A foglalkoztatási szint stagnál, a létszámemelési tervek visszafogottak, hibahatáron belül nőhet jövőre az álláshelyek száma - pesszimista kilátások vagy reális helyzetértékelés-e az előrejelzésekben olvasható fogalmak?

Állandóan visszatérő téma a havi munkanélküliségi adatok közlésekor, hogy mi nőtt, mi csökkent, s összességében ez most jó vagy rossz irányú elmozdulás. A mélyebb elemzések, amelyek azt vizsgálják, hogy miként is teremtődik egy új munkahely, miként válik kvázi eltartottból valaki adófizető polgárrá vagy mások munkáltatójává, már kevesebbszer látnak napvilágot. A mindent elfedő makroszámok világában pedig ezek mutatnák meg, milyen forrásokat kell mozgósítani, vagy elég lenne néhányszor, ha a szabályozókon finomítanának néha.

A munkáltatói szervezetek - miközben a közterhek súlyosságára, fejlődést és létszámnövelést visszafogó hatására hivatkoznak - keveset tesznek, vagy keveset tehetnek az ágazatukon belül éppen a közterhek fizetését elkerülők kiszűrésére, az etikai-üzleti normák betartásáért. Holott az így versenyelőnyre szert tevő vállalkozások - amellett, hogy az ott létesült "munkahelyek" nem jelennek meg a statisztikában - éppen azokat a munkákat könnyebben szerzik meg, amelyekből mások normális státusokat létesíthetnének és finanszírozhatnának.

Mindezeket tetézi, hogy a munkavállalók sem járnak jól, még ha fizetéshez jutnak is. Ezzel a pénzzel gyakran nem jár egészségügyi ellátás, és nyugdíjalapjuk sem szaporodik - sem az idő, sem a járadék oldalon. A szakszervezetek - bár elég harcosak az utóbbi időben - a figyelemfelhíváson és néhány akción túl a háttérben maradnak. Igaz, akik feketemunkára szerződnek, ritkán számíthatnak szakszervezeti védelemre, mivel nem tagjaik e társaságoknak.

Az állam szerepe a legfurcsább, hiszen egyes hivatalain keresztül részben beszedi a járulékokat és adókat, míg másokat azért tart fenn, hogy segítsék a beszedést, illetve felkutassák és megbüntessék a szabálytalankodókat. Elfogadott, hogy mindkét tevékenység elengedhetetlen. Nem pótolhatja viszont a gazdaság önszabályozó tevékenységét, amely szokásrendet, normákat állít a versenytársak elé, s a szabályszegőket - elvileg - kizárja a piacról. A munkavállalók szívesen foglalnák el a majdan létrejövő jól fizető törvényes munkahelyeket. Csak kérdés, mikor kezdődhet el végre az önszerveződés, és - főként - kik kezdik el?