Remények és kétségek az őszi bértárgyalások előtt
Az "őszi forduló" nem éppen kedvező előjelekkel indult. Miközben a kormány száz lépés programjának legtöbb – rájuk vonatkozó – elemét a munkaadói szervezetek elfogadták – sőt esetenként örömmel üdvözölték -, és várták azok jogszabályba foglalását, rá kellett jönniük arra, hogy nem voltak elég éberek. Az Országgyűlés ugyanis még július elején – egy képviselői indítványt elfogadva, az úgynevezett akadálymentesítési törvénycsomag részeként – megszavazta az adóköteles természetbeni juttatásokra vonatkozó járulékszabályok szeptember elejétől hatályos szigorítását. Ráadásul a kormány ezt az indítványt anélkül "csempészte be", hogy arról előzetesen tájékoztatott volna, vagy kikérte volna a munkaadók és a munkavállalók véleményét.
Bezáruló kiskapu
A két oldal kétségtelenül "későn ébredt", a munkaadók egységes állásfoglalása – tiltakozása – csak augusztus közepén látott napvilágot. A jogszabály értelmében szeptembertől már nemcsak a természetbeni juttatás piaci értékét, hanem annak személyi jövedelemadóval terhelt részét is terheli a munkáltatói járulék (vagyis az adó után is járulékot kell fizetni), s ez további 17 százalékkal növeli a juttatások járulékterheit.
Katona Tamás, a Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkára szerint az intézkedés nem annyira a költségvetési bevételek gyarapítását szolgálja (a szigorítás "mindössze" 1-2 milliárdot hoz a konyhára), inkább azon kiskapuk egyikét kívánták bezárni, amely a menedzserek jövedelmét gyarapította kedvezményes módon.
A munkaadók – a partnerek megkerülésének sérelmezése mellett – ezt is vitatják. Rolek Ferenc, az OÉT munkaadói oldalának soros elnöke szerint újra kellene tárgyalni a kérdést, amely könynyen megoldható lenne, ha az adóköteles természetbeni juttatások nagyságát az összes bérköltség arányában határoznák meg. A mostani lépés ugyanis a vállalkozások versenyképességének megőrzését célzó juttatások (így az üzleti reprezentációnak vagy a kiküldött dolgozók utaztatási költségeinek) csökkentésére kényszerítheti a vállalkozásokat. Persze csak a jövő évtől, hiszen – mint szakértők megjegyzik – addig a rendezett munkaügyi kapcsolatokkal – például kollektív szerződéssel – rendelkező vállalkozásokat köti az érvényes megállapodás.
A HEBC ajánlása
Az efféle intézkedés akár jelzésértékű is lehet, amikor minden érdekelt a versenyképesség javításáról, az adó- és járulékterhek mérséklésének szükségességéről beszél.
Magyarország európai uniós felzárkózásának kulcskérdése ma már nemcsak az unió régi tagállamaival, hanem az újonnan csatlakozottakkal szembeni versenyképesség, ennek pedig előfeltétele, hogy az ország végre hozzáfogjon az államháztartás és a nagy ellátórendszerek reformjához – állapítja meg az "Út az eurózónához" című éves jelentésében a Magyar Európai Üzleti Tanács (HEBC). A nagyobb mértékű adó- és járulékcsökkentés ugyanis csak akkor valósítható meg, ha sikerül forrásokat felszabadítani azokhoz a nemzeti programokhoz, amelyek alapjául szolgálhatnak a további növekedésnek.
A 4 százalék körüli éves GDP-növekedés nem rossz, de nem is segíti a felzárkózást; a 60 százalék körüli eladósodás sem kirívó, de további növekedésének veszélyét hordozzák a konzervált elosztási rendszerek, amelyek elszívják a fejlesztési forrásokat. A HEBC szerint ezért a legfontosabb a költségvetés kiadási oldalának csökkentése, és csak ezután lehet érdemi adómérséklésről dönteni.
