Szakmánként eltérő kereseti pozíciók

Az Országos Érdekegyeztető Tanácsban – az idén is – már a nyár végén megkezdődtek a tárgyalások a jövő évi országos bérajánlásról, valamint a minimálbér összegéről. Az induló javaslatok mindkét tétel esetében jelentős különbséget mutattak: míg a kormány és a munkaadók a bruttó átlagkeresetek 4,5 százalékos emelését tartották indokoltnak a versenyszférában, a szakszervezetek bruttó 6-8 százalékos bérajánlást szorgalmaztak. Ez utóbbi – éves szinten 4,5 százalékos inflációval, valamint az adórendszerben tervezett változások hatására a reálbér-pozíció átlagosan két százalékot meghaladó javulásával számolva – a várható gazdasági növekedésnek megfelelő 4-4,5 százalékos reálbérnövelést eredményez.

Nehézkes megállapodás

A bérfelzárkózás szempontjából nem lényegtelen, hogy a GDP-t közelítő mértékben emelkedjenek jövőre a fizetések, hiszen 2004-ben a reálbér-növekedés mindössze 0,3 százalékos volt. Noha a kormány még tavaly ősszel 7-8 százalékos bruttó keresetnövelési bérajánlásról állapodott meg a szociális partnerekkel az OÉT-ben, a Központi Statisztikai Hivatal első hat hónapi adatai azt mutatják, hogy nemzetgazdasági szinten bruttó 8,6 százalékkal emelkedtek a bérek. Avállalkozási szférában 10,1, a költségvetési intézményeknél 6,3 százalékos a növekedés. Ez azt jelenti, hogy míg a vállalkozói szférát 1,1 százalékos reálkereset-emelkedés jellemzi, addig a költségvetési szféra 1,1 százalékos csökkenést szenvedett el.

Az idei keresetnövekedésről készített felmérés szerint az idén a cégek többségénél csak hosszasan elhúzódó tárgyalássorozat után sikerült megkötni a bérmegállapodást. A munkáltatók a korábbiaknál is gyakrabban hivatkoztak arra, hogy mozgásterüket a gazdálkodás eredményei határozzák meg.

A mezőgazdaságban az üzemek rendkívül rossz helyzete nehezítette a béralkut. A versenyszférában viszont előfordult – s ez kedvezőnek tekinthető tapasztalat -, hogy a bérmegállapodásokban egyes munkahelyeken preferált csoportokat jelöltek meg, amelyek tagjai garantáltan az átlagot meghaladó béremelésben részesültek. E körbe tartoznak a korábbi bértorlódások miatt hátrányos helyzetbe került munkavállalók: például a fizikai kategóriákba tartozók (mások mellett a sütőiparban, a postán), valamint az ötven éven túli munkavállalók. Megfigyelhető volt az is, hogy a munkáltatók egy része az étkezési hozzájárulás növekményét vagy a magánszemélyeknek legfeljebb évi három alkalommal adómentesen adható ötezer forintos ajándékot beszámították a keresetnövekedés mértékébe. Miként az is előfordul, hogy a munkaadók önsegélyező pénztárakon keresztül adják ki a keresetnövekedés egy részét, így ugyanis a megcélzott nettó érték kisebb bruttó kifizetésével érhető el.

Ugyanakkor a menedzsment bérmegállapodásoktól eltérő munkajövedelme gyakran súlyánál fogva is megemeli a cégek kereseti mutatóit, s befolyásolja a versenyszféra egészére vonatkozó reálkereset szintjét.

Kereseti arányok

A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium (FMM) kimutatása – amely tíz ország adatait hasonlítja össze – nem okozott különösebb meglepetést. Hollandia kivételével valamennyi vizsgált államban a pénzügyi szakembereket fizetik meg a legjobban: Észtországban például ebben a szakmában a nemzetgazdasági átlag több mint kétszeresét keresik az alkalmazottak. Hollandiában egyébként a bányászok szerepelnek a kereseti ranglista élén, a pénzügyiek a harmadik helyre szorultak, alig a nemzetgazdasági átlag fölötti fizetéssel.

Rendkívül változatos képet mutat az egészségügyi és szociális ellátás szektorának országonkénti összehasonlítása. Szlovéniában például a negyedik legjobban megfizetett terület ez, Lengyelországban a tizenharmadik, Finnországban a tizenkettedik – lényegesen a nemzetgazdasági átlag alatti bérrel -, Magyarországon a nyolcadik helyet foglalja el. A kereskedők Szlovákiában a hetedik legjobban keresők kategóriájába tartoznak – a nemzetgazdasági átlagot 45 ezrelékkel meghaladó fizetéssel -, Svájcban a kilencedikek – csaknem egy tizeddel lemaradva a nemzetgazdasági átlagtól -, Magyarországon – csakúgy, mint Lengyelországban, Hollandiában és az Egyesült Királyságban – a tizenkettedikek a keresőlistán.

Azt ma még nem tudni, hogy 2005-ben a hazai ágazatok bérszínvonala hol helyezkedik majd el a nemzetközi öszszehasonlításban. A kormány álláspontja szerint három-négy százaléknál nem emelkedhetnek jobban a reálbérek. Kormányzati szakértők a reálkeresetnél számításba vették az adóváltozások hatását, amit ma két százalékra prognosztizálnak. Aszakszervezetek követelése közel állt a kormányzati ajánlathoz, ugyanis a GDP várható növekedésével megegyező, négyszázalékos reálbér-növekedésről és a számításaik szerint ehhez szükséges bruttó hat-nyolc százalékos béremelésről kívántak megállapodni.

