Az EQUAL Közösségi Kezdeményezés célja olyan innovatív megközelítések és módszerek kidolgozása és elterjesztése, amelyek hozzájárulnak a munkaerőpiachoz kapcsolódó diszkrimináció és egyenlőtlenségek megszüntetéséhez. Az EQUAL által támogatott kezdeményezések az "Európai foglalkoztatási stratégia" és a "Társadalmi kirekesztés elleni küzdelem" közösségi célkitűzései által meghatározott szakmapolitikai keretekbe illeszkednek.
Munkapiaci integráció
Mindenekelőtt a fogyatékkal élők, a romák, a gyesről visszatérők, a hajléktalanok, illetve a szenvedélybetegek állnak az EQUAL fókuszában – sorolta Balogh Attila. Az Országos Foglalkoztatáspolitikai Közalapítvány EQUAL Nemzeti Programirodájának vezetője elmondta: a program célja a hátrányos helyzetűek munkaerő-piaci integrációjának, illetve a reintegrációjukat segítő kísérleti módszerek kidolgozása. Olyanokon is szeretnének segíteni, akik valamilyen okból még soha nem dolgoztak, de azok sem esnek ki a látókörükből, akik bizonyos okokból elvesztették munkájukat, s képtelenek visszatérni a munka világába. Ugyanakkor azon aktív munkavállalók gondjaira is igyekeznek figyelni, akiket a munkahelyükön hátrányos megkülönböztetés ér.
Az egyik program például arra világít rá, hogy a nők fizetése lényegesen alacsonyabb a férfiakénál – emeli ki a programigazgató. Általános tapasztalat, hogy ha a foglalkoztató ugyanabban a munkakörben hölgyet alkalmaz, akkor a férfiakénál kisebb fizetést állapít meg számára. Ez egyébként nem magyar sajátosság, így van ez az Európai Unió tagországainak zömében is, s mindenütt küzdenek ellene. Nálunk azonban jóval nagyobb a differencia, mint a legtöbb államban: nem véletlen, hogy ez a téma is bekerült a kísérleti projektek sorába.
A kezdeményezők fel szeretnék térképezni a hazai viszonyokat, annál is inkább, mert nyilvánvaló: kulturális és egyéb okok is állnak a jelenség hátterében. Sokatmondó, hogy a férfiak és a nők javadalmazása közti különbség nemcsak a munkakörtől, hanem legalább ennyire a végzettségtől is függ: az alacsonyabb iskolázottságúak esetében szélesebbre nyílik az olló, míg az egyetemet, illetve főiskolát végzettek között lényegesen kisebb a különbség.
Nem kis fejtörést okoz, hogy a mozgássérültek foglalkoztatási helyzetén miként lehetne javítani. Ez talán a legtipikusabb példa arra, hogy miért van szükség közbeavatkozásra akkor is, ha a hátrányos helyzetűeknek van ugyan állásuk, foglalkoztatásuk során mégis negatív tapasztalatok érik őket. Hiába tudnak ugyanis elhelyezkedni, nem jellemző, hogy integrált munkahelyeken dolgozhatnának. Speciális cégek kivételes munkakörökben alkalmazzák őket, de elszigetelten, kollégáiktól elkülönülve. Semmi esélyük tehát arra, hogy "hétköznapi" munkaköröket tölthessenek be, olyanokat, mint egészséges társaik – magyarázta Balogh Attila.
A munkáltatók zöme úgy véli: a mozgássérültek integrálásával egy sor nem kívánt gond szakadna a nyakukba. Át kellene alakítani a munkahelyet, esetleg más gépeket kellene beszerezniük. S ha el is helyezik az ilyen munkakeresőket, csak azért teszik, mert ez számukra valamilyen anyagi előnnyel jár. Nem ismerik föl, hogy ennek más hozadéka is lehet, hiszen általános tapasztalat, hogy a fogyatékkal élők jobban megbecsülik munkahelyüket, precízebbek, és nem utolsósorban mellőzik a felesleges betegszabadságokat. Nyilvánvaló: érdemi előrelépést akkor lehet elérni, ha megváltozik a munkaadók szemlélete.
A programiroda-vezető általában is az egyik legnehezebbnek a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásával kapcsolatos projekteket tartja. E tekintetben a legsikeresebbek a skandináv országok, ahol teljesen meg tudták oldani az integrációt. Mindez meglátszik a számokban is: Svédországban és Dániában a megváltozott munkaképességűek 80 százaléka talál magának állást. Ez az arány az Európai Unióban 40-50, nálunk mindössze 10 százalék. E téren nagyon sok a teendő, fel kell térképezni például, hogy milyen típusú adóváltoztatásokra van szükség annak érdekében, hogy a munkáltatók ne tegyenek különbséget a megváltozott munkaképességűek és egészséges társaik között. Hasonlóképpen az EQUAL projektjei az értelmi sérültek elhelyezkedését is segítheti.