E kérdés megoldása csak úgy képzelhető el, ha kormányzati ciklusokon túlmutató, átfogó koncepciók alapján maga az államigazgatás is versenyképessé válik, és megteremtődik a hatékony, szolgáltató kormányzat. Ehhez arra is szükség van, hogy az állam segítse az új munkahelyek megteremtését; ehhez pedig ösztönöznie kell a beruházásokat, a külföldi működő tőke beáramlását, át kell alakítania az adózás rendszerét, meg kell őriznie a verseny tisztaságát – visszaszorítva a korrupciót.
Éleződő adóverseny
A HEBC jelentése súlyos megállapítást tesz. A tanácsban részt vevő menedzserek szerint a mai kormányzati struktúra alkalmatlan arra, hogy a második – a 2007-2013-as időszakra készülő – Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) működőképes legyen, a jelenlegi bürokrácia ugyanis nem képes ekkora horderejű feladatok kezelésére. Az NFT esetében ugyanis nemcsak arról kell beszélni, hogy az Európai Unióból mekkora összeg fog befolyni az országba, hanem arról a hatalmas társfinanszírozási igényről is, amely e programok megvalósításához szükséges. Ennek forrásai pedig egyelőre nem láthatók.
Szemmel látható az ellentmondás az adócsökkentési szándék és a költségvetés kiadási oldala között is. Először az utóbbi mérséklésének 3-5 évre szóló programját kellene elkészíteni, s az így felszabaduló forrásokat lehet részben adócsökkentésre, de elsősorban az infrastrukturális beruházások, az NFT-programok társfinanszírozására fordítani. Ez utóbbiak – a HEBC szerint – fontosabbak az ország szempontjából, mint a mostani vagy egy-két éven belül várható adószint.
Mindaddig, amíg az Európai Unió nem kívánja homogenizálni az adórendszereket, természetesen kulcsszerep jut az adóknak, a tagországok közötti adóversenynek. Rendkívül fontos azonban, hogy az adórendszer szándékaiban és céljaiban átlátható, egyértelmű és világos legyen, az adók mértékéről csak ez után lehet tárgyalni. A HEBC szerint az adócsökkentés önmagában nem szolgálja az ország hosszú távú versenyképességét; ugyanakkor az adórendszer struktúrája, bonyolultsága, kiszámíthatatlansága akkora versenyhátrány, hogy ezen – a bevételek szinten tartása mellett is – érdemes változtatni. Ha Magyarország meg kívánja valósítani konvergenciaprogramját, ugyanakkor javítani szeretné versenyképességét és vonzerejét, felül kell vizsgálnia az átfogó adócsomagot – vélik a HEBC-jelentés készítői.
Elszalasztott beruházások
Vannak kedvező elemek, mint például a társasági adó alacsony szintje, de ez nem elég, ha figyelembe vesszük a szomszédos országokban a mienknél gyorsabban végrehajtott adóreformokat.
A tanács tagvállalatai évek óta sürgetik a teljes adóterhelés komplex áttekintését. Magyarország számára ma két közteher okoz alapvető versenyképességi hátrányt: az egyik az Unióban ismeretlen helyi iparűzési adó, a másik a béreket sújtó magas közterhek. A túl magas áfa is versenyképességet rontó tényező, egyrészt a mértéke miatt, másrészt azért, mert sokan nem teljesítik fizetési kötelezettségeiket, s ezzel nagy veszteséget okoznak az állami költségvetésnek.
A magas adó- és járulékterhek miatt Magyarország drágává vált a külföldi befektetők számára – ezt bizonyítja, hogy sok nagyberuházás nem itt valósult meg. A kutatások azt mutatják, hogy Magyarországon a teljes adóteher 5 százalékkal meghaladja az unió átlagát, ám a további mérséklés lehetőségét korlátozzák a költségvetési megszorítások. Aszükséges adóreform keretében csökkenteni kell mind az áfát, mind a bérterheket, s az adózásnak az eddiginél jobban kellene tükröznie a környezetvédelem fontosságát. Az adózás azonban nem cél, hanem eszköz, ám nemcsak a költségvetési lyukak feltöltésére szolgál, hanem általános társadalmi feladatok (újraelosztás, szabályozás, gazdaságélénkítés) megoldására.
