Uniós szabályozás
A 2002/14/EK irányelv preambuluma megállapítja, hogy a munkavállalóknak az őket foglalkoztató vállalkozások ügyeiben, valamint az őket érintő döntésekbe bevonását célzó nemzeti és közösségi szintű jogszabályi keretek nem minden esetben akadályozták meg, hogy a munkavállalókat érintő súlyos döntéseket a munkavállalókkal lefolytatott előzetes konzultáció nélkül hozzák meg. Célként fogalmazódott meg a párbeszéd erősítése, a kölcsönös bizalom kialakítása annak érdekében, hogy a kockázatokat idejében felismerjék, a szervezet rugalmasabbá váljon, és lehetőség legyen a munkavállalók vállalkozáson belüli továbbképzésére.
Az irányelv szerint kifejezett cél a munkavállalók részvételének elősegítése a munkáltató működtetésében, jövőjének alakításában és a versenyképesség fokozásában. Az irányelv reagálni kíván a globalizáció teremtette új követelményekre is, ezzel összefüggésben a munkaszervezés új formáinak kialakítása sikerességének egyik előfeltételének tekinti a munkavállalók megfelelő időben történő tájékoztatását és a velük folytatott konzultációt.
Az irányelv az általános keretek meghatározásával kialakítja a Közösség egész területén alkalmazandó minimumkövetelményeket, e szabályozás ugyanakkor nem akadályozza meg, hogy a tagállamok a munkavállalók számára ezeknél kedvezőbb rendelkezéseket állapítsanak meg.
A védelmi szint csökkentésének tilalma
Az új irányelv tagállami átvétele nem ronthatja le – a már korábbi direktívák harmonizációjának következtében elfogadott – szabályokban garantált munkavállalói jogokat. Így az irányelv nem érintheti a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 98/59/EK, valamint a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 2001/23/EK irányelv rendelkezéseit ott, ahol azok e direktívánál egyértelműbben fogalmaznak. Ugyanez irányadó az európai üzemi tanács létrehozásáról szóló 94/45/EK irányelv rendelkezései tekintetében. A harmonizáció, az európai uniós elvárások végrehajtása nem vezethet a munkavállalók védelme általános szintjének csökkentésére azokon a területeken, amelyekre ez az irányelv vonatkozik.
A magyar munkajog az irányelv követelményeinek nagyrészt a módosítást megelőzően is megfelelt, így a jogharmonizációs kötelezettség teljesítése csak kiegészítő rendelkezések megalkotását tette szükségessé.
Kire vonatkozik az irányelv – hogyan felel meg ennek a magyar szabályozás?
A 2002/14/EK irányelv hatálya – a tagállam döntése alapján – a legalább 50 munkavállalót foglalkoztató vállalkozásokra (munkáltatókra), illetve a legalább 20 munkavállalót alkalmazó üzemekre (telephely) terjed ki. A magyar munkajogi szabályozás ezzel ellentétben nem határozza meg kifejezetten a "vállalkozás" fogalmát, tekintve, hogy a Munka Törvénykönyve fogalomhasználatában ennek a "munkáltató" felel meg; az "üzem" fogalma helyett pedig a "munkaszervezet", "önálló telephely", "részleg" kifejezéseket használja. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hazai szabályozás ne lenne megfeleltethető az uniós előírásoknak. Ebben a tekintetben tehát jogszabály módosítására nem volt szükség.
Az irányelv szerint a tájékoztatáshoz és konzultációhoz való jog alanyait – vagyis a munkavállalók képviselőit – a nemzeti jog határozza meg. Ezen tehát a hazai szabályozás szerint az üzemi tanácsot (megbízottat), illetve a szakszervezetet kell érteni. Az Mt. 43. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy üzemi tanácsot kell választani minden olyan munkáltatónál (az irányelv fogalmai szerint vállalkozásnál), illetve a munkáltató minden olyan önálló telephelyén (az irányelv szerint üzemben), ahol a munkavállalók létszáma az 50 főt meghaladja. Üzemi megbízott választására pedig olyan munkáltatónál (telephelyen) kerül sor, ahol 15-nél több alkalmazottat foglalkoztatnak. Az Mt. 19. §-ának (1) bekezdése alapján a munkavállalók jogosultak a munkaszervezeten belül is szakszervezet létrehozására, függetlenül az ott dolgozó munkavállalók létszámától. A munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezetnek a törvény szabálya szerint azt a szervezetet kell tekinteni, amelyik az alapszabálya szerint a munkaadónál képviseletére jogosult szervet működtet, illetve tisztségviselővel rendelkezik [Mt. 21. § (5) bekezdés].
