Megérett a helyzet az átfogó reformra
Nem a szakképzéssel van a baj, hanem azzal, hogy a diákok nem akarnak szakmát tanulni – mondja Jakab János, az Oktatási Minisztérium (OM) szakképzésért felelős helyettes államtitkára. A kétkezi mesterségek sokat veszítettek presztízsükből, s a tanulók többsége inkább az érettségit adó szakközépiskolát és a továbbtanulást választja. De – az államtitkár szerint – a szakképző intézményektől amúgy sem várható el, hogy a gazdaság rendkívül gyorsan változó, napi igényeihez alkalmazkodjanak. A szakképzési rendszer egy nehézkesen mozgó hajóhoz hasonlítható, amelynek nem célszerű ide-oda rángatni a kormányát, hiszen bármilyen változtatáshoz legalább 4-5 év szükséges. A munkaerőpiac napi igényeit nem a szakképzésnek, hanem a munkaerő-piaci képzések rendszerének, vagyis a felnőttképzésnek kellene kielégítenie – hangsúlyozza az államtitkár.
Azzal azonban Jakab János is egyetért, hogy a hazai szakképzés megérett az átfogó szerkezeti és tartalmi reformra. Sürgősen megoldásra váró probléma, hogy a jelenleg túlságosan szétaprózott, nehezen finanszírozható és működtethető iskola- és intézményrendszer nem tudja megfelelően kiszolgálni a munkaerő-piaci igényeket. Jelenleg több mint ezer szakképző intézmény működik Magyarországon, s számuk évről évre növekszik, miközben a gyermeklétszám csökken. Emiatt a normatív támogatás szétfolyik a túl sok iskola között. Ha tízmilliárd forintot veszünk alapul, a jelenlegi rendszerben csupán körülbelül tízmillió forint jut egy-egy intézménynek, amiből fejlesztésekre nem nagyon futja – hangsúlyozza Jakab János. Ráadásul ebben a struktúrában az iskolafenntartók nincsenek rákényszerítve arra, hogy együttműködjenek egymással, s emiatt gyakran párhuzamos képzéseket folytatnak.
A széttagolódott intézményrendszert a kormányzat az úgynevezett Térségi Integrált Szakképző Központok (TISZK) létrehozásával kívánja megreformálni. Az elképzelések szerint e központokban 6-8 szakképző intézmény társulna, és a feladatokat egymás között megosztva végeznék. A TISZK-ek irányító testületeiben a vállalatok és a kamarák is helyet kapnának, amelyek így befolyásolhatnák, hogy milyen szakmákat és miként képezzenek az adott intézmények.
A tervek szerint 6-8 éven belül 50-60 TISZK jönne létre mintegy 500 szakképző intézmény részvételével. Ebben a rendszerben sokkal több pénz jutna fejlesztésekre, és lehetővé válna a XXI. század igényeinek megfelelő csúcstechnológia alkalmazása – mondja az államtitkár. A TISZK-ekbe várhatóan a nagyobb intézmények kerülnek be, s mivel valószínűleg a szülők is a korszerű, jól felszerelt központokat fogják előnyben részesíteni, számos iskolát be kell majd zárniuk a fenntartóknak, amit egyébként a gyermeklétszám 2010-ig prognosztizált további 15 százalékos csökkenése amúgy is indokolna.
A reformnak további fontos eleme a szakképesítések modulrendszerű átalakítása és egységessé tétele a felsőoktatás kreditrendszeréhez hasonlóan. Ehhez az egész Országos Képzési Jegyzéket (OKJ) át kell dolgozni, és a jelenleginél kevesebb, néhány száz versenyképes szakmát és ezek egymásra épülő modulrendszerét kell kialakítani. Ez az új struktúra ösztönzőleg hatna az egész életen átívelő tanulás folyamatára, hiszen az egyes modulok beszámíthatósága folytán a diákok sokkal könnyebben szerezhetnének új szakképesítéseket. Az OM tervei szerint 2006-tól két szakmacsoport (a gépészet és a kereskedelem, illetve a marketing és az üzleti adminisztráció) esetében már bevezetik a modularizációt.
A kormányzatnak szilárd politikai döntést kell hoznia
A szakmatanulás sajnos nem jelent életcélt a fiatalok számára, akik – nem kis részben a szülők ösztönzésére – inkább a jól hangzó menedzserképzéseket választják a hagyományos kétkezi szakmák helyett – mondja Kiss István, a Magyar Iparszövetség Oktatási Központjának főigazgatója. A szakmunkásképzést ma már szinte csak a leggyengébb tanulók választják, akik máshova nem kerültek be. Az iskolarendszerű szakképzés az elmúlt évtizedben tartalmilag is elavult, hiszen a képzési programok nem tudtak lépést tartani a gazdaság fejlődésével. Ezen okok miatt a szakmunkás-utánpótlásban óriási hiány mutatkozik az országban.