A HEBC szerint kritikus tényező az idő. Magyarországnak addig kell megerősítenie versenyképességét (ennek kulcskérdése az adózási mellett a tudásverseny is), amíg Románia és Bulgária nem lép a tagok sorába, mert ezután a versenyfutás tempója megugrik.
Hosszú távú tervezés
A HEBC figyelmeztetése mindenképpen megszívlelendő. Ezek szerint amikor az üzleti élet szereplői befektetésekről döntenek, korántsem csupán az aktuális adózási szempontokat mérlegelik. Mindennél fontosabb számukra a kiszámíthatóság, a hitelesség, a hosszú távú tervezés lehetősége, s ez Magyarországon egyelőre sok tekintetben hiányzik.
Ami az ország javára billent(het)i a mérleget, az a jól képzett, motivált, megfelelő számú munkaerő (a versenyképes humán erőforrás), a vállalkozóbarát munkaügyi jogszabályok, illetve az ország kedvező földrajzi fekvése – ennek kihasználásához azonban tovább kell fejleszteni a bankrendszert és az informatikát.
A termelőberuházások esetében létfontosságúak azok a kis- és közepes vállalkozások (kkv), amelyek a fejlett és versenyképes beszállítói hátteret adják. A kicsik jobban kötődnek az országhoz, mint a jóval rugalmasabb nagyvállalatok, de sokkal sérülékenyebbek is. A kizárólag hazai piacon, hazai tőkével működő kisebb cégek nehezebben tudnak alkalmazkodni az új feltételekhez, de fontosságuk miatt célszerű kiemelten kezelni őket. Alighanem ez olyan pontja a jelentésnek, amellyel a hazai kkv-szektor is maradéktalanul egyetért.
A száz lépés program keretében meghirdetett tizenhárom adóintézkedés konkrét tartalmáról ma még keveset tudnak az érdekképviseletek – Molnár Albert pénzügyi államtitkár szerint szeptember második felében kerülhetnek a parlament elé a törvényjavaslatok. A munkaadói szervezetek egyöntetűen üdvözlik a felső áfakulcs 25-ről 20 százalékra történő csökkentésének tervét, többen azonban kételyeiket is megfogalmazzák.
Ungvárszki Ágnes, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) közgazdasági igazgatója például úgy véli (A Munkaadó Lapja, 2005. 8. szám), hogy a 20 százalékos (vagy az alatti) kulcs elérését fokozatosan, előre ütemezett módon kellene megvalósítani, félő ugyanis, hogy a pénzügyi tárca alábecsüli az áfacsökkentés költségvetési hatását.
Hiányzó reformok
A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) főtitkára, Károlyi Miklós ugyancsak más, átfogó reformok hiányára hívja fel a figyelmet. A száz lépés programtól nem vártak ugyan gyökeres fordulatot, de az oda vezető lépéseket igen. Az adócsökkentési program – a kiadások mérséklése nélkül – arra kényszerítheti a kormányt, hogy más adófajtákkal és megszorításokkal visszavegye a vállalkozásoknál hagyott pénzt.
A VOSZ álláspontja szerint előbb az államháztartási kiadásokat kellene viszszafogni. Ezen nem az állami megrendelések csökkentését értik, mert az nem lenne hasznos a vállalkozói szektornak, hanem például a sokszor a közigazgatással párhuzamos munkát végző minisztériumi háttérintézmények, közhasznú társaságok működésének áttekintését, a feleslegesek megszüntetését. Így lehetne az adókat is csökkenteni, illetve más módon nem kellene felemelni.
A Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetségének (KISOSZ) ügyvezető elnöke, Antalffy Gábor onnan közelíti meg a kérdést, hogy sajnálatos módon még ma is hiányzik a kisvállalkozás-fejlesztési stratégia és egy megfelelő kereskedelmi törvény, ezért az intézkedések esetlegesek. Az áfacsökkentés hírét a kereskedők – főleg a határ mentén tevékenykedők – örömmel üdvözölték, a kilátásba helyezett hatósági beavatkozások (árkommandó stb.) viszont elbizonytalanítják őket.
