A részmunkaidőben történő foglalkoztatás elterjedésének szociálpolitikai és foglalkoztatáspolitikai jelentősége van. Ezen új típusú munkaviszonynak köszönhetően egyes társadalmi csoportoknak (nők, munkanélküliek, nyugdíjasok, diákok stb.) ugyanis lehetősége nyílik arra, hogy a munka világába visszakerüljenek, illetve újra beilleszkedjenek.
A részmunkaidős foglalkoztatás meghatározása
Részmunkaidős foglalkoztatásról beszélünk, amikor a munkavállaló napi nyolc óra helyett négy vagy hat órát dolgozik. Részmunkaidős foglalkoztatásra akkor kerülhet sor, ha a munkaadó és a munkavállaló erről a munkaszerződésben külön megállapodik (ki kell térni arra is, hogy a foglalkoztatás napi, heti vagy havi hány órában történik). A napi munkaidő a részmunkaidős foglalkoztatásnál sem lehet négy óránál rövidebb.
A részmunkaidőben foglalkoztatott pénzbeli és természetbeni juttatásai
Gyakori kérdés, hogy a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállaló milyen eltérő juttatásokra jogosult a teljes munkaidőben foglalkoztatottakhoz képest. Főszabály szerint részmunkaidős foglalkoztatás esetén a munkavállalót megillető juttatásoknál legalább az időarányosság elve alkalmazandó, de csak akkor, ha a juttatásra való jogosultság feltétele a munkaidő mértékével függ össze. Amennyiben a juttatás a munkaidő mértékével összefügg, akkor a részmunkaidőben foglalkoztatottak juttatásai arányosan csak annyival lehetnek alacsonyabbak, amennyivel rövidebb időben történik foglalkoztatásuk. Ha pedig a juttatás nem függ össze a munkaidő mértékével, a részmunkaidőben foglalkoztatottakat ugyanazon jogosultságok illetik meg, mint a teljes munkaidőben foglalkoztatottakat.
Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény értelmében továbbá nem érheti hátrányos megkülönböztetés a részmunkaidőben foglalkoztatottakat más, összehasonlítható helyzetben levő személyhez vagy csoporthoz képest.
A különböző juttatások elemzésénél külön kell vizsgálni a pénzbeli juttatásokat (személyi alapbért) és a természetbeni juttatásokat.
A részmunkaidős személyi alapbére
A részmunkaidőben foglalkoztatottak esetén a munkavállaló személyi alapbére arányosan alacsonyabb, mint a teljes munkaidőben foglalkoztatottaké. A személyi alapbér esetében tehát alkalmazandó az időarányosság elve.
A részmunkaidős természetbeni juttatásai
A személyi alapbérrel kapcsolatos szabályozással ellentétben más elvek érvényesülnek a természetbeni juttatások esetén.
A részmunkaidős munkavállalókat általában az időarányosság elvétől függetlenül illetik meg a költségtérítések. A munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozó juttatások a részmunkaidős munkavállalót a munkáltató döntése szerint illetik meg.
Utazási költségtérítés, étkezési utalvány, pótlékok, védőszemüveg
A gyakorlatban vitás kérdés, hogy például az utazási költségtérítés, az étkezési utalvány, egyes pótlékok, a védőszemüveg juttatása során a juttatásra való jogosultság mértéke a munkaidő mértékével mely esetekben függ össze. Vagyis – ha a felek eltérően nem állapodtak meg – a munkavállalót a pénzbeli vagy természetbeni juttatások milyen esetekben illetik meg időarányosan, és mely esetekben a teljes munkaidőben foglalkoztatottakkal azonos mértékben. Bár álláspontom szerint a természetbeni juttatások terén az időarányosság elvét jogszerűen alkalmazhatja a foglalkoztató, általánosságban elmondható, hogy a munkáltatók nem tesznek különbséget a részmunkaidőben és a teljes munkaidőben foglalkoztatottak között a természetbeni juttatások terén.
