×

Kármegosztás a munkahelyen

     

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2005. szeptember 15.) vegye figyelembe!

Megjelent A Munkaadó Lapja 91. számában (2005. szeptember 15.)
A munkáltatókat terhelő szigorú kárfelelősség nem sok kibúvót enged a fizetési kötelezettség alól. Cikkünk a bírósági gyakorlaton keresztül bemutatja, milyen esetben köteles viselni a dolgozó a munkahelyen őt ért kár egy részét.

Rendező elv a vétkesség

AMunka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 174. §-a szerint a munkáltató, vétkességére tekintet nélkül, teljes mértékben felel a munkavállalónak munkaviszonyával összefüggésben okozott kárért. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső, elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. Nem kell megtérítenie a kárnak azt a részét, amelyet a munkavállaló vétkes magatartása idézett elő.

A legfeljebb 8 munkavállalót alkalmazó munkáltató felelőssége

A példabeli esetben a felperes esztergályosként állt alkalmazásban az alperesnél, a munkaviszony fennállása alatt szerezte meg az NC-CNC esztergályos szakképesítést. 1997. december 7-én a felperes munkabalesetet szenvedett, nagy valószínűséggel oly módon, hogy az alperes fia (akinek az alperessel azonos telephelyén egy másik vállalkozása működött) által kiadott munkát végezte, miközben a laza ruházata egy kilógó lemezbe beakadt, a felperes testét pedig felcsavarta a rúd és a gép váza közé. Emiatt súlyos sérüléseket szenvedett, többször műtétet hajtottak végre, s maradandó fogyatékossága áll fenn (beszéd és hangképzés zavara, alsó és felső végtag bénulása, részleges bénulás, egyensúlyzavar, szédülés, fulladás, a kéz erejének elvesztése). Mindezek következtében baleseti rokkantsági nyugdíjas. Az alperes a baleset idején 8 munkavállalót foglalkoztatott.

A baleset miatt előterjesztett keresetében a felperes az alperesnek vagyoni és nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezését kérte.

A munkaügyi bíróság a bizonyítási eljárás eredménye, ezen belül különösen az igazságügyi munkavédelmi szakértő véleménye alapján a baleset több okát állapította meg. Ezek közül a nem megfelelő munkaruha használatát, a használt gép hibás voltát, az alperes ellenőrzési kötelezettsége elmulasztását, ezen belül főképpen az utasítás kiadásának módját, a helytelen alátétlemez használatát, a felperes végzettségének hiányosságát, az alperes vétkességét – súlyos gondatlanságát – megalapozóként állapította meg. Kiemelte, hogy a balesetnek nem volt szemtanúja, azonban a fentiek, továbbá a felperesnek a gép helytelen megválasztásában és az alátétlemez alkalmazásában megvalósult vétkessége miatt kármegosztásnak van helye. Ennek mértékét az alperesre terhesebben 80-20 százalékos arányban határozta meg, és e szerint döntött a felperes összegszerű követeléseiről.

Az ítélet ellen az alperes a felperes keresetének teljes elutasítása iránt fellebbezett. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította. Bizonyítottnak találta, hogy a munkaruha tekintetében az alperest nem terhelte vétkesség, a nem megfelelő ruha viselése kizárólag a felperesnek volt felróható. A gép megválasztását szintén a felperes vétkességi körébe tartozóként minősítette, és kimondta, hogy az alperesnek a gép kiválasztásához nem volt – a felperes szakképzettsége miatt – utasításadási kötelezettsége. A megfelelően kiválasztott gépen a munka balesetmentesen elvégezhető lett volna. A balesetnek továbbá a másodfokú bíróság álláspontja szerint nem volt oka az alátétlemez, csupán a felperes kilógó ruházata. Bizonyítottnak találta továbbá a munkaművelet szabálytalan végzését is. Mindezek miatt a baleset valamennyi okát a felperes terhére értékelte, emiatt a keresetet elutasította. Az Mt. 175. és 174. §-ainak értelmezéséről kifejtette, hogy a 8 munkavállalót foglalkoztató alperes munkáltató felelőssége korlátozott, ezáltal a munkavégzési folyamatnál nem azonosak az elvárhatósági feltételek az Mt. 174. §-a szerinti munkáltatói felelősséggel. A felperes többéves szakmai tapasztalatát és a szakképesítését, a kialakult munkavégzési rendet is figyelembe véve az alperesnek nem kellett a felperes részére külön utasítást adnia.

Vétkességen alapuló felelősség

A felülvizsgálati kérelem folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság az ügyben rámutatott arra, hogy az Mt. 174. §-ának (1) bekezdésén alapuló munkáltatói felelősség vétkességre tekintet nélküli, objektív, míg ettől eltérően az Mt. 175. §-ának (1) bekezdése alapján e jogszabályban meghatározott munkáltató a munkavállalónak okozott kárért vétkessége esetén felel. Utóbbi esetben a felelősség alóli mentesülés lehetősége is eltérő az Mt. 174. §-ának (2) bekezdésétől. Az Mt. 102. §-ában lévő alapvető munkáltatói kötelezettségek – így a munkavédelmi szabályok – minden munkáltatóra nézve irányadók. Mindezek miatt a felülvizsgálati eljárásban arról kellett dönteni, hogy e téves jogszabály-értelmezés kihatott-e a másodfokú bíróságnak a balesethez vezető okokról és a felperes kizárólagos és elháríthatatlan magatartásáról tett megállapításaira. Ennek vizsgálatánál a Legfelsőbb Bíróság az Mt. 102. §-ával összefüggésben figyelembe vette a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) rendelkezéseit.