Kiss István szerint a Térségi Integrált Szakképző Központok jelenthetik a fényt az alagút végén. Nem véletlen, hogy a létrehozásukra vonatkozó szakértői elképzelések azon ritka javaslatok közé tartoztak, amellyel az Országos Érdekegyeztető Tanács szakképzési bizottságának mindhárom oldala teljes mértékben egyetértett. A munkaadók régóta hangoztatják, hogy a problémák megoldhatók lennének, ha kijelölnének olyan bázisközpontokat, ahol az erőforrásokat koncentrálva, korszerű eszközökkel és tananyaggal a követelményekhez igazodó szakképzés folyna, s ezeknek megfelelő hírforrást biztosítana a kormányzat. Ha lennének példák a modern, európai szintű szakképzésre Magyarországon, akkor a szülők és a fiatalok is meggyőzhetőek lennének, mivel a korszerű szakképesítésekkel jól fizető állásokban tudnának elhelyezkedni a végzősök.
Bár a munkaadók egyetértenek a szakképzési reformtervekkel, a folyamatot túlságosan lassúnak találják – hangsúlyozza a főigazgató, aki szerint az átalakulást nagyon gyorsan, 1-2 éven belül le kellene zárnia a kormánynak. Ráadásul a tapasztalatok azt mutatják, hogy adott témában hiába van szilárd kormányzati elképzelés, ha a megvalósulás során elsikkadnak bizonyos elemek. A TISZK-ekkel kapcsolatban például félő, hogy a meglévő érdekellentétek miatt az iskolafenntartó önkormányzatok, valamint maguk az intézmények is erőteljes lobbizásba kezdenek, s a kitűzött célok csak részben valósulhatnak meg. A kormányzatnak e téren sziklaszilárd politikai döntést kell hoznia. Nagyon fontos ugyanis, hogy a képzőközpontok valóban a munkaerőpiac igényeinek megfelelő képzéseket folytassanak, és ne öncélú legyen a szakképzés, ahogy eddig. Éppen ezért fontos lenne, ha a vállalatokat már a TISZK-ek tervezési munkálataiba bevonnák.
A reform nélkülözhetetlen elemének kell lennie a modulrendszer bevezetésének – mondja Kiss István. Ennek az lenne az előnye, hogy ha valaki három szakmát akar tanulni, akkor ne kelljen mindannyiszor elölről kezdenie a képzést, hanem egyszerűbben szerezhesse meg a kívánt szakképesítéseket.
A huszonnegyedik órában járunk
A legnagyobb baj az, hogy a kétkezi fizikai munka egyre kevésbé jelent vonzó életpályát a fiatalok számára – vélekedik Paszternák György, a Magyar Vegyipari, Energiaipari – és rokon – Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (VDSZ) elnöke. Az eddigi kormányok tétlenül nézték, hogy az elmúlt tíz évben megdöbbentően leromlott a szakképzés társadalmi presztízse és a minősége is, továbbá eltorzult a képzés szerkezete. Emiatt ma már óriási szakmunkáshiánnyal küszködik a magyar gazdaság. A vegyiparban például a cégek egymás elől csalogatják el a jól képzett szakmunkásokat, mivel az évente országszerte néhány helyen képzett 8-10 vegyésztechnikus aligha elegendő utánpótlásként egy egész ágazat számára.
A probléma orvoslására a Nemzeti Foglalkoztatási Akciótervben is szerepelnek ugyan kormányzati intézkedések, látványos "nekilódulásról" azonban a gyakorlatban egyelőre nem lehet beszélni. A leginkább papíron létező koncepciók helyett a kormányzatnak minél hamarabb hozzá kellene látnia a szakképzési rendszer szisztematikus átalakításához.
A kormányzatnak elsősorban a cégeket kellene ösztönöznie arra, hogy minél aktívabb szerepet vállaljanak a szakképzésben, főként annak gyakorlati szegmensében. A vállalkozások tudják ugyanis megmondani, hogy milyen képzettségű szakemberekre van szükségük. Vissza kellene térni a rendszerváltás előtti képzési struktúrához, amelyben az elméleti képzést a szakképző intézmények végezték, a gyakorlati oktatás viszont helyben, a vállalatoknál folyt.
A Térségi Integrált Szakképző Központok létrehozásához a szakszervezetek is nagy reményeket fűznek. A koncentrált erőforrások révén ugyanis az eddiginél jobb minőségű képzőintézmények jöhetnének létre. A hatékonyabban működő iskolarendszer várhatóan a szakmák társadalmi megítélésén is sokat javíthatna, s valószínűleg a cégek is nagyobb hajlandóságot mutatnának arra, hogy több pénzt áldozzanak a szakképzésre.
Emellett a cégeknek olyan szinten kellene megfizetniük a szakmunkásokat, hogy vonzó életpályát nyújtsanak a fiatalok számára – hangsúlyozza Paszternák György. Ma még a több ágazatnál jobban fizető vegyiparban is jóval az átlag alatt van a fizikai munkások keresete, de másutt a minimálbérnél nem sokkal többet kereshetnek a szakmunkások, ráadásul az sem biztos, hogy hajlandó őket bejelenteni a cégük. A diákok számára így egyszerűen nem éri meg szakmát tanulni.
