Álláskeresés az uniós adatbázisban

Mint megannyi területen, a munkaügyi nyilvántartásban is korszakváltást eredményez 2004. május 1-je. Magyarország európai uniós csatlakozásának dátumától ugyanis valamennyi hazai megyében elérhető lesz az EURES, a közösségi állásajánlatok széles körű adatbázisa. Kezdetben minden megyében egy kirendeltségen teszik közkinccsé a kibővített Európai Unióban kínált munkalehetőségek listáját. Azaz a huszonöt tagország mindegyikének állásajánlatába belepillanthatnak mindazok, akik a számítógépen keresztül csatlakoznak az információs bázishoz – tegyék ezt akár Budapestről, Vas, Békés vagy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből.

Pályázatok, jogszabályok

Az EURES nem pusztán adatbázis, sokkal több annál, voltaképpen egy módszer. Segítségével a legkülönfélébb adatokra lehet szert tenni, ezernyi bontásban. Információs bázisról van szó, amelyből ki-ki kedve szerint mazsolázhat, s ha ügyes, hasznosítható tudásra tehet szert. Nem egyszerűen nyilvántartják a munkaerőt kereső munkaadókat s azok igényeit, hanem emellett a teljes közösségi munkaerőpiacot is figyelemmel lehet kísérni. A munkahelyek listáján kívül közzéteszik az álláskeresők pályázatait is. Az érdeklődők az EURES-ből letölthetik a különféle országok társadalombiztosítási és adózási szabályait, s nem utolsósorban képet kaphatnak a munkavállalási feltételekről is.

A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének alelnöke, Rolek Ferenc szerint hazánk csatlakozása az EURES-hez az ország integrációjával összefüggésben mindenképpen fontos lépés, hiszen taggá válásunkat követően fokozatosan megnyílik a tagországok munkaerőpiaca a magyar munkavállalók előtt. Ahhoz pedig, hogy a hazai álláskeresők ezzel a lehetőséggel élni tudjanak, szinte nélkülözhetetlen egy elektronikus adatbázis, amelyen keresztül anélkül juthatnak hozzá az uniós álláskínálathoz, hogy egyenként fel kellene kutatniuk a huszonöt tagállam mindegyikét.

Rolek Ferenc szerint nem felesleges ez az információ akkor sem, ha a magyar munkaerőpiac javarészt nem mobil. Igaz, kevesen szánják rá magukat arra, hogy az országon kívül keressenek jobb megélhetési feltételeket, van azonban egy olyan réteg, amely rendkívül könynyen változtat állás- és lakóhelyet. Számukra is biztosítani kell a megfelelő tájékoztatást. Egyértelmű, hogy az EURES által kínált külhoni állásokat nem fogja mindenki használni, pusztán a munkavállalók 5-10 százaléka tanúsít majd érdeklődést iránta.

Az MGYOSZ alelnöke szerint egyébként a munkaadók is számos információhoz juthatnak hozzá az EURES révén, tanulmányozhatják például, hogy milyen tudásra, képzettségre, gyakorlati előéletre van igény az EU tagországaiban. Ily módon megismerkedhetnek a nemzetközi kereslettel és kínálattal. Ez pedig akár a hazai munkaerőpiacra is kihathat, hiszen befolyásolja a munkaadói döntéseket abban, milyen munkahelyeket szüntetnek meg vagy hoznak létre, s meghatározhatja a javadalmazás mikéntjét is.

Magyar nyelven

A Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkára szerint egyértelmű előrelépés, hogy ezután magyar nyelven elérhető lesz a nemzetközi adatbázis Magyarországon. Fehér József azonban óva intett: az EURES-től nem szabad csodát várni. A helyzeten ez semmit sem változtat: ettől nem lesz alacsonyabb az állástalanok száma, mint ahogy nem adódik több munkahely sem.

Árnyalja a képet az is, hogy a hazai munkaerőpiac szinte korlátozás nélkül nyílik meg a tagállamok dolgozói számára. Leggyakrabban csak arról ejtünk szót, hogy miként élhetnek az egységes piac előnyeivel a magyar állampolgárok az integrációt követően, hogyan kereshetnek állást külföldön, holott ugyanennek a kérdésnek a másik oldala is felvetődik. Nevezetesen az, hogy akadálytalanul jelentkezhetnek a jövőben a tagországok álláskeresői is nálunk – hívta fel a figyelmet a főtitkár. Nyilvánvalóan nem azzal kell számolni, hogy az ír köztisztviselő Magyarországon szeretne elhelyezkedni, sokkal inkább arra kell felkészülnünk, hogy a magyarul is beszélő szlovének, szlovákok, osztrákok böngészik át a magyar álláslehetőségek listáját.

Munkapiaci korlátozás

Természetesen sok tényező – köztük nem utolsósorban a bérezés – befolyásolja majd azt, végül leteszik-e a voksot egy-egy magyarországi ajánlat mellett, de mindenképpen élénkül majd az érdeklődés ez év májusát követően. Megnyílik tehát a magyar munkaerőpiac is, s bár e tekintetben, számos ágazatban nincs ok az aggodalomra, az alacsonyabb kvalifikáltságot igénylő álláshelyekre megszaporodik majd a jelentkezők száma.