Az ellenőrzés és az utasítás elmulasztása

Az utasítás tekintetében a másodfokú bíróság a tényállást nem módosította. Eszerint a perbeli munkafeladatot nem az utasításadásra feljogosított alperes munkáltató, hanem a vele egy telephelyen működő, másik vállalkozást üzemeltető fia adta ki a felperesnek. Az alperes pedig előadta, hogy a perbeli napon vidéken volt, a szakértő mindezek miatt a véleményében nyilvánvalónak találta, hogy az alperes munkáltató részéről a baleset napján a felperest senki nem ellenőrizte, és felelős vezetőt az alperes nem jelölt ki. Az alperes ezáltal megszegte az Mt. 102. §-ának (2) bekezdésében, a (3) bekezdés b) pontjában, az Mvt. 2. §-ának (2)-(3) bekezdésében foglaltakat. Életszerű és általában helytálló a megyei bíróságnak az az álláspontja, hogy nagyszámú munkavállaló foglalkoztatása esetén a munka megszervezése, az utasítások kiadása eltér egy kis létszámú munkahelyétől, és utóbbiban a munkavállalók önállósága is nagyobb lehet. A munkavédelem megelőző jellegéből kiindulva azonban ez nem jelentheti az Mt. 102. §-ában lévő szabályok mellőzhetőségét, az Mvt.-nek az ügyben alkalmazandó 4. §-ában lévő alapelv figyelmen kívül hagyását.

Ezért a munkavállalók rendszeres ellenőrzése, több munkavállaló esetén a munkairányító személy kijelölése, a munkavállaló szabályellenes munkavégzésének hatékony és igazolt tiltása az alperesnek is kötelezettsége volt. A bizonyítékok alapján hitelt érdemlően megállapítható volt a baleset konkrét oka: a felperes ruházata beakadt, ez zárt munkaruhában nem következett volna be. Amennyiben az alperes vagy az általa kijelölt személy a helyszínen az ellenőrzést elvégezte volna, észlelte volna a felperes nem megfelelő ruházatát a részben nem bizonyított vattakabát, illetve másik kabát, valamint a pulóver tekintetében. A kijelölt munkairányítónak azt is látnia kellett volna, hogy a felperes nem megfelelő gépen kezdte el az alperes fia által kijelölt műveletet – különösen arra is figyelemmel, hogy a munkavállalók önállóan választhatták ki a szokásnak megfelelően a használt gépet. Utóbbi körben értékelendő, hogy ez esetben a munkáltató utasítása kiterjedhetett volna a felperes szándékát feltehetően befolyásoló közlekedési nehézségek kiküszöbölésére is.

Az egységes bírói gyakorlat szerint a munkáltatónak hatékonyan kell eltiltania a munkavállalókat a szabálytalan munkavégzéstől. A perben hitelt érdemlően bizonyítást nyert, hogy a felperesnek az volt a rossz szokása, hogy a megmunkálandó anyagot simogatta, ez pedig veszélyes volt. Az alperes – noha a balesettel összefüggésben is felmerült a felperes ilyen magatartása – nem bizonyította, hogy ez ellen milyen intézkedést tett a felperessel szemben. Folytatólagosan tanúsított, veszélyes munkavállalói magatartás esetén önmagában a szóbeli figyelmeztetés – ezt a perbeli baleset is bizonyítja – nem tekinthető megfelelőnek.

A felperes a munkát az alperes által "üzemen kívül" feliratú táblával ellátott gépen végezte. A szavak általánosan használt jelentése szerint ezt a felperesnek nem kellett úgy értelmeznie, hogy a gépen tilos munkát végezni, továbbá a már említett munkáltatói ellenőrzési és irányítási kötelezettség teljesítése esetén kitűnt volna, hogy a felperes nemcsak a szakma szabályai szerint, hanem más okból is olyan gépen kíván dolgozni, amely számára nem engedélyezett [Mvt. 2. §-ának az ügyben irányadó (2) bekezdése].

Az utasítás és ellenőrzés elmulasztása a munkáltatónak a balesetek megelőzésére vonatkozó kötelezettségei folytán az alperes munkáltató vétkességét – súlyos gondatlanságát – megalapozzák. Abaleset bekövetkezéséhez azonban a felperes is közrehatott a szakmai szabályok megsértése, a munkaművelet gondatlan végzése (anyag állítása, gép közelébe kerülés, kikapcsolás elmulasztása, nem megfelelő ruházat, az alátét helytelen elhelyezése) által. Mindezek együttes értékelése alapján kármegosztásnak van helye.

Kirívó dolgozói gondatlanság

A példabeli esetben az alperes 1999. szeptember 1-jétől karbantartó munkakörben közalkalmazottként foglalkoztatta a felperes férjét, aki az intézmény teljes körű karbantartását látta el, ehhez kapcsolódott az ún. gallyazási munkák végzése is. 2001 novemberétől az iskola új vezetője 2001. november 13-ára a gallyazási munkák végzését írta elő azzal, hogy a felperes férjének a testnevelő tanár fog segítséget nyújtani. A feladat az volt, hogy távolítsák el az iskola udvarán álló egyik fa gallyait. A munkakezdést követően a testnevelő eltávozott, s a felperes férje a takarítónő segítségét kérte a munkavégzéshez. A felperes férje kb. 3 méter magasságban, a fa ágán állva kezdte meg a 105 cm kerületű és 6 méter hosszú másik ág fűrészelését a saját tulajdonú motorfűrészével. Önmagát nem rögzítette, egyéni védőfelszerelést nem használt. A fűrészelés közben elmozduló ág nekivágódott, emiatt lezuhant a földre és súlyos sérülést szenvedett. Sérüléseibe 2001. november 21-én belehalt.

