Alkalmazkodó pénztárpiac

Az egészségpénztári piacot ért módosítások közül leginkább az adómentesen nyújtható munkáltatói hozzájárulás korlátozása éreztette hatását. Igaz, pénztári vezetők szerint egyes munkáltatók éppen hogy emelték, kiegészítették a juttatást: most tudatosult ugyanis, valójában mekkora kedvezményben is részesíthetik dolgozóikat.

Adómentes szolgáltatások

Az adómentesen igénybe vehető szolgáltatások körének szűkítése az érintettek szerint lényegesen nem rendezte át a piacot: néhány, elsősorban fiatal "befizetőt" ugyan veszíthettek, a tagok döntő többsége azonban elsősorban gyógykezelésére veszi igénybe a biztosítói hátterét, nem a megelőzésről gondoskodik. A tagok leginkább az optikusnál, a patikában vagy a fogorvosnál költik el a pénzüket, s egyelőre sporttevékenységekre sem fordítanak sokat.

Az egészségpénztárak évente a havi minimálbérnek – az idén 65 500 forintnak – megfelelő összegig adómentesen támogathatják a sportcélú szolgáltatások igénybevételét. Ebből az összegből pálya-, uszoda- vagy terembérletet, illetve jegyet, valamint különböző sportfoglalkozások részvételi díját lehet kifizetni. Ez az enyhítés nem vonatkozik a sporteszközök vásárlására. A megtakarításból lehet ugyan - például – szobabiciklit vásárolni, de az egészségpénztár által kifizetett összeg után személyi jövedelemadót kell leróni. Sportruházatra és utazásra viszont csak a fogyatékosok használhatják fel a megtakarítást.

Ezzel azonban még nincs vége a hónapok óta tartó huzavonának, ami nehezen követhető az immáron 675 ezer egészségpénztári tag számára. A kusza történet azzal kezdődött, hogy a június elsejétől hatályba lépett törvénymódosítás szerint az életmódjavító szolgáltatások után személyi jövedelemadót kell fizetni. E körbe sorolták a természetgyógyászati szolgáltatást, a rekreációs üdülést, a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású termékeket, a gyógyteákat, a fog- és szájápolók ártámogatását, valamint az életmódjavító kúrát. Emellett adókötelessé váltak a sporttevékenységhez kapcsolódó és sporteszközre fordított kiadások is. Az egészségpénztáraknak azonban a július elsejei törvénymódosítással sikerült elérniük, hogy a sporttevékenységhez kapcsolódó szolgáltatások mégiscsak az adómentes körbe kerüljenek. A különböző szigorításokat a tárcák azzal indokolták, hogy így összhangba kerülnének az egészségpénztári megtakarításra, illetve az üdülési csekkre vonatkozó szabályok. Utóbbi juttatás is a minimálbér összegéig adómentes. Ezek szerint adómentesen elszámolható:

- részvételi díj sportfoglalkozásokon;

- uszodajegy;

- pálya- és uszodabérlet;

- terembérlet;

- részvételi díj, nevezési díj amatőr versenyen;

- sportegyesületi tagdíj;

- sportoktatás.

Elszámolható, de adóköteles:

- sporteszközök vásárlása, bérlése;

- sport-védőfelszerelések (kar-, könyök-, térd- és fejvédő) vásárlása, bérlése.

Nem számolható el:

- versenysport;

- közúti közlekedésre is módot teremtő sport (például motorsport);

- sportruházat (kivéve a fogyatékkal élők esetében);

- táplálékkiegészítők;

- utazás, szállás (kivéve a fogyatékkal élők esetében).

A támogatás minden pénztári tagnak jár, akinek megfelelő fedezet van a számláján. A döntés Magyarországon 800 ezer pénztári tagot érint, mivel jelenleg 675 ezer önkéntes egészségpénztári és 110 ezer önsegélyező pénztári tag van.

Felesleges többletkiadás

Az egészségpénztárak egyöntetű véleménye szerint a sok, gyakran változó adminisztratív előírás felesleges többletkiadásokkal jár, miközben az elbizonytalanodó tagság egyre több pénzt vesz ki a rendszerből. Június elsejétől egészségpénztári számlájukról a tagok csak adófizetés terhe mellett költhettek az úgynevezett életmódjavító szolgáltatásokra. Az utóbbi körbe sorolták például a természetgyógyászat mellett a sportkiadásokat is.

A sportolást visszahelyezték az adómentes lehetőségek közé. A szektorban sokan még ezt a változást sem tudták követni, majd kiderült: kormányrendeletben készülnek korlátozni a visszamenőleg is visszakapott kedvezményt. Miután a pénztárak hírlevélben, honlapon, közgyűléseken tájékoztatták a tagokat a szigorításokról, állítólag ezután született meg a döntés, hogy mégiscsak adómentesen lesz támogatható a sporttevékenység.

A vezetők viszont inkább gesztusként értékelik, hogy július elsejétől – egy hónapos kihagyás után - ismét adómentesen lehet a sporttevékenységhez kapcsolódó kiadásokat finanszírozni az egészségpénztári megtakarításokból. A parlament ugyanis elfogadta az erre vonatkozó törvénymódosító javaslatot; az egészségpénztárak június elsejéig visszamenőlegesen is alkalmazhatják ezt a szabályt. Az egészségszámláról lehet fizetni például az uszodajegyet, a terembérleti díjat vagy a sportegyesületi tagdíjat. Igaz viszont: a verseny- és a motorsporthoz kötődő kiadásokat nem lehet ebből a megtakarításból finanszírozni.