A társasági adó 5 milliós adóalapig 10 százalékra való csökkentésének ugyancsak örülnének, ha nem csak azokra vonatkozna, ahol az átlagos bérszínvonal eléri a minimálbér kétszeresét – ezt ugyanis a többség nem tudja kitermelni, ezért az őszi bértárgyalásokon ezt ellenezni fogják.
Szélesedő körbetartozás
Az iparűzési adóról ugyancsak megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint ezt mindenképpen meg kellene előznie a régóta halogatott közigazgatási reformnak, míg Antalffy Gábor úgy véli, nem kellene várni a megszüntetéssel 2008-ig. A KISOSZ 2001 óta azt javasolja, hogy osszák meg a társasági adót a központi költségvetés és a helyhatóságok között, a nyereség utáni adó az uniós normáknak is megfelelne. A KISOSZ gyorsítaná az egészségügyi hozzájárulás megszüntetését és a társadalombiztosítási járulék mérséklésének ütemét is.
Az Ipartestületek Országos Szövetségének (IPOSZ) elnöke, Szűcs György úgy vélekedik: a családi mikro- és kisvállalkozások sem az alacsony inflációnak, sem az áfacsökkentésnek nem haszonélvezői. Hét régióban kérdezték meg az ipartestületek tagjait, miért rossz a hangulatuk, miközben a makrogazdaság mutatói jók. Miért van az, hogy ez év első felében több kisvállalkozás ment tönkre, mint tavaly egész évben? (Ezt 2700-2900-ra becsülik, az egyéni vállalkozók nélkül).
A kisiparosok szerint az a legfőbb gond, hogy a működési költségek (energia, közüzemi díjak, fuvarozási költségek) az átlagosnál jóval nagyobb mértékben nőnek, termékeiket viszont kénytelenek a nagyok által diktált, nyomott áron eladni (például a pékek). Sokan már az amortizációt élik fel, hiszen egyre csökken a belföldi kereslet (már az építő- és szakiparban is), exportálni külföldi értékesítési kapcsolat nélkül szinte lehetetlen, a közbeszerzéseknél, a pályázatoknál szintén háttérbe szorulnak a kis cégek.
Szűcs György rámutatott arra is: a 26 milliárd forintnyi áfavisszatartás miatt elharapózott a körbetartozás, nőtt a tőkehiány, hitelre pedig aligha számíthatnak. Késett a pályázati pénzek kifizetése is, ezt szintén hitelből kellett (volna) pótolni. Morálisan és anyagilag is elfogadhatatlannak tartja az IPOSZ, hogy egy kistelepülésen az alkalmazottjával együtt dolgozó kisiparos nem részesülhet adókedvezményben a minimálbér után.
Hitelekre várva
A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) főtitkára, Horváth Gábor szintén az általuk képviselt – társas – vállalkozások diszkriminációja ellen emelt szót. Elmondta: az utóbbi időben tízezerre tehető a létszámcsökkentés az állattenyésztésben.
A mezőgazdaság a mintegy 100 ezer alkalmazottnak nem tud egész évben munkát adni, a tavaly év végéig létező foglalkoztatási támogatást pedig megszüntették. Igazságtalan a társas vállalkozásokkal szemben az is, hogy az önfoglalkoztatókat, őstermelőket nem terhelik adók és járulékok, míg a legális foglalkoztatók semmiféle kedvezményben nem részesülnek. Szerinte a költségvetésből nemzeti támogatásokat kellene folyósítani, főként a foglalkoztatás megőrzése, a termelők piacra jutása érdekében, továbbá állatjóléti, környezetvédelmi célokra.