Az elhunyt házastársa a munkaügyi bíróságnál benyújtott keresetében a balesettel összefüggésben nem vagyoni és tartást pótló kártérítés megfizetését kérte. Az alperes a kártérítési felelőssége fennállását 70 százalékban elismerte, míg 30 százalékban az elhunyt sérült vétkes közrehatására hivatkozott.

A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest 250 000 forint nem vagyoni kártérítés és ennek kamata megfizetésére kötelezte. Az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 174. §-ának a közalkalmazottak tekintetében is irányadó rendelkezései alapján azt állapította meg, hogy a bizonyítási eljárás eredménye alapján kétséget kizáró bizonyíték nem merült fel a sérült utasításellenes munkavégzésére vonatkozóan, továbbá a munkáltatói jogkört gyakorló személy a dolgozó számára nem adott a képzettségének megfelelő munkafeladatot, pontos utasítást, nem részesítette munkavédelmi oktatásban, nem biztosított egyéni védőfelszerelést.

A sérült azonban nem tanúsította az elvárható gondosságot és körültekintést, és a nyilvánvalóan jogszabálysértő utasítás, amelynek végrehajtása testi épségét közvetlenül veszélyeztette, megtagadását elmulasztotta. Ezáltal a baleset bekövetkezéséhez vétkesen közrehatott. Emiatt a munkaügyi bíróság az Mt. 174. §-ának (1) és (3) bekezdése, valamint az MK 31. számú állásfoglalás alapján 70-30 százalékos kármegosztást alkalmazott az alperesre terhesebben.

Az Mt. 181. §-ának a közalkalmazottak tekintetében is irányadó rendelkezései alapján vizsgálta a felperesnek a baleset előtti és az azt követő jövedelmi viszonyait, amely alapján összegszerű kár hiányában a tartást pótló járadék iránti kereseti kérelmet elutasította.

A nem vagyoni kártérítés jogalapjaként az Mt. 177. §-ának (2) bekezdését, az irányadó bírói gyakorlatot, a felperes bizonyított személyiségi jogi sérelmét vette figyelembe, amelyek miatt az I. rendű alperes által már megfizetett 1millió forinton felül további 250 000 forint megfizetésére kötelezte az alperest.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, ám a másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítélet fellebbezett részét helybenhagyta. Kifejtette, hogy az Mt. 174. §-a és a bírói gyakorlat, a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalásai alapján, a kármegosztás alkalmazása jogszabálysértés nélkül, az összes körülmény minden tekintetben helytálló mérlegelése alapján történt.

Dolgozói közrehatás

A felülvizsgálati eljárás során a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy a másodfokú bíróság a jogalap, a kármegosztás körében a bizonyítási eljárás eredményének helytálló mérlegelésével meghozott elsőfokú ítéletet a törvénynek és a bírói gyakorlatnak megfelelően minősítette helytállónak.

Az elsőfokú bíróság az MK 31. állásfoglalás helyes alkalmazásával járt el, amikor a néhai dolgozó vétkes közrehatását vigyázatlanságában, a mindennapi élettapasztalat figyelmen kívül hagyásában, a művelet veszélyessége felismerésének elmulasztásában jelölte meg (3 méter magasban a fán tartózkodva rögzítés nélkül, faágvágás). Mindezt nem érinti, hogy teljes bizonyossággal a munkáltatói jogkör gyakorló utasításának tartalma nem volt megállapítható, elsősorban azért, mert a néhány napja munkába állt vezető nyilvánvalóan a sérült tapasztalatában és korábbi hasonló munkavégzése helyességében bízva nem adott mindenre kiterjedő részletes utasítást. Ebből következően helyes volt az a következtetés, hogy az alperes nem bizonyította az elhunyt munkavállaló utasításellenes magatartását.

Az MK 31. állásfoglalás helyes alkalmazásával értékelte a jogerős ítélet – az elsőfokú bíróság úgyszintén megfelelő mérlegelése helybenhagyásával – az alperes vétkes magatartását: munkavédelmi oktatás hiánya, a sérült saját munkaeszközének szabályellenes használata, munkavédelmi szabályok mellőzése. Atörvény helytálló értelmezése szerint a munkáltató objektív kártérítési felelőssége folytán a kárviselés arányát a munkavállaló vétkes közrehatása dönti el. Amunkáltató objektív felelősségének fennállása nem eredményezheti a teljes mértékű kártérítési felelősségének kimondását, amennyiben a munkavállaló terhére vétkes – az adott esetben súlyosan gondatlan – közrehatás állapítható meg. A néhai dolgozó közrehatását az általános élettapasztalatot figyelmen kívül hagyó munkavégzése az Mt. 103. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint megalapozta, a kárviselés arányát eldöntő bírói mérlegelés megfelelő volt.

Tartást pótló járadék

A másodfokú bíróság álláspontja szerint az Mt. 181. §-ának (2) bekezdése alapján az eltartott hozzátartozó nem szerez alanyi jogot az elhalt jövedelmének megfelelő hányadára, mert tartást pótló kártérítési járadékra akkor válik jogosulttá, ha csak ezzel tudja biztosítani a szükségleteinek a sérelem előtti színvonalon való kielégítését. A jogsértések jellegére figyelemmel az elsőfokú bíróság a nem vagyoni kártérítés összegét helytálló mérlegeléssel állapította meg, a felperes nem jelölt meg olyan bizonyítékot, amely a további nem vagyoni kártérítés iránti követelését megalapozná.

Ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy az Mt. 181. §-ának (2) bekezdése értelmében az eltartott hozzátartozó tartást pótló kártérítést akkor igényelhet, ha a tényleges, illetve az elvárhatóan elérhető munkabérét (jövedelmét) is figyelembe véve ez a sérelem előtti színvonalon való megélhetése biztosításához szükséges. Az elsőfokú bíróság helytállóan vette figyelembe az ítélethozatalkor hatályos Kjt.-ben előírt illetmények alapulvételével az elhunytra irányadó összegeket, a felperes tényleges jövedelmét (ideiglenes baleseti özvegyi nyugdíj, saját jövedelem), ennek alapján helyesen állapította meg, hogy a felperes sérelem előtti életszínvonalához képest nem történt változás. Ezért a másodfokú bíróság a törvénynek megfelelően hagyta helyben az elsőfokú bíróságnak a tartást pótló járadék iránt előterjesztett kereseti kérelmet elutasító döntését.

Objektív munkáltatói felelősség

Amennyiben a balesetet egyértelműen a munkáltató működési körébe eső ok idézte elő, a felelőssége akkor is fennáll, ha annak oka nem volt elhárítható. Ilyen esetben nincs helye kármegosztásnak. Apéldául szolgáló jogesetben a felperes festő munkakörben állt az alperes alkalmazásában. Egy útburkolatfestést követően a festéshez használt sablonokat rakta fel a jármű utánfutójára, s felállt az utánfutó kiképzett fellépőjére. A sablonok rögzítésére használt gumigyűrű kiakadt, emiatt a felperes a hátára esett és a jobb karján sérülést szenvedett. A baleset következtében a jobb keze tartós és maradandó sérülése miatt az eredeti szakmájában elvesztette a munkaképességét.

A felperes kártérítés megfizetését kérte a munkáltatótól. A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetnek részben helyt adott, és a felperesre terhesebb 70-30 százalékos kármegosztást alkalmazva az alperest különféle jogcímek szerint kártérítés megfizetésére kötelezte. A jogalap körében az volt a munkaügyi bíróság álláspontja, hogy az alperes felelőssége csak kismértékű. A felperest pedig a szakmai szokásoktól eltérő munkavégzés és a biztonsági szabályok megszegése terheli.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett a kármegosztás mellőzése végett. A megyei bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, a kármegosztás alkalmazását mellőzte, és ennek megfelelően a marasztalási összegeket felemelte. Megállapította, hogy a felperes terhére munkavédelmi szabályszegés nem állapítható meg. A felperes ugyanis a balesetkor olyan – a munkakörétől eltérő – munkát végzett, amelyre vonatkozóan nem részesült munkavédelmi oktatásban.

A jogerős ítélet ellen az alperes a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú ítélet helybenhagyása végett felülvizsgálati kérelemmel élt. Álláspontja szerint a megyei bíróság figyelmen kívül hagyta a munkavédelmi szakértő véleményét, ám ennek indokát nem jelölte meg. A munkavédelmi szakértő véleménye szerint a rakodási munkára nézve nem volt külön előírás a munkavédelmi oktatás megtartására. Afelperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Arra hivatkozott, hogy az alperes nem biztosította azt a szükséges létszámot, 4 személyt, akik – a perbeli esettől eltérően – ezt a munkát végezni szokták. A munkavégzés eszközei pedig nem feleltek meg a biztonságos munkavégzés követelményének. A balesetet követően került sor a csúszásgátló felszerelésére és a gumikötelet rögzítő kampók felhegesztésére is.

A felülvizsgálati kérelem folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy az alperes nem vitatta, hogy a balesetet a működési körébe eső ok idézte elő. Ezért a felelőssége akkor is fennáll, ha annak oka nem volt elhárítható.

Az adott esetben a baleset két közvetlen, együttes oka a felperesnek a csúszásgátló nélküli területen történt megcsúszása és a gumigyűrű kiakadása volt. E két ok az alperes működési körébe esik, és az részéről objektíve elhárítható volt, miután az alperes utóbb a csúszásgátlót felszereltette és a gumigyűrűt tartó alkatrészt hegesztéssel az utánfutóhoz rögzíttette. Mindezek miatt az alperes nem mentesülhet a kártérítési felelősség alól, és a kármegosztás alapjául csak a dolgozó vétkes magatartása szolgálhatna. A megyei bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperesnek nem volt olyan vétkes magatartása, amely a kármegosztás alapját képezhetné.

A munkaügyi bíróság által kihallgatott tanú vallomásából megállapítható, hogy a rakodási munkát máskor négy személy végezte, azonban az egyik festő a perbeli balesetkor szabadságon volt, a másikat pedig az alperes egy másik munkaterületre irányította át. A gumikötél pedig azért csúszott, mert zsíros volt, a rögzítése pedig csak egy szeggel volt megoldva. A tanú vallomásából az is kitűnik, hogy az a rész, ahol a felperesnek állnia kellett, nem volt csúszásgátlóval ellátva. Az alperes nem tudta bizonyítani, mire alapozza, hogy a felperes figyelmetlenül végezte a munkáját, erre a peres iratok sem szolgáltatnak bizonyítékot. Az említett tanú vallomása szerint a felperes munkáját nem jellemezte a kapkodás, hanem ellenkezőleg, fegyelmezett és precíz munkaerő volt.