A változásokat a piaci szereplők összhangban érzik az egészségügyi reform üzenetével, amely szintén az öngondoskodást szorgalmazza. Mindemellett az adóköteles elem rossz üzenet a szféra és a pénztárat használó emberek számára, még akkor is, ha ez nem a pénztártagok mindennapi, azonnali költését korlátozza, hiszen ott ezen szolgáltatások aránya bőven a piaci átlag alatt marad.

Negatív visszhang

A tagok körében a legerősebb negatív visszhangot az OGYI-számmal rendelkező gyógyhatású termékek adókötelessége okozta. Nehezen elfogadható ugyanis, hogy a természetes gyógymódok, valamint a megelőzést támogató vitaminkészítmények az egészségpénztárban nem számolhatók el adómentesen.

A gyógyszerekre költött pénz negyedét tette ki a tényleges egészségnyereséget jelentő szolgáltatásokra fordított összeg. A szektor még az év elejétől bevezetett befizetési korlátozás romboló hatásairól sem tudott valós képet kapni. Az viszont nyilvánvaló, hogy a kormányzati "húzd meg, ereszd meg" – miközben a kasszák számára pluszkiadásokkal járt – az e pénztártípusba vetett bizalmat is rombolta.

A kiadások jelentéktelen részére vonatkozó elburjánzó adminisztratív előírások kevesebb előnnyel, gazdasági és egészségügyi haszonnal járnak, mint amekkora adómegtakarítás várható – értékelte korábban Lehoczky László, az MKB pénztárainak vezetője a korábbi változásokat. A szakember szerint ennek következményeként a tagok elfordulnak a rendszertől, a pénztárak pedig papírgyárakká váltak.

A vezető egy-két hónapnyi tapasztalata azt mutatja: leginkább a munkáltatók adómentesen adható hozzájárulásának korlátozása okozott érvágást a rendszerben, vagyis hogy az így nyújtható szolgáltatások összegét a minimálbér 100 százalékához képest 20 százalékban maximálta a törvényhozó. Ez átlagosan 10-15 százalékban csökkentette a munkáltatói hozzájárulásokat annak ellenére, hogy azok átlagos mértéke eddig is 5-10 ezer forint között volt. Igaz, többekben épp a limitálás hatására tudatosult, hogy mennyit is adhatnának, s egészítették ki a korábban ennél alacsonyabb juttatást. Lehoczky László szerint viszont az adómentesen igénybe vehető szolgáltatások körének átrendeződése csak szerény mértékben módosította a tagságot.

Nyugdíjpénztári befizetések hozama: 2002-2006. évi hozamadatok pénztárnagyság szerinti csoportosításban
ÖNKÉNTES NYUGDÍJPÉNZTÁRAK
Kategória (vagyon alapján)	Átlaghozam (2002-2006), %
20 Mrd Ft felett	8,90
10-20 Mrd Ft	9,74
5-10 Mrd Ft	8,98
1-5 Mrd Ft	9,67
0-1 Mrd Ft	9,16
MAGÁNNYUGDÍJPÉNZTÁRAK
Kategória (vagyon alapján)	2005. évi hozam
50 Mrd felett	9,27
10-50 Mrd Ft	8,93
0-10 Mrd Ft	9,40
Forrás: PSZÁF

Megelőzés helyett gyógyítás

Van olyan korosztály, amelynek körében a tagság népszerűsége csökkent, e réteg ugyanis elsősorban valóban üdülésre és sportra fordította a befizetését. A másik oldalon viszont egy sor olyan elszámolható elem is bekerült a rendszerbe, mint a vizitdíj, a napidíj, ami vonzóvá teszi. Igaz, ez leginkább megint a gyógyítás és nem a megelőzés irányába "sodorja" a rendszert – mondja az MKB pénztári vezetője, aki szerint amúgy sincs igazán jelen az öngondoskodás.

Most adóköteles szolgáltatást nem érdemes kifizetni, a legtöbb tag számára a megtakarítás éppen a gyógyszerszámlák rendezésére elegendő. De felmerül a kérdés, nem érné-e meg sokkal inkább megelőzésre fordítani ezt a pénzt, aminek hatására az ember kevésbé lesz beteg? Hosszú távon ugyanis biztos, hogy ez utóbbi a kifizetődő.

Az MKB Egészségpénztár tagjai sporteszközvásárlásra tavaly az utolsó negyedévben a korábbinál sokkal többet költöttek. Az összes kiadáson belüli arány 11 százalék volt, ez az idei első negyedévben 8,8 százalékra esett vissza. Az egyéb, adókötelesnek minősülő szolgáltatások részaránya becslésük szerint 2006-ban 4, az idén pedig 3 százalék alatti lehetett. Ennek alapján úgy tűnik föl, hogy a kormányzat a szigorításokkal mintha ágyúval lőne verébre. Ma tehát még mindig a gyógyszer, gyógyászati segédeszközök, illetve a szemüveg vezeti a "toplistát", míg a sportszerekre, üdülésre, sportolásra mindössze a kiadások 15 százaléka jutott.

