Az új Gt. szabályai

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2007. március 13.) vegye figyelembe!

Megjelent A Munkaadó Lapja 108. számában (2007. március 13.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Az új Gt. rendelkezéseit bemutató sorozatunkban ezúttal az úgynevezett személyegyesítő társasági formákkal foglalkozunk.

Alapítás

Az új Gt. a kkt., bt. és kft. alapításának megkönnyítését célozva kimondja: a társaságok társasági szerződése a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) mellékletét képező szerződésminta kitöltésével is elkészíthető. [Gt. 11. § (4) bek.]

Kétségtelen, a szerződésminta alkalmazásával, a Ctv. egyidejűleg, egyszerűbb cégeljárási lehetőséget kínál e társaságok számára: a Ctv. 48. §-ának (3) bekezdése értelmében, a cégbíróság ez esetben csak azt vizsgálhatja, hogy a törvény mellékletét képező minta kitöltése a jogszabályoknak megfelelően történt-e, és a bejegyzési kérelemben foglaltakkal összhangban áll-e.

A bejegyzésről (változásbejegyzésről) vagy annak elutasításáról pedig 15 munkanapon belül kell a cégbíróságnak döntenie, szemben a főszabály szerinti 30 nappal. A cégbírósági határidő 2007. október 1-jétől tovább fog rövidülni: a szerződésminta alkalmazása esetén 8 munkanapra, szemben az általános 15 nappal.

A korábbi szabályozáshoz hasonló felelősségi szabályok miatt kiskorú, valamint betéti társaság és más közkereseti társaság nem lehet tagja kkt.-nak, másrészről nem kizárt - eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában -, hogy a korlátozott mögöttes felelőséggel rendelkező kft. vagy rt. tagsági jogviszonyt létesítsen a kkt.-ban. Továbbra sincs arra lehetőség, hogy e társaságokat egy személy alapítsa, ugyanis a kkt. és bt. alapításához és működtetéséhez továbbra is legalább két tag szükséges, a törvény 105. §-ban szabályozott, átmeneti idő, a 6 hónapos határidő kivételével.

Változatlan szabály, hogy az alapításra kizárólag társasági szerződéssel kerülhet sor, melynek kötelező tartalmi elemeit a Gt. 12. §-ának (1) bekezdése határozza meg. Néhány kötelező tartalmi elemére - mint az alábbiakban ismertetett tevékenység meghatározására, vagyoni viszonyokra, személyes közreműködésre - vonatkozó szabályozás azonban módosult.

A tevékenység meghatározása

Kétségtelen, a törvény általános rendelkezései közt, a kkt.-k és a bt.-k számára biztosítja az új szabályozás által felkínált lehetőséget, hogy társasági szerződésükben csak főtevékenységüket jelöljék meg. A főtevékenység meghatározása során azonban figyelemmel kell lenni arra is, hogy a konkrét tevékenység folytatását a jogszabály meghatározott cégformához köti-e.

Vagyoni viszonyok

Ismert tétel: főszabály szerint, a kkt. minden tagja köteles vagyoni hozzájárulását teljesíteni, ami nemcsak az alapító tagokra, hanem a társaság működése során a tagsági jogviszonyt létesítő tagokra is irányadó. Az új szabályozás szerint viszont lehetőség van a társasági részesedés átruházására [Gt. 99. § f) bekezdés], aminek természetes következménye, hogy az új tag a társasági szerződés módosításával az átruházó helyébe lép a tagsági jogok tekintetében.

Az alapító tagok vagyoni hozzájárulása továbbra is pénzből és apportból állhat, továbbra sincs olyan jogszabályi rendelkezés, ami az induló vagyon legkisebb mértékét vagy a pénz és apport arányát szabályozná. Ezt támasztja alá, hogy a cégbíróság a bejegyzési eljárásban nem vizsgálhatja az induló vagyon mértékét, így nem foglalkozhat azzal a kérdéssel sem, hogy az induló vagyon elegendő-e a közkereseti társaság által folytatni kívánt tevékenységhez (például Legfelsőbb Bíróság Cgf. II. 30 611/1991/2.).