Mindezek miatt nem állapítható meg a felperes terhére vétkes közrehatás. Az elcsúszását a kellő számú munkavállaló jelenlétének a hiánya, a csúszásveszély és a gumikötél nem kellő rögzítése okozta. Mindezek alapján a megyei bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy kármegosztás alkalmazásának az adott esetben nincs helye. Ezért helytállóan mellőzte a másodfokú bíróság a munkavédelmi szakértőnek a per egyéb adataival ellentétben álló azt a megállapítását, amely szerint a felperest vétkes kötelezettségszegés terheli. A szakértő ezt a megállapítását a baleseti jegyzőkönyv alapján tette, továbbá általánosságban utalt a szakmai szokások betartásának a szükségességére. Mellőzte azonban annak a véleményezését, hogy az adott esetben mi volt elvárható a segítség nélkül, csúszós felületen álló és ilyen helyzetben munkát végző felperestől a gumikötél rögzítése során. Az aggálytalan és az alperes által sem vitatott tanúvallomásból kitűnően az említett körben pedig nem állapítható meg a felperes terhére vétkes közrehatás. A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság hatályában fenntartotta a megyei bíróság ítéletét.

A munkáltató által eltűrt helytelen gyakorlat

A kármegosztás alapjául csak a munkavállaló vétkes magatartása szolgálhat. A következő példánkban azt mutatjuk be, hogy nem értékelhető a munkavállaló terhére a munkavégzésre kialakított és a munkáltató által eltűrt olyan gyakorlat, amely utóbb a munkahelyi balesetet előidézte.

Az anyagbeszerző munkakörben foglalkoztatott felperes 50 százalékos munkaképesség-csökkenést okozó lábsérülést szenvedett a munkaviszonyával összefüggésben. Emiatt különféle jogcímeken kártérítés megfizetése iránt keresetet indított az alperes ellen.

A munkaügyi bíróság az ítéletével nem vagyoni kártérítés, ezenkívül elmaradt illetmény, élelemfeljavítás, ápolási díj, általános kártérítés, gyógyszerekkel összefüggő költségek és konyhakerttel kapcsolatban keletkezett kár megfizetésére kötelezte az alperest.

A tényállás lényege szerint az alperes ismerte és nem kifogásolta a felperesnek azt a magatartását, hogy a baleset helyszínén, az M. Kft. raktárában a szokásoknak megfelelően maga vette le létrán állva a magasban lévő árukat. A baleset oka az volt, hogy a felperes lába a létrán megcsúszott, emiatt leesett, a jobb lábán súlyos törést szenvedett. Az elsőfokú bíróság kármegosztásra okot adó körülményt – utalva a Legfelsőbb Bíróság MK 29. számú állásfoglalására – nem talált, ezért az alperest a széles körű bizonyítás eredménye alapján a teljes kár megfizetésére kötelezte.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezést nyújtott be. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét részben megváltoztatta, a marasztalás főösszegét leszállította, e szerint rendelkezett a kamatokról, egyebekben a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta. Helytállónak találta a bizonyítás eredményének mérlegelését a tekintetben, hogy az alperes tudomással bírt a perbeli vásárlási módról, ez ellen intézkedést nem tett. A másodfokú bíróság elsősorban a baleseti adatlap alapján a felperesre terhesebb 80-20 százalékos kármegosztást azért alkalmazott, mert a felperes figyelmetlensége, a kellő óvatosság hiánya a balesetnél közrehatott.

Az alperes a felülvizsgálati kérelmében az Mt. 174. §-ának (2) bekezdésébe ütköző jogszabálysértést azért jelölt meg, mert álláspontja szerint a baleset kizárólagos oka a felperes elháríthatatlan magatartása volt. Olyan magatartást tanúsított, amelyre a munkáltató nem utasította. Az ügyben beszerzett tanúvallomás ugyanis hitelt érdemlően bizonyította, hogy a felperes önként választotta a létra használatát ahelyett, hogy a boltban dolgozók segítségét kérje. Ezt azért is különös súllyal kell értékelni, mert a munkahelyén a felperes feladata volt a munkavédelmi szabályok betartatása. Az alperes megalapozatlannak találta a másodfokú bíróságnak a veszélyeztető helyzetekkel kapcsolatos munkáltatói figyelemfelhívási kötelezettségre vonatkozó érvelését. Mindezek mellett – másodlagosan – a kármegosztás arányát azért sérelmezte, mert az álláspontja szerint nem tükrözi a felperes vétkességének súlyát.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a másodfokú bíróság ítéletének hatályban tartására irányult. Az ügyben eljárt Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a nem vitatott tényállás szerint a felperes egészségkárosodása a munkaviszonyával összefüggésben keletkezett, továbbá a felperes munkakörének sajátos jellege folytán (a munkáltató telephelyén kívül végzett anyagbeszerzői tevékenység) a vásárlás helyszíne a munkáltató alperes működési körébe esőnek minősül. Emiatt az alperes felelőssége akkor is fennáll, ha a baleset oka nem volt elhárítható [Mt. 174. § (2) bekezdés, MK 29. számú állásfoglalás b) pont].

Kármegosztás alapjául csak a munkavállaló vétkes magatartása szolgálhat [Mt. 174. § (3) bekezdés]. Az igen hosszú idő óta egységes bírói gyakorlat értelmében nem értékelhető a munkavállaló terhére a munkáltató által eltűrt szabályellenes gyakorlat. A már említett tanúvallomás igazolta azt a gyakorlatot, hogy az anyagbeszerzők saját elhatározásuk folytán maguk döntötték el, hogy milyen módon veszik le a 2-3 méter magas polcokról a beszerezni kívánt árut; illetve e tanúvallomás azt is hitelt érdemlően bizonyította, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója nem foglalkozott azzal, hogy az anyagbeszerzés milyen módon történik. A kifejtettek miatt a felperes vétkességét a létra használata nem alapozza meg.