Annak idején, amikor szóba került, hogy szigorítást, korlátozást tervez a kormány, akkor a pénztári vezetők azt hangsúlyozták: leginkább a sporthoz kellene ragaszkodni, még akkor is, ha azok elszámolásánál voltak is viták – mondja a vezető. A pénztárak szerint az orvosi beutalás is sokszor formális, egészségügyi okokat ugyanis bármire lehet találni.

Hiányzik a tudatosság

Bíró Andrea, a Dimenzió Egészségpénztár egyik vezetője szerint bár a korlátozás egyelőre nemigen érezhető, azt érinti leginkább, aki csak erre költ. Igaz, a pénztárak megtalálták azokat a lehetőségeket, amelyekre el lehet költeni a megtakarítást. Sokkal nagyobb érvágás a hozzájárulás limitálása, nevezetesen hogy nem vagy inkább kevesebbet tudnak egészségre költeni a munkáltatók.

A rendszer elsősorban az egészségtudatosságot, a betegségek megelőzését közvetítené, ezt akarná ösztönözni. Jellemzően azokon a munkahelyeken, ahol ez az attitűd még nem alakult ki, sokkal inkább az étkezési hozzájárulást, az üdülési támogatást vagy az utazási kiegészítéseket ajánlják a dolgozóknak.

A szakember szerint van egy-két példás munkahely, ez azonban legkevésbé a magyar cégekre, sokkal inkább a multinacionális vállalatokra jellemző. A munkáltatók többségének az egészségmegőrzésre nincs hatékony stratégiája, ez egyelőre nemigen épült be a munkáltatói "tudatba", jóllehet, a kiegészítő szolgáltatások támogatása mindkét fél érdeke lehet. Az a tény, hogy az érintett elmegy a szűrésekre, magánszolgáltatásokat vehet igénybe, időnként rekreálódik, valójában hosszú távon mindenkinek kifizetődő. Fontos lenne, hogy mindezt a munkáltató szolgáltatásként is adja dolgozóinak, akik egészségtudatosságát ez nagymértékben befolyásolja.

Aki pedig ebbe "belekóstolt", a későbbiekben biztosan áldoz munkavállalói egészségére – mondja Bíró Andrea, aki szerint ráadásul ilyen hozadékot egyetlen befektetés sem képes "produkálni" ma a piacon. Minden befizetett 100 forint után ugyanis 30 forint, ha leköti, újabb 10 forint jár, nem beszélve arról a több mint 7 százalékos hozamról, amely összességében csaknem 50 százalékos kamatot jelent. Olyan kifizetésekre használható keretet, amit amúgy is elköltünk a patikában vagy az orvosnál.

Példamutató cégek

Bíró Andrea szerint vannak példamutató cégek, ahol komolyan foglalkoznak dolgozóik egészségével, s ahol a gondoskodás és a humán szempontok mellett rájöttek arra is, hogy minden egészségbe fektetett egy dollár akár hatot is visszahozhat a munkáltatónak.

A Telekomnál például a gondoskodás teljes palettája megtalálható, a szervezett éves szűrések, a rekreáció lehetősége. A munkatársaknak stroke-, gyomor- és bélrendszeri szűréseket szerveznek, létezik fogászati program, s külön VIP-ellátást is kapnak a dolgozók a Szent Imre Kórházban. Persze csak azok, akik belépnek a pénztárba, ez ugyanis önkéntes. Igaz, ott, ahol erre lehetőség van, a részvétel csaknem 100 százalékos – mondja a vezető, aki az elmúlt 8 év tapasztalatára hivatkozva állítja: egy-egy ilyen jól működő program életmentő lehet, ugyanis csak itt kimutathatóan 200 agyvérzést sikerült a vizsgálatokkal megelőzni.

Hasonlóan nyilatkoznak a munkáltatók is, jelesül: "nem tudom, miért olcsóbb az államnak a fogtömés, mint a fogkrém, az idegösszeomlás, mint a futócipő" – mondta korábban az egyik, több mint hatezer embert foglalkoztató kommunikációs cég igazgatója. A társaság a dolgozók egészségpénztári tagságát munkabérük három százalékának megfelelő összeggel támogatja. Több százan vannak azok, akiknél ez az összeg meghaladta a minimálbér húsz százalékát.

Az egészségpénztárak "lefejezésére" Máté Ildikó, a Villamosenergia-ipari Kutatóintézet kontrollingvezetője sem talál választ, mert ebből költségvetési többletbevétel biztosan nem lesz. Az intézetnél, ahol szerinte a legtöbb rizikófaktorral élő középgeneráció dolgozik, az egészségpénztárnak köszönhetően az elmúlt hat év alatt sikerült egészségtudatos magatartást kialakítani a cafeteria-rendszer részeként nyújtott, hatszázalékos támogatás révén.

Személyre szabottan

A ProVita egészségpénztár közös alapjából évenként elvégezték a dolgozók egészségügyi szűrését, s személyre szabott egészségtervet készítettek, amelyben a javasolt prevenciós sportág is szerepelt. A General Electric magyarországi vállalkozásainál három százalék a munkáltatói támogatás, a dolgozók pedig választhatnak, hogy nyugdíj- vagy egészségpénztárba kérik-e ezt az összeget.

