A korábbi szabály úgy szólt, hogy amennyiben a vezető tisztséget e személyek nem munkaviszony keretében látják el, a jogviszonyra mögöttes jogként a Ptk. megbízási szerződésre vonatkozó szabályai az irányadók. A régi Gt. megfogalmazása látszólag mindkét megoldást egyenértékűnek ítélte, a felekre bízva azt, hogy a tisztség betöltésére munkaszerződést kötnek (vagy adott esetben már a társaság alkalmazásában álló munkavállalók munkaszerződésében meghatározott munkakört módosítják), megbízási szerződést kötnek, vagy egyszerűen megválasztják (illetve a társasági szerződésben kinevezik) a vezető tisztségviselőket, tekintve, hogy bármely esetben a vezető tisztségviselői jogviszony, megbízás a választással és annak elfogadásával jött létre a korábbi szabályok értelmében – és a jelenleg hatályos törvény szerint is.
Az új Gt. kommentárja azonban kiemeli, hogy a mostani megszorító szabály egy régóta húzódó elméleti és gyakorlati vitára tett pontot azáltal, hogy kijelenti: vezető tisztségviselő ezen megbízatását munkaviszonyban nem láthatja el. A munkaviszony olyan sajátos jelleggel bír más – polgári jogi – jogviszonyokhoz képest, hogy már a szabályt bevezető 1988-as Gt. kommentárja is megemlíti, hogy az egyenlőtlenségek tompítása érdekében szükség volt például a vezető tisztségviselők felelősségét egységes szabályként a Gt.-ben rendezni. A jogalkotó 2006-ban ennél még egy fokkal tovább is ment, bevezetve mintegy az ún. "társasági jogi jogviszony" kategóriáját, kiemelve a vezető tisztségviselői jogviszony sajátos elemeit, amelyek megkülönböztetik mind a munkaviszonytól, mind a megbízási jogviszonytól. Az új Gt. 22. §-ának (2) bekezdése szerint tehát a vezető tisztségviselőt ezen minőségében megillető jogokra és az őt terhelő kötelezettségekre a Gt. szerinti társasági jogviszony az irányadó azzal, hogy az így nem szabályozott kérdésekben a Ptk. megbízási szerződésre vonatkozó szabályait kell alkalmazni. (Ez a rendelkezés a Gt. általános rendelkezései közt található, tehát valamennyi társasági formánál irányadó.)
Értelmezések
Kettős jogviszony fennállásának lehetősége
Az új Gt. által bevezetett korlátozás alkalmazásánál ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy ez a szabály kizárólag a vezető tisztségviselői minőségre vonatkozik, tehát nem jelenti azt, hogy a tevékenységet végző személy egyáltalán nem tarthat fenn munkaviszonyt annál a gazdasági társaságnál, ahol vezető tisztségviselő. Ilyenkor kétféle jogviszonnyal kötődik majd az alkalmazó társasághoz, munkaszerződése azonban nem terjedhet ki a vezető tisztségviselői tevékenységre.
Az ügyvezetés meghatározása
E tevékenység egyébiránt a társaságok "ügyvezetését" öleli fel, ennek meghatározása az új Gt. szerint a következőképpen szól: a Gt. alkalmazásában ügyvezetésnek minősül a társaság irányításával összefüggésben szükséges mindazon döntések meghozatala, amelyek törvény vagy a társasági szerződés alapján nem tartoznak a társaság legfőbb szervének vagy más társasági szervnek (például felügyelőbizottság) a hatáskörébe.
A "társasági jogviszony" tartalma
Egy jogviszony tartalmát a jogviszony alanyának jogai és kötelezettségei alkotják, amint arra az idézett Gt.-szakasz is utal. A sui generis "társasági jogi jogviszony"-nak a Gt. általános részbeli kötelezően érvényesülő elemei a következők.