Apport

Mint azt a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalásai is megerősítik, a kkt. kizárólag apporttal is alapítható. Az 1997. évi törvényben az apport tárgyával kapcsolatos bizonytalanságokat eloszlatva, az új Gt. - a kkt.-ra és bt.-re is irányadó - közös szabálya [13. § (2) bekezdés] már meghatározza, hogy mi nem lehet a nem pénzbeli hozzájárulás tárgya.

Mindenesetre ezzel kapcsolatban, a bírósági gyakorlat is felhívja a figyelmet: egyrészt az apport tárgyait egyedileg, azonosítható módon kell meghatározni a társasági szerződésben, a rendelkezésre bocsátás idejével és módjával együtt (például gépjármű rendelkezésre bocsátása esetén a gépjármű nyilvántartási adatainak megjelölésével együtt).

Másrészt, jelenleg sincs olyan törvényi vélelem, mely szerint, kétség esetén a tag vagyoni hozzájárulását a társaság tulajdonának kellene tekinteni. Eszerint egyértelműen kell rögzíteni azt, hogy az alapítók szándéka szerint az apport tárgya a társaság tulajdonába kerül-e a tag vagyoni hozzájárulásaként, vagy az apport valamely vagyoni értékű jog céljára szolgál (például valamely ingatlan egészének vagy meghatározott tulajdoni illetőségének használati joga).

Harmadrészt nincs olyan jogszabályi rendelkezés, ami a kkt.-nál a vagyon rendelkezésre bocsátásának határidejét szabályozná, ezért a tagok azt szabadon állapíthatják meg. (Legfelsőbb Bíróság Cgf.VII.31 461/1995/2.)

A Gt. 12. § (1) bekezdésének d) pontja értelmében viszont, amennyiben a fentiekről döntés születik, a társasági szerződésben kell meghatározni a közkereseti társaság jegyzett tőkéjét, valamint a jegyzett tőke rendelkezésre bocsátásának módját és idejét. Eszerint társasági szerződésben megállapított mérték megváltoztatása szerződésmódosításnak minősül, ezért arra csak valamennyi tag közös megegyezése esetén kerülhet sor.

Tőkeemelés, -csökkentés

A korlátlan mögöttes tagi felelősség folytán továbbra sincs szükség olyan hitelezővédelmi garanciákra (a hitelezők bejelentésére szolgáló névre szóló felhívás vagy hirdetmény közzététele), mely a jegyzett tőke felemelésére, illetve leszállítására vonatkozó külön rendelkezés meghozatalát tette volna szükségessé, hisz amennyiben a kötelezettségek kielégítésére szolgáló társasági vagyon kimerül, mögöttes szabályként érvényesül a tagok korlátlan és egyetemleges felelősségéből eredő helytállási kötelezettsége.

Tény: a tag a vagyoni hozzájárulását a bevitellel a társaság céljára lekötötte: egyrészt továbbra sincs arra joga, hogy a vagyoni hozzájárulását egyoldalúan csökkentse, vagy annak értékét a társaságtól részben vagy egészben visszakövetelje, másrészt viszont akarata ellenére, vagyoni hozzájárulása emelésére, vagy veszteség esetén annak kiegészítésére, továbbra sem kötelezhető.

Eredményfelosztás

Változatlan a törvénynek az eredmény felosztásáról való szabad megállapodására vonatkozó szabálya, azonban a törvény továbbra is eltérést nem engedő, elvi éllel mondja ki: a nyereség és a veszteség viseléséből senkit nem lehet kizárni, az ilyen megállapodás semmis.

 

A bt. és a kkt. közti különbségek

A ma legnépszerűbb, a leggyakrabban választott társasági formát továbbra is önálló fejezetben szabályozta a jogalkotó, azzal, hogy a bt.-re vonatkozó speciális szabályok hiányában a közkereseti társaságra vonatkozó szabályok irányadók. A bt. annak köszönheti népszerűségét, hogy a bt. kültagja korlátozott felelősség mellett, személyes közreműködés és vagyonbeviteli minimum megszabása nélkül vállalkozhat.