Vig Zoltán kompenzációs igazgató tapasztalatai szerint a fiatalabbak az egészségpénztárat favorizálják, az idősebbek pedig a nyugdíjpénztárat. A szigorítások az egészségpénztárt választók közül azokat érintik, akik keresete meghaladja a 420 ezer forintot, a három százalék ugyanis náluk lépi majd túl az adómentes küszöböt.

A vezető szerint az emberek felismerik saját érdekeiket, így feltehetően azok, akiket sújtana a változás, megosztják majd a támogatást a két pénztár között. Akkora – havi másfél millió forint – jövedelemmel viszonylag kevesen rendelkeznek, amelynek a három százaléka meghaladja a nyugdíjpénztári és egészségpénztári támogatás adómentes határát, ami összesen a minimálbér 70 százaléka.

Nyugdíjrendszer

Az Országgyűlés 1997. július 15-én határozott az új nyugdíjrendszert szabályozó törvényekről. E döntések évtizedekre meghatározhatják a magyar társadalom és gazdaság helyzetét. Az 1997-ben megjelent jogszabályokat többször módosították.

A nyugdíjreformra elsősorban azért volt szükség, mert a korábbi felosztó-kirovó rendszer (vagyis hogy a kötelező nyugdíjbiztosításban az aktív dolgozók mindenkori járulékbefizetéseiből fizetik ki az éppen nyugdíjban lévők ellátását) hosszú távon nem volt finanszírozható, hiszen egyre kevesebb foglalkoztatott tart el egyre több nyugdíjast. Az Országgyűlés által elfogadott új nyugdíjrendszer ezzel szemben három pilléren nyugszik, finanszírozása pedig vegyes rendszerben történik.

Az első pillér a továbbra is megmaradó felosztó-kirovó – kötelező – nyugdíjbiztosítás, vagyis társadalombiztosítási nyugdíj. A második pillért a tőkefedezeti elven működő magánnyugdíjpénztárak (más néven kötelező nyugdíjpénztárak) jelentik, ide a belépők kötelező nyugdíjjárulékuk egy részét fizethetik. A pénztár a tagdíjbefizetéseket befektetve gyarapítja a későbbi ellátás alapjának tekintett összeget. Nyugdíjba vonuláskor azután az így gyarapított pénzt kapja vissza életjáradék formájában a nyugdíjas. A harmadik pillért a már 9 éve működő önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak képezik, ahová a pénztártagok önkéntes befizetéseket teljesíthetnek, de tagdíjukat munkáltatójuk is átvállalhatja.

Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak, vagyis önkéntes pénztárak célja, hogy az aktív éveinkben vállalt pluszbefizetésekkel előtakarékoskodjunk nyugdíjas éveinkre, s ezzel megőrizzük az aktív korunkban megszokott életszínvonalunkat. Aki belép a magánpénztárba, úgynevezett vegyes finanszírozású rendszerbe kerül, hiszen járulékának egy részét az államnak, másik részét a pénztárnak fizeti, valamint nyugdíját is e két forrásból kapja.

Mindezeken túl a biztosítók különböző "nyugdíjszerű" biztosításokat kínálhatnak, amelyek életminőséget javító, illetve életjáradékot nyújtó szolgáltatást fednek. A magánnyugdíjpénztár a 8 százalékos kötelező járulékot és az esetleges befizetéseket, a tagdíjat, annak hozamát a számlán gyűjti, majd a nyugdíjkorhatár elérésekor a felhalmozott összeg alapján időskori ellátást fizet. Az önkéntes pénztár értelemszerűen az önkéntes, illetve az esetleges munkáltatói befizetéseket gyűjti, ezeket fekteti be, s ezek hozamát írja jóvá a számlán. "Ha eljön az idő", a pénztár a felgyűlt összeg alapján fizet nyugellátást: egy összegben vagy járadék formájában, esetleg vegyesen. A megtakarításhoz leghamarabb tíz év után lehet hozzájutni, akkor még adókötelesen, újabb tíz év múlva viszont már adómentesen.

 

Átvállalt tagdíj

A két pénztártípus gyakran keveredik a köztudatban. A pénztár önkéntes ágának tagja lehet az a személy, aki a 16. életévét betöltötte, s az első hónapra esedékes egységes tagdíj egyéni számlájára beérkezett. Egyszerre több önkéntes pénztárnak is tagjai lehetünk. A tagdíjat a tag többletkiadásként határozza meg, amelynek alsó határa az adott pénztár minimális egységes tagdíja.

A munkáltató alkalmazottai tagdíját átvállalhatja, vagy támogatásban részesítheti őket. A szolgáltatások terén az önkéntes pénztár tagja szabadon dönthet: akár a teljes összeget felveheti egy összegben, illetve választhat a járadékszolgáltatások közül. Önkéntes pénztárból bármikor át lehet lépni másikba, amiért a pénztár átlépési költséget vonhat le. A tagság harmadik évét követően tagi kölcsön nyújtható a tagok számára.

A magánpénztártagság kötelezően választott, egyszerre egy magánpénztárnak lehetünk a tagjai. A tagdíj nem választható, hanem a munkabér törvény által előírt – jelenleg 8 - százaléka, ezt azonban a pénztártag és a munkáltató is kiegészítheti 10 százalékig. A magánpénztárnál kilépési lehetőség nincs. Azonban át lehet lépni másik magánpénztárba, de csak fél év tagság után, és abban az esetben, ha az illető egyéni számláján tagdíjhátralék nincs. Az átlépési költséget a törvény 1 ezrelékben korlátozza.