A munkavállaló szándékossága, mivel a nem vitatott tényállás szerint a létrán állva véletlenül csúszott meg, szóba sem került, enyhe gondatlanságát, az összes körülményt a törvénynek megfelelő mérlegelésével, a másodfokú bíróság a bírói gyakorlatot is szem előtt tartva helytállóan értékelte (MK 31. számú állásfoglalás). A felülvizsgálati kérelem ezért alaptalanul hivatkozott arra, hogy a kármegosztás módja jogszabálysértő.

A kármegosztás szempontjai üzemi balesetnél

Az üzemi baleset esetén járó kártérítésnél irányadó kármegosztási szempontokat jól példázza az a jogeset, amelyben az elsőfokú bíróság a felperest arra kötelezte, hogy fizessen meg az alperesnek egy összegben 53 524 Ft kártérítést, valamint havi 2186 Ft járadékot. Az ítélet elleni fellebbezés 50-50 százalékos kármegosztás alkalmazását kérte.

Az elsőfokú bíróság kizárólag arra volt tekintettel az ítéletében, hogy a baleset alkalmával a kérdéses udvar, ahol az alperes kerékpárral közlekedett, jéggel borított, síkos volt, viszont csúszásmentesítésről a felperes nem gondoskodott, ekként az alperes közreható magatartása fel sem merülhet. A balesetet ugyanis nem az okozta, hogy az alperes a munkáltatója tudtával rendszeresen kerékpárral járt a munkahelyére, hanem az udvari rész síkossága, amely az alperes eleséséhez és sérüléséhez vezetett.

Nem kétséges, hogy a perbeli alkalommal az egyébként göröngyös talajú udvar síkos, csúcsos volt, s annak felszórásával a csúszásmentesítésről a felperes nem gondoskodott. Ekként nem vitásan a felperesi munkáltató mulasztott is, felelőssége tehát mindenképpen fennáll.

Az alperes közreható magatartása is megállapítható azonban. Gondatlanul járt el ugyanis az alperes, mert látva, hogy az udvar síkos, jeges, nincs felszórva – oda mégis behajtott a kerékpárjával. Az alperesnek mindenképpen le kellett volna szállnia a kerékpárjáról, és gyalogosan kellett volna megtenni az udvarban a még hátralevő kb. 15 méteres távolságú utat.

Az adott körülmények között megtörtént balesettel kapcsolatosan a kármegosztás indokolt. Az alperes ugyanis, jóllehet, a kérdéses alkalommal egy gépkocsi is közlekedett vele szemben, nem volt körültekintő, s mindenképpen számolnia kellett azzal, illetve fel kellett fognia a fennálló helyzet veszélyes voltát. Az alperes közreható magatartása vétkes, és ez alapozza meg a kármegosztást.

A vállalat mentesül a kár azon része alól, amelyet a dolgozó vétkes magatartásával idézett elő. Az alperes gondatlanul járt el a kérdéses baleset alkalmával, a fent már kifejtettek szerint.

A másodfokú bíróság hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 29. számú állásfoglalására is, amelynek c) pontja szerint a dolgozó vétkes magatartása kármegosztás alapjául szolgálhat, továbbá a 110. számú állásfoglalással módosított 31. számú állásfoglalás a) pontjában foglaltakra, mely szerint a kárviselés arányát ugyan az dönti el, hogy a dolgozó vétkes közrehatása milyen mérvű volt, a dolgozó vétkessége súlyának és ehhez képest a kárviselés arányának a meghatározásánál azonban jelentősége van annak is, hogy a vállalat a kár bekövetkezésében maga is vétkes magatartásával hatott közre.

A felperes nagyobb részben felelős a bekövetkezett balesetért, mert amellett, hogy vétkességére tekintet nélkül is felelősséggel tartozik a kárért, teljesen elhanyagolta az udvar rendben tartását, éppen ezért a másodfokú bíróság 80-20 százalékos kármegosztást alkalmazott az alperesre kedvezőbben, és így az alperes a gondatlan magatartása folytán a kár 20 százalékát köteles viselni.

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2005. szeptember 15.) vegye figyelembe!

dr. Horváth István
tanszékvezető, habilitált egyetemi docens, ügyvéd
ELTE ÁJK
dr. Bérces Kamilla
munkajogász
 
Dr. Petrovics Zoltán
egyetemi adjunktus
ELTE ÁJK és NKE
dr. Kártyás Gábor
habilitált egyetemi docens
PPKE JAK
dr. Takács Gábor
ügyvezető
Opus Simplex
dr. Monzák-Magyar Éva
munkajogász
 

Olvasócentrikus tartalom

„Az olvasó kérdez, a szerkesztő válaszol” évszázados műfaját mi kizárólagossá tettük. A honlapon fellelhető tartalmat a Google-hoz hasonló egyszerűen használható keresőrendszerrel láttunk el.

8330 oldalnyi terjedelem

A honlap mögött több mint 8330 A4-es oldalnyi munkaügyi „okosság” van. 2008 óta 4946 olvasói kérdésre 4946 választ adtak szakértőink.

Sokoldalú keresőrendszer

8330 oldalnyi terjedelmet csak „okos” keresővel lehet feltárni. Szerkesztőink a jellemző tartalom alapján címkézik a cikkeket – e láthatatlan címkék is segítik olvasóinkat a megfelelő tartalom megtalálásában.

