnak. A támogatás formája lehet pénzbeli és/vagy természetbeni juttatás. A munkáltatói támogatás magában foglalhatja a képzési költségeket (tandíj, tankönyv, vizsgadíj), az oktatás helyszínére történő utazás, szállás költségeit, de kiterjedhet a tanulmányi szabadság és a vizsga miatt kiesett időre járó díjazásra is.
A megállapodásban meg kell határozni, hogy a munkavállalót meddig terheli a munkaviszony-fenntartási kötelezettség. Ennek időtartama az öt évet nem haladhatja meg. A munkáltatónál letöltendő időnek meg kell felelnie az arányosság követelményének kettős értelemben. A támogatás mértékével való arányosság egyrészt a tanulmányi időhöz, másrészt a támogatás mértékéhez mért arányosságot jelenti. Aránytalanul hosszú idő, vagy öt évnél hosszabb idő kikötése a tanulmányi szerződés részleges érvénytelenségét eredményezi. Vitatott esetben a bíróság dönti el, hogy milyen idő tekinthető arányosnak (BH 2001/195.).
A munkáltatónál munkaviszonyban töltendő idő tartamába – a tanulmányi szerződés ellenkező kikötése hiányában – nem számít be a munkaviszony szünetelésének az az esete, amelyre a munkavállalót szabadság nem illeti meg (112. §). A munkaviszony-fenntartási kötelezettség tartamát – eltérő megállapodás hiányában – a munkavállaló végzettségének, illetve képesítésének megszerzése időpontjától kell számítani (LB Mfv. I. 10.186/1983.). Ha a tanulmányi szerződés a törvényben előírtnál hosszabb időtartamot határoz meg, ez a kikötés érvénytelen, a szerződés azonban – a munkajogban ismeretes részleges érvénytelenség következtében – érvényes, és annak tartalma az eltöltendő idő mértéke tekintetében a törvénynek megfelelően alakul (LB Mfv. II. 10.141/1982.).
Képzés munkáltatói utasításra
A nem iskolai rendszerű képzésben (például egy cég által szervezett nyelvtanfolyam) részt vevő munkavállalónak munkaidő-kedvezmény, illetve tanulmányi szabadság kizárólag akkor jár, ha azt munkaviszonyra vonatkozó szabály (például kollektív szerződés) elrendeli, illetőleg a munkavállaló és munkáltatója egy esetleges tanulmányi szerződésben így állapodnak meg, vagy a munkáltató eseti jelleggel engedélyezi a részvételt. A tanulmányok folytatásához, a képzésen való részvételhez szükséges szabadidőre az Mt. alapján díjazás nem jár. A felek azonban erről – nem csak tanulmányi szerződésben – megállapodhatnak, továbbá a munkáltató egyoldalú döntésével is biztosíthat díjazást. Ennek összege a megállapodástól, illetve a munkáltató döntésétől függ (például személyi alapbér, távolléti díj) [Mt. 115. § (5) bekezdés].
Az általános szabály alól kivétel, ha a munkáltató kötelezi a munkavállalót a képzésben való részvételre, ekkor a munkáltatónak meg kell fizetnie a tanulmányok folytatásával kapcsolatban felmerült valamennyi költséget, így a kieső, a távolléti időre járó bért is. Amennyiben a munkavállaló a munkaszerződés szerinti munkájának elvégzése mellett vesz részt a munkáltató utasítására valamely képzésben rendes munkaidejének letelte után, akkor a képzés időtartama rendkívüli munkavégzésnek tekintendő. A képzésben való részvétel idejére a munkavállalót ugyanúgy illeti meg munkabére, mintha munkaviszonya alapján munkát végezne. Ha a munkáltató munkavállalóját tanfolyam elvégzésére kötelezi, a tanfolyami vizsga esetén a munkavállalónak olyan mennyiségű szabadidő jár, amely a vizsga sikeres letételéhez az összes körülmény figyelembevételével szükséges. Mindez mentesítést jelent a munkavégzési kötelezettség alól, de a díjazás tekintetében – azonosan a képzésben, tanfolyamon eltöltött idővel – munkavégzésnek minősül. Amennyiben a munkavállaló a képzésen való részvétellel, a vizsga letételével a munkáltató utasítását teljesíti, a képzés (vizsga) idejére díjazás jár, akár a beosztás szerinti munkaidőre esik, akár nem.