Ruházati költségtérítés
A ruházati költségtérítés (támogatás) tekintetében különböző a megítélés aszerint, hogy a munkáltató által adható, vagy a törvény alapján kötelezően járó juttatásról van-e szó. Az első esetben az előbbiek szerint megkülönböztetett megítélés jellemzi a joggyakorlatot. A másik esetről az Mt. rendelkezik: ha a munka a ruházat nagymértékű szennyeződésével vagy elhasználódásával jár, a munkáltató a munkavállalónak munkaruháról köteles gondoskodni. Ez a rendelkezés az összes munkavállalóra kell, hogy vonatkozzon. Lehetséges azonban olyan szabályozás vagy megállapodás is, amely a munkaidőben töltött időhöz képest a munkaruha ún. kihordási idejét az átlagoshoz képest hosszabb időtartamban állapítja meg. Ebben az esetben már lehetséges a munkaidő mértéke szerinti arányosítás.
Szabadság kiadása
A bíróság egyértelmű álláspontot dolgozott ki a szabadnapok tárgyában. A Legfelsőbb Bíróság állásfoglalása alapján a szabadnapok meghatározásánál nem alkalmazandó az időarányosság elve. Az állásfoglalás alapján, amennyiben a munkavállaló a hétnek az általános munkaidő-beosztás szerint minden munkanapján munkát végez, a szabadság ugyanolyan mértékben megilleti a részmunkaidőben foglalkoztatottat, mint a teljes munkaidőben foglalkoztatottakat. A szabadnapok megváltása esetén azonban a távolléti díj a munkaidővel arányosan jár (például a napi négyórás munkaidőben foglalkoztatottat egy szabadnapra is csak négyórás távolléti díj illeti meg).
A részmunkaidős foglalkoztatás ösztönzése
Annak ellenére, hogy ez a munkavállaló-barát típusú foglalkoztatás hazánkban is egyre elterjedtebb, az uniós átlagot még nem értük el. A részmunkaidős foglalkoztatási forma szélesebb körű elterjesztése érdekében a közelmúltban megváltoztak az erre vonatkozó szabályok. Amennyiben a munkavállaló részmunkaidőre (vagy abból vissza) történő áttérés miatt kéri a munkaszerződés módosítását, a munkaadónak erről 15 napon belül döntenie kell, és döntéséről írásban köteles a munkavállalót tájékoztatni. A kérelmet a munkáltató azonban nem köteles elfogadni, döntése során mérlegelheti, hogy az mennyire szolgálja az érdekét, vagy a munkakör ellátása megoldható-e részmunkaidőben. A részmunkaidős foglalkoztatást az állam is ösztönzi, ugyanis ilyen típusú foglalkoztatás esetén támogatás nyújtható a Munkaerő-piaci Alapból.
Költségcsökkentés részmunkaidős foglalkoztatással
A munkáltatók sajnos gyakran költségcsökkentés miatt választják ezt a foglalkoztatási formát, előfordul, hogy e miatt színlelt részmunkaidő munkaszerződéseket is kötnek a felek, valójában azonban a munkavállaló napi nyolc órában végez munkát. A 2007. január 1-jétől megállapított havi 65 500 forint minimálbér ugyanis kizárólag teljes munkaidőben foglalkoztatottakra vonatkozik. A járulékfizetési kötelezettség is alacsonyabb részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén, ugyanis a munkáltató a minimum-járulékalap (amely 2007. január 1-jétől 131 000 forint) arányos része után köteles a járulékot megfizetni.
Felhívjuk azonban a munkavállalók és munkaadók figyelmét, hogy amennyiben a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállaló munkabére nem éri el a mindenkori minimálbér összegét, akkor az öregségi nyugdíjra jogosító szolgálati idő elismerésekor az illetékes nyugdíj-biztosítási igazgatóság arányosan fogja a biztosított munkanapokat elismerni, tehát egy munkanapot nem fog egy szolgálati napnak elfogadni.
Részmunkaidős foglalkoztatás az Unióban
A részmunkaidőben történő foglalkoztatás az Európai Unió többi országaiban elterjedtebb, mint Magyarországon, az Egyesült Királyságban például a munkahelyek 60 százalékánál létezik. Magyarországon a részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya rendkívül alacsony, összlétszámuk körülbelül 150 000 fő. Az Európai Unió által végzett tanulmány szerint az utóbbi 15 évben 13 százalékról 18 százalékra nőtt az arányuk. A részmunkaidőben foglalkoztatottak többsége - európai uniós szinten nő – általában gyesről visszatérő kismama. A növekvő állami támogatásoknak köszönhetően, remélhetőleg a közeljövőben ez a típusú foglalkoztatás elterjedtebb lesz hazánkban is.