A munkaadók nem engedtek a bruttó 4,5 százalékos keresetemelésre vonatkozó elképzelésükből, azt hangoztatva, hogy a gazdaság teljesítménye ennél többet nem enged meg. Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) alelnöke például az OÉT ülésén kifejtette: az adók és a járulékok jövő évi változásaival lényegében nem javul a vállalkozások helyzete, s a velünk csatlakozott uniós országokban már mindenhol gyorsabban növekszik a gazdaság, mint nálunk. Ha így folytatjuk, lemaradunk a versenyben. Lapzártánk időpontjában a szakszervezetek bruttó 6,5, a munkaadók – sávosan – 5,5-6,5 százalékos keresetemelést javasoltak.

A megszorítások éve

Az a feltevés, miszerint 2005 a megszorítások éve lesz, kitűnik a költségvetés közszférára vonatkozó fejezetéből is. Bár Draskovics Tibor pénzügyminiszter több fórumon is megerősítette, hogy a közalkalmazottak és a köztisztviselők fizetése jövőre a vállalkozói szférában dolgozókra vonatkozó országos bérajánlás mértékével azonosan emelkedik, a büdzsé szerint az állam nem fedezi majd a köztisztviselők hatszázalékos béremelését, sőt még a tizenharmadik havi fizetést is az őket foglalkoztató intézményeknek kell kigazdálkodniuk. A közalkalmazottaknak a kormány összesen nyolcszázalékos fizetésemelést helyezett kilátásba, kétséges azonban, hogy a közintézményeket fenntartó önkormányzatok többsége ezt képes-e teljesíteni. Ez pedig előrevetíti, hogy -csakúgy, mint az idén – több ágazatban nem emelkednek majd a bérek a megállapodás szerinti mértékben.

A helyzet azért is kelt feszültséget a közintézményekben, mert a kormány az idén sem vállalt garanciát a közszférában dolgozók hatszázalékos béremelésére. Emiatt a közszolgálati szakszervezetek februárban sztrájkbizottságot alakítottak, így kényszerítve tárgyalóasztalhoz a kormányt. S bár jelentős előrelépés máig nem történt a tárgyalásokon, a KSH első féléves adatai azt mutatják, hogy a költségvetési szféra mintegy 800 ezer dolgozójának átlagban 6,3 százalékkal nőtt a keresete, ami nettó értékben 5,9 százalékot jelent. Vagyis a közszolgák az inflációt figyelembe véve 1,1 százalékos reálkereset-csökkenést szenvedtek el. Apénztelenség különösen az egészségügyben, a szociális területen és az oktatásban dolgozókat sújtja, a hivatalos statisztika szerint fizetésük csupán 3,5-4 százalékkal lett több, mint a tavalyi.

A minimálbér hatása

A minimálbéren történő foglalkoztatás Magyarországon több ágazatban is meghatározó. Az előző kormányzati ciklusban a legkisebb bér drasztikus – 25 500-ról 40 ezer, majd 50 ezer forintra – emelése különösen a könnyű- és a feldolgozóiparban okozott komoly működési gondokat. A Foglalkoztatási Hivatal felmérése szerint az 58 ezer forintra emelt legkisebb kereset a vállalkozási szférában 507 ezer munkavállalót – az e körben foglalkoztatottak 27 százalékát – érintené, a feldolgozóiparban a dolgozók 26 százaléka – 174 ezren – tartozik ebbe a kategóriába. A mezőgazdaságban is meghatározó a minimálbér: az itt dolgozók 30 százaléka kapja munkájáért a legkisebb bért. Ha viszont 58 ezer forint lenne a minimálbér, az az agrárágazatban munkát vállalók 40 százalékát érintené. A textilipari munkások 61 százaléka – 42 ezren – kap jövőre minimálbért, ha annak összegét 58 ezer forintra emelik.

Az OÉT-tárgyalások során az álláspontok sokat közeledtek. Végül a munkaadói oldal 57000, a szakszervezeti oldal 57500 forintos legkisebb bért tartott elfogadhatónak.

A legkisebb bért érintő megállapodás fontosságát jelzi, hogy több szociális juttatást is ehhez az összeghez viszonyítanak. Emellett a közalkalmazotti bértábla A1-es kezdőtétele megegyezik a mindenkori minimálbér összegével. Ez ugyan 2004-re nem volt érvényes, de miután nem változott az illetménytábla, az 53 ezer forintot azok is megkapták, akiknek az illetménye elmaradt a legkisebb kereset összegétől. Bár törvény nem garantálja, a munkaadók, a szakszervezetek és a kormány közötti egyezség előírja, hogy a diplomás minimálbér a közszférában a mindenkori minimálbér kétszeresével egyenlő. A közszféra egészét tekintve egyébként az idén mintegy 33-35 ezer közalkalmazott, a közintézmények dolgozóinak csaknem öt százaléka kap munkájáért a minimálbérnek megfelelő fizetést: azok az alkalmazottak, akik kevésbé kvalifikáltak, szakmai képesítéssel nem rendelkeznek, s legfeljebb nyolc általános iskola elvégzéséről van bizonyítványuk. A köztisztviselői területen klasszikusan csak a fizikai munkakörben dolgozók tartoznak ebbe a kategóriába, akik egyedi munkaszerződéssel dolgoznak.