A bérmegállapodás november 25-ei, ünnepélyes aláírása előtt mindhárom oldal sikerről beszélt, és megköszönte a másik két fél megértését, kompromisszumkészségét, ám a kézfogásig hosszú és buktatókkal teli volt az út. Míg a kormány és a szakszervezetek elképzelése közel állt egymáshoz, a munkaadói oldal eleinte hallani sem akart a legkisebb kereset rendszerének átalakításáról, a képzettséget is kifejező háromelemű rendszer bevezetéséről, a minimálbér létminimumhoz való kötéséről.
Messziről indultak
A munkaadók és a munkavállalók egy dologban értettek egyet: az OÉT hatáskörét csorbítaná az a kormányzati elképzelés, miszerint a minimálbér szabályozását törvény – a Munka Törvénykönyvének (Mt.) módosítása – határozná meg. Mivel időközben a kormány benyújtotta az Országgyűlésnek a törvényjavaslatot, már nemcsak a megállapodás november 30-ai határideje szorította a feleket, hanem az is, hogy mindenképpen meg kell előzni a törvényjavaslat parlamenti elfogadását, sőt: el kell érni, hogy a kormány visszavonja a javaslat kifogásolt részeit.
A felek álláspontja sokáig merevnek látszott, még a tárgyalás menetrendjéről sem sikerült megegyezni. (Lásd még: AMunkaadó Lapja, 2005. 11. szám.) Az áttörés a november 18-ai plenáris ülésen következett be, amikor Dávid Ferenc, a munkaadói oldal szóvivője ismertette az oldal kompromiszszumos javaslatát, ahhoz a feltételhez kötve, hogy a kormány vonja vissza a beterjesztett törvényjavaslat idevonatkozó pontjait. Aszakértő elmondta: a munkaadók érdekeltek a hároméves megállapodásban, s az alapfokú minimálbér szintjét 62 ezer forint körül elfogadják. Ugyanakkor a közép- és felsőfokú végzettséggel kapcsolatos szorzószámokat kisebbnek szeretnék látni, mint a szakszervezetek, s azt kérik, hogy ezeket ne kötelező jelleggel, hanem ajánlás formájában fogadják el, továbbá állapodjanak meg az éves emelésekről 2008-ig. A javaslat része volt az is, hogy a három évnél kevesebb gyakorlatot szerzett, szakképzett munkavállalók esetében a szorzószám kisebb legyen, mint az ennél több éve az adott munkakörben dolgozóké. Ami pedig a létminimumot illeti, azt javasolták, hogy a minimálbér meghatározásánál fele-fele arányban vegyék figyelembe a létminimumszint és a GDP növekedését.
A kormány nevében Csizmár Gábor foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter az ülésen ígéretet tett arra: ha a két szociális partner egy héten belül megállapodásra jut, a kormány ehhez kész csatlakozni, s a törvényjavaslat vitatott részeit visszavonja. A munkavállalói oldal nevében Wittich Tamás szóvivő bejelentette: az oldal 65 ezerről 63 ezerre mérsékelte minimálbérigényét, de ragaszkodik ahhoz, hogy a legkisebb bér és a középfokú végzettséghez kötött garantált bérminimum kötelező legyen. Afelek az ülésen úgy döntöttek: a még vitatott kérdésekről szakértői szinten tárgyalnak tovább.
A minimálbér és az átlagbér alakulása
Év
Minimálbér (Ft)
Bruttó átlagbér (Ft)
Nettó átlagbér (Ft)
Minimálbér/ bruttó átlagbér (%)
Minimálbér/ nettó átlagbér (%)
1992
8000
22 294
15 628
35,9
51,2
1993
9000
27 173
18 397
33,1
48,9
1994
10 500
33 939
23 424
30,9
44,8
1995
12 200
38 900
25 891
31,4
47,1
1996
14 500
46 837
30 544
31,0
47.5
1997
17 000
57 270
38 145
29,7
44,6
1998
19 500
67 764
45 162
28,8
43,2
1999
22 500
77 187
50 076
29,1
44,9
2000
25 500
87 645
55 785
29,1
45,7
2001
40 000
103 553
64 913
38,6
61,6
2002
50 000
122 482
77 622
40,8
64,4
2003
50 000
137 193
88 753
36,4
53,6
2004
53 000
145 675
93 783
36,4
56,5
2005 I-IX.
57 000
154 631
101 299
36,9
56,3
Forrás: KSH
Taktikák és stratégiák
Az egyhetes szakértői tárgyalások után még maradtak vitás kérdések a két szociális partner között, miközben hangsúlyozták: a megállapodás szándékával jöttek, és nagy értéknek tartják a hároméves megállapodás lehetőségét.