A beltag felelőssége azonos a közkereseti társaság tagjáéval, eszerint a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségekért korlátlan és a többi beltaggal egyetemleges. A kültag viszont csak a vagyoni betétje szolgáltatására köteles, a társaság kötelezettségeiért azonban - a törvényben meghatározott kivétellel - nem felel.

Az új szabályozás szerint a kültag akkor sem felel a társaság tartozásaiért, ha neve szerepel a cég nevében. Kétségtelen, a gyakorlatban a korlátlan felelősséggel rendelkező kültag felelőssége a forgalomban azt a látszatot keltette, mintha közkereseti társaságról lenne szó.

Felvetődhet a kérdés, hogy hogyan felel az a kültag, akinek korlátlan felelőssége az új Gt. hatálybalépése előtt állt fenn? A válasz a törvény 333. §-ában, átmeneti rendelkezések közt található, mely szerint az a kültag, akinek a fent jelzett felelőssége az 1997. évi Gt. 103. §-ának (1) bekezdése alapján, a törvény 2006. július 1-ét megelőző hatálybelépése előtt fennállt, e helyzet megszűnésétől, de legfeljebb nevének a cégnévből való törlésétől számított 5 évig, a beltaggal azonos módon felel a bt. azon tartozásaiért, amelyek a nevének a cégnévből való törlése előtt keletkeztek.

Egyúttal az új Gt. 109. §-ának (4) bekezdése egy másik, korábban felvetődő gyakorlati kérdésre is választ adott: eszerint az a kültag, aki korábban a társaság beltagja volt, a beltagi minősége megszűnésétől számított ötéves jogvesztő határidőn belül felel a társaság harmadik személlyel szemben fennálló olyan tartozásáért, amely e változás előtt keletkezett.

Az 1997-es szabályozást követve a főszabály továbbra is az, hogy a kültag a társaság üzletvezetésére és szervezeti képviseletének az ellátására nem jogosult. Tény, hogy furcsa jogi disszonanciát teremtett korábban a gyakorlatban, hogy olyan tag is részt vett az üzletvezetés körébe tartozó döntések meghozatalában, aki e döntések következményeiért nem vállal felelősséget. Ám a kógens szabályozás az új törvény hatálybalépésével diszpozitívvá vált, az alábbiak szerint: A főszabály alól kivételt teremthet a Gt. 110. §-ának (1)-(2) bekezdése, valamint a társasági szerződés eltérő rendelkezése, mely szerint a kültag három esetben jogosult a betéti társaság képviseletére:

1. ha a társasági szerződés feljogosítja a kültagot az üzletvezetésre, ugyanis a kültag a Gt. irányadó szabályai szerint törvényes képviselő, aki cégjegyzésre is jogosult,

2. amennyiben a társasági szerződés nem tartalmaz ilyen rendelkezést, egyedi esetben a szervezeti képviselő és a tagok gyűlése a kültag részére is adhat meghatalmazást a társaság képviseletére,

3. a Gt. 110. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a társaságnak nem marad üzletvezetésre és képviseletre jogosult tagja, az új tag bejelentéséig, illetve a jogvesztő határidő eredménytelen eltelte esetén a végelszámoló kijelöléséig, a kültagot is a társaság ügyvezetésére és képviseletére jogosultnak kell tekinteni.

Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy ha a korábban fennálló kógens szabály megengedő jellegűvé vált, és a fenti esetekben az üzletvezetésre jogosult tag jogosult az üzletvezetésre és képviseletre, nem vált-e meghaladottá a Legfelsőbb Bíróság 3/2003. számú jogegységi határozata? E szerint nem létesíthetett munkaviszonyt az üzletvezetésre egyedül jogosult az egyedüli beltagjával, mivel a munkáltatói jogkört gyakorló személye nem különül el egymástól. Az új szabályozás szerint viszont már a kültag üzletvezetési és képviseleti jogkörében eljárva - mivel a személyi egybeesés már nem áll fenn - egyúttal jogosulttá válik a munkáltatói jogkör ellátására is.

