Az alapvető törvényi rendelkezés az Mt. 75/A §-ának (2) bekezdése, amely szerint a szerződés típusát elnevezésétől függetlenül, az eset összes körülményeire - így különösen a felek szerződéskötést megelőző tárgyalásaira, a szerződés megkötésekor, illetve a munkavégzés során tett jognyilatkozataira, a tényleges munkavégzés jellegére, a munkáltató és munkavállaló törvényben meghatározott jogaira és kötelezettségeire - tekintettel kell megítélni.

Az irányelv leszögezi, hogy a munkavégzésre irányuló, a polgári jog körébe tartozó jogviszonyok és a munkaviszony elhatárolását mindenkor csak egyedi jelleggel, a jogviszony tényleges tartalmi elemeinek átfogó vizsgálatával lehet elvégezni. Nincs tehát egy olyan "jogi lista", amelynek ha a foglalkoztató megfelel, akkor egyértelműen eldönthető, milyen szerződést kell kötnie, hiszen ez elsősorban az elvégzendő munka jellegétől, elvégzésének módjától, a felek kapcsolatától függ.

Szerződési szabadság vagy típuskényszer

Olyan esetben, ha a tevékenység jellege megengedi, a felek élhetnek a szerződési szabadság alkotmányos jogával, tehát ha többféle szerződéstípus is - jogszerűen - szóba jöhet, akkor ezek között szabadon választhatnak. Más esetben a jogszabályok teszik lehetővé, hogy a meghatározott - pl. egészségügyi - tevékenységet többféle jogviszonyban is elláthassák.

Ezzel szemben egyes tevékenységek kizárólag csak a jogszabály alapján meghatározott jogviszonyban láthatók el. Ilyen például a hivatásos sportoló, a köztisztviselő, a közalkalmazott (amennyiben a Kjt. hatálya alá tartozó munkáltató tevékenységi körébe tartozó, rendszeresen jelentkező feladatokat lát el).

A munkaviszony ismérvei

A szerződések minősítésénél a polgári jogviszonyok és a munkaviszony minősítő jegyeit - azon belül az elsődleges és a másodlagos minősítő jegyeket - egyenként és összességében is vizsgálni és mérlegelni kell. A minősítő jegyeket eltérő súllyal, az ellenőrzés által érintett eset körülményeitől függően kell értékelni, ez határozza meg, hogy mely minősítő jegyek lesznek döntőek az eljárás során. Önmagában egyetlen ismérv sem meghatározó, a tényállás teljessége alapján lehet megállapítani a munkavégzésre irányuló jogviszony alapjául szolgáló szerződés típusát.

Az elsődleges minősítő jegyek önmagukban meghatározóak lehetnek a munkaviszony minősítése szempontjából, a másodlagos minősítő jegyek viszont egyedülállóan nem feltétlenül meghatározóak, sokszor csak más, a munkaviszony fennállására utaló minősítő jegyekkel együttesen eredményezhetik a jogviszony munkaviszonnyá történő minősítését.

Megjegyzendő, hogy az adózás, valamint egyes adónemek - köztük az ekho - választásának lehetősége a munkavégzésre irányuló jogviszonynak csupán a következménye. Az egyes minősítő jegyek önmagukban nem eredményezik egyik vagy másik adózási forma érvényesülését, általában a jogviszony, illetőleg a jogviszonyt létesítő megállapodás tényleges tartalma dönti el azt, hogy arra milyen adózási szabályokat kell alkalmazni. Tehát az ekho szerinti adózás nem minősítő jegye a jogviszonynak!

Mindenképpen érdemes a teljes, rendkívül alapos irányelvet áttanulmányozni, mivel az a bírósági gyakorlatra is kitérve, jogesetek segítségével tekinti át a kérdéskört.

Elsődleges minősítő jegyek

Az elsődleges minősítő jegyek közé tartoznak a következők:

A tevékenység jellege, a munkakörként történő feladatmeghatározás

Ez csak a munkaviszonyra jellemző. Ilyenkor az ellátandó feladat folyamatosan, ismétlődően jelentkezik. A munkavállaló nem egy ügyet gondoz, általában nem egy konkrét feladat ellátására, illetve munkavégzéssel elérhető eredmény teljesítésére szerződik, hanem egy adott munkakör folyamatos ellátására.

