Magyarországon mintegy száz célszervezet foglalkoztat állami támogatással valamely okból csak bizonyos munkák elvégzésére képes embereket. Az állam ezzel ismeri el a fogyatékkal élők foglalkoztatásának nagyobb költségeit. E segítség nélkül az érintettek közül sokan segélyre szorulnának, csakúgy, mint az a félmillió ember, akinek esélye sincs kenyérkeresethez jutni. A munkáltatók egy része olyan tevékenységet kínál a megváltozott munkaképességűeknek, ami alig hoz hasznot. Termékeiket igen alacsony áron tudják értékesíteni, bár ezeket a kereskedők extraprofittal adják tovább.

Normatív dotáció

A klasszikus, több mint húsz éve létező támogatási forma az úgynevezett dotáció, amely normatív, s minden olyan gazdálkodó szervezetet megillet, amely húsz főnél több dolgozót foglalkoztat, s a megváltozott munkaképességűek létszámaránya legalább 5 százalék.

A dotáció gyakorlatilag a megváltozott munkaképességűek létszáma, valamint a nekik kifizetett munkabér átlaga, vagyis a két szám szorzatából kialakított úgynevezett vetítési alap szerint folyósítható - igazított el a jogszabályi előírások értelmezésében Somodi Istvánné, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium (FMM) főosztályvezetője. A gazdálkodók tehát létszámarányosan kaphatják a vetítési alap 45-135 százalékát.

Az úgynevezett kijelölt célszervezetek támogatása - amelyek nagyobb arányban foglalkoztatják e munkavállalókat - 135-től 360 százalékig terjedhet. Az összeg attól függ, hogy mennyire csökkent a dolgozó munkaképessége, illetve a fogyatékossága milyen súlyos. Ezt a támogatást az APEH-en keresztül lehet igényelni, s ha a munkáltató megfelel a feltételeknek, a támogatást az adózás rendjéről szóló jogszabály szerint az adóhivatal folyósítja a gazdálkodó szervezetnek.

Pazarló konstrukció

Sok-sok kritika érte a támogatási rendszert az utóbbi években. Ezzel együtt folyamatosan szaporodott a megváltozott munkaképességű dolgozóknak munkát adó szervezetek, szociális foglalkoztatók száma, miközben mind szigorúbbak lettek a támogatási feltételek - mondta Somodiné.

A kormány 2004 óta azon van, hogy felül kell vizsgálni a támogatási rendszert. Úgy kell átalakítani, hogy megszűnjenek azok a rendelkezések, amelyek lehetővé teszik az igazságtalanságot. Több bírálat érte azt is, miszerint az érvényes jogszabály nem határozza meg, hogy a munkáltatónak milyen feladatokat kell elvégeznie, milyen tárgyi feltételeket és munkakörülményeket kell garantálnia a támogatásért cserébe. Miként a jogszabály arról sem rendelkezett egyértelműen, hogy milyen célokra használható fel a dotáció.

A szaktárca szerint a változtatást az is indokolta, hogy a támogatási rendszer meglehetősen elavult, nehezen tervezhető és finanszírozható, pazarló volt, visszaélésekre adott lehetőséget, s abban tette érdekeltté a vállalkozókat, hogy eszközül használják a szerencsétlen, rendkívül kiszolgáltatott helyzetben lévő embereket.

A kormány végül tavaly szeptemberben fogadta el az új jogszabályt, amely szerint csak akkreditált célszervezetek tarthatnak igényt az állami támogatásra. Akkreditálják, minősítik és ellenőrzik a foglalkoztatókat, világos feltételeket szabnak a munkaadóknak, amelyeket teljesíteniük kell, ha dotációt igényelnek.

Türelmi idő

A munkáltatók akkreditációjára vonatkozó előírás azonban csak az új intézményekre terjed ki, a működőkre 2007. július 1-jétől ró ilyen kötelezettséget.

A cégek tehát türelmi időt kaptak, hogy rendszerüket átalakítsák. (Az akkreditációs tanúsítvány azt igazolja, hogy a munkáltató a dolgozók képességeinek és képzettségének megfelelő munkalehetőséget teremt, rehabilitációs céllal.) Vagyis a korábban dotációt igényelt foglalkoztatók választhattak, hogy legkésőbb 2007. június 30-áig dotációt, vagy az új szabályok szerinti bértámogatást igényelnek-e a 2006. január 1-je előtt fölvett, megváltozott munkaképességű dolgozóik után. A kijelölt célszervezetek azonban csak akkor kaphatnak magasabb dotációt ez évtől, ha március 31-éig akkreditáltatták magukat. A dotáció dolgozónként 57 ezer forint. Újdonság, hogy az állami támogatást az kapja, aki ténylegesen rászoruló, vagyis megváltozott munkaképességű munkavállalót alkalmaz.

