A globális gazdaság nem szól másról, mint a versengésről. Az országok és a régiók egymással konkurálnak a piacokért, a befektetőkért, a kvalifikált szakemberekért és az uniós forrásokért - egyszóval mindazért, ami versenyképességüket javítja, s aminek birtokában versenyelőnyre tehetnek szert. E tekintetben Magyarország - legalábbis az elmúlt három évben - rosszul teljesített; a különböző nemzetközi intézmények eltérő szempontok szerint összeállított versenyképességi ranglistáin egyaránt lejjebb csúszott.

A hazai pozícióvesztés nemcsak azért aggályos, mert a rendszerváltó országok valamikori "eminensének" be kell érnie a közepes minősítéssel, hanem azért is, mert nemigen látszik a gyors kitörés mikéntje. Szakértők szerint az elmúlt három évben olyan tüneteket produkált a magyar gazdaság, amelyek komoly strukturális problémákra utalnak, következésképpen nem biztos, hogy a korábbi dinamikus fejlődés megismételhető. A kedvezőtlen jelek a gazdasági növekedés valamennyi vetületében fellelhetők: a tőkefelhalmozástól kezdve a foglalkoztatáson és a munkaerőn át a termelékenységig. Mindez pedig előrevetíti, hogy az ország nem tud jól teljesíteni a globális piacon.

Koncepciók persze vannak. Tudjuk, hogy a hatékony és olcsó állam, a legális foglalkoztatás bővítése, a gazdaság kifehérítése, a képzett munkaerő, a vállalkozó- és befektetőbarát adórendszer vagy a stabil üzleti-piaci környezet mind olyan feltétel, amely hozzátartozik a versenyképességhez. Csakhogy a magyar gazdaságnak éppen ezek a gyengéi. Baj van a munkaerő minőségével - sőt, a strukturális állástalanság okán a mennyiségével is -, nem megfelelő a tőke állapota és növekedése - különösen, ha a kkv-szektorra gondolunk -, s baj van az állam működésével és az adórendszerrel is. Magyar­országon kevesen dolgoznak, és e kevesek sok adót fizetnek; kiugróan magasak a foglalkoztatás költségei; fejletlenek a kis- és közepes vállalkozások finanszírozására hivatott intézményrendszerek, s a feketegazdaság kifehérítését szolgáló intézkedések is felemás eredményeket hoznak.

Noha üzenetértékük miatt rendkívül fontosak a versenyképességet tükröző nemzetközi rangsorok, azért az is tudvalévő, hogy a vállalkozói szféra a mindennapi működés során szerzi meg ez irányú tapasztalatait. A munkáltatók véleményéből az tűnik ki, hogy körükben is nő a bizonytalanság, mert - megítélésük szerint - a gazdaságpolitika nem támogatja kellően a versenyképességet. S ugyanez vonatkozik az Unióra is, amely bár igyekszik "fegyelmezni" a makropolitikát, ugyanakkor nincs kiérlelt koncepciója a mikroszféra fejlesztésére.