Napirenden a szakképzés fejlesztése

koncepció szerint a jövőben tovább erősödik, illetve új elemekkel bővül a Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságok (RFKB) szerepe. Ezek működésével kapcsolatban érdemes felidézni, hogy az előző kormányciklusban létrejött Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont (OKÉV) területi szervei látják el az RFKB-k mellett a titkársági feladatokat.

Változó feladatkör

A képzési bizottságok tevékenysége az elmúlt években is változott. Tavaly február végétől kikerült hatáskörükből a szakképzési hozzájárulás saját munkavállalók képzésére fordítható 0,5 százalékos hányadának felhasználására irányuló kérelmek elbírálása, ezt ugyanis immár a munkaügyi tanácsok végzik. Új feladatkörük viszont az adott régióra vonatkozó középtávú fejlesztési terv elkészítése. Edokumentum szervesen kapcsolódik a magasabb rendű és a jelen munkát is meghatározó, már elkészült koncepciókhoz (Nemzeti Fejlesztési Terv, egyéb ágazati minisztériumok fejlesztési tervei).

Az RFKB összetételével, illetve a delegálással kapcsolatos szabályokat a szaktárca rendelete határozta és határozza meg. A jogszabály alapján a 28 fős testület összetétele – a térségen belüli egyeztetések, illetve a miniszteri döntés alapján – régiónként változhat. A fő szabály az, hogy 14 tagot az Országos Érdekegyeztető Tanácsban képviselettel rendelkező munkaadói, illetve munkavállalói szövetségek regionális szervezetei delegálják, a további 50 százalékot, azaz 14 főt pedig az iskolafenntartók, közoktatás-fejlesztési közalapítványok kuratóriumai, munkaügyi központok, felsőoktatási intézmények, az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont regionális igazgatóságai és az oktatási miniszter jelöli.

Lobbizás és együttműködés

A tagok a bizottság munkájában a delegáló szervezetek képviselőiként vesznek részt. Ennek megfelelően felelősek a bizottsági előterjesztésekkel kapcsolatos közös álláspont kialakításáért, annak képviseletéért, részt vesznek a döntésekben, a delegáló szervezeteiket érintő feladatok végrehajtásában, és tájékoztatják delegálóikat a bizottság döntéseiről. Ugyanakkor a munkaadói oldal által jelölt tagok – mint a gazdaság képviselői – a jelenlegi törvényi szabályozás alapján lehetőséget kaptak arra, hogy formálhassák a régiós szakképzési politikát.

Mindezen teendőket – a teljesség igénye nélkül – az alábbiak szerint csoportosíthatjuk:

– A Munkaerő-piaci Alap fejlesztési és képzési alaprészének decentralizált kerete terhére a következő években kiírandó pályázatok céljait úgy kell meghatározni, hogy kellő részvételi lehetőség teremtődjék a gazdaság szereplői számára. Együttműködve a munkaadói oldal által az Országos Szakképzési Tanácsba delegált tagokkal, immár az általunk javasolt prioritásoknak kell a pályázati kiírásban szerepelniük.

– A beadványok értékelésekor megfelelő lobbizást kell folytatnunk.

– Az elfogadott ügyrendnek köszönhetően lehetőség nyílik állandó és eseti bizottság létrehozására is. Az e grémiumokban való részvétel fontos lehet.

– A készülő jogszabályok véleményezésére a szaktárca – ígérete szerint – lehetőséget teremt a bizottság tagjainak, amit érdemes kihasználniuk.

Gyakorlati képzőhelyek

A minisztérium szakképzés-fejlesztési koncepciójában új elemként szerepel a Területi Integrált Szakképző Központok (TISZK) létrehozása. Ezen intézmények várhatóan az azonos szakképzési profilú intézmények korszerű, csúcstechnológiával ellátott gyakorlati képzőhelyei lesznek. Ezek irányító testületeiben a gazdaság szereplői képviseltethetik magukat. Az érdemi együttműködést nagyban segítheti, hogy a TISZK-ek munkájának támogatására az RFKB – a tagjaiból – állandó bizottságot hozhat létre. Azt kell elérni, hogy az integrált szakképző központok által kiírt pályázatokat e testületek véleményezhessék.

Az utóbbi három év tapasztalatai azt jelzik, hogy a vállalkozások – legalábbis a szakképzés területén – kevés pályázatot nyújtanak be, jóllehet a kiírás általános feltételeinek sokan megfelelnek. Annál is inkább, hiszen rendkívül széles a szakképzési hozzájárulásra kötelezettek köre. (Mindazok e kategóriába sorolandók, akik – a vonatkozó törvény szerint – "az állam által elismert szakképesítés megszerzésére szervezett szakképzésben részt vevő iskolai tanulók, illetve felsőfokú szakképzésben részt vevő hallgatók gyakorlati képzését folytatják").