A tájékoztatás és a konzultáció kérdéskörei
Az irányelv alapján a tájékoztatás és a konzultáció az alábbi területekre terjed ki:
– a foglalkoztatás jellemzői és jövőbeni alakulása,
– a foglalkoztatást érintő, azt veszélyeztető tervezett intézkedések,
– a munkaszervezés vagy a szerződéses viszonyok lényeges változásához vezető döntések tervezete, különös tekintettel a csoportos létszámcsökkentésre és a munkáltatói jogutódlásra. A munkáltató tevékenységének és gazdasági helyzetének aktuális állapota és várható alakulása témakörében az irányelv csak tájékoztatási kötelezettséget ír elő.
A Munka Törvénykönyve lényegében megfelel a fentieknek, mivel előírja, hogy a szakszervezet a munkáltatótól minden olyan kérdésben tájékoztatást kérhet, amely a munkavállalók munkaviszonnyal összefüggő gazdasági és szociális érdekeivel kapcsolatos. A szakszervezet ezen túlmenően jogosult a munkáltatói intézkedéssel (döntéssel) kapcsolatos álláspontját, véleményét a munkáltatóval közölni, továbbá ezzel összefüggésben konzultációt kezdeményezni [Mt. 22. § (1) bekezdés].
A törvényben szerepel továbbá, hogy a munkáltató köteles véleményeztetni az üzemi tanáccsal és a szakszervezetekkel a munkavállalók nagyobb csoportját érintő intézkedések tervezetét, így különösen az átszervezésre, átalakításra, szervezeti egység önálló egységgé alakulására, privatizációjára, korszerűsítésére vonatkozó elképzeléseket [Mt. 21. § és 65. § (3) bekezdés a) pont]. Ezen túlmenően a munkáltató köteles tájékoztatni az üzemi tanácsot a gazdasági helyzetet érintő alapvető kérdésekről, munkáltató tevékenységi körének jelentős módosítására, illetve beruházásaira vonatkozó jelentős döntés tervezetéről, a bérek, keresetek alakulásáról és a bérkifizetéssel összefüggő likviditásról, a foglalkoztatás jellemzőiről, a munkaidő felhasználásáról, továbbá a munkafeltételek jellemzőiről [Mt. 65. § (4) bekezdés]. Jogutódlás esetén a jogelőd és a jogutód munkáltató köteles az Mt. 85/B. §-a szerint tájékoztatni a képviselettel rendelkező szakszervezetet, ennek hiányában az üzemi tanácsot, ha tanács nem működik, a nem szervezett munkavállalók képviselőiből létrehozott bizottságot a jogutódlás legfontosabb kérdéseiről (időpont, ok, az alkalmazottakat érintő jogi, gazdasági és szociális következmények).
Ezen túlmenően kötelező konzultációt kezdeményezni a munkavállalókat érintő tervbe vett egyéb intézkedésekről. Csoportos létszámcsökkentés esetén a munkáltatónak a végrehajtásról szóló döntés meghozatalát megelőzően konzultációt kell kezdeményeznie az üzemi tanáccsal, üzemi tanács hiányában a képviselettel rendelkező szakszervezetek és a munkavállalók képviselőivel [Mt. 94/B § (1) bekezdés]. Továbbá az elbocsátásokról hozott döntéséről is tájékoztatnia kell a munkavállalók képviselőit [Mt. 94/E § (1) bekezdés].
A fentiek nem igényelték a Munka Törvénykönyve módosítását, a témakörök bővítését.
A tájékoztatás és konzultáció jogának kapcsolata a véleményezési joggal
Az irányelv szerint a tájékoztatás olyan időben, módon és tartalommal kell, hogy történjen, amely lehetővé teszi különösen azt, hogy a munkavállalók képviselői az átadott információkat megfelelően tanulmányozhassák, és szükség esetén a konzultációra felkészülhessenek. A konzultációt az adott témától függően megfelelő szintű munkáltatói képviselettel kell lefolytatni oly módon, hogy a munkavállalók képviselőinek lehetőségük legyen a munkaadóval találkozni, és az általuk kialakított bármilyen véleményre választ kapni, illetve a válasz okait megismerni.