Befektetés, hozamok

Minél több tagja van egy nyugdíjpénztárnak, annál nagyobb összeget tud befektetni, annál jobb hozamokat képes elérni. Befektetéseinél a magas hozam mellett elsődleges szempont a befizetések biztonsága, jelesül hogy tagjai nyugdíjas korukban mindenképpen hozzájuthassanak a számlájukon nyilvántartott összeghez.

Az állam – a nyugdíjpénztárak fontosságát szem előtt tartva – jelentős adó- és tb-kedvezményeket nyújt a pénztártagok számára. Ha a pénztártag nyugdíjba vonult, a nyugdíjpénztártól szolgáltatásokat kérhet, vagyis eldöntheti, hogy milyen formában szeretne hozzájutni az egyéni számláján nyilvántartott összeghez.

A tagok rendszeresen tagdíjat fizetnek, ennek legnagyobb része a pénztártag egyéni számlájára kerül. A befizetéseknek egy kis hányadából a pénztár tartja fenn magát, fedezi a költségeit. A tagdíjat havi rendszerességgel lehet fizetni. A pénztártag bármekkora tagdíjat vállalhat, de minimum a nyugdíjpénztár egységes tagdíját kell megfizetnie. A vállalt tagdíjat a későbbiek folyamán folyamatosan fizetni kell, de az összeget meg lehet változtatni.

A pénztártag bármikor teljesíthet eseti befizetést a vállalt tagdíján túl. Ez leggyakrabban decemberben fordul elő adómegtakarítási céllal. Természetesen az év bármely időszakában sor kerülhet ilyen rendkívüli befizetésekre, ezeket mind átutalással, mind csekken lehet teljesíteni. A rendkívüli befizetések nem emelik a pénztártag vállalt tagdíját, tehát a későbbiekben semmilyen kötelezettséget nem rónak rá.

Munkaadói támogatások

A munkáltató nem teljesíthet rendkívüli befizetést. Ha a tagdíj-átvállalási szerződésben rögzített hozzájáruláson túl további befizetéseket tervez – például prémiumok kifizetésekor -, támogatási szerződést kell kötnie a pénztárral.

A munkáltató átvállalhatja alkalmazottai tagdíjának egy részét vagy akár egészét. Az átvállalás csak alkalmazottakra terjedhet ki, megbízási szerződéssel tevékenykedő munkatársakra nem. Ez utóbbi esetben támogatási szerződést lehet kötni. Ha a munkáltató tagdíj-átvállalási szerződést köt, minden egyes alkalmazottjának, aki belép a nyugdíjpénztárba, köteles egyforma mértékben - fix összegben vagy a bér százalékában – átvállalni a tagdíját. Senkit sem zárhat ki az átvállalásból, kivéve azokat, akik még nem dolgoznak hat hónapja a vállalatnál. Ezt a tagdíj-átvállalási szerződésben kell rögzíteni. Az egységes átvállalástól pozitív irányban el lehet térni azok esetében, akik – a jelenlegi törvények alapján – 15 éven belül betöltik a nyugdíjkorhatárt. Ekkor az eltérésnek is egységesnek kell lennie.

A pénztár csak nyugdíjas tagjai számára nyújthat nyugdíjszolgáltatást. Ha a pénztártag bármilyen jogcímen nyugdíjba vonult, elérte az öregségi nyugdíjkorhatárt, előnyugdíjas lett, rokkantság miatt került nyugdíjba, eldöntheti, hogy a következő lehetőségek közül mit választ:

- a nyugdíjpénztártól még nem kér szolgáltatást, s tovább fizeti a tagdíjat;

- a nyugdíjpénztártól még nem kér szolgáltatást, de nem fizeti tovább a tagdíjat;

- a későbbiek folyamán bármikor kérheti a szolgáltatást;

- a nyugdíjpénztártól szolgáltatást igényel.

A szolgáltatásoknak széles a palettája. Ezek:

- egyösszegű kifizetés: a pénztártag az egyéni számláján lévő teljes összeget egy összegben felveheti. Ez esetben a tagsági jogviszony megszűnik, további szolgáltatásokat a pénztár nem nyújt;

- meghatározott időre szóló járadék (3-25 év): a pénztártag határozza meg, hogy hány évig szeretné kapni a járadékot. Az egyéni számlán lévő összeget a választott évek számának megfelelően elosztva folyósítják. Természetesen az egyéni szolgáltatási számlán maradó összeget a továbbiakban befektetik, s a hozamokat jóváírják. Így a folyósított összeg vásárlóértéke megközelítőleg azonos marad;

- kombinált konstrukció: az illető a felhalmozott tőke egy részét felveszi egy összegben, s a másik részéből meghatározott időre szóló járadékot kér;

- egyszerű életjáradék: a tag élete végéig kapja a járadékot. Nem örökölhető, azaz a pénztártag elhalálozásának időpontjától függetlenül örökösei/kedvezményezettjei nem kaphatnak szolgáltatást;

- garanciaidős életjáradék: a tag élete végéig kapja a járadékot. A meghatározott garanciaidő tartamáig a tag halála esetén az örökösei/kedvezményezettjei tovább kapják a szolgáltatást.