Az új támogatási rendszer bevezetésével nyilvánvalóan azokat a társaságokat kívánják kiszűrni, amelyek eddig csak papíron foglalkoztattak megváltozott munkaképességű embereket, s leginkább az állami támogatások megszerzése volt a céljuk. A hatósági ellenőrzések ugyanis egyre sűrűbben tártak fel szabálytalanságokat a célszervezeteknél.

E területen riasztó a kép, hiszen míg a munkaadók esetenként a minimálbér négyszeresét-ötszörösét is felvették egy foglalkoztatott után, az érintettek ebből többnyire még a minimálbérnek is csak a töredékét látták.

Színlelt foglalkoztatás

Az APEH által 2005-ben vizsgált 342 cég és szervezet közül 142-nél találtak szabálytalanságokat az ellenőrök. Nemritkán előfordult, hogy olyan megváltozott munkaképességű emberek adatait használták fel a foglalkoztatás színlelésére, akik ténylegesen nem is álltak munkaviszonyban a társasággal.

A vizsgálati jelentésekből az is kitűnik, hogy a célszervezetek gyakran nem fizetik ki az egyébként is a minimálbér körüli járandóságot - és az azt terhelő járulékokat -, s ha ki is fizetik a munkadíjakat, azok nincsenek arányban a ledolgozott munkaórákkal. Tavaly a munkaadók összesen mintegy 3,5 milliárd forintnyi állami támogatást próbáltak jogosulatlanul megszerezni.

A januártól bevezetett új támogatási rendszer három elemből áll: a bértámogatásból, amely a csökkent munkaképességből adódó alacsonyabb termelékenység kompenzálására szolgál; a költségkompenzációs támogatás szabályai alapján megtéríthető költségekből, illetve a rehabilitációsköltség-támogatásból, amelyből a közhasznú szervezetként működő társaságok részesülhetnek, ha olyan emberek foglalkoztatására is kötelezettséget vállalnak, akiknek a nyílt munkaerőpiacon nincs reális esélyük állást találni. Ez esetben szinte minden olyan költség megtéríthető, ami a foglalkoztatáshoz szükséges.

Források az idei évben

A megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának támogatására az idén 55 milliárd forint áll rendelkezésre. Az összeg egyik részét - 38 milliárdot - a dotáció fedezetére a Pénzügyminisztériumnál különítették el. A munkaügyi tárca fejezetében 11 milliárd forint áll rendelkezésre a költségek támogatására, plusz kétmilliárd a bérkompenzációra. Az esélyegyenlőségi tárca újabb négymilliárddal járul hozzá a célszervezetek segítéséhez, mert 2006. július 1-jétől fokozatosan, de kötelező jelleggel a szociális intézményeken belüli foglalkoztatás szabályai is megváltoznak. A dotáció kerete felülről nyitott, szükség esetén pótolható. Ez azt jelenti, hogy a foglalkoztatottat alanyi jogon illeti meg a támogatás, mérlegelésnek helye nincs, azt folyósítani kell.

A foglalkoztatás elősegítése érdekében nyújtható támogatások jelentős forrása a Munkaerő-piaci Alap (MPA) foglalkoztatási alaprésze, ebből többnyire az állástalanok elhelyezkedését segítik. A bérköltségeken kívül különböző képzésekre, közhasznú munkavégzésre, pályakezdő fiatalok támogatására jut a keretből. A megváltozott munkaképességűek ebben a körben is előnyben részesülnek.

A speciális rehabilitációs bértámogatás is az e kategóriába sorolható állástalanok elhelyezkedéséhez vehető igénybe. A háromszakaszos támogatás tizennyolc hónapra nyújtható; az első harmadban a ténylegesen kifizetett bérre és járulékaira, a másodikban a bérre, míg a harmadik szakaszban a járulékokra költhető.

