A hazai foglalkoztatás megannyi bajának orvoslására számos program készült az elmúlt évtizedben. A kilencvenes évek elején a hirtelen és váratlanul meglódult tömeges állástalanság, majd évek múltán a regionális és a strukturális munkanélküliség indokolta a munka világát egyengető stratégiák megalkotását. Ezektől immár minőségében különbözik a nemrégiben Brüsszelbe postázott Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterv, amely azzal a céllal született, hogy az EU foglalkoztatáspolitikai irányelveihez szabja az ország munkapiaci programját.

Tagadhatatlan, hogy ez utóbbi "lecke" korántsem volt olyan nyomasztó teher, mint a korábbi, tűzoltási célú koncepciók elkészítése. A hazai munkanélküliségi trendekben ugyanis ma nem láthatók válságjelek: a nyáron mért 5,9 százalékos ráta megegyezik a tavalyival, ráadásul ez kevesebb, mint az Unió 15 régi tagállamában mért 7,9, illetve a 25-ök körében regisztrált 8,9 százalék. A foglalkoztatottság tekintetében szintén nem következett be látványos visszaesés, noha az akcióterv is hangsúlyozza, hogy a hazai 57 százalékos szint jelentősen elmarad az uniós átlagtól, s a 2010-re megcélzott 63 százalék is szerényebb, mint az EU-ban várt 70 százalék. Összességében azonban a munkapiac várható trendjei kiszámíthatóak, ami - a munkaügyi kormányzat szerint - kellő muníciót jelent a szerény, de biztos alapokon nyugvó tervezéshez.

Elfogadva e kormányzati érvelést, a munkáltatókban mégis sok kétség felmerülhet e stratégiával kapcsolatban - különösen, ha e programot a jövő évi adó- és költségvetési törvény tervezetének "dimenziójába" helyezik. A vállalkozók ugyanis abból indulnak ki, hogy ha az álláshelyek megóvása és az újabbak létrehozása elsősorban rájuk vár, akkor érzékelniük kellene a gazdaságpolitika ilyen irányú ösztönző intézkedéseit. E tekintetben azonban a jövő esztendő is adós marad, hiszen - a tételes egészségügyi hozzájárulás mérséklésén kívül - nem látszanak azok az elszánt lépések, amelyek a vállalkozói réteg számára végre érdemi adó- és főként köztehermérséklést eredményeznének. Természetesen jó elképzelés, hogy a pályakezdőket, a gyermekgondozásból visszatérő édesanyákat, valamint az 50 év feletti állástalanokat foglalkoztatók tb-járulék-kedvezményben részesülnek majd, ettől azonban még nem várható, hogy a munkáltatók tömegesen létesítsenek új álláshelyeket. A vállalkozásokat ugyanis nem az motiválja foglalkoztatáspolitikájukban, hogy kizárólag a kedvezményezetteket alkalmazzák, hanem az, hogy a megfelelő szakembereket vegyék fel.

A távlatokba tekintő akcióterv tehát nagyon is a jelen "filléres" ügyein dől el.