Wittich Tamás szerint egyetértésre jutottak abban, hogy a 2006. évi minimálbér összegét 62 ezer és 63 ezer forint között határozzák meg; a rendszer háromelemű és garantált legyen, illetve valamilyen formában tükrözze a létminimumot. A szakszervezetek azonban egységes javaslattal készültek az november 25-ei plenáris ülésre, s a mértékekről a továbbiakban nem kívánnak alkudozni. Elismerik, hogy néhány ágazatban ez gondokat okozhat, ezért elfogadják, hogy a szakmunkásoknál a garantált bérminimum fél évig csak ajánlás, 2006. július 1-jétől viszont kötelező legyen. 2008 végére a szakmunkásoknál az 1,25-ös bérszorzót szeretnék elérni, a felsőfokú végzettségűeknél pedig – évente közelítve – 140-150-160 százalékot.
A munkaadók nevében Károlyi Miklós szóvivő közölte: a 62 500 forintot 2006-ra el tudják fogadni, de a szorzószámokat csak ajánlás formájában, úgy, hogy két évnél kevesebb gyakorlat esetén a szakképzetteknél a szorzószám kisebb legyen (kivéve az 50 év felettieket). A felsőfokú végzettségűeknél ez felfelé is eltérhet, de középszinten maradjon meg a lehetőség a lefelé való eltérésre is, ha ágazati szinten ebben meg tudnak egyezni. Országos bérajánlásként a bruttó keresetek 4-5 százalékos emelését javasolták jövőre. A kormány részéről Csizmár Gábor miniszter támogatását fejezte ki, majd a három oldal kétórás zárt tárgyalásra ült össze a vitás kérdéseket tisztázandó.
Ünnepélyes aláírás
A zárt ülés eredménnyel járt: a felek aláírásra készen tértek vissza a plenáris ülésre, amelyen ekkor már részt vett Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is. Amunkaadói oldalról Rolek Ferenc az MGYOSZ képviseletében bejelentette: szervezetük kezdettől fogva ellenezte a minimálbér szerintük túlzott emelését, mert ez munkahelyeket sodorhat veszélybe, de nem emelnek vétót, bízva a munkapiaci intézkedések hatékonyságában. A dokumentumot végül három munkaadói szervezet, az IPOSZ, a MOSZ és az MGYOSZ tartózkodása mellett írták alá.
A megállapodás szerint az idei 57 ezer forintos minimálbér 2006-ra 62500, 2007-re 65 500, 2008-ra pedig 69 000 forintra emelkedik, s a szakképzetteknél garantált bérminimumot vezetnek be.
Minimálbér az Unióban
Az Európai Unióban nincs egységes gyakorlat a jogszabályban előírt, kötelező minimálbér tekintetében. Több tagállamban ágazati kollektív szerződések garantálják a legkisebb keresetet, például Ausztriában, Dániában, Finnországban, Németországban, Olaszországban, Svédországban. Országos ágazatközi kollektív szerződésben rendezik e kérdést Belgiumban és Görögországban. Máltán szintén kötelező bértarifákat alkalmaznak, itt 16 szakterületre írnak elő kötelező minimumokat.
Az országosan kötelező minimálbért is eltérő módon határozzák meg az egyes tagországokban. Franciaországban például évente, nyáron igazítják a minimálbért az inflációhoz, illetve a fizikai munkavállalók órabér-emelkedéséhez. Spanyolországban általában ugyancsak évente emelik a minimálbért, de ha az infláció magasabb a tervezettnél, akár félévente is megteszik. Portugáliában – a szociális párbeszédbizottsággal konzultálva – a kormány dönt évente az emelésről, míg Nagy-Britanniában az alacsony bérek bizottságának javaslata alapján határoznak a legkisebb bérről. Írországban miniszteri rendelet írja elő a fizetendő minimálbért, ám ennek teljesítése alól - a munkaügyi bíróság határozata alapján – legfeljebb egy évre felmentést kaphat a munkáltató.