A társas vállalkozásoknál dolgozó fiatalok számára pedig a generáció- és tulajdonosváltást segítő hitelcsomagokra lenne szükség. Az ágazat jövedelmének csökkenése, a folyamatos áresés veszélyezteti az uniós pályázati források igénybevételét is. Amellett, hogy sürgősen meg kellene szüntetni a pályázati pénzek késleltetett kifizetését, le kellene faragni a hatóságok maximalista követeléseit; ezen a régóta szorgalmazott forgóeszköz-hitelcsomag létrehozásával lehetne segíteni.
Feketéből fehéret?
A kormány száz lépés programjából a munkaadók mindegyike egyetértően fogadta a munka világára vonatkozó tizenöt lépés többségét, így a foglalkoztatási ráta bővítését, a járulékot fizetők körének kiszélesítését, a feketemunka "kifehérítését" s az alkalmi munkavállalói "kék könyv" bevezetését. Ám – mint mondják – az ördög a részletekben lakozik, így az első nagy érdekütközés máris látható.
Az OÉT jogi bizottságának augusztus 11-ei – majd az augusztus végi plenáris – ülésén éles vita bontakozott ki a munkaügyi ellenőrzések szigorításának gyakorlati megvalósításáról. A munkaadói oldal két előadója Dávid Ferenc, az Általános Fogyasztási Szövetkezetek és Kereskedelmi Társaságok Országos Szövetségének (ÁFEOSZ) titkára és Geiger Éva, az MGYOSZ vezető szakértője volt.
Dávid Ferenc szerint a munkaügyi ellenőrzési törvény készülő módosítása rossz irányba tesz lépéseket. A munkaadóknak érdekükben áll a feketegazdaság kifehérítése a versenyegyenlőség érdekében, ám a készülő törvény éppen a legális munkaadókat büntetné az eddiginél szigorúbban (az igazi feketepiachoz, mint eddig, ezután sem mernek hozzányúlni az ellenőrök).
A feketemunka felszámolásához össze kellene fognia a három oldalnak, és inkább ösztönözni kellene a legális foglalkoztatást, mintsem szigorúan büntetni a kisebb szabálytalanságokat. A munkaadói oldal nem ért egyet azzal, hogy a bírság összege 6 millióról 20 millió forintra nőne, és azzal sem, hogy a beszedett bírság összegének 60 százaléka kerülne a Munkaerő-piaci Alapba, 40 százaléka pedig közvetlenül a munkaügyi felügyelethez, mintegy érdekeltté téve a szervezetet a mainál nagyobb összegű bírságolásban. Az sem tetszik a munkaadóknak, hogy az eljárási határidő 30-ról 60 napra nőne.
Hatástanulmányok nélkül
A kormány munkaügyi programjának több eleme is inkább az állam mint munkaadó szempontjait tükrözi (prémium évek), a versenyszférát pedig agyonnyomja. A munkáltatók azt szeretnék elérni, hogy a kormány átfogóan tekintse át az adó- és jövedelemszabályozást, az iparűzési adótól az egészségügyi hozzájárulásig.
A kormányzat most a munka világának négy sarkalatos törvénye (munkaügyi ellenőrzés, munkavédelem, a Munka Törvénykönyve, foglalkoztatási törvény) közül kettőhöz nyúl hozzá, de kellő hatástanulmányok, előzetes számítások nélkül. Ilyen elhamarkodott lépésnek látszik például december 24-e munkaszüneti nappá nyilvánítása, ami például nem vonatkozna a kereskedőkre, ám sok munkahelyen már december 23-án megállna az élet. A munkaadók nem tartják jónak, hogy állandóan csökkentik az országos munkaidőalapot anélkül, hogy kiszámítanák, mibe kerül ez a gazdaságnak. Ősszel tehát e kérdésekben kemény viták várhatók, jóllehet, egyeztetési kényszer van az OÉT három oldala között.
Geiger Éva ehhez hozzátette: a Munka Törvénykönyvének módosítása technikai jellegűnek látszik, de ha hozzányúlnak, félő, hogy sokan sok mindent megpróbálnak belegyömöszölni. Azt például nem helyeslik, hogy olyan teljesítménykövetelményt írjanak elő, amellyel a minimálbért nem lehet elérni. A Munka Törvénykönyve már ma is elég szigorú, nem szükséges sem tovább szigorítani, sem tovább bonyolítani.