Személyes közreműködés

A kkt. elsősorban személyegyesítő jellegéből következik, hogy a tag a társaság eredményének létrehozásában, a tag vagyoni hozzájárulása mellett, személyes közreműködéssel is részt vehetnek.

Az új szabályozás viszont változást hozott a személyes közreműködés szabályai tekintetében: eszerint a vállalt személyes közreműködés módjának, tartalmának meghatározása a jövőben nem lesz kötelező szerződési tartalom, amellett, hogy az új szabályozás szerint a kkt. tagjának nem kötelező a társaság üzletszerű gazdasági tevékenységében részt venni.

A jövőben a személyes közreműködést vállaló tagnak a többi taggal való megállapodása, a társasági szerződésen kívül bármikor megköthető lesz. A tagot viszont csak akkor illeti meg személyes közreműködéséért díjazás, ha mindezt a társasági szerződésben vagy különmegállapodásban a többi taggal megegyezve rögzítik. A tagok viszont abban is megállapodhatnak, hogy a közreműködésért díjazást nem kötnek ki, hanem mindezt a nyereségből való részesedés arányának meghatározásakor értékelik.

A törvény a 91. §-ának (2) bekezdése alapján már egyértelműen meghatározza, mi nem minősül személyes közreműködésnek: eszerint a munkaviszonyban, valamint valamely polgári jogi szerződés (megbízás) alapján történő munkavégzés, valamint az üzletvezetés és a képviselet ellátása, hiszen az általános részbeli szabály alapján a vezető tisztség ellátására a Ptk. megbízási szerződésre vonatkozó szabályait kell alkalmazni.

A tagok gyűlése

Változást hozott az új szabályozás, ugyanis megszűnik a "tagok gyűlése" és a "taggyűlés" elnevezése közti különbségtétel, az általános szabály értelmében a legfőbb döntéshozó szerv e társasági formáknál a tagok gyűlése. Tény, a cégbíróság tapasztalatai is visszaigazolták, hogy az elnevezésbeli kettősség a gyakorlatban inkább csak zavart okozott.

A tagok gyűlése továbbra is teljesen formalizálatlanul működik, mindössze egyetlen kógens követelmény van, mivel a legfőbb szerv nem különül el a tagok személyétől, a döntéshozatalban való részvétel lehetőségét - a korlátlan felelősség talapzatán álló, főszabályként funkcionáló "fej szerinti egyenlő" szavazás elvének figyelembevételével - valamilyen formában minden tag számára biztosítani kell.

Mindenesetre továbbra is adott a tagok számára, ha a társasági szerződésben az összehívás és határozathozatal eljárási rendjének részletes szabályozásáról dönteni kívánnak, ez esetben a nekik tetsző módon és mértékben tehetik formalizálttá a tagok gyűlése működését.

Ennek megfelelően a törvény bizonyos kivételtől eltekintve generálisan biztosítja ezt a rugalmas döntéshozatali lehetőséget, továbbá nem igényli a szavazás lebonyolítása módjának a társasági szerződésben való meghatározását sem. A korábbi szabályozáshoz képest, a tagok gyűlésének működésében a tagok már nemcsak személyesen, hanem képviselőjük (meghatalmazottjuk) útján is részt vehetnek. Emellett törvény meghatározott feltételek egyidejű figyelembevételével, a kkt. (és a bt.) formáknál is kifejezetten biztosítja az ülés tartása nélkül írásbeli vagy más bizonyítható módon történő szavazás útján való határozathozatal lehetőségét, sőt a Gt. 20. §-ának (1) bekezdése alapján tagsági jogaikat elektronikus hírközlő eszközök igénybevételével is gyakorolhatják.