Az újonnan csatlakozott országok közül Csehországban az egyes munkakörök szerinti, 12 elemű kötelező bértarifarendszert alkalmaznak; e rendszerben a legalacsonyabb tétel az országosan kötelező minimálbér (a legfelső tétel ennek több mint kétszerese). A minimálbér összegét nem a szociális partnerek állapítják meg, hanem a kormány, az évi árindex alapján. A lengyelországi gyakorlat hasonlít a hazaihoz: a kormány a munkaadói és a munkavállalói képviseletekkel együtt, a szociális és a gazdasági bizottságban dönt az emelésről, ha sikerül megegyezni. Ha ez sikertelen, a kormány egyedül jogosult dönteni, mint például legutóbb is, 2005-re. Hasonló a helyzet Szlovákiában, ahol erre az évre szintén a kormány döntése érvényes.
Garantált bérminimum
Az OÉT (a jegyzőkönyve alapján) megállapodott abban, hogy 2006. január 1-jétől a legalább középfokú iskolai végzettséget és/vagy szakképzettséget igénylő munkakört ellátók számára garantált bérminimumokat vezet be a következők szerint:
2006. január 1-jétől 2006. június 30-áig 0-2 éves, a munkavállaló által betöltött munkakörhöz szükséges szakképzettséget, képesítést igénylő szakmában szerzett gyakorlati idő (a továbbiakban: gyakorlati idő) esetén az ajánlott bérminimum a minimálbér 105 százaléka, legalább két év gyakorlati idő esetén 110 százaléka.
2006. július 1-jétől 2006. december 31-éig 0-2 éves gyakorlati idő esetén a garantált bérminimum a minimálbér 105 százaléka, legalább két év gyakorlati idő esetén 110 százaléka.
2007. január 1-jétől 2007. december 31-éig 0-2 éves gyakorlati idő esetén a garantált bérminimum a minimálbér 110 százaléka, legalább két év gyakorlati idő esetén 115 százaléka.
2008. január 1-jétől 2008. december 31-éig 0-2 éves gyakorlati idő esetén a garantált bérminimum a minimálbér 120 százaléka, legalább két év gyakorlati idő esetén 125 százaléka.
A gyakorlati idő feltételét az 50 év feletti munkavállalók bérminimumra való jogosultságánál figyelmen kívül kell hagyni.
A jövő évre a 3,5 százalékos átlagos reálkereset-növekedés érdekében 4-5 százalékos bruttó keresetemelkedést javasol a versenyszférának az OÉT.
"Veszélyeztetett" ágazatok
A minimális és a garantált bérről szóló hároméves megállapodás nem talált egyöntetű helyeslésre a munkaadói oldalon, ám vétójogával élni egyik szervezet sem kívánt. A minimálbér viszonylag nagy arányú, alap- és középszinten történő emelése főként az agrártermelői és a kkv-szektorban okoz szinte megoldhatatlan gondot, nem véletlen tehát, hogy a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) és az Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ) is tartózkodott, a Magyar Iparszövetség (OKISZ) pedig különvéleményét fejezte ki.
Szeremi Lászlóné, a MOSZ főtanácsosa már a bérvita időszakában felhívta a figyelmet arra, hogy az agrártermelők sajátos helyzetben vannak: itt a legalacsonyabb az átlagkereset, a minimálbéren foglalkoztatottak aránya pedig 60-65 százalék. Tekintve hogy mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben bizonyos munkakörök ellátása szakképzettséghez van kötve (ráadásul az előbbiben a munka idényjellegű), a 110 százalékos középfokú garantált bér súlyos következményekkel járhat: vagy visszaminősítenek, vagy elküldenek szakképzett dolgozókat, vagy vállalkozásba kényszerítik őket. A minimálbér kitermelése sem könnyű az ágazat gazdálkodói számára: vagy árat kellene emelniük (de ezt a piac nem teszi lehetővé), vagy költséget kell csökkenteniük, ami további elbocsátásokkal járhat, miközben a mezőgazdaság már ma is munkaerő-kibocsátó.
Szabadkai Antal, az Agrár Munkaadói Szövetség (AMSZ) főtitkára szerint a két agrárszervezet közös erővel küzdött azért, hogy a veszélyeztetett ágazatok – a korábbi gyakorlathoz hasonlóan – most is kapjanak kompenzációt, ám ez a törekvésük nem járt sikerrel. A megállapodásban nem jelenik meg az egyes ágazatok eltérő helyzete, és ezt a munkaerő-piaci törekvések sem képesek ellensúlyozni. Hasonlóan vélekedett Pesti Albertné, az IPOSZ főtanácsosa, aki szerint a mikro- és kisvállalkozók azt várnák el, hogy a minimálbér erejéig kötelező vállalkozói kivét számítson bérjellegűnek, és így részesüljön adókedvezményben.