A hazai dolgozók külhoni megélhetési lehetőségeinek pedig – EURES ide vagy oda – gátat szab a derogáció. Ráadásul a 3+2+2 évben foganatosított, s idővel felülvizsgálandó korlátozásokhoz javarészt éppen a leginkább keresett országok ragaszkodnak. Vannak ígéretek arra, hogy a svéd egészségügyi munkahelyeket korlátok nélkül megnyitják a magyar munkavállalók előtt, s ehhez hasonló mentességet helyezett kilátásba például Finnország a számítástechnikai munkaköröket illetően. Mindez viszont csak a munkát határainkon kívül keresők töredékét érinti, a legtöbben ugyanis ausztriai, illetve németországi kenyérkereset iránt érdeklődnek. Ezek az országok azonban nemigen engednek a számukra biztonságot jelentő kvótából, s ezen nem segít az sem, ha Magyarországról elérhető a nemzetközi adatbázis.

Információk a döntéshozóknak

A szakszervezeti főtitkár szerint tehát nem elsősorban a munkavállalók lehetőségei szélesednek, hanem az elemzők, a munkaerőpiacot meghatározó döntéshozók számára nyújt lehetőséget az EURES minden korábbinál pontosabb összehasonlításra, adatok birtokbavételére, s ezzel összefüggésben a következtetések levonására.

Nyilvánvaló az is, hogy az EURES főként azok számára nyújtja a reményteli jövő lehetőségét, akik hajlandóak egy-egy lakóhelyüktől távoli munkát is elfogadni. Hiába sorolnak fel akár tucatnyi álláshelyet határainkon kívül azoknak, akik semmi pénzért nem hagynák itt lakóhelyüket, ők nemigen veszik hasznát a nemzetközi adatbázisnak. A kevéssé mobil magyar munkavállalók töredéke szánja rá magát arra, hogy lakhelyet változtasson, új várost vagy akár új országot választva próbáljon szerencsét.

Az adatbázis önmagában nem segítség, azt használni is tudni kell – véli Fehér József. Az így megszerzett ismeretek jelentőssé válhatnak például a kollektív tárgyalásokon. Az egyeztetések során ugyanis helyzeti előnybe kerül, akinek több az információja. Az EURES pedig éppen erre alkalmas: információk sokaságát kínálja annak, aki a megfelelő használati módot, a különféle lekérdezési technikákat ismeri.

Megtudhatja például az érdeklődő, hogy milyen bérezés van a különböző országokban, vagy hol, milyen szociális juttatásokat kínálnak. Ez elsősorban a munkaadókat segíti, de ezáltal – adott esetben – a munkavállalóknak sem kell nyitott kapukat döngetniük akkor, amikor valamiről meg kívánják győzni az őket foglalkoztató cég vezetőit.

A kollektív tárgyalások sorában természetesen elsősorban a bérezés körüli megegyezés okozza a legnagyobb feszültséget, de az EURES révén nemcsak a külföldi országok javadalmazási gyakorlatáról, hanem az egyes országokban kínált kiegészítő juttatásokról, a munkaidőről vagy a munkavédelmi előírásokról is tájékozódhatnak az érdeklődők, legyenek azok munkaadók vagy munkavállalók. Az adatbázis tartalma persze nem hivatkozási alap, segítséget mégis nyújthat annak érdekében, hogy az egységes piac feltételeit és körülményeit a hazai munkaerőpiacon is igyekezzenek megteremteni. Hozzájárulhat ahhoz is, hogy az álláshelyet a hazai munkavállalók is – hasonlóan az uniós tagországokhoz – egyfajta élettérként fogják fel, olyan helyként, ahol az emberek aktív életük jelentős részét eltöltik.

Korszerűsödő központok

Az EURES-t 1993-ban hozták létre a tagállamok. A munkavállalói érdekképviseletek nem vitatják, hogy az EURES hasznos lesz itthon is: segítségével könnyebben találhatnak majd munkát mindazok, akik szívesen dolgoznának, eddig mégsem jártak sikerrel az álláskeresésben.

Hangsúlyozni kell azonban, hogy minden rendszer annyit ér, amennyit abból hasznosítani tudnak. Ehhez pedig a személyi és a tárgyi feltételek egyaránt hozzájárulnak. A segítségre szorulók ugyanis csak akkor juthatnak hozzá a megfelelő információkhoz, ha a munkaügyi kirendeltségek dolgozói megfelelően bánnak az adatbázissal. Ehhez pedig képzésben kell részt venniük, s nem mellékes az sem, hogy fejlett számítógépes technika biztosítsa a hátteret.