Munkaerő-piaci programok

Somodiné tájékoztatása szerint a munkaerő-piaci programokról a munkaügyi központok maguk döntenek. A szakember tapasztalatai szerint meglehetősen tarka a kép a tekintetben, hogy mit és hogyan támogatnak. A kritérium azonban szigorú: hátrányos helyzetű embereket vonnak be a programokba, illetve a támogatást a munkaerőpiacon valamilyen hátránnyal küzdők kaphatják. A szaktárca a megyei adatok alapján összesítette a pályázatokat, amelyeket az úgynevezett decentralizált keretből megvalósítható munkahelyteremtésre, beruházásra, eszköz-korszerűsítésre nyújtottak be a csökkent munkaképességűeket alkalmazó munkaadók.

A keret mértéke 2004-ben kétmilliárd forint volt, 2005-ben egymilliárd forint, az idén 1,8 milliárd forinttal számolnak. Az összesítés szerint tavaly a kiírt pályázatokra 1,5 milliárd forintnyi igény érkezett be a megyei munkaügyi központokhoz. A korábbi évek gyakorlatának megfelelően a szervezetek döntő többsége vissza nem térítendő támogatásra pályázott, s összesen 804 millió forintnyi támogatást nyertek el. A legtöbb vissza nem térítendő forrást a vállalkozások kapták.

Bővül a támogatottak köre

A támogatással érintett munkavállalók és munkáltatók köre egyaránt bővül. A kedvezményezettek azok a dolgozók, akiknek a munkaképessége legalább negyven százalékban csökkent. Az új szabályok alapján a foglalkoztatás abban az esetben is támogatható, ha a munkaképesség-csökkenés mértéke a negyven százalékot nem éri el, azonban a munkavállaló - egészségi állapota miatt - foglalkozási rehabilitáció nélkül tovább nem foglalkoztatható.

Ez évtől már nem csak a legalább húsz főt foglalkoztató gazdálkodó szervezetek és a szociális foglalkoztatók igényelhetnek támogatást, ugyanis bekerültek a körbe az egyéni vállalkozók, a kis- és középvállalkozások, valamint a nonprofit szervezetek is.

A rendszer átalakításának időszakára a Munkaerő-piaci Alap rehabilitációs alaprészéből ötszázmillió forintot különítettek el a terápiás foglalkoztatáshoz szükséges intézményi feltételek kialakítására. A munkaügyi tárca ez évtől fokozatosan bevezeti a fejlesztő-felkészítő, illetve a munkaterápiás tevékenységet végző intézmények normatív támogatását, s ezt a megváltozott munkaképességűek dotálásától el is különítik. Szakértők szerint azon szervezetek érdekei sem sérülnek az új rendszerben, amelyek korábban támogatást nyertek el az MPA-ból rehabilitációs célú munkahelyteremtésre.

Uniós tapasztalatok

A halmozottan sérült emberek helyzete - szakértők szerint - semmivel sem rosszabb Magyarországon, mint Európa más országaiban. Az Európai Unióban összesen 37 millió embert érint ez a probléma, igaz, 41-42 százalékuknak van munkája. Ez az arány nálunk mindössze 15 százalék, vagyis a munkaerőpiacon alig több mint 95 ezer megváltozott munkaképességű ember van jelen. (Vannak olyan kutatási adatok is, amelyek szerint csupán 9 százalékuk dolgozik.)

Mindazonáltal az EU nem ad pénzügyi támogatást ahhoz, hogy a vállalkozók megváltozott munkaképességű vagy fogyatékos dolgozókat alkalmazzanak. Egyes tagállamok még a közvetett támogatást is "túl szociálisnak" tartják. Egy 2002-ben elfogadott brüsszeli szabályozás ugyanakkor lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy az úgynevezett hátrányos helyzetű dolgozók esetében a bér- és társadalombiztosítási költségek legfeljebb felét, a testi, értelmi vagy pszichológiai fogyatékosok esetében pedig legfeljebb 60 százalékát átvállalják a vállalkozásoktól a saját, tagállami költségvetésük terhére.

Megdöbbentő ugyanakkor, hogy az Európai Unióban a régi tagállamokban 14,5, az újonnan csatlakozottakban 25 százalék azok aránya a 16-64 éves korcsoportban, akik nem százszázalékos munkaképességűek. Ide számítanak a kisebb fogyatékkal élők, például a sokdioptriás rövidlátók, a diszlexiások, a diszgráfiások is, akiknek 52 százaléka eltartott. Különös módon Európa elöregedése - az egészségügyi ellátás és a munkakörülmények javulása, s ennek következtében a várható élettartam növekedése - erősíti azt a tendenciát, hogy egyre több fogyatékos keresi helyét a társadalomban, s így a munkaerőpiacon is. Tapasztalatok szerint azonban nemigen találják meg a számukra megnyugtató megoldást.