Vezetői jogosítványok
A vezető tisztségviselő jogai:
- hagyományosan a vezetői feladatok önálló ellátása, a vezető tisztségviselő e minőségében csak a jogszabályoknak, a társasági szerződésnek (létesítő okiratnak) és a legfőbb szerv határozatainak van alávetve, a tagok (részvényesek) nem utasíthatják (kivétel: egyszemélyes társaságok);
- az ügyvezetés körébe tartozó hatáskör főszabály szerint nem vonható el, kizárólag abban az esetben és körben, amennyiben azt törvény vagy a társasági szerződés megengedi;
- ha a társasági szerződés másként nem rendelkezik, a vezető tisztségviselő gyakorolja a munkáltatói jogokat a társaság munkavállalóival szemben;
- a vezető tisztségviselők a munkavállalókat – az ügyek meghatározott csoportjára nézve – képviseleti joggal ruházhatják fel;
- cégjegyzési jog (a társaság írásbeli képviselete), amely lehet önálló vagy együttes;
- az új Gt.-ben biztosított lehetőség az ún. "felmentvény" megadása, ami azt jelenti, hogy – feltéve, hogy a társasági szerződés előírja – a legfőbb szerv évente ezáltal igazolhatja, hogy a vezető tisztségviselők munkájukat az értékelt időszakban a társaság érdekeinek elsődlegességét szem előtt tartva végezték, ami gyakorlatilag egyfajta biztosítékot jelent az ügyvezetők számára, hogy a társaság kártérítési igénnyel nem léphet fel ellenük a későbbiekben (feltételei: utólag a bíróság ne állapítsa meg jogerősen, hogy a megadásának alapjául szolgáló információk valótlanok vagy hiányosak voltak, ami által a felmentvény hatálytalanná válik), végül
- a vezető tisztségviselők bármikor lemondhatnak tisztségükről.
Kötelezettségek
A vezető tisztségviselő kötelezettségei közé tartozik:
- a feladatok személyes ellátása, a képviselet kizárása a belső működés körében (azaz a társasággal, annak testületeivel, illetve más tisztségviselőivel szemben);
- bejelentési kötelezettség a cégbíróság felé (alapítással, társasági szerződés módosításával, meghatározott jogokkal, tényekkel kapcsolatban), ennek elmulasztása, a késedelmes vagy valótlan bejelentés ugyanis korlátlan és egyetemleges felelősséget von maga után;
- a társaság üzleti titkainak megőrzése;
- kérésre kötelező felvilágosítás adása a társaság ügyeiről, illetve az iratbetekintés lehetővé tétele a társaság üzleti könyveibe és irataiba; ellenkező esetben erre kérelem alapján a cégbíróság által kötelezhető;
- a társaság törvényes képviseletének ellátása harmadik személyekkel szemben, bíróságok, más hatóságok előtt;
- eljárás az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal és a társaság érdekeinek elsődlegessége alapján (kötelezettségeinek felróható megszegése esetén a polgári jog általános szabályai szerint felel a társaságnak okozott kárért); valamint
- a hitelezői érdekek szem előtt tartása abban az esetben, ha a társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet következett be (mivel ellenkező esetben külön törvény előírhatja a hitelezőkkel szembeni helytállási kötelezettséget). Vezető tisztségviselők az egyes társasági formáknál
Közkereseti és a betéti társaság: az ügyvezetést az üzletvezetésre jogosult tag vagy tagok vezető tisztségviselőként látják el.
Korlátolt felelősségű társaság: egy vagy több ügyvezető.
Részvénytársaság ügyvezetését – kivéve, ha a zártkörűen működő részvénytársaság alapszabálya az igazgatóság hatáskörét egy vezető tisztségviselőre (vezérigazgató) ruházta – az igazgatóság mint testület látja el; a nyilvánosan működő részvénytársaság alapszabálya úgy is rendelkezhet, hogy az igazgatótanács látja el egységesen az ügyvezetési és az ellenőrzési funkciókat (egységes irányítási rendszerű részvénytársaság) – ez esetben a részvénytársaságnál felügyelőbizottság nem működik, és az igazgatótanács tagjai minősülnek vezető tisztségviselőknek.
Egyesülés: az igazgató vezető tisztségviselőként vagy az igazgatóság mint testület látja el az ügyvezetési teendőket.
Testületi ügyvezetés esetén tehát a testület tagjai minősülnek vezető tisztségviselőnek.
A megbízásra vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazása
A megbízási szerződést a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 474-483. §-ai szabályozzák. A "megfelelő" alkalmazás megfogalmazás mindig azt takarja, hogy egyrészt figyelemmel kell lenni a speciális szabályokra (Gt.), illetve a jogviszony jellegére is. Így például a megbízási szerződést a Ptk. alapvetően egyszeri jellegűként kezeli. Ennek ellenére nem kizárt, hogy a megbízási jogviszony folyamatos ("tartós") legyen, erre remek példa a vezető tisztségviselői megbízatás.