Nemzetközi együttműködés
A magyarországi EQUAL Program 2004-ben kezdődött, azt követően, hogy hazánk az EU tagjává vált. Akkor egy, a régi tagországokban már folyamatban lévő programba kapcsolódtunk be, voltaképpen tehát félidőn túl kezdünk hozzá az előző uniós finanszírozási ciklus teendőinek itthoni megvalósításához. Éppen ezért 2004-ben valamennyi témakörben egyszerre hirdették meg a pályázatokat itthon, s egyszerre került sor az eredményhirdetésre is.
Végül 39 kezdeményezésből válhatott projekt – ezek mostanában fejeződnek be. A forrásokat az I. Nemzeti Fejlesztési Terv keretében finanszírozták, valójában azonban közösségi kezdeményezésről van szó: az Unió valamennyi tagállamában azonos struktúrát dolgoztak ki a program működtetésére.
A közösségi szemlélet nem kizárólag a párhuzamos programokban testesül meg, hanem abban is, hogy a résztvevőknek együtt kell működniük más tagországbeliekkel. Elvárás tehát, hogy valamennyi projekt megvalósítója találjon magának egy vagy több partnert a közösség valamely államából. A megvalósítás végén ezért nemcsak a projektek, hanem a nemzetközi együttműködések is lezárulnak. Mindenekelőtt azonban hazai partnereiket kellett megtalálniuk az ötletgazdáknak – a civil, az állami, illetve a profitorientált szférából. Az EQUAL befogadó típusú pályáztatást alkalmazott, azaz viszonylag kevés feltételt rögzítettek kötelezettségként a pályázók számára.
Main streaming
A programra összesen 40 millió euró, azaz hozzávetőlegesen 10 milliárd forint áll rendelkezésre. Ebből a projektek finanszírozásán kívül a lebonyolításban közreműködők, például az OFA EQUAL Nemzeti Programiroda ezzel kapcsolatos költségeinek kigazdálkodására is el kellett különíteni forrást. A projektekre végül 8,5-9 milliárd forint jutott. A pályázók legkevesebb 110 millió forintból foghattak hozzá a munkához, de volt olyan kedvezményezett is, amely 380 millió forintos támogatást kapott.
Önrészt nem vártak el, mivel a koncepció az volt, hogy a lehető legegyszerűbb konstrukcióban valósítsák meg a projekteket. Persze ez esetben sem engedhettek abból az uniós szabályból, miszerint a profitorientált vállalkozásokat saját erő megkövetelésével teszik érdekeltté a projektek sikerre vitelében. Nekik 30 és 70 százalék közötti önerő kigazdálkodásával kellett kivenniük a részüket a finanszírozásból.
Az EQUAL projektek egyik kötelező eleme a tapasztalatátadás. A szakmai szóhasználatban main streamingnek nevezett folyamat során szélesebb körben használják föl azokat a tapasztalatokat, amelyekre egy-egy szűkebb projektben szert tettek az érintettek – magyarázta Balogh Attila, példaként említve a jogszabályi változtatásokat. A kísérleti programok ugyanis akkor lehetnek igazán sikeresek, ha ezeknek köszönhetően javul a hátrányos helyzetűek foglalkoztatása, aminek lényeges eleme, hogy az eredmények épüljenek be a szakpolitikákba. Fontos, hogy ez ne korlátozódjon a foglalkoztatáspolitikára, hanem az egészségügyi, a szociális és a pénzügypolitika is profitáljon a tapasztalatokból.
Jó példa erre a rehabilitáció, amelynek mostani változtatását követően a köznyelvben "leszázalékolásként" emlegetett procedúra során nem arra lesznek kíváncsiak, hogy az illető milyen mértékben nem alkalmas a munkavégzésre, hanem arra, hogy milyen mértékben alkalmas.
Internetes projektek
Az EQUAL Programban országos, szűkebb területre koncentráló és internetes egyaránt található. Az első csoportba leginkább azon projektek sorolhatók, amelyek az ország több különböző pontján segítik a hátrányos helyzetűeket.
Ilyen például Bicskén, Debrecenben és Békéscsabán a menedékkérők segítésének projektje. Ennek keretében azt kutatják, miként lehetne értelmes tevékenységet találni azoknak a bevándorlóknak, akik még nem kapták meg a menekültstátust. Ők ugyanis nem juthatnak munkavállalási engedélyhez, így nem dolgozhatnak akkor sem, ha szeretnének. Ennek hiányában viszont az állam az adófizetők pénzén kénytelen eltartani őket. Ez az egyetlen olyan téma, amelyben az EU valamennyi tagországában kötelező volt projektet kidolgozni.