Minimálbér, te drága
Az érdekegyeztetés igazán nagy próbatétele az őszi bértárgyalási forduló, s ez az idén elég forrónak ígérkezik, különösen a minimálbér újfajta meghatározását illetően. Mint Geiger Éva elmondta: az MGYOSZ minden szakmai szövetség és tag véleményét írásban kérte, ezeket az elnökség összegzi, így készülnek a bértárgyalásra. Az már most látszik – és ebben majdnem egységes a munkaadói oldal -, hogy nem értenek egyet a végzettség szerint differenciált (alapfokú, szakmunkás, felsőfokú), háromelemes minimálbérrel. A többség véleménye szerint a betöltött munkakört kell alapul venni, mert egyre gyakrabban megesik, hogy alacsonyabb munkakört is diplomások töltenek be, és a végzettséget is elég lazán határozzák meg.
A KISOSZ ügyvezető elnöke, Antalffy Gábor szerint a kormány ismét csak a köztisztviselőkre és a nagyvállalatokra gondol, s főleg a szociális szempontokat veszi figyelembe. Az úgynevezett atipikus foglalkoztatók, a kisvállalkozók nem tudják kitermelni a tervezett minimálbért, s ha túladóztatják őket, a felszámolás következik. Márpedig az elmúlt 5-6 évben az volt a – szerencsés – gyakorlat, hogy a nagyvállalatoktól elbocsátott (évi 0,1-0,2 százaléknyi) munkavállalót ugyanilyen mértékben a kkv-szektor "szívta fel".
Ez év elejére viszont a felmérések szerint mintegy 600 bolt bezárt (és megszűnt legalább 2000 kisipari vállalkozás), tehát a kormánynak is érdeke lenne, ha ösztönözné, támogatná a kisebb munkaadókat az álláshelyek megtartása érdekében. Ebben teljes az egyetértés a kicsiket képviselő IPOSZ és KISOSZ között, mint ahogyan abban is, hogy a minimálbér ne legyen a – bizonytalan tartalmú – létminimumhoz kötve. Szűcs György, az IPOSZ elnöke úgy véli: ha a munkaadót nem teszik érdekeltté, veszélybe kerül a foglalkoztatottak kétharmadának munkát adó kis- és közepes vállalkozások léte. A tét a szektor életképességének megőrzése, ezért a kicsiket képviselő KÉSZ (Kis- és Középvállalkozók Szövetsége) egyeztet a tárgyalások előtt – tette hozzá Antalffy Gábor.
Ami az átlagkereset növekedését illeti, ennek mértékét a munkaadók az infláció felett 1-2 százalékkal tudják elképzelni. Örök vita a szakszervezetek és a munkaadók között, hogy az emelés mértéke a bruttó vagy a nettó bérre vonatkozzék-e. A munkaadók főként azért üdvözlik az szja-kulcsok csökkentését, mert így kisebb bruttó bérnöveléssel is elérhető (lenne) a reálbérek növekedése, ám a szakszervezetek ezt többnyire nehezen fogadják el. Ez azonban nem olyan "forró" kérdés a munkaadók számára, mint a minimálbér emelésének és átalakításának ügye, vagyis az igazi "ütközet" e témában várható.
Különvéleményen a VOSZ
A VOSZ a második Nemzeti Fejlesztési Tervre helyezi a fő hangsúlyt, mert ez 2013-ig három kormányzati cikluson ível át – fejtette ki Károlyi Miklós főtitkár. Arra is számítani lehet, hogy az Európai Unió új költségvetésében visszaszorul majd a mezőgazdaság támogatása, és nagyobb szerep jut a tudásigényes ágazatoknak, a kutatás-fejlesztésnek.
