Az Országgyűlés tavaly decemberi szavazását követően az idén január 21-én hatályba lépett a Munkavállalói Résztulajdonosi Programról szóló törvény módosítása. Emlékezetes, hogy 1992-ben az akkori parlament azzal a céllal hívta életre az újfajta privatizációs technikáról rendelkező MRP-t, hogy annak keretében a munkavállalók részvény vagy üzletrész formájában tulajdonrészhez juthassanak annál a társaságnál, amelynek alkalmazottai. Az úgynevezett MRP-törvény ennek adott jogszabályi kereteket.

Túlhaladott rendelkezések

A törvény egyes rendelkezései mára gyakorlatilag túlhaladottá váltak, egyebek között azért is, mert időközben a privatizálandó állami vagyon is alaposan megfogyatkozott. A jogszabály megváltoztatását ugyanakkor az is motiválta, hogy gátat vessen az e privatizációs technikával történő visszaéléseknek.

Tapasztalatok szerint a legsúlyosabb problémák két területen jelentkeztek. Gyakorivá vált, hogy a munkavállalói tulajdonrészeket a menedzsment úgymond kisajátította, a másik esetben a spekulánsok vásárolták fel az elaprózott részvénycsomagokat. Az a körülmény ugyanis, hogy ha a munkavállalók kiléptek a cégtől, ami egyúttal az MRP-tagság megszűnését is jelentette, lehetővé tette, hogy egyes vezetők úgy juthattak kedvezményes, olcsó hitellel vagyonrészhez, hogy a törlesztés változatlanul az összes dolgozó által megtermelt nyereségből történt. Ezentúl a munkavállaló megtarthatja MRP-s tagságát, ha a gazdasági társaságot - ahol az illető MRP-tag - a szavazatok több mint fele megilleti a leválasztott társaságban - tehát az csak formálisan külön társaság.

A nyugdíjas ezután maga dönt MRP-tagsága fenntartásáról, és számára, ha tag marad, csökkentett részesedést és ugyanilyen arányú szavazati jogot is kell biztosítani. A múltbéli igazságtalanságok legalább részleges jóvátételére az MRP-törvény módosítása azt is előírja, hogy a volt MRP-tag kérelmére az MRP-szervezet köteles helyreállítani tagságát.

Változatlan maradt ugyanakkor az a szabály, amely szerint az MRP-ben a társaságnál a törvényes munkaidő legalább felében foglalkoztatott minden dolgozó részt vehet, akinek munkaviszonya legalább hat hónapja fennáll.

Vásárlási kedvezmények

Nem érinti a módosítás azt a rendelkezést sem, amely szerint az állam vállalkozói vagyonát kezelő szervezet által értékesítendő részvények, üzletrészek megvásárlásához kedvezményes kamatozású privatizációs hitel vagy részletfizetési kedvezmény, adókedvezmény (például befektetési, társaságiadóalap-kedvezmény) vehető igénybe.

Lényeges, hogy a vagyonrészek megvásárlásával a tulajdonjog az MRP-szervezetet illeti meg, amely ezeket fokozatosan - a hiteltörlesztés, illetve részletfizetés ütemében -, a szervezetben részt vevő munkavállalók tulajdonába adja át.

Magyarországon a legutóbbi, 2000-ben végzett felmérések szerint mintegy 70-80 ezren dolgoztak az alkalmazottak tulajdonában lévő társaságoknál - tudtuk meg Mocsáry Józseftől, az MRP-s Szervezetek Országos Szövetségének főtitkárától. Elmondta: ez a létszámot tekintve a gazdasági társaságok csupán 5-6 százaléka, a hazai magántulajdonban lévő társaságoknak viszont 11-13 százaléka.

Az MRP-s társaságok összes jegyzett tőkéje eléri a 260 milliárd forintot, a saját tőke pedig a 610-690 milliárd forintot, azaz a működő gazdasági társaságok jegyzett tőkéjének 4-4,5, míg saját tőkéjének 5,8-6,6 százalékát; s az elért eredmény 6-6,8 százaléka itt összpontosul.

A főtitkár megállapítása szerint a munkavállalók és a menedzserek társtulajdonában lévő cégek eredményeinek átlaga jobb, mint a nem alkalmazotti tulajdonban lévő, hazai magántulajdonú vállalkozásoké. Az utolsó feldolgozott gazdasági évben, 2000-ben az egy főre jutó évi bérjövedelem a gazdasági társaságok átlagában 890 ezer forint volt, az MRP-s cégeknél ez az összeg meghaladta az egymillió 286 ezer forintot.