Éppen emiatt született meg a döntés a munkaügyi központok korszerűsítéséről. A fejlesztés első ütemeként PHARE-támogatással megyénként egy kirendeltséget alakítanak ki az uniós szabványoknak megfelelően, ahonnan a technikai fejlesztések részeként elérhető lesz az EURES is. A teljes kiépítést követően 172 helyen lesz majd elérhető a közösségi adatbázis. De ezen túlmenően, akár otthonából is elérheti a huszonöt ország állásainak gyűjteményét tartalmazó rendszert minden érdeklődő: az Állami Foglalkoztatási Szolgálat honlapjáról ugyanis beszerezhetnek majd minden szükséges információt. A kirendeltségek közül 40 esetében pedig önkiszolgáló számítógépes lehetőséget is kínálnak az álláskeresőknek. A tervek szerint emellett javítják majd a kapcsolatokat a vállalatokkal, s a munkáltatók az internetes lekérdezés révén rendkívül gyors információhoz juthatnak a munkaerő-piaci keresletről.

Szakértői becslések szerint egyébként a csatlakozás után 90-120 ezer magyar szeretne munkát vállalni az EU-ban. A jelenlegi és a leendő tagországokból pedig a várakozások szerint 60-90 ezren keresik a magyarországi álláshelyeket.

Munkáltatói aggályok

Mindenféle olyan rendszer, amelyet külső előírások alapján vezetünk be, jelen pillanatban csak formális, és túlságosan sok pénzbe kerül – fogalmazott az Ipartestületek Országos Szövetségének (IPOSZ) elnöke. Szűcs György a mikro- és családi vállalkozásokat tömörítő érdekvédelmi szövetség nevében úgy fogalmazott, hogy részben közömbös, részben negatív hangulatot kelthet egy olyan adatbázis, amely külföldön, sokak számára elérhetetlen munkalehetőségeket sorakoztat fel. Ennek oka, hogy a nálunk fejlettebb gazdaságokban a hazainál lényegesen jobb kondíciókkal kínált állások ráébreszthetik a munkát keresőket arra, mennyire kilátástalan a helyzetük itthon.

A hazai munkaadók pedig nem abban érdekeltek, hogy a magyar munkaerő határainkon kívül keressen boldogulást, sokkal inkább arra kellene törekedni, hogy az emberek az itthoni munkaerőpiacon találjanak helyet maguknak – érvel a szövetség elnöke. A munkaadóknak tehát egyértelműen az az érdekük, hogy a hazai átlagbér s a GDP növekedésének üteme közelítsen a nyugat-európai országokéhoz, s a munkaadók itthon is megfelelő béreket tudjanak fizetni alkalmazottaiknak. Vagyis a hazai cégek álláskínálata is vonzó legyen az emberek számára.

Az IPOSZ elnöke óva int mindenkit attól, hogy azt higgye, 2004. május másodikától tárt karokkal várnak minket az Unió munkaerőpiacán. A magyar dolgozók számára legkönnyebben megközelíthető Ausztria és Németország álláshelyeinek elfogadása is azt eredményezi, hogy az illető csak hetente térhet haza családjához, miközben e munkahelyek korántsem olyan előnyösek, mint ahogyan azt sokan várják. Csalóka ábrándnak tűnhet tehát mindaz, amit egy nemzetközi adatbázis által közzétett nyilvántartásból kiolvas az álláskereső – véli Szűcs György, s mint mondja, további veszély, hogy nem mindenki a képességeinek megfelelő ajánlatra bukkan.

Követni a gyakorlatot

A szakember szerint nem elegendő a jogi harmonizáció, hanem a gyakorlati megoldások terén is át kell vennünk az Unió tagországaiban jellemző gyakorlatot. Azonban nemcsak arról van szó, hogy sematikusan kell másolni a meglévő rendszereket, hanem például az egész életen átívelő tanulást – az ottanihoz hasonlóan – széles körben kell megvalósítani Magyarországon is – mondta az elnök.

A munkavállalókon csak akkor lehet segíteni, ha rávezetjük őket arra, mit kell tenniük, ha állást akarnak találni; nem lehet eredményes az, ha rákényszerítjük őket bizonyos megoldásokra. Egy adatbázis akkor lehet teljes körű, ha nemcsak állások listáját foglalja magában, hanem bővebb információkat szolgáltat – véli az elnök. Tájékoztatnia kell például arról, hogy a felsőfokú képzés nem azonos egyik és másik országban. Be kell tehát mutatni az előírásokat, a különböző országokban alkalmazott különféle feltételeket.

Ebbe a munkába azonban az IPOSZ elnöke szerint be kell vonni a munkaadói képviseleteket is. Ki-ki saját területén meghatározhatná, hogy miként tudná egy statisztikai ajánlattevő rendszer működtetésében kivenni a részét. Így el lehetne érni, hogy egy adatbázis ne csak az aktuális piaci helyzetet tükrözze, hanem az igényeket is: azt, hogy milyen területeken kell képzést indítani ahhoz, hogy a munkaerőpiac igényeinek megfelelő szakemberek jelentkezzenek az álláshelyekre. Szűcs György szerint egy komplex adatbázisban ennek is helyet kell kapnia, s ehhez az IPOSZ a mikro- és családi vállalkozások képviselőjeként minden segítséget megad.