Vezető tisztségviselői jogviszonyra alkalmazandó Ptk.- és új Gt.-szabályok
A megbízás szabályait tehát akkor kell alkalmazni, ha a Gt. valamely kérdést nem érint. Így a megbízó utasításadási jogára, a megbízás megszűnésére, a megbízott által közreműködő igénybevételére, a megbízó részére nyújtandó tájékoztatásra vonatkozó részek nem ültethetők át, legalábbis nem teljes mértékben.
Utasításadás joga
A Ptk. szerint a megbízást a megbízó utasítása szerint kell ellátni, és attól csak akkor lehet eltérni, ha azt a megbízó érdeke feltétlenül megköveteli, és a megbízó előzetes értesítésére már nincs lehetőség. Ha a megbízó a célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasításához figyelmeztetés ellenére is ragaszkodik, annak végrehajtásából eredő károk őt terhelik.
A Gt. vonatkozó szabályai csak egyszemélyes gazdasági társaság esetén teszik lehetővé az utasításadást, ennek írásbelinek kell lennie, azt kötelező végrehajtani, és az utasítás mentesíti a vezető tisztségviselőt az egyébként irányadó felelősségi szabályok alól. Járulékfizetési vonatkozások
Az új Gt.-ben bevezetett módosítás változtatást eredményezett az 1997. évi LXXX. társadalombiztosítási törvényben (Tbj-tv.) is. E törvény alkalmazásában a "társasági jogviszony" a "munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony" kategóriába esik. Ennek megfelelően akkor lesz biztosított a megbízatást ellátó személy, ha "a járulékalapot képező jövedelemnek minősülő díjazása eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének 30 százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincadrészét" [Tbj. 5. §-ának (2) bekezdése]. (A minimum-járulékalapra vonatkozó szabály itt nem érvényesül.)
A fentiekből következik, hogy ha a jogviszony ingyenes jellegű vagy a meghatározottnál alacsonyabb, se biztosított, se járulékfizetésre kötelezett nem lesz a vezető tisztségviselő.
Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény 6. § (3) bekezdésének d) pontja is a fentiekkel egybevágó szabályt tartalmaz. Kivétel itt az az eset, ha a vezető tisztviselő e tevékenysége mellett munkaviszonyban is áll, ahol a munkaidő eléri a heti 36 órát.
Tájékoztatási kötelezettség
A Ptk. úgy rendelkezik, hogy a megbízót kötelező a tevékenységről és az ügy állásáról a megbízó kívánságára, szükség esetén e nélkül is tájékoztatni, illetve haladéktalanul értesíteni a megbízás teljesítéséről. A Gt. ehhez képest a már korábban felsorolt tájékoztatási kötelezettséget jelöli meg általában.
Díjazás
Az egyik leglényegesebb kérdés – amelyet a Gt. nem érint - a vezető tisztségviselői megbízatás ellátásáért járó díjazás kérdése, itt mindenképp érvényesülnek a Ptk. szabályok, amelyek a következőt mondják ki.
Főszabályként a megbízó a törvény alapján díjfizetésre köteles, a vezető tisztség tehát alapvetően visszterhes tevékenység. A Ptk. azonban megállapítja, hogy kivételt jelent e szabály alól az, ha az ügy természetéből, illetve a felek közötti viszonyból arra lehet következtetni, hogy a megbízott az ügy ellátását ingyenesen vállalta. Kivételként itt leginkább a második verzió képzelhető el, mivel egy gazdasági társaság irányítása mint "ügy" jellemzően nem apró-cseprő karitatív tevékenység. Családi, baráti és más hasonló jellegű kapcsolatok, tagsági viszony az irányított társasággal azonban már indokolhatja a díjfizetés mellőzését, bár nem feltétlenül.