7 napos válaszadási garancia

Még a 8330 oldalnyi terjedelem sem garancia arra, hogy egy egyedi munkaügyi problémára választ találjanak előfizetőink – viszont a honlap főoldalán feltett kérdéseikre 7 napon belül választ adnak szerkesztőink e-mailben.

Nem csak munkaügy – adózás és társadalombiztosítás is

Szerzőink a válaszadásnál a munkaügyi vonatkozásokon túl kitérnek a kérdések adózási vonatkozásaira is (ha vannak), azért, mert meggyőződésünk, hogy ezzel is az előfizetőink pénzügyi eredményességét szolgáljuk.

Szerkesztőink vezető munkaügyi szakemberek

17 éve főszerkesztője a lapnak dr. Horváth István, aki kiemelkedő képességű szerkesztői-szerzői csapattal küzdött meg eddig a 4946 olvasói kérdéssel.

Szakképzési munkaszerződés - a lehetséges időtartam

Az Szkt. 83. §-ának (2) bekezdése szerint "szakképzési munkaszerződés a szakirányú oktatásban részt vevő tanulóval, illetve a képzésben részt vevő személlyel köthető
a) a...

Tovább a teljes cikkhez

Hallgatói munkaszerződés-kötés - nem a duális képzéstől függ

Az Nftv. 44. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a hallgató hallgatói munkaszerződés alapján végezhet munkát a duális képzés képzési ideje alatt külső vagy belső gyakorlóhelyen,...

Tovább a teljes cikkhez

Szabadság elszámolása hosszabb teljes munkaidőben

Portásokat alkalmazunk heti 45 órás bejelentéssel. A beosztás szerinti napokon 12 órát dolgoznak. A szabadságot a beosztás szerinti napokon a beosztás szerinti órában számoljuk el. Egy...

Tovább a teljes cikkhez

Törvényi mértéken felül adott szabadság megváltása

Ha a munkavállalónak jutalmul adunk plusz 1 nap fizetett szabadságot a törvényi mértéken felül (mert jól dolgozott), és nem használja fel, felmondás esetén kötelesek vagyunk pénzben...

Tovább a teljes cikkhez

Munkaidő-beosztás nonstop vendéglátásban

32 éve működő nonstop vendéglátóegység vagyunk. Jó pár éve 24 órás váltásokban dolgoznak munkavállalóink, kéthavi munkaidőkerettel, a napi munkaidő minimum 4 óra, maximum 24...

Tovább a teljes cikkhez

Elszámolás a munkaviszony megszűnésekor

Ha a munkavállalót felmentettük a munkavégzés alól, mikor kell kiadni a kilépő dokumentumait és elutalni a fizetését? Az utolsó munkanapját vagy a felmondási idő leteltét követő...

Tovább a teljes cikkhez

Munkaruha-ellenérték - bérből való levonása munkaviszony megszűnésekor

Társaságunk cafeteria keretében munkaruhát juttat dolgozóinak bizonyos összegben. A munkaruha kihordási idejét egy évben határozta meg. A cafeteriaszabályzat szerint időarányosan...

Tovább a teljes cikkhez

Pedagógusilletmény-megállapítás és a munkáltatói mérlegelés

Pedagógusok illetményének megállapításánál kötelező beépíteni a 3 évenkénti szakmai gyakorlati idő okán adható 2,5%-os emelést azoknál, akik 2023 decemberében a garantált...

Tovább a teljes cikkhez

Többlettanítási díj az átfedési időre

A Púétv. 130. §-a szerinti átfedési időre járó többlettanítási díj helyes értelmezéséhez szeretnénk segítséget kérni. Jár-e az átfedési időre díjazás azoknak az...

Tovább a teljes cikkhez

Törvényi mértéken felül adott szabadság megváltása

Ha a munkavállalónak jutalmul adunk plusz 1 nap fizetett szabadságot a törvényi mértéken felül (mert jól dolgozott), és nem használja fel, felmondás esetén kötelesek vagyunk pénzben...

Tovább a teljes cikkhez

Munkaidő-beosztás nonstop vendéglátásban

32 éve működő nonstop vendéglátóegység vagyunk. Jó pár éve 24 órás váltásokban dolgoznak munkavállalóink, kéthavi munkaidőkerettel, a napi munkaidő minimum 4 óra, maximum 24...

Tovább a teljes cikkhez

Elszámolás a munkaviszony megszűnésekor

Ha a munkavállalót felmentettük a munkavégzés alól, mikor kell kiadni a kilépő dokumentumait és elutalni a fizetését? Az utolsó munkanapját vagy a felmondási idő leteltét követő...

Tovább a teljes cikkhez

Munkaruha-ellenérték - bérből való levonása munkaviszony megszűnésekor

Társaságunk cafeteria keretében munkaruhát juttat dolgozóinak bizonyos összegben. A munkaruha kihordási idejét egy évben határozta meg. A cafeteriaszabályzat szerint időarányosan...

Tovább a teljes cikkhez

Pedagógusilletmény-megállapítás és a munkáltatói mérlegelés

Pedagógusok illetményének megállapításánál kötelező beépíteni a 3 évenkénti szakmai gyakorlati idő okán adható 2,5%-os emelést azoknál, akik 2023 decemberében a garantált...

Tovább a teljes cikkhez

Többlettanítási díj az átfedési időre

A Púétv. 130. §-a szerinti átfedési időre járó többlettanítási díj helyes értelmezéséhez szeretnénk segítséget kérni. Jár-e az átfedési időre díjazás azoknak az...