Személyes munkavégzési kötelezettség

Szemben a polgári jog megbízásával vagy vállalkozásával, munkaviszonyban az alkalmazott helyettest, alvállalkozót nem vehet igénybe.

Foglalkoztatási kötelezettség a munkáltató részéről, a munkavállaló rendelkezésre állása

Munkaviszony fennállása esetén a munkáltatót foglalkoztatási kötelezettség terheli, köteles a munkavállalót a munkaviszony fennállásának tartama alatt munkával ellátni. Ilyen általános kötelezettség polgári jogi jogviszonyok esetében nem áll fenn. A munkavállalót rendelkezésre állási kötelezettség terheli. A polgári jog körébe tartozó munkavégzésre irányuló jogviszonyok esetén viszont nem önmagában a jelenlét, a munkavégzésre történő készen állás, hanem szerződés szerinti szolgáltatás biztosítása, munkával elérhető eredmény a fő és meghatározó kötelem.

Alá-fölé rendeltségi viszony

A munkavállaló munkaszerződés alapján a munkaadó szervezetében dolgozva látja el feladatait, jellemző a hierarchikus kapcsolat. Ezzel szemben megbízási és vállalkozási jogviszony esetében a felek között mellérendeltség érvényesül.

Másodlagos minősítő jegyek

A másodlagos minősítő jegyek a következők:

Irányítási, utasításadási és ellenőrzési jog

Mindkét jogviszonyra jellemző, terjedelme azonban eltérő. Munkaviszony esetén az utasítás a munkavégzés minden fázisára, elemére kiterjedhet, ugyanakkor a megbízásnál és különösen a vállalkozásnál az utasítási jog az ügy ellátására és a munkavégzéssel előállítható termékre, szolgáltatásra és nem a munkavégzés részleteire vonatkozik.

A munkavégzés időtartamának, a munkaidő beosztásának meghatározása

Munkaviszony esetén a munkavégzés időtartamát, a munkarendet, a munkaidő-beosztást - kollektív szerződés rendelkezése hiányában - az Mt. által szabályozott korlátok között a munkáltató határozza meg. Vállalkozási és megbízási jogviszony esetében a feladat elvégzésének kizárólag a határidejét vagy teljesítési részhatáridőket, illetve az ügy ellátásának időpontját állapítja meg a megbízó (megrendelő). A munkaidő nincs beosztva, a munka elvégzéséhez szükséges időt a vállalkozó, illetve a megbízott saját maga szervezi, maga határozza meg a feladat által megkívánt módon.

A munkavégzés helye

- a munkaviszony szabályai szerint a munkáltató székhelye, telephelye,

- a vállalkozási és megbízási jogviszony esetén a megbízott a feladat teljesítésének helyét maga választhatja meg, illetve a munkavégzés helye a feladat ellátáshoz igazodik.

Az elvégzett munka díjazása

Munkaviszony esetén a munkáltató az Mt. szabályai szerint megállapított, rendszeres díjazásban (munkabér) részesíti a munkavállalót. A vállalkozási, megbízási díj a feladat elvégzése, illetve - vállalkozás esetében - a megállapodásban meghatározott eredmény létrehozása után tipikusan egyszeri díjként jelenik meg. Tartós megbízás esetén az elvégzett munka díjazása rendszeres lehet, és a vállalkozó előleget kérhet a megrendelőtől, azonban mindez nem érinti a szerződés típusának minősítését, ha egyébként a munkavégzés további meghatározó jegyei a polgári jog körébe tartozó jogviszony meglétét támasztják alá.

A munkáltató munkaeszközeinek, erőforrásainak és nyersanyagainak felhasználása

Ez a munkaviszonyban jellemző. A megbízott, illetve a vállalkozó a munkavégzéshez általában saját eszközeit veszi igénybe.

A biztonságos, egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeinek megteremtése

Munkaviszony esetén a munkáltatót terheli, megbízási és vállalkozási jogviszony esetén a megbízott/vállalkozó felelősségi köre a saját munkavégzési körülményeinek biztonságos megteremtésére terjed ki.

Írásbeliség

A munkaszerződést kötelezően írásba kell foglalni. A Ptk. szerinti megbízási és vállalkozási szerződések esetében a szerződésnek többnyire nem érvényességi feltétele az írásbeli alak.