Adókedvezmények

Az adóévben az önkéntes nyugdíjpénztárba befizetett tagdíj, rendkívüli befizetés, valamint az egyéni számlán jóváírt támogatói adomány együttes összegének 30 százaléka, de a más pénztári befizetések kedvezményével együtt évente legfeljebb 100 ezer forint levonható a személyi jövedelemadóból.

Ha a pénztártag 2020. január 1-je előtt eléri az öregségi nyugdíjkorhatárt, akkor a jelenlegi törvények alapján maximum 130 ezer forint adókedvezményt érvényesíthet. A magánszemély számára a munkáltatói hozzájárulás nem számít 2000-től jövedelemnek, de adókedvezmény sem érvényesíthető rá, míg a támogatás (adomány) egyéni számlán jóváírt része egyéb jövedelemnek minősül, azaz adóköteles.

A magán-nyugdíjpénztári kötelező 8 százalékos tagdíjbefizetés adózási szempontból egyenértékű a tb-nyugdíjjárulékkal, azaz a befizetett összeg után nem jár adókedvezmény. Amennyiben a pénztártag saját tagdíját kiegészíti (maximum 10 százalékig), a kiegészítés 30 százaléka csökkenti a személyi jövedelemadót. Ha a pénztártag tagdíját munkáltatója egészíti ki, akkor a kiegészítés nem jelent jövedelmet a munkavállaló számára, de adókedvezmény sem illeti meg.

Piaci trendek

Magyarországon jelenleg a nyugdíj-biztosítási piac erősen koncentrálódott, néhány tucat pénztár működik. Öt nagy fedi le a piac 90 százalékát: az AXA, az Allianz, az OTP, az Aegon és az ING. Mellettük még néhány közepes, illetve egy-egy kis pénzintézet tudott talpon maradni. A rendszer mintegy kilencéves története alatt ezek sokkal kiszámíthatóbbak és stabilabbak lettek, s kevésbé érzékenyek a politikai és gazdasági változásokra. Javult a hatékonyságuk, csökkentek a működési költségeik, így a szakértők szerint mind olcsóbb árakon egyre kíméletlenebb versenyt diktálnak.

Ahogy az egyik közepes cég vezetője fogalmaz: tehetséges befektetési politikával maradhatnak versenyképesek. Mihalkó Péter, az Uniqua igazgatója szerint az ár, a biztonság, de leginkább a hozam, ami el tudja mozdítani a meglévő vagy leendő tagokat. A legkisebb cégek viszont csakis úgy életképesek, ha egy-egy munkavállaló önálló pénztáraként, logisztikai háttérrel tudnak dolgozni. A döntésben is leginkább a hozam, a működési költségek nagysága, illetve a biztonság a mérvadó.

- Lényeges kérdés – mondja a szakember -, hogy mennyire biztonságos egy pénztár, ez azonban éppen fordított arányban áll a várható hozammal. Minél kevésbé kockázatos, annál kisebb a remélhető haszon. Ez azonban kimondottan a piac döntése: mi megkérdeztük a tagságot, mit szeretnének inkább, hol látnák szívesen a pénzüket? Nálunk mindenki azt mondta, inkább garanciát várnak a pénzükre, nem szívesen kockáztatnak, hisz a pénztári választás is éppen a stabil jövőt célozta – mondja a vezető.

Befektetési csomagok

A lehetőség azonban a vállalatokon múlik: van, ahol 2-3 portfóliót is kínálnak. Választható portfóliós rendszert indít például az OTP Magánnyugdíjpénztár, ez a pénztártagok számára lehetővé teszi, hogy befizetett tagdíjaikat az általuk kiválasztott kockázatú és várható hozamú befektetési csomagokban helyezzék el. A vállalat vezetője nemzetközi tapasztalatokra hivatkozva döntött így. Eszerint eredményesebb a vagyonkezelés, ha a pénztár a befektetéseket a pénztártagok életpályájához, hozamelvárásához és kockázatvállalási hajlandóságához igazítja; hosszabb távon pedig 1-2 százalékpontnyi hozamkülönbség is jelentősen befolyásolja a nyugdíj mértékét.

A pénztártagok a törvényi előírásoknak megfelelően három befektetési csomag közül választhatnak. Az 5 éven belül nyugdíjba vonulóknak a legfeljebb 10 százalékos részvényarányt tartalmazó klasszikus portfólió ajánlható. Akiknek a nyugdíjazásig 15 évnél kevesebb van hátra, a 10-40 százalék közötti részvényarányú kiegyensúlyozott csomag lehet célszerű, a fiataloknak pedig a 40 százalék feletti részvényarányú növekedési portfólió ajánlott.

A pénztár által kínált csomagok közül az elmúlt tíz évben a növekedési teljesített a legjobban, referenciahozama 14,71 százalék, reálhozama 6 százalék volt. Hosszú távon a részvénybefektetések teljesítménye meghaladja a kötvénybefektetések hozamát, rövidebb távon azonban a referenciaindex ingadozik, ezért valóban csak hosszabb távon érdemes ebben gondolkodni – mondta Nagy Csaba, a pénztár igazgatója.

