A magyar gazdaságnak számos krónikus baja van, de mind közül az egyik legnagyobb a feketezóna magas, húsz-harminc százalékra taksált aránya. Bár az elmúlt másfél évtizedben regnáló kormányok megpróbáltak közvetlen, illetve közvetett intézkedéseket hozni a feketemunka felszámolására, mégsem tartunk sokkal előbbre, mint korábban. A probléma súlyát jól érzékelteti, hogy e helyzet tarthatatlansága ellen a törvényesen tevékenykedő, az adó- és járulékkötelezettségeiket maradéktalanul teljesítő vállalkozások is szót emelnek.
Ám annak ellenére, hogy mindenki egyet akar – a fekete- és a szürkezóna kifehérítését -, a kormányzati és a munkáltatói megközelítés mégsem teljesen ugyanaz. A vállalkozások érdekképviseletei ugyanis azt hangsúlyozzák, hogy a megoldás kulcsa nem kizárólag a – kormány által preferált – munkaügyi ellenőrzések szigorítása, hanem olyan vállalkozásbarát környezet megteremtése, amely a foglalkoztatót a legális szférába tereli. Ahol kibírhatók az adóterhek és elviselhetők a járulékok, ahol érdemes foglalkoztatni és megéri fejleszteni. Csakhogy a jövő évtől várható megszorítások éppen ezt fékezik, és – várhatóan - számos vállalkozást löknek át a feketezónába vagy sodornak a megszűnés felé. S valószínűleg ismét a kisebbek törnek derékba, éppen azok, amelyek számosságuk okán nagyon sok embernek adnak munkát, s – legalábbis eddig – képesek voltak felszívni a nagyvállalatoktól elbocsátott alkalmazottakat.
A tisztességesen működő munkaadók természetesen belátják, hogy a munkaügyi ellenőrzés szigorára szükség van, mert tarthatatlan, hogy a feketemunka miatt versenyhátrányba kerüljenek, illetve a kieső költségvetési bevételeket – újabb adópréssel – rajtuk próbálja behajtani az állam. Reális igény tehát, hogy a munkaügyi ellenőrzés hatékonyabbá váljék, azonban – érvelnek a munkaadók – meg kellene különböztetni az egyes jogsértéseket, s kerülni a pénzbírságok aránytévesztését.
E vélemények azt tükrözik, hogy változás történt a korábbiakhoz képest, s a munkaadók immár lojálisabbak a munkaügyi ellenőrzés megítélésében. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a kormánynak ne lenne felelőssége a munkáltatói érdekeltség erősítésében, abban, hogy vállalkozásbarát eszközökkel is ösztönözzön a legális munkavégzésre. Nemcsak a józan megfontolás, de a tapasztalatok is arra intenek, hogy hosszú távon nem "úszható meg" az adó- és járulékterhek mérséklése. Mert amíg a honi vállalkozásoknak gondot jelent a bérek és a keresetekre rakódó járulékok kigazdálkodása, amíg önerejükből semmiféle bővülésre nem futja, addig nagyon nehéz lesz belátniuk, hogy a feketegazdaság problémáját csak az ellenőrzési szigor orvosolhatja.
