Munkavégzés során előfordulhat, hogy a dolgozó másnak kárt okoz. Akkor, ha a munkavállaló a kárt a munkáltatónak okozta, akkor a Munka Törvénykönyve kártérítési felelősségre vonatkozó szabálya alapján felel a dolgozó az okozott kárért. A károkozás azonban nemcsak a munkáltatónál léphet fel, hanem kívülálló harmadik személyt is érhet kár valakinek a munkavégzése során. Felmerül a kérdés: ilyenkor ki a felelős az okozott kárért? A konkrét munkát végző munkavállaló, vagy az őt alkalmazó munkáltató?

Miután a kárt okozó személy és a károsult között semmiféle munkajogi kapcsolat nincs, ezért a jogi konfliktus nem a Munka Törvénykönyve szabályai szerint, hanem a Polgári Törvénykönyvnek a szerződésen kívül okozott károkért (Ptk. 348. §) való felelősségre vonatkozó szabályai alapján rendezendő.

A Polgári Törvénykönyv ilyen esetben úgy rendelkezik, hogy az alkalmazott munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek okozott kárért a károsulttal szemben a munkáltató a felelős. A károsultnak nem kell a kárt okozó személyt felkutatnia, és nem kell a kárt okozó munkavállalótól kérnie a kár megtérítését, kárát a munkáltató állja.

A munkavállaló harmadik személyek felé a munkáltatója közreműködőjének minősül, akinek tevékenységéért (károkozásáért) a munkáltató a polgári jogi kárfelelősség szabályai szerint felelős kifelé. Miután azonban a munkáltató rendezte a harmadik személlyel szemben a kárt, a munkavállaló a munkáltatója felé a munkajogi kárfelelősség szabályai szerint kell, hogy feleljen a károkozásáért, hiszen azáltal, hogy a munkáltatójának helyt kellett állnia harmadik személy felé, maga a munkáltató (is) kárt szenvedett.

A vétkességen alapuló kártérítési felelősség

Természetesen elvárható, hogy a munkavállaló a tőle elvárható gondossággal végezze el a munkáját, mégis előfordulhat, hogy a munkavállaló a munkavégzés során másnak kárt okoz.

Ahhoz, hogy a munkavállaló károkozásáért való felelőssége megállapítható legyen, több feltételnek egyidejűleg kell fennállnia. Elsősorban az szükséges, hogy ténylegesen, bizonyíthatóan károkozás történjen, amelyet a munkavállaló okozott, méghozzá úgy, hogy munkaviszonyból eredő kötelezettségét neki felróható módon, vagyis vétkesen megszegte. Szükséges az is, hogy a vétkes kötelezettségszegés és a kár bekövetkezése között ok-okozati összefüggés álljon fenn.

Ezeket a munkáltatónak kell bizonyítania. Ha a feltételek egyszerre együtt vannak, akkor beáll a munkavállaló károkozásért való felelőssége. Ez a felelősség vétkességi alapú és általában korlátozott.

Munkaviszonyból eredő kötelezettségszegés

A felelősség megállapítása szempontjából fontos, hogy a kárt a munkavállaló munkaviszonyából eredő kötelességszegésével okozza. Nem az a lényeges, hogy a károkozás a munkahelyen történt vagy azon kívül, hanem az a lényeges, hogy munkaviszonyból eredő kötelezettség megszegésével történt-e, vagy sem.

Ha egy veszélyes hulladékot szállító jármű vezetője a nyílt országúton megsérti a hulladék szállítására vonatkozó biztonsági előírásokat (például túllépi a megengedett, adott hulladékra előírt szállítási sebességet, vagy nem hárítja el a menet közben keletkező szivárgást, őrizetlenül hagyja a járművet stb.), akkor munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségét szegte meg annak ellenére, hogy nem tartózkodott szoros értelemben a munkahelyén.

Azonban egy munkahelyen lebonyolított, de nem hivatalosan, hanem önkéntes alapon szervezett (munkaidőn kívüli) mulatság során elkövetett károkozás esetén nem alkalmazható a korlátozott munkajogi kárfelelősség, hanem a polgári jog általános kárfelelősségi szabályait kell elővenni - annak ellenére, hogy a szoros értelemben vett munkahelyen történt a károkozás.

A munkaviszonyból eredő kötelezettségszegés feltétele annak, hogy a munkavállaló anyagi felelősségére vonatkozó szabályok alkalmazhatóak legyenek. Mivel a munkakörök sajátosságából az is következik, hogy a kötelezettségeket tételesen nem lehet felsorolni, mert azok rendkívül szerteágazóak, ezért tételes útmutatás sem adható arra vonatkozóan, hogy a munkavállaló mikor, mire figyelve végezze munkáját annak érdekében, hogy ne kerüljön sor kötelezettségszegésre és annak következményeként anyagi felelősségre vonásra.