A legkisebb kockázatú klasszikus portfólió referenciahozama 12,59 százalék, reálhozama 4,04 százalék volt 1997 és 2006 között, míg a kiegyensúlyozott csomagé 13,25, illetve 4,65 százalék. A múltbéli teljesítmények természetesen nem jelentenek garanciát a jövőbeliekre. A váltással kapcsolatban viszont arra figyelmeztetett a vezető: lesznek rosszabb hozamú évek is, fontos, hogy a tagok olyankor ne meneküljenek át más portfólióba, mert ha rosszkor szállnak ki a befektetésből, a váltás sokkal többe kerül az átváltási díjnál.

Öngondoskodó generációk

Mind nagyobb az öngondoskodás késztetése az idősebb generációknál – állapította meg legutóbb az OTP Önkéntes Nyugdíjpénztár a hozzá visszaérkező adó-visszatérítési igazolások alapján. Ezekből egyebek mellett kiderült: a pénztár kasszájába érkező adó-visszatérítések összegének több mint fele 50 év felettiektől származik.

Az önkéntes pénztári befizetések után járó adókedvezményt az idén első ízben nem kézhez kapták a pénztártagok, hanem az általuk megjelölt pénztári számlára utalta az adóhatóság. A pénztár adatai szerint 43 százalék utaltatta vissza az OTP ÖNYP-be a befizetései után járó adó-visszatérítést; legnagyobb arányban az 51 és 60 év közöttiek kérték az önkéntes nyugdíjpénztárba pénzük átcsoportosítását. E korosztályt a 41-50 év közöttiek követik, de a befizetés nagyságát illetően már a közvetlenül nyugdíjazás előtt álló, 60 év feletti generáció foglalja el a második helyet.

A 60 év feletti korcsoportba a pénztári tagok 2,4 százaléka tartozik, ám ők irányították az adó-visszatérítések összegének 67 százalékát önkéntes nyugdíjpénztári számlájukra. E korcsoport az éves befizetések tekintetében is az élen jár: míg a 16-30 év közöttiek éves átlagos befizetése 220 725 forint, addig a 60 év feletti korosztályé 485 503 forint, azaz több mint a duplája.

Mindez a szakértők szerint azt mutatja: megváltozott a tendencia. Míg korábban a közvetlenül nyugdíj előtt álló korosztály öngondoskodási hajlama visszafogott volt – és tagjai általában az államtól várták a gondoskodást -, addig a tavalyi önkéntes nyugdíjpénztári befizetések és adó-visszatérítések ellenkező irányzatról árulkodnak, arról, hogy a nyugdíjcélú megtakarítások egyre népszerűbbek az idősebb generációk körében is.

Az adatokból az is kiderült, hogy az idősebbek szívesebben költenek a nyugdíjas évek megtakarításaira, mint a közvetlenül felhasználható egészségpénztári szolgáltatásokra. Utóbbiakra továbbra is a fiatalabb generációk választása esik, hiszen az egészségpénztárba befizetett összeget akár azonnal el is költhetik. A 16-30 éves korosztály az adó-visszatérítések nagyobb hányadát általában egészségre, sportolásra vagy üdülésre fordítja, szemben az 51-60 éves, illetve a 60 év feletti korosztály önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítási preferenciájával.

Pénztárválasztás

A hozamok mértéke a pénztárválasztásnál az egyik döntő tényező. Van bruttó és a nettó hozam, kérdés: mi a különbség? Nos, a nettó hozam a pénztári vagyon befektetéseivel összefüggő költségekkel – mint vagyonkezelési és letétkezelési díj, egyéb befektetési kiadások – csökkentett hozam. Létezik a referenciahozam, ami azt jelzi, hogy a pénztár befektetési politikájában meghatározott összetételű invesztíciókkal milyen hozamrátát lehetett volna elérni a piacon, s ezzel a pénztár ténylegesen elért befektetési teljesítményét össze lehet vetni. Ily módon a pénztár önmagában is értékelhető, az általa közzétett referenciaindex hozamráta alapján.

S miért különbözik a pénztár által elért és nyilvánosságra hozott, illetve az egyéni számlán elért hozamráta? Az ok, hogy a különböző tagok különböző időpontokban, különböző összegeket fizetnek be a pénztárba. A különböző időpontokban befizetett összegek eltérő ideig kamatoznak, így nem eredményezhetnek mindenkinél azonos hozamrátát, a pénztár pedig értelemszerűen a pénztár egésze által elért hozamot teszi közzé.

 

Nyugdíjpénztári szolgáltatások

A pénztártag akkor veheti igénybe a nyugdíjpénztár szolgáltatásait, ha valamilyen jogcímen nyugdíjba vonult.

a) A nyugdíjpénztár egyösszegű nyugdíjszolgáltatása csak akkor adómentes, ha a szolgáltatást igénybe vevő magánszemély tagsági jogviszonya a szolgáltatás bejelentését megelőző 3. évben, vagy azt megelőzően keletkezett.

b) A járadékszolgáltatás – ha a szolgáltatást igénybe vevő tag tagsági jogviszonya nem a szolgáltatás bejelentését megelőző 3 évben, vagy azt megelőzően keletkezett – csak akkor adómentes, ha a járadékfizetés időtartama legalább 3 év, s a járadék folyósításának első 3 évében a járadék éves szinten az előző évi összeg 15 százalékánál nagyobb mértékben nem csökkenő összegű.

c) A nyugdíjpénztár szolgáltatása az a) és b) pont rendelkezésétől eltérően adómentes, ha a magánszemély – külön törvény szerint történő – rokkanttá nyilvánítása következtében válik a szolgáltatásra jogosulttá (Szja-tv. 1. sz. melléklet).