Új piacok, új termékek

Azt a feltételezést a főtitkár visszautasította, hogy az alkalmazotti társtulajdonú vállalatok azért tudtak több bért fizetni, mert "minden pénzt kiosztottak". Kifejtette: versenyképességüket mutatja, hogy míg a gazdasági társaságokká alakult állami vállalatok 29 százalékát számolták fel, az alkalmazottak társaságaiból csak tizenegy cég, az összesnek csupán öt százaléka jutott erre a sorsra.

Mocsáry azt állítja: eredményeikben nagy szerepet játszott, hogy e cégeknél nem volt vezetési válság. Helyén maradt a menedzsment, és nem voltak kitéve az új, tőkésmúlt nélküli tulajdonosok tőkekivonó luxusfogyasztásának. Bár - mint hangsúlyozta - nem tagadható, hogy közöttük is akadnak nehéz helyzetben lévő, kivásárlásnak kitett vállalkozások. Példaként említette, hogy a Skála megszerezte a Centrum áruházláncot, a Bankár Rt. kivásárolta a Nagykanizsai Sörgyárat és az MMG-t. A probléma lényege ugyanis az, hogy a munkavállalói és menedzseri tulajdon sincs védve a piac hullámzásai és a gyenge menedzsment ellen.

Elosztási elvek

A mostani törvényi változtatás vélhetően megakadályozza azon visszaélési módszer alkalmazását is, amelyre az MRP-ben kedvezményesen vásárolt és ezen belül az ingyen juttatott vagyon szétosztásának belső szabályozatlansága adott alkalmat. A jogszabály eddig lehetővé tette, hogy jelentős részben vagy akár egészében nem a cégtől szerzett jövedelem, szolgálati idő szerint, hanem a vásárláshoz adott készpénz alapján osszák szét a megvásárolt cég nyereségéből letörlesztett részvényeket. A tájékozatlan munkavállalók ugyanis könnyen lebeszélhetők voltak a nagyobb készpénz-hozzájárulásról, így egy jól tájékozott, viszonylag szűk kör a vagyon aránytalanul nagy részét szerezhette meg - emlékezett a főtitkár.

Most már a törvény módosítása előírja, hogy a gazdasági társaság eredményéből kifizetett vagyonrészeket olyan arányban kell szétosztani a tagok között, amilyen arányú az egyes tagok munkabére az összes munkabérben, amitől legfeljebb 25 százalékkal lehet eltérni.

A másik korlátozó szabály, hogy a tulajdonszerzés időpontjában az egy résztvevőre átlagosan jutó és az általa ténylegesen megszerezhető vagyonrész legnagyobb mértéke között tizenötszörösnél nagyobb különbség nem keletkezhet. Az új szabályozás szerint a közgyűlés határozatait egyszerű szótöbbséggel hozza. A határozathozatal során minden résztvevő egy szavazattal rendelkezik, és szavazati jogát csak személyesen gyakorolja.

Szabályozási hibák

Az immár tizenkét éve megalkotott törvény szabályozási hibájának tartják a szakértők, hogy lehetővé tette a munkavállalói tulajdon menedzsment általi kisajátítását azáltal, hogy ha a munkavállaló alkalmazása megszűnt az MRP-s gazdasági társaságban, abban az esetben kötelező volt kiválása az MRP-ből is. Gyakorivá vált az utóbbi időben, hogy a cégek egységeit - üzemrészeket, tevékenységeket - önálló társaságokba szervezték, s átléptették oda a munkavállalókat, akiknek ezzel megszűnt az MRP-s tagsága is.

Neumann László munkaügyi kutató - a téma egyik szaktekintélye - szerint viszonylag kis hatókörű, technikai módosításnak tekinthető a mostani változtatás, amely koncepcionálisan nem nyúl hozzá a törvényhez, csupán néhány olyan dolgot igyekszik "helyre tenni", amiről időközben kiderült, hogy visszaélésekre ad alkalmat.

A tapasztalatok szerint gyakorlattá vált, hogy ha egy vállalatot "kiszerveztek", kft.-kbe vittek, a dolgozók elveszítették részvényeiket, mert arra csak az anyacég munkavállalói voltak jogosultak.

Hasonlóképpen az is automatikusan elvesztette MRP-részesedését, aki nyugdíjba vonult. A módosítás most ezt próbálja korrigálni. Neumann azonban úgy véli, időszerű lenne a mai gazdasági viszonyokhoz igazítani az MRP-törvényt, amely jelenleg a még a privatizációs időkben vásárolt, kifutó MRP-s vállalatokra vonatkozik.

