A munkavédelem általános normái
A munkavédelmi tárgyú szabályozásra mind hazai, mind nemzetközi szinten jellemzőek a részletes, gyakorlati jellegű szabályok. A munkavédelmi joganyag nem tartozik a klasszikus jogágak közé, melyek elvi alapjai, jogintézményei hosszú évszázadokon át formálódtak, nem igényel elmélyült jogrendszerbeli és jogértelmezési ismereteket. Ezzel ellentétben olyan szakmai jellegű előírásokat tartalmaz, melyek – főleg, ami az egyes védelmi területeket illeti – a szabványokban megjelenőhöz hasonlóan technikai jellegűek, és tételesen alkalmazandóak. A joganyag célja, hogy lehetőség szerint valamennyi előforduló, a munkavégzés során a munkavállalót érő veszélyfajtára vonatkozóan rendelkezzen előírásokkal, amelyek a megelőzést, a munkahelyi biztonságot, és az esetleges balesetek vagy megbetegedések esetén követendő eljárást illetik.
Az ENSZ égisze alatt működő Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 1929-ben adta ki az első munkavédelmi tárgyú ajánlását, és azóta számos egyezmény és ajánlás született a témában. Az általános megközelítésű nemzetközi normák közül kiemelkedik a munkavédelemről szóló, 1981-ben kiadott 155. számú, illetve a foglalkozás-egészségügyi szolgálatokról 1985-ben született 161. számú egyezmény, valamint a kapcsolódó ajánlások.
Ezek mellett különös szabályok is születettek. Egyfelől bizonyos speciális veszélyek elleni védelem, másfelől bizonyos gazdasági tevékenységi ágazatok vonatkozásában. A speciális védelmet igénylő területek közül megemlítendők a toxikus anyagok (pl. ólommérgezés, sugárzás, benzol, azbeszt, vegyi anyagok), az egyes gépek, a maximális súly, a levegőszennyezés, zaj- és rezgésártalom elleni védekezés témáival foglalkozó egyezmények és ajánlások. Ágazatspecifikus szabályozásra került sor az építőipart, a kereskedelmet és az irodai munkavégzést, a kikötői munkát illetően. Hazánk a két alapvető egyezményt ratifikálta és ki is hirdette, 1988-ban, illetőleg 2000-ben.
A munkavédelemről szóló 155. számú egyezmény
Az egyezmény pontos címe: a munkavállalók biztonságáról, egészségéről és a munkakörnyezetről. A 164. számú ajánlás kapcsolódik hozzá, mely az egyezmény által megfogalmazott kötelező szabályokat javaslatokkal egészíti ki.
Az egyezmény általános jellegét rögtön az 1. cikk alátámasztja, hiszen abban a totális szabályozási igény fogalmazódik meg. E szerint az egyezmény a gazdasági tevékenység valamennyi ágazatára vonatkozik. Tripartit megegyezéssel ugyanakkor a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy bizonyos ágazatokat, vagy a munkavállalók bizonyos csoportjait az alkalmazás alól kizárjanak.
Szabályozási szintek
A munkavédelemmel kapcsolatosan három szinten szabályoz az egyezmény: ezek a nemzeti munkavédelmi politika, továbbá a konkrét intézkedések országos és munkáltatói szinten.
Nemzeti politika
A nemzeti politika céljaként a kockázati tényezők ésszerű mértékű csökkentésével a munkabalesetek és egészségi ártalmak megelőzését fogalmazza meg az egyezmény. A nemzeti politikának öt területet kell érintenie:
– a munkakörnyezetet,
– a munkafolyamatot,
– a munkavédelmi képzést,
– a munkavédelmi konzultációkat, valamint
– a munkavédelmi érdekek érvényesítésének szabad lehetőségét.
Az ajánlás értelmében a nemzeti politika kialakítása és alkalmazása során érvényesítendő az az alapelv, hogy erre a hatóságok és a munkaadók, valamint a munkavállalók érdek-képviseleti szervei közötti szoros együttműködésben kerüljön sor. (Lásd még a munkavédelmi érdekegyeztetés szerveiről írottakat lapunk e számában!)
Országos intézkedések
A nemzeti politikát átfogó országos intézkedéseken keresztül kell megvalósítani. Ebbe a körbe tartozik:
– a munkavédelmi szabályok betartásának ellenőrzése és a jogsértések szankcionálása,
– a megfelelő munkavédelmi tanácsadás a munkavállalók és a munkaadók részére,
– a szabványoknak, a tanúsítási eljárásoknak, a veszélyes anyagok jegyzékének, a munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések bejelentésével, kivizsgálásával kapcsolatos eljárások elfogadása.
