Az európai gazdasági és pénzügyi unióban egységes társadalombiztosítási rendszer kialakítására nem volt és ma sincs lehetőség, mivel a tagországok között jókora különbségek vannak a gazdaság fejlettségét, a munkaerőpiacot, a jövedelmi helyzetet, a szociális jogokat illetően. Az Unióban mozgó munkavállalók szociális biztonságának garantálása a tagországonként eltérő adottságok ellenére is fontos törekvés, amelynek megvalósulása általánosan érvényes elvek lefektetése révén, az alapvető jogok érvényre juttatásával valósítható meg.
A társadalombiztosítási rendszerek koordinációja már a Római Szerződésben megjelenik azzal a céllal, hogy védje a gazdaságilag aktív személyek és családtagjaik szerzett jogait olyan esetekben, amikor alapvető szabadságjogukkal élnek, a szabad mozgás jogával. (A Római Szerződés hozta létre az EGK-t, a szerződés aláírására 1957. március 25-én került sor, 1958. január 1-jétől hatályos.)
A koordináció jogforrásai
A tagállamokon belül mozgó munkavállalók és önálló vállalkozók, valamint családtagjaik szociális biztonságát az 1971. június 14-i 1408/71. EGK számú Tanácsi Rendelet és az ennek végrehajtásáról intézkedő 1972. március 21-i 574/72. EGK számú Tanácsi Rendelet szabályozza.
Ezek a rendeletek kötelező érvényűek, az Európai Uniót alkotó tagállamok nemzeti parlamentjeinek ratifikációja nélkül is közvetlenül alkalmazandóak.
A koordinációs rendeletek nem garantálnak azonos színvonalú ellátásokat a biztosítási tartalmukban egyező, de más-más tagországban szerzett életpályával rendelkezők számára, csupán azt teszik lehetővé, hogy ne szenvedjenek hátrányt azok a munkavállalók és hozzátartozóik, akik a Közösség más államában kívánnak munkát vállalni, illetve letelepedni. A tagállamok munkavállalói aligha költöznének át munkavállalási céllal egy másik tagállamba, ha ezzel elveszítenék azon szociális jogokat, amelyeket már korábban megszereztek addigi lakóhelyükön.
A koordinációs rendeletek hazánk uniós csatlakozásának napjával Magyarországon is kötelezően alkalmazandó jogszabályokká váltak.
A négy alapelv
Az alapelvek rögzítése szolgálja azt az általános és közös célt, amelynek érdekében a szociális biztonsági rendszerek koordinációjának szabályait lefektették.
A szociális biztonsági jogszabályok alanyaként a következő alapelvek szerinti megítélésre, illetve védelemre számíthat az érintett személy:
– egyenlő elbánás elve,
– egy állam jogának alkalmazhatósága elve,
– összeszámítás elve,
– ellátások exportálhatóságának elve.
Egyenlő elbánás
Az Európai Unió és az Európai Gazdasági Térség országainak állampolgárai az egyes országok szociális biztonsági rendszereiben egyenlő elbírálás alá tartoznak. Ez mind a jogosultságok, mind pedig a kötelezettségek szempontjából érvényesülő szabály.
Az állampolgárság alapján történő diszkrimináció tilalma a szociális biztonsági rendszerek koordinációjának sarokköve.
Egy állam jogának alkalmazása
A több tagállamban ellátásra jogot szerzett migráns munkavállalókra egyidejűleg csak egy tagállam jogszabályai alkalmazhatóak. Másként fogalmazva, egy személy egyszerre csak egy szociális biztonsági rendszer keretébe tartozhat.
Erre azért van szükség, mert a tagállamok szociális biztonsági rendszerei különféle biztosítási elvekre épülnek. Van, ahol a biztosítás a helyben lakáshoz (tartózkodáshoz) kötődik (pl. Hollandia, az Egyesült Királyság, Írország, az északi országok), míg más országokban a keresőtevékenység folytatása keletkeztet biztosítási kötelezettséget.
Általános előírás, hogy az alkalmazandó jog a foglalkoztatás, illetve a munkavégzés helye szerinti állam joga függetlenül attól, hogy a személy ott lakik-e. Bizonyos személyi körben, illetve helyzetekben speciális szabályok irányadóak.
Összeszámítás
A migráns munkavállalók rendszerint nem töltenek elég időt egy rendszerben ahhoz, hogy ott ellátási jogosultságot szerezzenek. A koordináció hiányában a sokévi járulékfizetések ellenére a különböző tagállamokban ellátás nélkül maradnának.
Az összeszámítás elve az életpálya során szerzett biztosítási idők összeszámítását jelenti a több tagállamban megszerzett jogosultságok védelme érdekében.