A passzivitásnak számos oka lehet. Mindenekelőtt a tanulószerződés megkötésétől való idegenkedés (a pályázatra ugyanis azon munkáltatók jelentkezhetnek, akik a tanulókat tanulószerződéssel foglalkoztatják). Ugyancsak problémát jelenthet az önrész elkülönítése: ennek mértéke a szakképző iskolánál 10, a gazdálkodó szervezeteknél 30 százalék.

Pályázati célok

Az Országos Szakképzési Tanács (OSZT) tavalyi pályázatainak főbb céljai mindenképpen tanulságosak lehetnek, hiszen e megkötésekhez kell alkalmazkodniuk a pályázni akaró és tudó vállalkozásoknak. E prioritások a következők voltak:

– a munkaerőpiac által igényelt szakképesítéseket segítő fejlesztések támogatása – kiemelten kezelve a szakmai struktúraváltásra irányuló eszközbeszerzéseket;

– a csúcstechnikát és -technológiát megjelenítő tárgyi eszközök beszerzésének támogatása;

– a hátrányos helyzetű fiatalok (sajátos nevelési igényű, fogyatékkal élő; elmaradott térségben élő stb. tanulók) szakképzését minősített programok keretében folytatók eszköztámogatása;

– a regionális szakképzési feladatok ellátására szerveződő képzési centrumok létrejöttének elősegítése, elsősorban a működéshez szükséges technikai feltételek megteremtésével;

– azon gyakorlóhelyek támogatása, ahol a tanulószerződés megkötéséhez szükséges feltételek, eszközök hiányoznak.

Végezetül nagy hangsúly helyeződött arra, hogy elsősorban azok a pályázatok kapjanak zöld utat, amelyek esetében tanulószerződés köthető.

A Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságok tevékenysége mindenekelőtt azt célozza – és azt szolgálja -, hogy a vállalkozások alkalmassá váljanak a hazai – és immár az EU-s – pályázatokon való részvételre. Ez elsősorban az internetes tanácsadás révén valósulhat meg, illetve egy régiós tájékoztatóiroda működtetésével lehet eredményes. Nem nélkülözhető ugyanakkor az OÉT munkaadói oldalát képviselő szervezetek összefogása sem.

Verseny az állami forrásokért

A szakképzéssel kapcsolatos stratégiák végiggondolásakor mindenekelőtt figyelemmel kell lenni az iskolarendszerű képzés "merevségére". Ugyanakkor azt is tapasztalni, hogy olykor a felnőttképzés terén tisztességtelen verseny zajlik az állami pénzek elnyeréséért. Ez nagy kárt okoz a szakmának és az egész társadalomnak egyaránt.

A munkáltatói szervezetek aggályosnak tartják azt is, hogy a politikusi elhatározásokon alapuló – és a rendszert nagy sietséggel átalakító reformok – négyévente "megérkeznek", s az intézmények csak a jogszabályok értelmezésével, végrehajtásával és bevezetésével foglalkoznak.

Érdemi eredményekre akkor lehet számítani, ha hatásvizsgálatokon alapuló, s a kormányváltásoktól független nemzeti minimumként meghatározott ágazati politikára épül a szakképzési rendszer fejlesztése. Ez lehet az alapja annak is, hogy az oktatás tartalma és szerkezete a gazdaság igényeihez igazodjék, s ezzel hozzájáruljon a foglalkoztatási gondok enyhítéséhez.

Ebben természetesen a gazdaság szereplőinek is megvan a maguk felelőssége. Mindenekelőtt azáltal, hogy a valóságos szükségleteik alapján jelzik a szakmák iránti igényeiket, részt vesznek a szakképzés-politika alakításában, és kihasználják a benne rejlő tartalékokat (mert vannak ilyenek). Ezáltal minden bizonnyal nagyobb esélyük lehet versenyképességük javítására s talpon maradásukra is.

Jogos elvárás az is, hogy a képzés rugalmasan alkalmazkodjék a munkaerőpiac igényeihez. A mai rendszer szerint azonban az állami pénzek felhasználásával csak az Országos Képzési Jegyzékben szereplő szakmákat preferálják. Tehát csak a szakma megszerzését, és nem a munkakör betöltéséhez szükséges végzettséget ismerik el. Álláspontom szerint azokat a részszakmai (modul?) képzéseket is támogatni szükséges, amelyek egymásra épülve alkothatnak szakmát.