A tanulmányi szabadidő kiadása jogellenes megtagadásának következménye
Az Mt. szabálya szerint az iskolai rendszerű képzésben részt vevő munkavállaló részére a tanulmányok folytatásához szükséges szabadidőt akkor is biztosítja, ha nem köt tanulmányi szerződést, illetőleg a tanulmányok elvégzésére nem a munkáltató kötelezte. Egy ügy tanulsága szerint a munkavállalót, aki röntgenasszisztensként áll alkalmazásban, felvették a főiskola egészségügyi szakoktató szakára. A levelező tagozaton folytatott tanulmányaihoz szabadidőt kért, amit a munkáltató csak részben teljesített. Emiatt az Mt. 115. §-ának megfelelő szabadidő biztosítása iránt keresetet indított a munkavállaló a munkáltató ellen. A munkavállalót a képzés igazolt napjaira, valamint a vizsgákra való felkészüléshez szabadidő illette meg. A szabadidő mértékének és kiadásának időpontját az Mt. 115. §-ának (2)-(4) és (6) bekezdése határozza meg. Ebből a jogosultságból azonban nem következik, ha a munkáltató jogellenesen eljárva a szabadidőt nem biztosította, s emiatt a munkavállaló a rendes szabadságát volt kénytelen igénybe venni, hogy az eleve nem fizetett szabadidőt meg kellene váltani. A munkavállaló olyan mértékű szabadidő kiadására tarthat igényt, mint amennyit a pihenésre szolgáló rendes szabadságból a tanuláshoz igénybe vett, de erre az időre sem munkabér, sem távolléti díj nem jár.
A munkaviszonyt és a tanulmányi szerződést érintő szerződésszegések kapcsolata
Ha valamelyik fél úgy szegi meg a tanulmányi szerződést, hogy az nem jelenti egyben a munkaviszonyból származó kötelezettségek vétkes megszegését, csak a tanulmányi szerződéssel kapcsolatos jogkövetkezmények alkalmazhatók. Ha azonban a szerződésszegés a munkaviszonyból eredő lényeges kötelezettséget jelentős mértékben érint, továbbá a felek egyikének eljárása szándékos vagy súlyosan gondatlan, a másik, a sértett fél rendkívüli felmondással megszüntetheti a munkaviszonyt. Példaként említhetjük, hogy amennyiben a munkavállaló igénybe veszi a tanulmányi szerződés alapján járó munkaidő-kedvezményt, azonban felróható módon nem vesz részt az oktatáson, és emiatt a vizsgán megbukik, a munkáltatói rendkívüli felmondás alapos lesz.
Általában nem alapozza meg a munkavállaló rendkívüli felmondását, ha a munkáltató a tanulmányi szerződés ellenére nem biztosítja a megszerzett végzettségnek megfelelő munkakört. Viszont amennyiben rendelkezik ilyen üres állással, és nem kínálja ezt fel a támogatott munkavállalónak, a rendkívüli felmondás jogszerű lehet. Ha a tanulmányi szerződés kikötése szerint a munkavállalót a tanulmányai alapján szerzett képesítésének megfelelő munkakörben kell foglalkoztatni, és ennek a munkáltató az elvárható időn belül nem tesz eleget, a munkavállaló jogszerűen szüntetheti meg ennél az oknál fogva a munkaviszonyát, és a munkáltató nem követelheti tőle a tanulmányaira fordított költségei visszafizetését (LB Mfv. II. 10.447/1993. – BH 1994/346.).
A bíróság a munkavállaló által visszatérítendő összeget nem mérsékelheti, illetve nem engedheti el méltányosságból, azaz nem lehet tekintettel a munkavállaló anyagi körülményeire. Mégis ismert néhány körülmény, amelyre figyelemmel a bíróság a visszatérítés alól mentesítette a munkavállalót, ilyen például a munkavállaló egészségi állapotának megváltozása.