Mivel a legfőbb szerv határozathozatala főszabályként formalizálatlanul történik, jegyzőkönyv felvétele sem kötelező, így nincs olyan hiteles irat, mely pótolhatná a tagok által aláírt szerződésmódosítást. E szerint a törvény - a 18. §-ának (1) bekezdésében foglaltak, a társaság cégnevének, székhelyének, telephelyeinek, fióktelepének, tevékenységi körének módosítása kivételével - továbbra is megkívánja a társasági szerződés módosításához valamennyi tag aláírását.

Változást hozott a törvény abban a tekintetben is, hogy valamely kérdés a tagok gyűlésének hatáskörébe, nemcsak a törvény, valamint a társasági szerződés rendelkezése alapján tartozhat, hanem a tagok háromnegyedes szótöbbséggel meghozott határozattal bármely kérdés eldöntését a tagok gyűlése hatáskörébe utalhatják. Tény, ezzel látszólag megvalósul az üzletvezetésre jogosultak hatáskörének elvonása, ám e helyzet feloldhatóságát indokolja, hogy mind a kkt.-nál, mind a bt.-nél nem válnak el olyan élesen az üzletvezetési és legfőbb szervi hatáskörök, hiszen lényegében mindkét esetben a tagok döntenek.

Mindenesetre e szabályozás azt a gyakorlati problémát is megoldja, hogyha az üzletvezetésre jogosult tagok közt nézeteltérés van, ennek következtében is átkerülhet az eredetileg hatáskörükbe tartozó kérdés a tagok gyűlésének hatáskörébe.

Üzletvezetés és képviselet

Az üzletvezetés szabályai - az 1997-es Gt.-hez képest néhány kisebb tartalmi változástól eltekintve - lényegében nem változtak.

Az általános szabály szerint - a 21. § (2) bekezdése - a kkt. és a bt. ügyeinek vitelére továbbra is az üzletvezetésre jogosult tagok, mint vezető tisztségviselők jogosultak. Az ügyvezetés és az üzletvezetés tehát továbbra is azonos tartalmú fogalmak.

Változást hozott az új törvény annak kimondásával, hogy a jogi személy tag nemcsak szervezeti képviselője útján, hanem bármely általa kijelölt természetes személy útján is elláthatja az üzletvezetést.

A jogalkotó szándéka szerint az új szabályozás már biztosítja a kkt.-nál is a dolgozói képviseletet, így még cégvezetőt is lehet alkalmazni. Mindenesetre izgalmas kérdést vet fel az a jogirodalmi álláspont, hogy mindez ellentétes azzal a korábbi jogszabályok alapján kialakult következetes gyakorlattal, hogy a tag mögöttes korlátlan felelőssége miatt képviseleti (cégjegyzési) jogot csak tag részére lehet adni.

A másik tartalmi változás, hogy több önállóan eljáró üzletvezetésre jogosult tag esetén nemcsak a másik ilyen tag tervezett intézkedése ellen, hanem a már megtett intézkedés ellen is lehet a legfőbb szervnél tiltakozni, ennek következtében a legfőbb szervnek megvan az a jogosultsága, hogy a már megtett intézkedést felülbírálhassa.

A tervezett intézkedés - a tiltakozás eredményeként - mindaddig nem tehető meg, amíg arról a tagok gyűlése nem határoz, ez alól kivételt képez a halaszthatatlan intézkedés, ami megtehető a tagok gyűlésének határozata hiányában is.

Az 1997. évi Gt. rendelkezéseitől eltérően a jövőben az üzletvezető személyében bekövetkező változás nem igényel majd szerződésmódosítást - mivel a jövőben csak az első vezető tisztségviselő neve lesz kötelező szerződési tartalom -, eszerint a megválasztás egyszerű, a visszahívás pedig háromnegyedes szótöbbséggel történhet. A képviselet (cégjegyzés) módjának a meghatározása továbbra is a társasági szerződés kötelező tartalmi kelléke.