Emberi tényezők

Azt a munkaügyi kutató is elismeri, hogy mára igen megfogyatkozott azoknak a cégeknek a száma, ahol a tulajdonosok között munkavállalók is vannak. Míg a privatizáció "fénykorában" csaknem 300 vállalkozást tartottak nyilván, mára alig több mint a fele működik munkavállalói résztulajdonlás formájában.

A kutatások szerint az MRP-ben részt vevő, többségében kis-, illetve középkategóriás cégekre a tőkeszegénység volt a jellemző. Ezzel is magyarázható, hogy amikor a tőkeerős multinacionális vállalkozások megjelentek Magyarországon is, előbbiek nem tudták felvenni a versenyt a külföldi tulajdonúakkal, s nagyon hamar végük lett. Ebből is megállapítható, hogy az MRP akkor tudott igazából megmaradni, ha viszonylag szűk szegmensben dolgozott - helyi piacra termelt -, vagy pedig olyan tevékenységet végzett, amely nagyon munkaigényes. Vagyis ha a siker nem az eszközökön, hanem az embereken múlt.

Arra a kérdésre, hogy valójában miért probléma az, ha a vállalattól távozó dolgozónak meg kell válnia a tulajdonlást jelképező részvényeitől, a szakértő azt mondta: a tapasztalatok azt jelzik, hogy az érintett nem képes reális piaci áron megválni a részvényeitől, hiszen a legtöbb esetben nem nyilvánosan jegyzett részvényekről van szó. Az árfolyamot így az MRP-s szervezetek eléggé önkényesen állapítják meg. A dolgozó számára ez mindenképpen anyagi, a nyugdíjasok esetében erkölcsi veszteség is.

Tulajdonosi szemlélet

Arról, hogy a mostani törvénymódosítás segíti-e a dolgozók munkaviszonyának megőrzését, az álláshelyek megtartását, Neumann azt gondolja, hogy ilyen szerepe nincs, az érintett cég eredményességén viszont sokat lendít, ha a dolgozók tulajdonosi szemlélettel vesznek részt a munkában.

Jó példa erre az MRP zászlóshajójának is tekintett Herendi Porcelán Manufaktúra Rt., amelynek dolgozói az elsők között válhattak tulajdonosaivá a nemzetközi hírű vállalkozásnak, s jelenleg is 75 százalékban részesei. A szinte teljesen exportra termelő cég sikerét mutatja, hogy árbevétele 2001-ben meghaladta a 7,8 milliárd forintot, nyeresége pedig 1,4 milliárd forint volt.

Palkovics Imre, a részvénytársaság igazgatótanácsának tagja az eredményt annak tudja be, hogy Herend többségi dolgozói tulajdonban maradt, s más cégektől eltérően itt nem került sor menedzseri kivásárlásra. Az elmúlt tíz évben osztalékot kaptak, és országos átlagos bér is jutott a tulajdonos munkavállalóknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy óriási beruházásokat hajthattak végre, "rendbe tették" a céget.

Gondot a világgazdasági dekonjunktúra, a turizmus visszaesése okoz Herendnek, mert befolyásolja a luxuspiacon történő megmaradását, illetve pozícióinak megtartását.

Foglalkoztatási biztonság

Az igazgatósági tag szerint a munkavállalói tulajdonlási forma foglalkoztatási biztonságot jelent abban az értelemben, hogy - bár a közgazdasági racionalitás határait valóban nem lehet átlépni - nem kizárólag a munkavállalók rovására történhetnek intézkedések, ha egy vállalat nehéz helyzetbe kerül. A dolgozóknak ugyanis beleszólásuk van a döntésekbe, s ők maguk is hangsúlyozottabban keresik a megoldásokat cégük rendbetételére, mint általában ez más részvénytársaságok esetében történik, ahol - a legkisebb ellenállás irányába mozdulva - az első a bérköltségek lefaragása. Az MRP-s cégeknél árnyaltabb a kép: ott ugyanis a dolgozók a cégek tulajdonosai és munkavállalói is egyben, akik egy jól működő társaság esetében nemcsak bért kapnak, hanem osztalékról, tőkejövedelemről rendelkeznek, s így eleve nem érdekeltek abban, hogy a költségek oldalán növeljék a cég terheit.

Palkovics utalt arra, hogy a most hatályba lépett törvénymódosítás eredetileg azt célozta meg, hogy gátat szabjon a menedzserkivásárlásnak, amely az elmúlt években sajátos módon jellemző volt e privatizációs technikára.