Az ajánlás javasolja, hogy a tagállamok időről időre vizsgálják felül a munkavállalók munkahelyi biztonságára és egészségére, valamint a munkakörnyezetre vonatkozó jogszabályokat, hogy a tudomány és technológia legújabb tapasztalatait tükrözzék. Megfelelő intézkedéseket kell továbbá előirányozni a csökkent munkaképességű munkavállalók számára, körülményeiket rendszeresen felül kell vizsgálni. Külön kiemeli az egyezmény, hogy garantálni kell azoknak a munkavállalóknak a védelmét, akik "elkerülnek egy olyan munkahelyzetet, amelyről joggal hihették, hogy közvetlen és súlyos veszélyt jelent az életükre vagy az egészségükre".
Vállalati szint
A vállalati szintű intézkedések körében az egyezmény a munkaadók kötelezettségeit szabályozza. Kimondja, hogy a munkaadóktól meg kell követelni, hogy a munkahelyek, a felszerelések és a munkafolyamatok biztonságosak legyenek, a szükséges védelmi intézkedéseket megtegyék, gondoskodjanak a védőfelszerelésről, a váratlan helyzetekre fel legyenek készülve. Az ajánlás hozzáteszi, hogy az ebből eredő költségeket a munkavállalóra nem lehet áthárítani. Több munkáltatónak együtt kell működnie, ha közösen végeznek valamely tevékenységet.
Munkavállalói jogok és kötelezettségek
A munkavállalók és képviselőik számára jogokat és kötelezettségeket egyaránt rögzít az egyezmény. A munkaadónak a kötelezettségei teljesítéséhez szüksége van a munkavállalók közreműködésére – például a biztonsági előírások betartására. A munkavállalónak ezenfelül minden olyan helyzetet jelentenie kell a közvetlen felettesének, amely életére vagy egészségére közvetlen és súlyos veszélylyel járhat. Az is a munkavállaló kötelezettsége, hogy elvárható mértékben gondoskodjon saját és más személyek biztonságáról.
Együttműködés
Az együttműködést részletesen tárgyalja az egyezmény: a munkavállalók képviselőit a munkáltató lássa el elégséges információval, részesüljenek megfelelő képzésben, akár külső szakértők igénybevételével is legyen joguk véleményük kifejtésére a munkahelyen teendő egészségügyi és biztonsági intézkedésekkel kapcsolatban. Az ajánlás szerint mindez azonban nem vezethet oda, hogy bármelyik munkáltatónak a saját munkavállalóival szemben fennálló felelőssége csökkenjen.
Munkaszervezés
Az ajánlás további szempontokra is felhívja a figyelmet. Így pl. a munkaszervezéssel kapcsolatban megjegyzi, hogy annak olyannak kell lennie, hogy a munkaidő és a pihenőidő hossza ne lehessen káros hatással a munkavállalók biztonságára és egészségére. Ez tulajdonképpen már a munkajogi szabályozást érinti.
Munkavédelmi képviselő, bizottság
Az ajánlás nevesíti a munkavédelmi képviselő, illetve bizottság intézményét, továbbá egy olyan megoldást is lehetővé tesz, amelyet a hazai jogunk nem alkalmaz: a közös biztonsági és egészségügyi bizottságok létrehozatalát, a munkáltatók és a munkavállalók közötti együttműködés keretében. E – munkavállalói vagy vegyes – bizottságok jogai között szerepelnek az információhoz, a javaslattételhez, a véleménynyilvánításhoz, a belső döntéshozatali folyamatokba való bevonáshoz, a szabad belépéshez, a munkaügyi felügyelőséggel való kapcsolattartáshoz, a fizetett munkaidő-kedvezményhez és a munkajogi védelemhez való jogok.
A 155. számú egyezményt a 2000. évi LXXV. törvény hirdette ki.
A foglalkozás-egészségügyi szolgálatokról szóló 161. számú egyezmény
Az egyezmény szerint a foglalkozás-egészségügyi szolgálat olyan intézményt jelent, amely elsősorban megelőzési, illetőleg tanácsadási feladatokat lát el. Tevékenysége felöleli a biztonsági és egészséges munkakörnyezet kialakítását, valamint azt, hogy a munkát a munkavállalók testi és szellemi egészségi állapotához adaptálják.
Nemzeti politika
Az egyezmény előírja, hogy a tagállamokban a foglalkozás-egészségügyi szolgálatokra vonatkozóan is ki kell dolgozni – természetesen tripartit módon – az átfogó nemzeti politikát. Ennek célja egy, valamennyi gazdasági ágazatra kiterjedő hálózat létrehozása. Ez történhet jogszabállyal vagy kollektív megállapodással. A foglalkozás-egészségügyi szolgálat egy vagy több munkáltatónál is megszervezhető, felállításáért felelősséget vállalhatnak a munkaadók, az állami hatóságok vagy társadalombiztosítási intézmények egyaránt (hazánkban az első megoldás működik) – ám a szervezésnél is betartandó az az alapkövetelmény, hogy a munkaadó és a munkavállalók képviselői egyenlő félként működjenek együtt, és vegyenek részt a szükséges intézkedések meghozatalában és végrehajtásában.