Szándékos vagy gondatlan károkozás

A kötelezettségszegés megvalósulhat cselekvéssel vagy mulasztással. A vétkes cselekedetnek két válfaja van, a szándékosság és a gondatlanság.

Gondatlanság

Gondatlan a károkozás akkor, ha a kár bekövetkezését az elvárható gondosság mellett el lehetett volna kerülni, és a kár azért következett be, mert a munkavállaló ezt a gondosságot elmulasztotta.

Szándékosság

Szándékos károkozásról akkor beszélünk, ha a munkavállaló előre látja cselekményének, mulasztásának kárt okozó következményeit, és azokat közvetlen szándékként kívánja, vagy azokba belenyugszik.

Okozati összefüggés a cselekvés és a kár között

A kártérítési felelősség alkalmazásának feltétele az is, hogy a vétkes és kötelezettségszegő munkavállalói magatartás összefüggésben legyen a keletkezett kárral, ami azt jelenti, hogy az okozott kár pontosan ezen magatartás következményeként következzen be.

A munkajogi kártérítési felelősség nem merülhet fel akkor, ha kár ugyan keletkezett, de az nem hozható okozati összefüggésbe valamely munkavállaló munkaviszonyból származó kötelezettségének vétkes megszegésével.

A kár

A kár kétféle lehet: vagyoni és nem vagyoni. Össze kell hasonlítani a károkozás előtti állapotot a károkozást követő helyzettel. A két állapot közötti különbség, a csökkenés vagy hiány mutatja a kár bekövetkeztét. Természetesen a vagyoni jellegű károsodás megállapítása, bizonyítása és számszerűsítése lényegesen könnyebb, mint a nem vagyoni jellegűé.

A vétkesség és a felelősség korlátozása

Az előzőekben fölsorolt elemek megléte esetén a munkavállaló felel az okozott kárért. Azonban ha a károkozásban nem vétkes, vagy ha neki föl nem róható, vagy ha a károkozás a terhére nem bizonyítható, akkor a munkavállaló nem tehető felelőssé a károkozásért - még ha van kötelezettségszegés és okozott kár is.

Korlátlan vagy korlátozott felelősség

Teljes vagy korlátlan a munkavállaló kártérítési felelőssége, ha

- szándékosan okozott kárt,

- a gondatlanul okozott kárt pénzintézet pénztári számfejtőjeként, ellenőreként számfejtés vagy ezzel összefüggő ellenőrzés keretében elkövetett mulasztásával okozta.

A kárfelelősség korlátozott akkor, ha a munkavállaló gondatlanul követte el azt. A gondatlanság az emberi tudat "nem megfelelő állapota": valaki akkor cselekszik gondatlanul, ha elmulasztja azt a gondosságot, figyelmet és körültekintést tanúsítani, amely az adott helyzetben pedig általában "elvárható" (vagyis megszokott, általános, szükséges, alapvető) lenne, és amelynek tanúsítása esetén a kár szinte biztosan elmaradt volna.

A gondatlanságnak is két válfaja lehet:

- tudatos gondatlanság: ebben az esetben a kárt okozó látta előre cselekménye következményeit, azonban könnyelműen mégis bízott azok elmaradásában,

- nem tudatos gondatlanság: a tőle általában elvárható gondosság hiányában a károkozó nem látta előre cselekménye negatív következményeit.

A kártérítési felelősség korlátja

A Munka Törvénykönyve meghatározza a munkavállaló anyagi felelősségének felső határárát is, amely egyben a munkavállaló kártérítési felelősségének korlátja. Az anyagi felelősség mértéke függ attól, hogy gondatlan vagy szándékos károkozás történt-e.

Gondatlan károkozás következménye

Gondatlan károkozás esetén a kártérítés mértéke a munkavállaló egyhavi átlagkeresetének ötven százalékát nem haladhatja meg.

Kollektív szerződés vagy munkaszerződés a károkozás, illetve a károkozó körülményeire, így különösen a vétkesség fokára, a károkozás jellegére, gyakoriságára, valamint a munkavállaló beosztására tekintettel a kártérítés mértékét az előbbiektől eltérően is szabályozhatja.

A kártérítés mértékét a munkaszerződés legfeljebb másfél havi, a kollektív szerződés legfeljebb hathavi átlagkeresetig határozhatja meg; ettől érvényesen eltérni nem lehet.

Ha például egy gépkezelő által okozott kár eléri a 100 ezer forintot, és a gépkezelő átlagkeresete 50 ezer forint, akkor a munkáltatónak ugyan ki kell fizetnie a károsult harmadik személynek a 100 ezer forintos kárát, de a dolgozótól a gondatlan károkozásra vonatkozó munka törvénykönyvi szabályok szerint csak az átlagkeresetének 50 százaléka követelhető kárfelelőssége kapcsán, ami ebben az esetben a 25 ezer forintot nem haladhatja meg.