A Munka Törvénykönyve a munkavállalói jogokat más rendszerben építi fel, mint az irányelv. Ismeri a véleményezéshez való jogot, amely valahol a tájékoztatás és a konzultáció között helyezkedik el, inkább ez utóbbinak feleltethető meg. Ez a Munka Törvénykönyvének a véleményezési joghoz kapcsolt eljárási szabályaiból tűnik ki. Egyfelől a munkáltató véleményeztetési kötelezettségének keretében átadott intézkedéstervezetekkel kapcsolatban legalább 15 napos határidőt kell biztosítani az üzemi tanácsnak, illetve a szakszervezetnek véleményének kialakítására [Mt. 68. § (1) bekezdés]. Másfelől az Mt. 21. §-ának (1) bekezdése szerint a munkáltatók kötelesek a szakszervezettel együttműködni, ennek keretében az észrevételeikre, javaslataikra vonatkozó részletes álláspontjukat és ennek indokait 30 napon belül közölni. Ennek előírásával a Munka Törvénykönyve tulajdonképpen már a módosítás előtt is megteremtette a véleményezési jog átvezetését a konzultációhoz.
A törvénymódosítás a Munka Törvénykönyvében a fentiek alapján tehát nem hozott érdemi változást akkor, amikor "összeigazította" a hazai fogalmakat az irányelvi definíciókkal, és munkajogi kódexünk szabályait kiegészítette az irányelvben meghatározott következő feltételekkel. Előírta, hogy a munkáltató és a szakszervezet közötti konzultációt a kezdeményezésben megjelölt célhoz kötötten és megfelelő időpontban – a megállapodás érdekében – oly módon kell lefolytatni, hogy biztosított legyen a feleknek a konzultáció tárgyához szükséges szintű képviselete, a közvetlen, személyes véleménycsere és párbeszéd, a munkáltató tájékoztatásának, illetve a szakszervezet ezzel kapcsolatos álláspontjának, véleményének érdemi megtárgyalása.
A munkáltató által közölt tájékoztatással, illetőleg véleményezés céljából átadott, a munkáltató tervezett intézkedésére vonatkozó információval kapcsolatban a szakszervezet, illetőleg az üzemi tanács a tájékoztatás, illetve az információ átadása időpontjától számított tizenöt napon belül kezdeményezhet konzultációt. A folyamatban lévő konzultáció tartama alatt, de legalább a kezdeményezés időpontjától számított – az üzemi tanács, illetve a szakszervezet és a munkáltató hosszabb határidőt tartalmazó eltérő megállapodása hiányában – hét napig a munkáltató tervezett intézkedését nem hajthatja végre.
Az irányelv 5. cikke biztosítja a tagállamok számára a lehetőséget, hogy a megfelelő szinten – beleértve a vállalkozási vagy üzemi szintet – felhatalmazzák a szociális partnereket a munkavállalók tájékoztatására és a velük folytatott konzultációra vonatkozó gyakorlati rendelkezések meghatározására. Erre hatályos jogunk a kollektív szerződés és az üzemi megállapodás intézményén keresztül jelenleg is lehetőséget ad. Kollektív szerződés szabályozhatja többek között a kollektív szerződést kötő felek közötti kapcsolatrendszert (Mt. 30. §). Az üzemi tanács egyes jogosítványai gyakorlását és a munkáltatóval való kapcsolatrendszerét érintő kérdések az üzemi megállapodásban határozhatók meg (Mt. 64/A §).
A bizalmas információk kezelése
A munkavállalók tájékoztatása természetszerűleg bizonyos, a munkáltatók üzleti érdekeit érintő adatok átadásával jár, ezért az irányelv rögzíti: a különösen bizalmas adatok közlésével kapcsolatban meg kell védeni a vállalkozásokat és üzemeket. Az irányelv két szinten szabályozza az adatvédelemi kérdéseket.
A direktíva egyfelől kimondja, hogy "egyes különösen bizalmas adatok közlésével kapcsolatban meg kell védeni a vállalkozásokat és üzemeket", ezért "lehetővé kell tenni a munkaadó számára, hogy ne kelljen tájékoztatást nyújtania, illetve konzultációt folytatnia olyan esetekben, ahol ez súlyosan károsítja a vállalkozást vagy üzemet".
A fenti szűk körbe nem tartozó adatokra, információkra nézve a munkáltató köteles tájékoztatást nyújtani, illetőleg konzultálni, azonban ehhez hozzákapcsolódik az adatok megismerőit terhelő titoktartási kötelezettség. Az irányelv értelmében ugyanis a munkavállalók képviselői és az őket segítő szakértők nem jogosultak a munkavállalók, illetve harmadik fél tudomására hozni semmiféle olyan információt, amelyet a munkáltató jogos érdekeinek védelmében kifejezetten bizalmasan hoztak a tudomásukra. Ez a kötelezettség az említett képviselők és szakértők esetében tartózkodási helyüktől függetlenül, hivatali megbízásuk lejártát követően is érvényben kell, hogy maradjon.