Például az a munkavállaló, aki 14 évet dolgozott Spanyolországban és 4 évet Németországban, nem felel meg sem a spanyol jogszabály szerint spanyol nyugdíjra jogosító feltételeknek (15 év biztosítási időszakra van szükség Spanyolországban a nyugdíjjogosultsághoz), sem pedig a német jogszabály szerint német nyugdíjra jogosító feltételeknek (nem dolgozott legkevesebb 5 évet Németországban). Ennek elkerülése érdekében a rendeletek előírják a tagállamokban szerzett biztosítási időszakok összevonását.
Az ellátások exportálhatósága
Ez az elv lehetővé teszi, hogy az egyszer már megszerzett és elismert jogosultságokat az Európai Unió és az EGT területén korlátozás nélkül élvezhesse a jogosult.
Területi kiterjedtség
A területi hatály választ ad arra a kérdésre, hogy mely országok területén végzett munka, szerzett biztosítási idő, illetve az annak alapján megállapított jogosultság részesül védelemben a koordinációs rendeletekben. A koordinációs rendeletek hatálya kiterjed az Európai Unió tagállamaira és az EGT-országokra.
Ezenfelül Svájc egy, az Európai Unióval kötött egyezmény alapján szintén alkalmazza a koordinációs rendeleteket. Tekintve azonban, hogy ezen egyezményt az újonnan csatlakozó államokra egyelőre nem terjesztették ki, Magyarország és Svájc viszonyában jelenleg a magyar-svájci szociális biztonsági egyezmény alkalmazandó.
A 859/2003. EGK rendelet alapján a koordinációs rendelet 2003. június 1-jétől kiterjed a harmadik államok polgáraira is, amennyiben azok valamely EU- vagy EGT-tagállam területén jogszerű lakóhellyel rendelkeznek.
A koordináció személyi hatálya
A szabályozás hatálya alá az alábbi személyek tartoznak:
– munkavállalók: akik valamely tagállam állampolgárai, és egy vagy több tagállam jogszabályainak hatálya alá tartoznak, vagy tartoztak,
– önálló vállalkozók: a valamely tagállam állampolgáraként önálló vállalkozói tevékenységet folytatók, akik egy, vagy több tagállam jogszabályainak hatálya alá tartoznak vagy tartoztak,
– közszolgálati alkalmazottak: akik tagállami állampolgárként nem speciális szociális védelmi rendszer keretében biztosítottak,
– diákok: akik valamely tagállam állampolgárai,
– nyugdíjasok: akik valamely tagállam állampolgáraként egy vagy több tagállam jogszabályainak hatálya alá tartoztak, akkor is, ha az állampolgárság szerinti ország tagállami státusának megszerzése előtt vonultak nyugdíjba,
– hontalanok és menekültek,
– a felsoroltak családtagjai és túlélő hozzátartozói: akik állampolgárságtól függetlenül, de csak bizonyos ellátásokra válhatnak jogosulttá. A jogosult családtagok körét a tartózkodás helye szerinti ország határozhatja meg.
Ellátások köre
A tárgyi hatály alá a kötelező társadalombiztosítási rendszer keretében nyújtott ellátások tartoznak:
– betegségi és anyasági ellátások,
– rokkantsági ellátások,
– öregségi nyugdíj,
– hozzátartozói ellátások,
– üzemi baleset és foglalkozási megbetegedés esetén járó ellátások,
– halál esetére járó ellátások,
– munkanélküli-ellátások,
– családi ellátások.
Az úgynevezett speciális, nem járulékalapú (nem járulékfizetéshez kötött) ellátások ugyancsak a tárgyi hatály alá tartoznak, azaz a rendeletek ez esetekben is alkalmazandók.
Ezek az ellátások a következők:
– a fenti ellátásokat kiegészítő, azokat pótló vagy felváltó ellátások, valamint
– a fogyatékkal élő személyeknek járó speciális ellátások.
Fontos azonban megjegyezni, hogy ezek az ellátások csak addig járnak, amíg a jogosult az illetékes teherviselő tagállam területén él, tehát ezek az ellátások nem exportálhatóak.
A koordináció időbeli hatálya
A koordinációs rendeletek alkalmazására a csatlakozás időpontjától kerül sor. Ettől az időponttól azonban a koordináció szabályai szerint mindazokat a jogosultságokat is figyelembe kell venni, amelyek a csatlakozás időpontja előtt keletkeztek. Az ellátások számításánál, illetve szükség esetén újraszámításánál tehát az addig el nem ismert szolgálati időket is beszámítják azzal, hogy visszamenőleg ellátás nem állapítható meg.
