A szükségesnél kevesebb bértarifa-szerződés születik

A munka világában a szabályozott viszonyok megteremtése alapvető érték. A parlamentáris demokráciában a legfontosabb szabályokat az Országgyűlés alkotja meg, ez azonban nem elég. A törvény mindig az egészet próbálja megragadni: átlagos vállalkozót, átlagos munkavállalót és átlagos gazdasági körülményeket feltételezve - mondja Herczog László, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium (FMM) helyettes államtitkára. A finom részleteket, így az ágazati, helyi sajátosságokat egy törvény soha sem képes pontosan kifejezni. Ehhez az szükséges, hogy az ágazati, illetve a helyi szereplők is lehetőséget kapjanak a magukra vonatkozó szabályok megalkotására.

Egy kollektív szerződés akkor jó, ha választ ad az adott közösség munkavégzéssel kapcsolatos problémáira - tette hozzá a helyettes államtitkár. Általános vélemény - legalábbis ez a tapasztalat -, hogy a kollektív szerződések tartalma meglehetősen szegényes. E dokumentumok gyakran a Munka Törvénykönyve - az adott terület számára fontos - szabályait idézik. Kevés bértarifa-szerződés születik, pedig ez a munkabéke, a munkavállalói elégedettség, ráadásul - a megfelelő munkakörök kialakításán keresztül - a munkáltató foglalkoztatáspolitikájának, illetve a dolgozói ösztönzésnek is fontos eszköze lehet.

A jó munkaügyi kapcsolatok egyik záloga az együttműködés rendjének ki­alakítása. Jó lenne, ha a helyi kollektív szerződések témakörönként tartalmaznák, hogy a munkavállalók, illetve a szakszervezetek kihez - melyik, a munkáltató által kijelölt személyhez - fordulhatnak kérdéseikkel, problémáikkal. A konfliktusok kezelésének mechanizmusait, az önként vállalt eljárásokat is célszerű előre kialakítani, és a kollektív szerződésben rögzíteni, mert egy esetleges sztrájkhelyzetben sem idő, sem türelem nem marad ezek kialakítására.

Az ágazati kollektív szerződések elterjesztését a munkaügyi tárca kiemelt feladatának tekinti. Jelentős eredmény, hogy egyre több ágazati (alágazati, szakágazati) párbeszédbizottság jön létre - emelte ki Herczog László. Az ágazati szint nem véletlenül kapta a "középszint" elnevezést. Felülemelkedik a munkahelyeken, ugyanakkor megfelelő távolságra van a nemzetgazdasági szinttől, azaz képes megragadni az ágazatban létező álláshelyek közös sajátosságait. Az ágazat egy olyan aggregátum, amelyben jelentős - az azonos, illetve hasonló tevékenységből adódó - közös érdek mutatható ki más szektorhoz képest.

Ugyanakkor figyelembe kell venni a besorolás nehézségeit. Ma már számos vállalkozás szerteágazó, több ágazathoz sorolható tevékenységet folytat, azaz a főtevékenység nem fejezi ki pontosan, hogy a munkáltató egésze mely ágazatba sorolható. Ez kifejezetten problémát okoz a kollektív szerződések kiterjesztésekor, hiszen mind­azon tevékenység, amely ugyan jelen van a vállalkozás életében, de a főtevékenysége alapján más ágazatba tartozik, a kiterjesztés után sem kerül a kollektív szerződés hatálya alá. Ismert példák erre azok a sütőipari egységek, amelyek szuper- vagy hipermarketekben működnek, s mivel azok a kereskedelemhez tartoznak, nem vonatkozik rájuk a kiterjesztett sütőipari kollektív szerződés.

Az ágazati párbeszédbizottság összehozza az ágazatban létező jelentős munkáltatói és munkavállalói érdekképviseleteket, ráadásul - az eddigi érdekegyeztetési gyakorlatot meghaladva - szakít "a minden érdekképviselet azonos támogatottságot élvez, ezért azonos döntési jogok illetik meg" hamis elvével. Az ágazati párbeszédbizottság garanciát jelent arra, hogy működnek és a bizottságban jelen vannak a szektort reprezentáló szociális partnerek. Reményeink szerint ezen új intézmények jelentősen előmozdítják az ágazati kollektív szerződések elterjedését. A működésüket szabályozó törvény elkészült, ezért - ha az új parlament is jónak látja - még az idén megszülethet.

A megegyezés garantálja a kiszámíthatóságot

A kollektív szerződésnek nincs kötelező tartalma, de lehet tudni, mit érdemes szabályozni. Van is értelme a vállalkozások számára, hiszen sok mindent megold, amiről egyébként egyéni munkaszerződésekben kellene megállapodni - véli Dávid Ferenc, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) főtitkára. A feltétel az, hogy legyen szakszervezet, amelynek a szerződés megkötésére kizárólagos joga van. Az egyezség csak akkor jöhet létre, ha ebben mind a munkaadók, mind a munkavállalók szervezete érdekelt. A dolgozóknak biztonságot ad, ha tudják, mire számíthatnak, a munka­adók pedig a kiszámíthatóságot értékelik (például felmondás, munkarend, kártérítés), és jó esetben tágítja a törvény adta lehetőségeket, továbbá hozzájárul a rendezett munkaügyi kapcsolathoz.