A kérdéssel kapcsolatban a Munka Törvénykönyve 69. §-a kizárólag az üzemi tanács tekintetében állapított meg rendelkezést, amely szerint a működése során tudomására jutott adatokat, tényeket csak a munkáltató jogos gazdasági érdekeinek veszélyeztetése, illetve a munkavállalók személyiségi jogainak megsértése nélkül hozhatja nyilvánosságra. Ilyen rendelkezést a szakszervezetek vonatkozásában a törvény nem tartalmazott.
Titoktartás
Erre való tekintettel a törvénymódosítás új munkajogi előírásokat fogalmazott meg a szakszervezet, valamint az érdekében, képviseletében meghatalmazás alapján eljáró személyek titoktartási kötelezettségével kapcsolatosan. Tekintettel arra, hogy a titoktartási kötelezettséget az irányelv a munkaviszony megszűnését követő időszakra is kiterjeszti, a törvénymódosítás értelmében e kötelezettség külön ilyen tartalmú megállapodás [Mt. 3. § (6) bekezdés] hiányában is terheli a szakszervezet érdekében eljáró személyeket a munkaviszony megszűnése után is. Mindez megfelelően irányadó az üzemi tanács tagjaira is.
Üzleti titok
A titoktartási kötelezettség az üzleti titkokra terjed ki. (Emellett természetesen érvényesül az a minden munkavállalóra vonatkozó általános követelmény is, hogy a munkavállaló nem tanúsíthat a munkáltató gazdasági érdekeit veszélyeztető magatartást – ennek alapján bírálandó el az üzleti titoknak nem minősülő információk kezelése.) Az üzleti titok szempontjából mögöttes jogszabálynak a Ptk. minősül. A Ptk. 81. §-ának (2) bekezdése határozza meg e fogalmat: "üzleti titok a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden olyan tény, információ, megoldás vagy adat, amelynek nyilvánosságra hozatala, illetéktelenek által történő megszerzése vagy felhasználása a jogosult jogszerű pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdekeit sértené vagy veszélyeztetné, és amelynek titokban tartása érdekében a jogosult a szükséges intézkedéseket megtette".
Az információk visszatartása
Az irányelv tartalmazott egy másik lehetőséget is, mégpedig hogy a munkáltató bizonyos információkat visszatarthasson, azokat ne is hozza a munkavállalók képviselőinek tudomására. Ezzel összefüggésben az irányelv kimondta, hogy bizonyos objektív kritériumok fennállása esetén a munkáltató a tájékoztatás megadását, illetve a konzultáció folytatását megtagadhatja. Ezt a lehetőséget a magyar munkajogi szabályozás nem vette át, mégpedig a jogharmonizáció védelmi szint csökkentésének tilalmával összefüggő alapelve értelmében. Eszerint ugyanis a direktíva átvételére nem lehet hivatkozni a korábbi nemzeti szabályokban biztosított munkavállalói jogok csökkentése tekintetében. Így, mivel a hazai szabályozás korábban sem ismerte az információk megtagadásának jogát, ezt a mostani törvénymódosítás sem vezette be. A munkáltató tehát az üzleti titokra való hivatkozással nem tagadhatja meg az információknak a munkavállalók képviselői tudomására hozását.
A munkavállalók képviselőinek védelme
Az irányelv alapján a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a munkavállalói képviselők funkciójuk teljesítése során megfelelő védelmet élvezzenek, és megfelelő garanciákat kapjanak, melyek lehetővé teszik a rájuk ruházott feladatok megfelelő elvégzését.
A Munka Törvénykönyve szabályai egyrészt garanciákat biztosítanak a munkaviszony fenntarthatóságával kapcsolatban, másrészt kedvezményeket adnak a munkavállalók képviselőjeként eljáró személyeknek. A 26. § szerint az alkalmazást nem lehet függővé tenni a szakszervezeti tagságtól, továbbá a munkaviszonyt tilos megszüntetni vagy a munkavállalót bármilyen más módon hátrányos helyzetbe hozni, megkárosítani szakszervezeti hovatartozása vagy szakszervezeti tevékenysége miatt.
A közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv előzetes egyetértése szükséges a választott szakszervezeti tisztséget betöltő munkavállaló kirendeléséhez, a tizenöt munkanapot elérő kiküldetéséhez, az Mt. 150. §-ának (1) bekezdésén alapuló más munkáltatónál történő foglalkoztatásához, az átirányításához, továbbá munkaviszonyának a munkáltató által rendes felmondással történő megszüntetéséhez. Az egyetértés megtagadása a hazai bírói gyakorlat szerint akkor lehetséges, ha a munkáltatói intézkedés megnehezítené a szakszervezet működését vagy retorziószerű volt.