A második csoportba sorolható például a siket emberek integrációjára kidolgozott salgótarjáni projekt. A hallássérültek számára az ottani megyei kórházban és egy idősek otthonában teremtettek munkalehetőséget; szociális segítőként alkalmazzák őket. Ezt megelőzően jelnyelvi tolmácsok segítségével felkészítették őket arra, hogy milyen feladatot és miként kell elvégezniük a jövőben, s egy ideig mentorok segítik munkájukat. A példaértékű komplex program jó minta lehet arra, miként lehet integrálni másutt is a siketeket.
Az internetes projektek között tartják számon a bérbarométert, amely azt hivatott feltárni, hogy az egyes ágazatokban milyen fizetéseket kapnak az alkalmazottak. Kiderülhet például, hogy milyen eltérések vannak a nemek között, illetve milyen a bérszínvonal az ország különböző pontjain. Lehet példát látni arra, hogy ugyanazért a munkáért mennyit fizetnek Győr-Moson-Sopron megyében és Békésben.
Az EQUAL alapelvei
– A partnerség a program végrehajtásának valamennyi szakaszában és szintjén érvényesül, beleértve a nemzeti és az európai szintű irányítást és végrehajtást is. A program alapegységei (végső kedvezményezettek) a fejlesztési partnerségek, melyek az adott téma szempontjából releváns szereplőket, szervezeteket foglalnak stratégiai szövetségbe a projekt végrehajtásának időtartamára;
– a részvétel azt jelenti, hogy a program végrehajtásának minden szakaszában garantálni kell a partnerségben érintett szervezetek egyenrangú részvételét a döntéshozatalban, illetve a projektek tervezése és végrehajtása során a fejlesztési partnerségeknek törekedniük kell a hátrányos helyzetű csoporthoz tartozók aktív bevonására;
– a nemzetközi együttműködés komoly hozzáadott érték és innováció forrása, ezért kitüntetett jelentősége van a határokon átnyúló kooperációnak;
– innovatív megközelítések kidolgozását és alkalmazását támogatja az EQUAL, ezáltal lehetőséget teremt teljesen új vagy máshol sikeresen alkalmazott módszerek kipróbálására és átvételére;
– a tematikus megközelítés azt jelenti, hogy az EQUAL Közösségi Kezdeményezés kilenc téma köré épül. A kilenc téma a következő öt prioritásra épül: foglalkoztathatóság, vállalkozás, alkalmazkodókészség, esélyegyenlőség, a menedékkérők társadalmi és munkaerő-piaci integrációja.
Folytatás az ÚMFT-ben
A kérdőívet bárki kitöltheti; az első etapban ötezret gyűjtöttek össze, majd még egyszer ennyivel bővítették az információhalmazt. Utóbbiak feldolgozása folyamatban van. Az adatbázis az ígéretek szerint az év végére készül el, s jó hír, hogy a projektgazda nem kizárólag az EQUAL keretében finanszírozott időszakra tervez, hanem azt követően is folytatni kívánja az információgyűjtést.
Ez nem öncélú, ugyanis a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége projektjének köszönhetően összeállított tudásbázist a későbbiekben a bértárgyalások során kamatoztathatják. Az ebben foglaltak ugyanis komoly segítséget jelenthetnek a háromoldalú tárgyalások során, amikor a szakszervezetek érvekkel kívánják alátámasztani, hogy miért éppen annyival szeretnének magasabb bért az ágazati dolgozóknak.
A kísérleti projektek lényege, hogy példaértékűek és újak legyenek. Ennek köszönhetően különleges és nemritkán kockázatosnak tűnők kaptak zöld utat. Balogh Attila a kezdetek kezdetén például nemigen hitt a hajléktalanok elhelyezkedését támogató programban, ám később kiderült, nem lehetetlen az érintettek rövidebb-hosszabb idejű integrálása a munkaerőpiacra. Két-három év elteltével világossá vált az is, hogy a hajléktalanok képessé válhatnak az önálló életvitelre.
Az EQUAL Program jelenlegi formájában nem él tovább, céljai azonban integrálódnak a 2007 és 2013 közötti időszak uniós forrásainak felhasználását megalapozó Új Magyarország Fejlesztési Tervbe. A Társadalmi Megújulás Operatív Programban folytatódik a hátrányos helyzetűek munkaerő-piaci helyzetének javítását célzó kísérleti projektek támogatása. A következő hét esztendőben más hasonló témákkal együtt kezelik ezt a témakört, erre körülbelül 20 milliárd forint jut majd.