Ezenkívül a Ptk. azt is kimondja, hogy a megbízott a díját akkor is követelheti, ha eljárása nem vezetett eredményre. A megbízó pedig a díjat csökkentheti, illetve kifizetését megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy az eredmény részben vagy egészben olyan okból maradt el, amelyért a megbízott felelős. Ez a szabály kiegészíteni látszik a vezető tisztségviselőnek az új Gt. 30. §-ában meghatározott kártérítési felelősségét a társasággal szemben. Kérdéses lehet ugyanis, hogy mi számít eredménynek olyan megbízási jogviszony vonatkozásában, amelyet e tisztség (folyamatos) betöltésére hoznak létre. A legkézenfekvőbb válasz talán az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal és a társaság érdekeinek elsődlegessége alapján történő ügyvezetés, a kötelezettségek felróható megszegése pedig szolgálhat a díj csökkentése vagy megtagadása indokául. Ugyanakkor ezáltal az a szabály, mely szerint ha a megbízási szerződés a megbízás teljesítése előtt szűnik meg, a megbízott a díj tevékenységével arányos részét követelheti, szintén nehezen nyer értelmezést ebben a kontextusban.
A díj esedékességének időpontjaként a Ptk. a megbízási szerződés megszűnését jelöli meg. Vezető tisztségviselő viszont 2006. július 1-jétől már minden társasági formánál határozatlan időre is választható, és ha határozott időre kapja a megbízatást, annak maximális időtartama 5 év. A Ptk. "megfelelő" alkalmazása, véleményünk szerint, itt lehetőséget kell adjon arra, hogy attól a felek szabadon eltérhessenek, és így például havonta esedékes díjazásban állapodjanak meg.
A jogviszony megszűnése
A vezető tisztségviselői jogviszony megszűnésének eseteit a Gt. konkrétan meghatározza, ezek:
- megbízás időtartamának lejárta,
- visszahívás (bármikor, indokolási kötelezettség nélkül),
- törvényben szabályozott kizáró ok bekövetkeztével,
- lemondással,
- tisztségviselő halálával (illetve értelemszerűen a társaság megszűnésével),
- külön törvényben meghatározott esetben.
E kérdésnél tehát a Ptk. szabályai nem alkalmazhatók.
Közreműködő igénybevétele
A Ptk. részletesen taglalja annak a lehetőségét, hogy a megbízott mikor vehet igénybe közreműködőt a megbízás teljesítése során. Említettük viszont korábban, hogy a vezető tisztviselő belső vonatkozásban mindig személyesen köteles eljárni, külső vonatkozásban – például hatóságok előtti képviseletnél – azonban meghatalmazás adása természetesen elképzelhető (ez együtt jár a megbízás jellegével).
Ha pedig a megbízottnak más személy igénybevételére nem volt joga, felelős azokért a károkért is, amelyek e nélkül nem következtek volna be.
Átmeneti rendelkezések
2006. június 30-án még köthető volt munkaszerződés a társaság és a vezető tisztségviselő között, és mivel a vezető tisztségviselőket a régi Gt. szerint legfeljebb 5 éves, határozott időtartamra lehetett választani, az új szabályozás életbelépésekor még nem feltétlenül szűnt meg valamennyi korábban kötött munkaviszony sem. Ez olyan helyzetet teremtett, amely szükségessé tette átmeneti rendelkezés megalkotását is, ún. türelmi időt adva az új szabályok alkalmazására. A Gt. 334. §-ának (1) bekezdése értelmében a 22. § (2) bekezdése nem alkalmazható arra a vezető tisztségviselőre, aki a törvény hatálybalépése előtt a vezető tisztség ellátására munkaviszonyt létesített, a munkaviszony megszűnéséig, de legfeljebb a vezető tisztségviselővé választásától számított 5 évig.
Amennyiben a tisztséget nem munkaviszony keretében látják el az új Gt. hatálybalépésekor, ilyen áthidaló megoldásra a jogalkotó megítélése szerint nem volt szükség, ilyenkor ugyanis a jogviszony alapvetően nem különbözhetett a most érvényesülő megoldástól, vagyis attól, hogy a Gt. kötelező elemei mellett a Ptk.-ban szabályozott megbízás a jogviszony háttérjogintézménye.
A kommentár is rámutat, hogy az előző esetben az új Gt. kógens, kötelezően alkalmazandó rendelkezései a vezető tisztségviselők jogait és kötelezettségeit illetően automatikusan, külön intézkedés, módosítás nélkül a jogviszony elemeivé válnak. A többi szerződéses elemeken (például a díjazásra, a jogviszony megszűnésének módjaira vonatkozóan) nem szükséges változtatni.