Pénztáros és ellenőr fokozott felelőssége

Gondatlan károkozás esetén is a teljes kárért felel a pénzintézet pénztári számfejtője és ellenőre a számfejtés körében előidézett vagy az ezzel összefüggő ellenőrzés elmulasztásával vagy hiányos teljesítésével okozott kárért. Ez esetben az eltérő szabályozást és felelősségi mértéket a pénzkezeléssel kapcsolatos szigorú szabályok és előírások indokolják.

Szándékos károkozás következménye

A szándékos károkozás esetén a munkavállaló a teljes kárt köteles megtéríteni. A szigorúbb szabályozás indokai mindenki számára egyértelműek, hiszen ebben az esetben nem állhatnak fenn azok a mentő körülmények, amelyekre gondatlan károkozás esetén hivatkozni lehet. A szándékos károkozás többnyire szabálysértés, vagy súlyosabb változatban bűncselekmény elkövetésével jár együtt, amely megvalósulhat lopással, csalással, sikkasztással, hűtlen kezeléssel. Az ilyen elkövetési módoknál tehát a munkavállaló kártérítési felelőssége az okozott kárnak megfelelő mértékű, azaz teljes körű.

Felelősség a megbízottért

A megbízott által okozott kárért a károsult harmadik személlyel szemben a megbízó a megbízottal egyetemlegesen felelős. A megbízó mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy őt a megbízott megválasztásában, utasításokkal ellátásában és felügyeletében mulasztás nem terheli. Ez a szabály a fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytató személyek felelősségére nem vonatkozik.

Állandó jellegű megbízási viszony esetében, valamint ha a megbízó és a megbízott egyaránt gazdálkodó szervezet, a bíróság a károsult és a megbízó viszonyában az alkalmazottak károkozásáért való felelősség szabályait is alkalmazhatja.

A törvényes képviselő károkozásáért a képviselt személy nem felelős.

A Ptk. szabályai szerint felel az általa okozott kárért a megbízott a megbízóval, a képviselt személlyel munkaviszonyban nem álló képviselő pedig a képviselettel szemben. A megbízó vagy a képviselt személy az általa harmadik személynek nyújtott kártérítés fejében ugyancsak e törvény szerint követelhet megtérítést a megbízottól, illetőleg a képviselőtől.

A munkáltató kártérítési igénye

Közvetlen kártérítés vagy bírósági út

A munkáltató kárigényét a munkavállalóval szemben két módon, vagy a bíróság előtt érvényesítheti, vagy közvetlenül kötelezheti a munkavállalót kártérítésre.

A munkáltató a munkavállaló által okozott kár megtérítésére vonatkozó igényét bíróság előtt érvényesítheti. (Mt. 173. §)

Kollektív szerződés meghatározhatja azt az értéket, amelyet meg nem haladó mértékben a munkáltató a munkavállalót közvetlenül kártérítésre kötelezheti. Ebben az esetben meg kell határozni a kártérítés kiszabására irányadó eljárási rendet is.

Bírósági út

A bíróság előtti jogérvényesítés lehetőség a munkáltató számára, hogy kíván-e munkavállalójával szemben kártérítési igénnyel fellépni, vagy sem. Főszabályként erre munkaügyi bíróság előtt kerülhet sor, amikor a munkáltató (az elévülési időn belül) keresetlevélben terjeszti elő igényét.

Közvetlen kártérítés

Az Mt. a közvetlen kártérítésre kötelezésre is lehetőséget ad a munkáltatónak azzal a megszorítással, hogy kollektív szerződésben a kártérítés kiszabására vonatkozó eljárási rendet, valamint azt az értéket meg kell határozni, amely erejéig a munkáltató közvetlenül élhet kárigénye érvényesítésével.

A munkáltató közvetlen kártérítésre határozatban kötelezi munkavállalóját. A határozat rendelkező része tartalmazza a kártérítési marasztalás összegét, a jogorvoslati lehetőségről, annak határidejéről való tájékoztatást; az indoklást, az alapul szolgáló tényállást, bizonyítékokat, a kártérítési összeg nagyságrendjére vonatkozó számításokat, valamint a jogszabályi hivatkozásokat.

A határozat ellen, ha a munkavállaló pert indít, a bíróság elsősorban azt vizsgálja, hogy a munkáltató kollektív szerződése meghatározza-e azt az értéket, amelyet meg nem haladó mértékben jogosult a munkavállalót közvetlenül kártérítésre kötelezni, és az tartalmazza-e a kártérítés kiszabására irányadó eljárási rendet. Ennek hiányában meghozott kártérítésre való munkáltatói kötelezés nem lehet jogszerű.

A munkáltatói határozat ellen az Mt. 202. §-ának e) pontja alapján a munkavállaló az intézkedés közlésétől számított 30 napon belül bírósághoz fordulhat. A keresetnek az intézkedés végrehajtására halasztó hatálya van.

Ha a munkavállaló a kártérítési határozattal szemben jogorvoslati eljárást nem kezdeményez, a határozat jogerőre emelkedik és végrehajthatóvá válik.