A tapasztalatok ugyanis azt mutatták, hogy a részvénnyel, illetve üzletrésszel rendelkező munkavállalók nehezen tudják beleélni magukat tulajdonosi szerepükbe, s nem igazán érzik befolyásukat - különösen veszteséges cégeknél -, illetve nem élnek jogaikkal. Néhány szemfüles ezt kihasználva - például döntéshozó küldöttgyűlés előtt - a szavazatok összegyűjtésével úgy formálja a cég sorsát, ahogy az adott esetben egy befektetői csoportnak vagy az adott cég menedzsmentjének hasznos.

Ezt kívánta megakadályozni a törvényi változtatás, s ez részben meg is történt, bár a technikai módosítás - legalábbis Palkovics szerint - a menedzsment cégkivásárlási lehetőségét nem fékezte meg.

Hiányolja azt is, hogy a törvényi szabályozás nem terjed ki a magáncégek privatizálására. Erre pedig szerinte szükség lenne, mert az állami vagyont érintő privatizációs hullám véget ért, s az adókedvezmények, a hitelfelvételi lehetőségek, illetve a magyarországi cégek tőkeereje kedvezőtlenül befolyásolják, hogy bárki magánkézből a foglalkoztatottak tulajdonába adja a vállalkozás részvényeit.

Az 1993-as privatizációja óta a menedzsment és a dolgozók tulajdonában áll a Középület-építő Rt. is, amelynek eredményességéhez jelentősen hozzájárult, hogy mások mellett a Sándor-palota, a Szent István-bazilika, illetve a fertődi Esterházy-kastély rekonstrukciójában is részt vett. Kemecsei József, az Építők Szakszervezetének helyi titkára ugyan ma még perben áll a munkáltatóval, mert korábban úgy tették ki kft.-kbe a munkavállalókat, hogy megszűntek részvényesi jogaik is. Az előzményekről az érdekvédő elmondta: olyan helyzetbe próbálta hozni az MRP-t a munkáltató, hogy az időközben visszatérők már ne rendelkezhessenek a vagyon fölött.

Beleszólás a közös ügyekbe

A munkavállalói résztulajdonlást a szakszervezeti vezető úgy ítéli meg: maga az a tény, hogy 25 százalékban tulajdonosaivá váltak a cégnek, nem segítette a dolgozók foglalkoztatási biztonságát, sőt "gyanússá" is váltak. A menedzsment ugyanis nem nagyon örült az MRP-tulajdonlásnak.

A Középület-építőnél egyébként az MRP indulásakor, 1993-ban még 870 munkavállalói részvényes dolgozott, tavaly októberben viszont már csak harmincegyen voltak amiatt, hogy megszűnt a kft.-kbe kerültek jogviszonya. (A 25 gazdasági társaságnál még ma is 450 volt részvényest alkalmaznak.) Ez is azt igazolja, hogy a tulajdonlás nem segítette a munkaviszony, a munkahely biztonságosabb megőrzését - fogalmazott Kemecsei József.

A szakszervezeti titkár problémának tartja: bár 1997-ben úgy módosult a Munka Törvénykönyve, hogy bevezették a jogutódlás intézményét - s ennek következtében az anyavállalattól a kft.-be került munkavállaló köteles helyzetét elfogadni, hiszen magával viszi korábban megszerzett jogait -, a változtatás nem teremtette meg az összhangot az MRP-törvénnyel. Ennek következtében a dolgozó kimutathatóan is anyagi hátrányokat szenvedett el.

Szerzett jogok

A törvénymódosítás most azon változtatott, hogy abban az esetben, ha a munkavállaló olyan társaságnál dolgozik tovább, ahol az anyavállalat megőrzi többségét az irányító szervezetben, akkor a munkavállaló megtarthatja részvételi jogviszonyát az MRP-ben.

Az érdekvédő tapasztalatai szerint egyébként a munkajogviszony-utódlás is csak látszólag előnyös a dolgozó számára, hiszen, bár papíron minden jogot - végkielégítést, felmondási időt - magával visz az új gazdasági társaságba, azok fedezete azonban korlátozott. Azokért ugyanis csak egy évig vállal szavatosságot a korlátozott felelősségű társaság, attól kezdve saját törzstőkéjéből, eredményéből kell a fedezetet előteremtenie. Így előfordul, hogy a fizetésképtelenné váló kft. olyan helyzetbe hozza a munkavállalót, hogy távozzon.

Az Európai Unióban azonban - a bírósági döntésekből láthatóan - bizonyos előírások vannak arra vonatkozóan, hogy a munkavállalók szerzett jogai nem veszhetnek el, illetve azokat kellő garanciákkal kell védeni.