A munkáltatónak a tervezett rendkívüli felmondásról előzetesen ki kell kérni az említett szakszervezeti szerv véleményét, továbbá a kollektív szerződésben szabályozható, vétkes kötelezettségszegésért kiszabható joghátrány alkalmazásáról, valamint a változó munkahelyre alkalmazott tisztségviselő más helyre való beosztásáról előzetesen értesíteni kell a szakszervezetet. Az irányelv szabályainak megfelelő, az Mt.-ben biztosított védelem a tisztségviselőt megbízatásának idejére, illetve annak megszűnését követő egy évre illeti meg, feltéve, ha a tisztséget legalább hat hónapon át betöltötte (Mt. 28. §). Azonos szabály vonatkozik a munkavállalói részvételi jogokat gyakorló üzemi tanács tagjaira. Munkajogi védelmükre a választott szakszervezeti tisztségviselőre irányadó szabályokat kell megfelelően alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a felettes szakszervezeti szervet megillető jogosultságokat az üzemi tanács gyakorolja [Mt. 62. § (2) bekezdés].
Az egyetértés megtagadása
Ez utóbbi szabály módosítása arra irányult, hogy az Mt. 28. §-ával kapcsolatos – a szakszervezet, illetőleg az üzemi tanács egyetértésének megtagadása jogszerűségére vonatkozó – bírói gyakorlat jelenjen meg a törvény szövegében is. Az új rendelkezés értelmében a fenti intézkedésekhez való hozzájárulás-megtagadást a szakszervezetnek, üzemi tanácsnak indokolnia kell. Az indokolás akkor tekintendő megfelelőnek, ha a tervezett intézkedés végrehajtása elnehezítené annak a szakszervezeti szervnek a működését, melyben a munkavállaló választott tisztséget visel, feltéve, hogy az intézkedés elmaradása a munkáltatóra nézve aránytalan, súlyos hátránnyal nem jár, vagy a szakszervezet érdekképviseleti tevékenységében történő közreműködés miatti hátrányos megkülönböztetést eredményezne.
Munkaidő-kedvezmények
A munkavállalók képviselőire ruházott feladatok megfelelő ellátásának az irányelv által megkövetelt további garanciáját jelentik a magyar jog által a szakszervezet választott tisztségviselőjének, valamint az üzemi tanács elnökének és tagjainak biztosított munkaidő-kedvezmények. A törvény általános szabálya szerint a munkaidő-kedvezmény mértéke a szakszervezet taglétszámától függ, a kedvezmény igénybevételére a tisztségviselőt távolléti díja illeti meg (Mt. 25. §). Az üzemi tanács tagját havi munkaideje tíz százalékának, elnökét pedig tizenöt százalékának megfelelő munkaidő-kedvezmény illeti meg. Amunkáltatóval megkötött üzemi megállapodásban a kedvezmény felhasználását a törvény szabályától eltérően lehet rendezni, azonban ekkor sem haladhatja meg a kedvezmény a munkaidő felét [Mt. 62. § (2) bekezdés].
A jogok megsértése esetén követendő eljárás
Az irányelv értelmében a tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell hozni arra az esetre, ha a munkaadó vagy a munkavállaló képviselői nem tartják be az irányelv rendelkezéseit. Megfelelő szankciókat szükséges megfogalmazni annak retoziójaként, ha sérülnek az irányelvben foglalt, a nemzeti jog által adaptált rendelkezések. E szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.
A Munka Törvénykönyve a szakszervezet, illetve az üzemi tanács részére a törvényből, illetőleg kollektív szerződésből vagy üzemi megállapodásból származó igényének érvényesítése érdekében biztosítja a munkaügyi jogvita kezdeményezését. Mindez törvény eltérő rendelkezése hiányában biztosított a munkáltatónak is (Mt. 199. §).
A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény szabályai lehetővé teszik a választott szakszervezeti tisztséget betöltő, valamint az üzemi tanácstagi pozícióban lévő munkavállaló munkajogi védelmére és munkaidő-kedvezményére vonatkozó szabályok betartásának ellenőrzését, jogszabálysértés esetén szankciók kiszabását. Az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet a munkahelyi érdekképviselők jogainak megsértése című tényállás és a kapcsolódó szabálysértési bírság megfogalmazásával tesz eleget az irányelv előírásainak.
(Az üzemi tanács az együttdöntési és véleményezési jogát sértő módon meghozott munkáltatói intézkedés megállapításának érvénytelensége iránt munkaügyi bírósághoz fordulhat, amely nem peres eljárásban határoz.
Amennyiben a jogsértést a másik fél követi el, a munkáltató kártérítést követelhet.)