A társaság külső jogviszonyai

Ismert az 1988 óta változatlanul fennálló felelősségi szabály: ha a társasági kötelezettségek elsődleges fedezetéül szolgáló társasági vagyon a hitelezők követelésének kielégítésére nem elegendő, akkor a tagok saját vagyonukkal korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a társaság kötelezettségeiért. S a tagi felelősség - annak jogcímétől függetlenül - a társaság bármely kötelezettségéért fennáll.

A tagi felelősség mögöttessége csak a végrehajtási eljárás során érvényesül, annak viszont továbbra sincs akadálya, hogy a kkt. tagjai a mögöttes felelősségük érintése nélkül perelhetővé váljanak a társasággal együtt, a társaság tartozásainak megfizetésére. Eszerint ha a hitelező - költségkímélés és pergazdaságossági szempont miatt - igényét a perben a társaság mellett a taggal szemben is előterjeszti, akkor a bíróság a tagok perben állása miatt marasztaló határozatot hozhat, ez esetben nemcsak a társaság, hanem a perben álló tagok vagyonára is vezethető végrehajtás. Ha pedig a hitelező e vagyonhányadra végrehajtást vezetett, a tagot megillető rendes felmondás jogát gyakorolhatja, de továbbra sem követelheti a tagnak járó vagyonhányad természetbeni kiadását.

Egyetlen változás a felelősségi szabályokban az - az 1997-es Gt. indokolatlanul túlzott hitelezővédelmi szabályait áttörve -, hogy a belépő tag felelőssége a belépés előtt keletkezett társasági kötelezettségekért kifelé, harmadik személyekkel szemben hatályosan kizárható lesz a társasági szerződésben, illetve annak a tag belépéskori módosításában.

A tagsági jogviszony megszűnése

Az új szabályozás a tagsági jogviszony megszűnésének eseteit továbbra is taxatíve sorolja fel, amelyek közt új lehetőségként rögzíti a társasági részesedés átruházásának jogát. A szabályozás hasonló a kft. üzletrészének átruházásához, azonban a kkt.-nál e jogügylet hatályosulásához már szükséges a társasági szerződés módosítása.

Változás továbbá, hogy jogi személy tag esetében nemcsak a jogutód nélküli, hanem a jogutóddal történő megszűnés (átalakulás) is megszünteti majd a tagsági jogviszonyt abból az elvből kiindulva, hogy a tagsági jogviszony személyhez kötött, abban jogutódlásnak nincs helye.

Az alapvető jogként rögzített tagi rendes felmondás körében a korábbi szabályozáshoz képest változás, hogy a jövőben határozott idejű társasági szerződésnél is lesz lehetőség rendes felmondására. A társaságban fennálló tagsági jogviszonyát továbbra is bármely tag három hónapra írásban felmondhatja (rendes felmondás). Ha pedig a felmondás lejárta bármely okból alkalmatlan időre esik, a többi tag a felmondási időt legfeljebb további három hónappal meghosszabbíthatja. Mint a Legfelsőbb Bíróság rámutatott: a tagsági viszony felmondása olyan címzett egyoldalú jognyilatkozat, amely csak akkor hatályos, ha azt a tagsággal, illetve a társaság képviselőjével közölték. A tagsági viszony megszűnésével, illetve a tisztségről való lemondással kapcsolatos adatváltozás bejegyzése iránti kérelmet kizárólag a cég képviselője jogosult előterjeszteni. (BH 2001. 334.)

Továbbra sem kaptunk választ arra a kérdésre, hogy ez a meghosszabbítás csak egy alkalommal történhet 3 hónappal, vagy összesen 3 hónappal, de többszöri döntésekkel.

Az azonnali hatályú felmondásra vonatkozó szabályozás szó szerint megegyezik az 1997-es Gt.-ben foglaltakkal: a lényege továbbra is az, hogy minderre csak az adhat alapot, ha a társaság valamely más tagja szerződésszegő vagy a társaság működését veszélyeztető magatartást tanúsít, és ez az adott körülmények közt kellő súlyúnak minősül. A következetes bírói gyakorlat szerint tagsági jogviszony azonnali felmondásának okát konkrétan kell megjelölni.