Tovább a teljes cikkhez

Polgármesteri és képviselő-testületi mandátum lejárta

2024 júniusában egy időben kerül sor az önkormányzati és az európai parlamenti választásokra, azonban a polgármester és a képviselő-testület mandátuma 2024 októberéig tart....

Tovább a teljes cikkhez

Pedagógusbér - sávok és csökkenthetőség

A 2024. évi tanárbéremelés érdekében az 1615/2023. Korm. határozat 6. pontja így rendelkezik: "a kormány felkéri a nem állami fenntartású köznevelési intézmények, valamint a Gyvt....

Tovább a teljes cikkhez

Rendszeres változás a délutáni műszakpótlékra jogosultságnál

A Gyvt. 15. §-ának (10) bekezdése szerinti, ún. "délutáni műszakpótlék" szabályának alkalmazása során a "rendszeres változás" meghatározásakor alkalmazható-e az Mt....

Tovább a teljes cikkhez

Online változat

Nyomtatott változat

Egyedi adathordozó

7 napon belüli válaszadás

Plusz kreditpontok díjmentesen

Tematikus videók

Céginformáció (feketelista.hu)

Online változat

A Munkaügyi Levelek jelen online változata (előfizetés) két alapfunkciót lát el: a főoldalon található kereső segítségével kereshetővé teszi a honlap 2008 óta megjelent teljes tartalmát; az ugyanott található kérdezőmező segítségével pedig kérdés intézhető a szerkesztőséghez. Az online változat tartalma 2-3 hetente bővül a nyomtatott lapként megjelenő – azzal teljesen egyező – tartalommal. Az online változatban is kizárólagosan az olvasó kérdez – a szerkesztőség válaszol szerkezetben találhatók a cikkek, jelenleg összesen 4946 cikk (kérdés-válasz). A Munkaügyi Levelek előfizetői (igénylés esetén) egyedi adathordozón is megkapják a lap teljes tartalmát a tárgyévet követő első negyedévben.

Nyomtatott változat

A Munkaügyi Leveleket a hatályos munkaügyi szabályozásnak megfelelő igény hívta életre. A 2-3 hetente ma is megjelenő nyomtatott változat tartalma kizárólagosan az olvasó kérdez – a szerkesztőség válaszol logikára épül fel. Tartalomjegyzékét az olvasói kérdések képezik, melyek rövid címmel vannak ellátva – így a lap tartalma akár egy perc alatt áttekinthető. A nyomtatott változat (előfizetés) tartalmával folyamatosan bővül az azzal tartalmilag egyező jelen online változat. A lap első száma 2008. május 19-én jelent meg, legfrissebb lapszáma az 258-ik lapszám, amely az 4946-ik cikkel zárul. A szerkesztőség tagjait lásd itt. A nyomtatott változat
címlapja itt 
Munkaügyi Levelek legfrissebb szám
látható.
A Munkaügyi Levelek előfizetői (igénylés esetén) egyedi adathordozón is megkapják a lap teljes tartalmát a tárgyévet követő első negyedévben.

Egyedi adathordozó

A Munkaügyi Levelek teljes tartalma megjelenik minden naptári évet követő első negyedévben, melyet a lap előfizetői az előfizetés jogán (igénylés esetén) kapnak meg egyedi adathordozón lévő alkalmazás formájában.
Az alkalmazás mindig a 2008. május 19-én megjelent első lapszámtól a legutolsó naptári év decemberéig bezárólag tartalmazza valamennyi cikket, amely ebben az időintervallumban megjelent. Az alkalmazás tartalma így mindig az utolsó hozzáfűzött naptári év tartalmával bővül. Az alkalmazás egyszerű keresővel van ellátva, amelynek segítségével ugyanúgy kereshető a Munkaügyi Levelek tartalma, mint annak online változatáé. .
Az alkalmazás futtatásához szükséges rendszerkövetelmények:
minimális hardverigény: optikai meghajtóval rendelkező számítógép, minimum 500 MB szabad tárhely, az operációs rendszer Windows 7 vagy annál magasabb verzió. Az alkalmazás indítása után csak a képernyőn megjelenő utasításokat kell követni.

7 napon belüli válaszadás

Előfizetőink számára nyújtott személyi szolgáltatás, amely során egyedi munkaügyi kérdéseikre, problémáikra 7 naptári napon belül e-mailben írásos választ kapnak szerkesztőinktől. A szolgáltatás igénybevételéhez lásd: Tudnivalók kérdezőknek.

Plusz kreditpontok díjmentesen

A könyvvizsgáló, adótanácsadó, adószakértő és mérlegképes könyvelő előfizetőink társhonlapunkon, a kotelezotovabbkepzes.hu-n díjmentesen szerezhetnek újabb kreditpontokat a honlap tananyagainak megtekintésével. A kotelezotovabbkepzes.hu használata előzetes regisztrációhoz kötött, amely a személyes e-mail-cím megadásával elvégezhető a https://kotelezotovabbkepzes.hu/ regisztracio/ oldalon a tananyagok megtekintése előtt.

Tematikus videók

Így működik az eÁFA-rendszer 2024-től Megnézem

Számviteli változások 2024 Megnézem

Az adótörvények 2024. évi változásai Megnézem

Összes korábbi konferenciánk videón Megnézem

Céginformáció (feketelista.hu)

A feketelista.hu 10 közhiteles állami nyilvántartás összevonásával létrejött cégnyilvántartás, amely az adószám segítségével összekapcsolja és céghez köti az utolsó öt évben nyilvánosságra hozott különféle hatósági eljárásokat és törvénysértéseket.
Megnézem