Régóta tudjuk, hogy a munkapiac olyan, mint a barométer: azonnal jelzi a gazdaság klímaváltozásait. Ha módosulnak az adójogszabályok, vagy átalakul a cégek versenyképességét befolyásoló kedvezmények köre, netán külpiaci recesszió fenyeget, akkor a munkaerőpiac azonnal reagál. Zavaraival, vagy - jobb esetben - kiegyensúlyozott mozgásaival szinte nyomban visszatükrözi a gazdaság rezdüléseit. Azt is mondhatjuk: ha a munka világában rend és béke van, akkor a gazdaságpolitika is a "helyén" van.

A tartós munkapiaci egyensúly megteremtése céljából a munkaügyi kormányzat elkészítette foglalkoztatáspolitikai stratégiája első változatát. E tervezet kiindulópontja az, hogy a foglalkoztatás bővítéséhez és az állástalanság visszaszorításához nemcsak a pillanatnyi tűzoltás, de a várható folyamatok - prognózisokon alapuló - értékelése, illetve a távlati feladatok számbavétele is szükséges. Az nevezetesen, hogy miként korszerűsítendő a szak- és felnőttképzés, mi a teendő a vállalkozások versenyképességének javításáért, hogyan célszerű korrigálni az adó- és járulékrendszert, milyen irányban fejlesztendők az atipikus foglalkoztatási formák, és a sor folytatható. Egy komplett csomagtervről van tehát szó, amely azonban túlmutat a foglalkoztatási kormányzat hatáskörén. Végrehajtásába a gazdasági minisztériumnak éppúgy be kell kapcsolódnia, mint az oktatási vagy a pénzügyi tárcának, a területfejlesztés illetékeseinek vagy az informatikai kormányzatnak.

Kérdés azonban, hogy a munkaügyi tárca korrekt módon összeállított apparátusi anyagát - és az abban foglalt javaslatokat - mennyire tekintik majd magukénak a saját logikájuk alapján működő társtárcák. Illúzióink ugyanis ne legyenek: mindegyiknek megvan a maga baja, energiáikból és pénzükből épphogy a saját programjaik teljesítésére futja. Nem valószínű, hogy nagyvonalú gesztusokat tennének - egyébként is szűkös - forrásaik terhére. S az sem valószínű, hogy saját koncepcióik megfogalmazásakor mindent alárendelnének a foglalkoztatás prioritásának.

Hogy akkor mégis mi lesz a csomagterv sorsa? Feltehetően akkor váltja be a hozzá fűzött reményeket, ha a hezitálás után dinamikusabb tempóra vált a kormányprogram, illetve annak részeként a másfél évvel ezelőtt meghirdetett gazdaságpolitika megvalósítása. Utóbbi ugyanis annak idején deklarálta a foglalkoztatás elsődlegességét. Ami azt jelenti, hogy minden, a gazdaságpolitikát befolyásoló döntés során mérlegelni kell a munkapiac egyensúlyi szempontjait. És nemcsak a rövid távú, hanem a hosszú távú érdekeket is. Egyébként a munkáltatók és a munkavállalók sem igényelnek ennél többet. Ezt viszont határozottan követelik.