Annak érdekében, hogy a tagok köre lehetőleg mindig egyértelműen megállapítható legyen, a társaságnak a tagsági jogviszony rendes vagy azonnali hatályú felmondása érvényességének megkérdőjelezésére, az új szabályozás szerint csak rövid időtartam áll rendelkezésére. Ennek alapján a társaságnak, mind a rendes, mind azonnali hatályú felmondás esetén, csak 15 napos jogvesztő határidőn belül lesz lehetősége a felmondás érvénytelensége iránti pert indítani.

Nem egységes a gyakorlat annak megítélésében, hogy amennyiben az azonnali hatályú felmondás érvénytelen, akkor ugyanez a nyilatkozat rendes felmondásként figyelembe vehető-e, vagy a tagnak a rendes felmondás szabályai szerint ismét nyilatkoznia kell tagsági jogviszonyának felmondásáról.

A korábbi szabályozáshoz képest a gyakorlat kényszere szülte az egyik legjelentősebb módosítást, a törvény 101. §-ának (1) bekezdésében foglaltan, mely szerint a tag a társasági részesedést (a tagsági jogait és kötelezettségeit) írásbeli szerződéssel, akár a társaság más tagjára, akár kívülállóra átruházhatja, az átruházás azonban csak a társasági szerződés módosításával válik hatályossá.

Ez az átruházás egyébként sajátos abból a szempontból, hogy az "eladó" (kilépő tag) felelőssége kifelé, a hitelezők felé öt évig még továbbra is fennmarad.

Eltérően az eddigi családjogi bírói gyakorlattól, a jövőben már nem lesz kizárt a kkt.-ban, hogy házastársi vagyonközösség vagy házastársi közös vagyon megosztása címén, a nem tag házastárs - akár ítélet, akár a másik házastárssal való megállapodás alapján - a társaság tagjává váljon. Ez azonban - mivel többoldalú jogügyletről van szó - csak a társasági szerződés módosításával válik hatályossá.

Elszámolás a taggal

Az új törvény - az 1997. évi Gt. rendelkezésével egyezően - rögzíti a társaságtól megváló tagnak azt a jogát - ideértve a társasági részesedését átruházó tagot is -, hogy a társaságtól a tagsági jogviszony megszűnésének időpontjában fennálló állapot szerinti elszámolást igényelje.

A törvény továbbra is a tagok megállapodására bízza, hogy hogyan számolnak el egymással.

Mindenesetre a tagok eltérő megállapodásának hiányában továbbra is az lesz a mérvadó, hogy hogyan arányul a tag vagyoni hozzájárulása a társaság jegyzett tőkéjéhez, a tagot ennek megfelelő hányadrész fogja megilletni a társaság saját tőkéjéből.

A tagnak az őt megillető vagyoni értéket a tagsági jogviszony megszűnésétől számított 3 hónapon belül meg kell kapnia, hacsak ő maga nem járul hozzá ennél hosszabb határidőhöz.

Amennyiben a meghalt tag örököse és a megszűnt tag jogutódja be kíván lépni a társaságba, mindezt továbbra is a társaság tagjaival való megegyezés alapján teheti meg. Ha pedig a megegyezés nem jön létre, akkor az örökösnek, illetve jogutódnak csak arra van joga, hogy a társaság a fentiekben rögzített szabályoknak megfelelően elszámoljon vele.

Utalni kell arra, hogy az örökössel való elszámolás esetén a 3 hónapos határidő nem az örökhagyó, korábbi tag halálának időpontjától, hanem a hagyatéki eljárás - illetve az esetleges öröklési per - befejeződésétől kezdődik.

A tagsági jogviszony megszűnése természetesen továbbra sem érinti a társaságtól megváló tag - öt évig fennálló - felelősségét a társaságnak harmadik személlyel szembeni olyan tartozásáért, amely tagsági viszonya megszűnéséig keletkezett.

