Borítékolni lehetett, hogy a munkaadók és a munkavállalók a kormányzati ultimátum árnyékában előbb vagy utóbb, de megállapodnak a minimálbér-emelésben. Az azonban az előzmények ismeretében meglepetést keltett, hogy azon túl is léptek, és ha késleltetve is, de bevezethetővé válik a háromelemű legkisebb bér, valamint három évre előre rögzítik annak alapszámait. Ezzel a lépéssel mintegy követendő példát mutattak a szociális partnerek ágazati, vállalati szervezeteinek a helyi megállapodás során követendő magatartásra.

A 2006-ra vonatkozó, csaknem tízszázalékos minimálbér-emelés kompromisszum eredménye, s hogy ki engedett többet, az nézőpont kérdése, de igazán nem is lényeges. Egy alkuban maga a megállapodás a fontos, a sikert joggal tudhatja magáénak mindkét fél. Mégis ha számvetést készítünk, kiderül, hogy bár a szakszervezetek jelentősen engedtek eredeti követeléseikből, igazából mégis a munkaadók érezhetik úgy, hogy veszítettek. A munkavállalók igényét és törekvését a bérfelzárkózásra senki sem vitatta, viszont szinte egyáltalán nem talált megértő fülekre a munkaadók termelékenységet, veszélyeztetett ágazatokat és munkahelyeket felemlegető panasza. Ugyanis a reálértéken mindenféle növekedést meghaladó minimálbér-emelés rontja az egyébként is súlyos helyzetben levő ágazatok versenyképességét, mint például a mezőgazdaság, a feldolgozóipar egyes területein tevékenykedő, valamint a kis cégek helyzetét. Nem véletlen tehát, hogy e területek jelentős érdekvédői (MGYOSZ, IPOSZ, MOSZ) nem szavazták meg, igaz, nem is akadályozták a több mint 9,5 százalékos emelést: tartózkodtak, ha már a kisebb mértékű emelési javaslataikkal alulmaradtak.

A kormány úgymond békés eszközökkel elérte szándékát, s nem kellett magához vonnia a döntés jogát, aminek beláthatatlan következményei lehettek volna az érdekegyeztetés területén, de a foglalkoztatásbővítésért indított offenzívában sem hatott volna jól egy tekintélyelvűen meghozott döntés. A hogyan továbbra az ágazati, vállalati bértárgyalások adják meg a választ, azaz az új minimálbér(ek), valamint a 2006-os 4-5 százalékos bruttó bérnövekedés-ajánlás teremt-e feszültséget a partnerek között, és ha igen, mekkorát. Lesz-e sztrájk, tömeges elbocsátás, vagy meg tudnak egyezni a munkaadók és a munkavállalók?

Az érdekegyeztetés országos szinten ezzel tulajdonképpen bevégezte ez évi munkáját. Jövőre az első félévben új éra köszönthet be az egyik legjelentősebb országos érdekegyeztetési fórum életében, hiszen egy alkotmánybírósági határozat szellemében az OÉT működését az Országgyűlésnek március végéig törvényben kell szabályoznia.