Mindez természetesen megfelelő partneri viszonyt feltételez a két fél között. Jóllehet a konfliktusok kikerülhetetlenek egy átalakuló piacgazdaságban, de a kollektív szerződésekben ezek megoldási lehetőségeit is előre rögzíthetik. Az idén újdonság a többszintű minimálbér, azonban egy jó megállapodásban ez is körültekintően szabályozható, s ebben a munkavállalók is érdekeltek.

A kisebb munkahelyeken gondot okozhat, hogy nincs szakszervezet. Ezen segíthet az ágazati kollektív szerződés, amely - kiterjesztés esetén - minden munkahelyre kötelezően érvényes. Sokat várunk a középszinttől, az ágazati párbeszédbizottságoktól (ápb), illetve az Országgyűlés elé már beterjesztett törvény elfogadásától. Az ápb-k esetében az a lényeg, hogy a szociális partnerek maguk állapodhatnak meg a szakma sajátosságai szerint. A törvény meghatározza a részvétel feltételeit, egyben anyagi biztonságot is jelent majd. Ma még a szociális párbeszéden belül a középszint a leggyengébb; a munkahelyi kollektív szerződések hosszú múltra tekinthetnek vissza, az országos érdek­egyeztetés pedig 18 éve működik (bár törvényi szabályozása ugyancsak az új parlamentre vár).

A középszintű érdekegyeztetés legfőbb célja az ágazati kollektív szerződések megkötése, aminek eredményeként például normatívvá, területileg is azonossá válhatnak az élőmunka költségei, miközben - akár a törvénytől eltérve is - tükrözik az adott szakma sajátosságait (gondoljunk csak az agrárszféra szezonalitására vagy a kereskedelmi nyitva tartásra), s ezek szabályozásáról az adott ágazat maga dönthet. Nem véletlen, hogy az ilyen megállapodások Európa-szerte elterjedtek - tapasztalataikat érdemes tanulmányozni.

A munkaadói érdekeltséget erősíteni kell

Az utóbbi években, 2002 óta évről évre csökken a megkötött kollektív szerződések száma. A legutóbbi teljes évi adat 2004-ről áll rendelkezésünkre, akkor 515 kollektív bérmegállapodást kötöttek, s ez 347 ezer munkavállalót érintett; a 2005. évi számok ennél valamivel kisebbek lehetnek - tájékoztatott Gaskó István, a Liga Szakszervezetek elnöke. Az ilyen megállapodásokat általában a nagyobb vállalkozásoknál kötik, ezt bizonyítja, hogy a 49 munkavállalónál kevesebbet foglalkoztató cégek között mindössze 10,6 százalékos a kollektív szerződéssel rendelkezők aránya, míg az 1000 fő felettieknél már a munkavállalók 68,9 százalékát érinti. Sajnos, a törvényi szabályozás nem túlságosan ösztönzi e megállapodások létrejöttét. A mostaninál hatékonyabban kellene érdekeltté tenni a munkaadókat e szerződések megkötésében, hiszen így jóval nagyobb a mozgástér a munkaidő, a túlórakeret, a minimálbér ágazati sajátosságoknak megfelelő szabályozására, az esetleges eltérésekben történő megegyezésre.

A jól vezetett cégek belátják, hogy a kollektív szerződés megléte előnyös, kiszámíthatóvá teszi a munkaadói-munkavállalói kapcsolatokat. Nyilvánvalóan minél nagyobb egy cég, annál szervezettebbek a munkavállalók is, és annál hatékonyabban tudják a maguk érdekeit képviselni, ha úgy tetszik, akár nyomást is gyakorolni. A villamosenergia-iparban legalább egy évtizede működik az egész ágazatra kiterjesztett kollektív szerződés, amely 18 270 munkavállalót érint. Az egy vagy több munkáltatóval kötött szerződések a dolgozók 95 százalékára vonatkoznának, kiterjesztve természetesen 100 százalékukra.

Az érvényes ágazati kollektív szerződés megléte nyilvánvalóan nem jelenti azt, hogy soha semmilyen probléma nem keletkezhet, hogy nem lehet változtatni. Legutóbb például a Paksi Atom­erőmű egyik szakszervezete lépett fel nagyobb bérigénnyel, s a végén az eredetinél jobb megállapodás született.

Ami újdonság lehet a szociális párbeszédben, az a középszint megjelenése. Az ágazati párbeszédbizottságokról (ápb) szóló törvényjavaslat kidolgozásában a Liga is részt vett, sajnáljuk, hogy az előző parlamenti ciklusban már nem sikerült elfogadni. A törvényjavaslat azonban vitára és elfogadásra készen áll, az Országos Érdekegyeztető Tanácsról szóló előterjesztéssel együtt. Az ápb-k tekintetében teljes megegyezés van a felek között; legfőbb feladatuk éppen az ágazati kollektív szerződések megkötésének elősegítése lehet.