Egyúttal az új Gt. fenti 104. §-ának (2) bekezdése a korábbi vitás kérdést is rendezte, e szerint a tagsági jogviszony megszűnésétől számított ötéves határidő nem elévülési, hanem jogvesztő jellegű, azaz a tagsági viszony ideje alatt keletkezett követelést - ha az egyébként még nem évült el - a tagsági jogviszony megszűnésétől számított ötéves időszakon belül mögöttesen még érvényesíteni lehet a társaságtól megvált taggal szemben is.

A társaság megszűnése

Az új szabályozás a korábbihoz hasonlóan rögzítette, hogy jogutód nélkül szűnik meg a gazdasági társaság, ha tagjainak száma egy főre csökken, kivéve ha a törvény másként nem rendelkezik. A változás, hogy a jövőben a társaság az eddigi 3 hónapos határidővel szemben csak akkor szűnik meg, ha 6 hónapos jogvesztő határidőn belül nem jelentenek be a cégbíróságnál új tagot.

Ha pedig a társaság jogutód nélküli szűnik meg - az 1997. évi Gt.-vel egyezően az új Gt. is kimondja, - a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában, a tartozások kiegyenlítése után fennmaradó vagyont vagyoni hozzájárulásaik arányában kell felosztani a társaság tagjai között.

Mivel a végelszámolás szabályai átkerültek a cégeljárásról szóló törvénybe, így a Ctv. 114-115. §-ai biztosítják a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságoknál, a korábbi szabályozáshoz hasonlóan, hogy a végelszámolást egyszerűsített módon folytassák le. Ennek továbbra is előfeltétele, hogy a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság a végelszámolást a kezdő időpontjától számított - eddigi 30 nappal szemben - 120 napon belül fejezze be.

Változatlanul fennáll a lehetőség, hogy mind a kkt., mind a bt. egymásba történő átalakulása egyszerűen a társasági szerződés módosításával történjen meg. Egyúttal utalni kell arra, hogy új hitelezővédelmi szabályt iktat be a törvény 107. §-ának (3) bekezdése, mely szerint, ha kkt. bt.-vé alakul át, és az addig korlátlanul felelős tag felelőssége korlátozottá válik, a tag e változás bekövetkezésétől számított 5 éves jogvesztő határidőn belül korlátlanul felel a társaság harmadik személyekkel szemben fennálló olyan tartozásáért, amely e változás előtt keletkezett.

 

 

A betéti társaság megszűnése

A törvény 66. §-ában a társaság megszűnésének taxatíve felsorolt esetei is módosultak. Eszerint, ha a társaságból valamennyi beltag vagy valamennyi kültag kiválik, a társaság az utolsó beltag vagy az utolsó kültag kiválásától számított, már nem három, hanem hat hónapos jogvesztő határidő elteltével szűnik meg, kivéve ha a társaság e határidőn belül a társasági szerződése módosításával a betéti társaságként vagy közkereseti társaságként való működés törvényi feltételeit megteremti, és ezt a változást a cégbíróságnak bejelenti.

Ha pedig a társaságnak nem maradt üzletvezetésre és képviseletre jogosult tagja a fenti bejelentés megtételéig, illetve a jogvesztő határidő eredménytelen eltelte esetén a végelszámoló kijelöléséig, a törvény egyértelművé teszi, hogy a kültagot is a társaság üzletvezetésére és képviseletére jogosultnak kell tekinteni.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2007. március 13.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére

Keresés

Kérdésfeltevés
A szerkesztőséghez elküldött kérdéseire minden előfizetőnknek válaszolunk. A kérdés elküldéséhez kérjük, lépjen be előfizetői azonosítóival, vagy regisztráljon most!
Kérdésfeltevés csak előfizetőink számára bizosított, kérjük jelentkezzen be felhasználói nevével és jelszavával fent, vagy regisztráljon.