A minimálbérrel kapcsolatban is különvéleménye van a VOSZ-nak. Azt javasolják, hogy kötelező minimálbért csak az a munkavállaló kapjon, aki legalább öt éve Magyarországon tartózkodik. A háromelemű minimálbért egyébként a VOSZ elfogadhatónak tartja, ám nem végzettség, hanem a betöltött munkakör alapján differenciálna – méghozzá oly módon, hogy alsó szinten legfeljebb az infláció mértékével, a szakképzetteknél ennél nagyobb arányban emelkedjék, a felsőfokú végzettséget követelő munkaköröknél pedig haladja meg a 100 ezer forintot.
A VOSZ a közepes és a nagyvállalatok képviselője, ekképpen e körben nem igazán jellemző a minimálbéren történő foglalkoztatás – magyarázta Károlyi Miklós. Ha egységes maradna a minimálbér, akkor vagy nagymértékű emelést kellene elfogadni ahhoz, hogy a szakképzetteket meg tudják tartani, vagy pedig újabb és újabb hiányszakmák keletkeznek (ács és állványozó például már most is alig akad). AVOSZ álláspontja szerint be kell engedni az országba a szakképzett, olcsó külföldi munkaerőt, mert a hazai szakképzéstől egyelőre nem lehet kellő számú "piacképes" szakmunkást várni. A szakiskolákban 30 százalékos a lemorzsolódás, jó néhány foglalkozás (például a kamionsofőröké) nem is elismert szakma, így a képzésért súlyos százezreket kell fizetniük a jelentkezőknek. A VOSZ tehát különvéleményét fogja hangoztatni az OÉT tárgyalásain, jelesül: legyen háromelemű a minimálbér, de csak az öt évnél régebben itt-tartózkodók esetében legyen kötelező.
Rolek Ferenc, a munkaadói oldal soros elnöke elmondta: a munkaadók még nem alakították ki közös álláspontjukat, mivel még nem fejeződött be az egyes szervezetek tagjaitól begyűjtött vélemények értékelése. Személyes meggyőződése szerint a háromelemű minimálbért országos szinten, egységesen semmiképpen sem célszerű bevezetni, a differenciálást a helyi, illetve az ágazati kollektív szerződésekben lehet rögzíteni. Az ágazati kollektív szerződések tárgyalásai megkezdődtek, az építőiparban például már előrehaladott stádiumban vannak.
Magyar Európai Üzleti Tanács
A Magyar Európai Üzleti Tanács (HEBC) az Európai Gyárosok Kerekasztala (ERT) kezdeményezésére jött létre 1998-ban, elsőként a kelet-közép-európai bővítési üzleti tanácsok közül. Tagjai az ERT szervezetében képviselt 45, európai eredetű, nemzetközi szinten működő nagyvállalat magyarországi leányvállalatainak legfelső vezetői. Kezdeti célját – az unió bővítési folyamatának elősegítését – már elérte, most az a küldetése, hogy Magyarország minél teljesebben kiaknázhassa a csatlakozás után az uniós tagságból adódó lehetőségeket. Ennek eléréséhez folytatnia kell a reformokat az uniós átlaghoz történő felzárkózás érdekében, hozzá kell járulnia a "Lisszaboni célok" néven ismert növekedési és versenyképességi program teljesítéséhez.
A HEBC e folyamatok megvalósítását kívánja segíteni azzal, hogy éves jelentéseivel ráirányítja a gazdaság és a politika alakítóinak figyelmét az üzleti világ nézeteire, ajánlásaira. Az üzleti tanács rendszeresen konzultál az ERT Bővítési Munkacsoportjával, a mindenkori magyar kormány tagjaival, tájékoztatja a Magyar Köztársaság elnökét, megvitatja nézeteit az Országgyűlés több bizottságával, az Európai Bizottság delegációjának képviselőivel, elismert szakértőkkel és a média képviselőivel. AHEBC szigorú alapszabálya, hogy nem folytat lobbitevékenységet a tagvállalatok egyéni, üzleti érdekeiért, független véleményét éves jelentések formájában, segítő szándékkal fogalmazza meg – olvasható az éves jelentés bevezetőjében.