Megelőzés
A foglalkozás-egészségügyi szolgálatok elsőrendű feladata a megelőzés. Ezt – az egyezményhez kapcsolódó 171. számú ajánlás értelmében – a munkahelyi környezetnek, a munkavállalók egészségi állapotának ellenőrzésével, tanácsadással, egészségvédelmi programok kidolgozásával érik el.
A munkahelyi környezet ellenőrzése
Az ellenőrzési feladatok körében a szolgálatoknak az egészségre ható körülményeket, a higiéniai feltételeket, a munkaszervezési módszereket, a munkafolyamatba beépített belső munkabiztonsági ellenőrzési eljárás hatékonyságát, védőfelszereléseket kell értékelniük, megfelelőségi szempontból. Feladatuk teljesítése érdekében az ajánlás szerint számukra is meg kell adni az ellenőrzéshez való jog körében a munkahelyre való szabad belépés, az informálódás, a mintavétel és -elemzés részjogosítványait. Az ellenőrzési jog nem csupán a munkahelyre, hanem a munkavállalók egyéb közösségi létesítményeire is kiterjed, úgymint az üzemi étkezde, a munkásszálló, az ivóvíz-szolgáltatás (ha ezeket a munkáltató működteti).
A dolgozók egészségének ellenőrzése
A munkavállalók egészségének ellenőrzése kiterjed az egészségkárosító kockázatok közötti foglalkoztatás megkezdése előtti, alatti időszakos egészségügyi vizsgálatra, illetőleg a hosszabb keresőképtelenségi időszak után a betegség foglalkozási eredetének vizsgálatára. Az ajánlás nyomatékosan rögzíti, hogy intézkedéseket kell tenni a munkavállalók magánéletének védelmére. Meg kell előznie, hogy az egészségügyi ellenőrzés eredményét diszkriminatív módon, a dolgozók érdekeinek sérelmével használják fel. A munkavállalóra vonatkozó adatok bizalmasan kezelendők, azokat csak a munkavállaló kifejezett beleegyezése esetén lehet mással közölni. Az egészségügyi ellenőrzés eredményét szakvéleményben kell rögzíteni, amely kizárólag az adott munkafeladatra való egészségügyi alkalmasság kérdésében foglalhat állást, a dolgozó egészségi állapotát nem részletezheti.
A munkavállalók egészségének ellenőrzése nem okozhat keresetkiesést, ingyenesnek kell lennie, és lehetőleg munkaidő alatt kell történnie. A foglalkozás-egészségügyi szolgálatnak a munkahelyen vagy annak közelében elérhetőnek kell lennie. A munkavállalók számára garanciát jelentő előírás továbbá, hogy a munkaadó nem kötelezheti a foglalkozás-egészségügyi szolgálat személyzetét annak ellenőrzésére, hogy milyen konkrét okokból van távol a dolgozó keresőképtelenség miatt.
Tanácsadás
A tanácsadás a foglalkozás-egészségügyi szolgálatok által ellátandó harmadik fontos feladat. Ennek keretében munkabiztonsági, higiéniés, elsősegély-nyújtási oktatási programokat dolgoznak ki, de a munkavállalók részére egyenként személyes tanácsokat is nyújtanak. A tanácsadás körébe tartozó oktatásnak állandónak és folyamatosnak kell lennie a munkáltatónál.
Elsősegély
A foglalkozás-egészségügyi szolgálat elsősegélyhelyként is működik, így felkészültnek kell lennie a sürgős kezelésre a munkavállalók balesete vagy rosszulléte esetén. A foglalkozás-egészségügyi szolgálatok vállalhatják a munkavállalók és családtagjaik gyógyítását is.
Együttműködés, tájékoztatás
A foglalkozás-egészségügyi szolgálatoknak együtt kell működniük az állami egészségügyi intézményekkel, valamint a munkáltatók szervezeti egységeivel (így pl. a munkáltatók kötelessége a foglalkozás-egészségügyi szolgálatokat tájékoztatni a munkahelyi környezet egészségre veszélyes tényezőiről). Az egyezmény kimondja, hogy ugyanakkor biztosítani kell a foglalkozás-egészségügyi szolgálatoknál dolgozó személyzet szakmai függetlenségét a munkaadóktól, a munkavállalóktól és ezek képviselőitől.