Általánosítva megállapítható, hogy minden esetben, amikor a magánszemélynek járulékalapul szolgáló jövedelme van, pénztártagság esetén fizetni kell 8 százalékos tagdíjat.

A pénztártag nyugdíjba vonulása után a következő lehetőségek közül választhat. Ha kevesebb, mint 180 havi tagdíjat fizetett be (15 év), akkor

- felveheti a teljes felhalmozott tőkét egy összegben. (Ezután örökös, illetve kedvezményezett természetesen már nem kaphat szolgáltatást a pénztártól);

- vásárolhat járadékszolgáltatást a biztosítótól.

Ha több mint 180 havi tagdíjat fizetett a pénztártag, akkor a következő életjáradékok közül választhat:

- egyszerű életjáradék: a tag élete végéig kapja a járadékot havonta. Nem örökölhető, azaz a pénztártag elhalálozásának időpontjától függetlenül örökösei/kedvezményezettjei nem kaphatnak szolgáltatást;

- elején határozott időtartamos életjáradék: meghatározott ideig feltétel nélkül folyósítja a pénztár a járadékot. Ha ezen időn belül meghal a tag, akkor a kedvezményezett kapja a meghatározott idő végéig a járadékot. Ha a tag ezen idő után halálozik el, akkor élete végéig kapja a járadékot, de a kedvezményezett ezután már nem jut szolgáltatáshoz;

- végén határozott időtartamos életjáradék: a tag élete végéig kapja a járadékot, majd halála után a kedvezményezett meghatározott ideig kap járadékot;

- kettő vagy több életre szóló járadék: a pénztártag és a kedvezményezettek is életük végéig kapják a járadékot.

Öngondoskodási elvek

A magán-nyugdíjpénztári rendszer a kötelező nyugdíjrendszer, illetve hozzájárulások által meghatározott, nem állami szervezetek által kezelt, piaci viszonyok között működő része. A társadalmilag megkívánt szerep betöltéséhez fontos a szolgáltatók szabad megválasztása, a költséghatékonyság, a relatív biztonság a szolgáltatások fizetésében, a szolgáltatások valamilyen szintű értékállósága, illetve az egyéni élethelyzeteknek leginkább megfelelő szolgáltatás kiválasztásának lehetősége.

A magánpénztári szolgáltatások igénybevételére a pénztártag döntése alapján, csak az állami rendszerből származó nyugdíjellátással egy időben, vagy azt követően kerülhet sor. Hazai és nemzetközi tapasztalatok szerint is, az emberek az egyösszegű kifizetéseket preferálják a járadékok helyett, s általában nem nyugdíjszerű, hanem fogyasztási célú az igénybevétel.

A jelenlegi jogszabályi előírások szerint a járadékok meghatározásakor nemek közötti különbségtétel nem tehető, a női és a férfi halandóságot egyforma súllyal kell figyelembe venni. Ennek következtében a járadékos időszakban egyfajta átcsoportosítás megy végbe a hosszabb várható élettartammal jellemezhető nők irányába a férfiak részéről.

A biztosításmatematikai kalkuláció annál pontosabb, minél több szempont alapján lehet a számítást elvégezni. Különböző felmérések léteznek arra vonatkozóan, hogy milyen tényezők határozzák meg leginkább a várható élettartamot (például iskolai végzettség, lakóhely, életmód, jövedelmi és egészségügyi helyzet), de a gyakorlatban a biztosítótársaságok leggyakrabban a nem és életkor alapján differenciálnak. Természetesen vannak bizonyos tényezők, amelyek figyelembevételének kizárása a gyakorlatban nagyon nehéz, például a magasabb számlaegyenleg vélhetően jobb élethelyzetet feltételez, bár a mai magyar magas adó- és járulékelkerülési viszonyok közt nem valószínű, hogy ez mindig reális képet adna.

A magánpénztári járadékok tekintetében valamilyen mértékű, kötelező indexálási szabályt elő kell írni. A jelenlegi szabályok szerint az I. és II. pillér szolgáltatásainak indexálása azonos, a svájci index szerint történik. Szociális szempontból kérdés lehet, hogy megengedhető-e az a helyzet, amikor két ugyanolyan életpályájú és kereseti helyzetű, kizárólag állami, illetve vegyes rendszerben lévő nyugdíjas öregkori ellátása másként indexálódik. Fontos elvárás a járadékok esetében – függetlenül azok típusától -, hogy ne csak értékállóak legyenek, hanem – lehetőség szerint – reálértékben is növekedjenek.

A járadékok indexálása eltérhet az I. és II. pillérekben; utóbbiaknál alapvetően a tőkepiaci teljesítményektől függ. A "0" százalékos technikai kamatláb használata mellett legalább 90-100 százalékos többlethozam-visszatérítést kell garantálni azzal, hogy minden további valorizációt (például garantált inflációs szint) a piaci versenyre kellene bízni. Ennek megfelelően a szabályokat úgy kell kialakítani (például befektetések, tartalékolás), hogy önkéntes döntés határozhassa meg, ha valaki kevésbé kívánja kitenni a folyósított nyugdíjakat a nagy ingadozásoknak.