A kívánt bővülés elérését illetően a vállalatvezetők egyre pesszimistábbak, körükben a termelékenység javulását prognosztizálók aránya évről évre csökken. Míg 2000-ben a cégvezetőknek durván 70 százaléka várta e mutató javulását, addig 2001-ben már csak 62 százalékuk, 2002-ben pedig már csak kevéssel több, mint a válaszolók fele - derül ki a Czipin & Proudfoot Consulting 10 országban 2700 cégvezető megkérdezésével lefolytatott, reprezentatív felméréséből. E tanulmányból ugyanakkor az is kiderül, hogy 2001-hez képest csökkent az elvesztegetett munkanapok száma, igaz, szerény mértékben. Az említett esztendőben - 225 munkanapot alapul véve - az elpazarolt munkanapok száma még 97, 2002-ben már ennél valamivel kevesebb, 92, ám még ez is magas, 41 százalékos kiesést jelent.

Németh Helga, a Tetra Pak Hungária Rt. humánerőforrás-igazgatója túlzottnak találja a felmérésben foglalt munkaidő-kiesést.

- Bár a munkaidő-kihasználtságot nem mérjük, mert alapvetően az elvégzendő feladatok határozzák meg a munkával töltött időt - mondta -, de egészen biztos, hogy a vállalatunknál nem ilyen nagyarányú az elpazarolt munkaidő. Termelékenységünk az elmúlt években dinamikusan növekedett - folytatta -, s ezzel az ütemmel szeretnénk lépést tartani. Ehhez a munkaerő átcsoportosítása szükséges.

A kutatók szerint a munkanapveszteségnek több oka is lehet, de leggyakrabban a tervezés és az irányítás hiányosságai, illetve a vezetésben és a felügyeletben lévő problémák a bajok okozói.

Óriási szerep hárul az igazgatóságra - vélekedik Lindner Sándor. A Pénzjegynyomda Rt. humánpolitikai igazgatója azt tapasztalta: a technikai megújulás, a fejlesztés automatikusan maga után vonja a termelékenység javulását, de mindehhez az kell, hogy a menedzsment a megújulás motorjaként funkcionáljon. Véleménye szerint az európai szintű bérekhez való felzárkózás előfeltétele, hogy a termelékenység a béreknél nagyobb ütemben növekedjen. Szerinte a cégvezetők egyik felelősségteljes feladata, hogy folyamatosan figyeljék, milyen lehetőségek adódnak a termelékenység növelésére, s a szükséges anyagi erőforrásokat, feltételeket megteremtsék. A Pénzjegynyomda Rt.-nél a munkaidő kihasználtságát, az egész napos és a törtnapi veszteségidőket az éves munkaidőmérlegben elemezik, ez ugyanis a létszámtervezésnek is az egyik fontos kiindulópontja.

Kedvezőbb munkaidő-kihasználtság mellett nyilvánvalóan kevesebb dolgozó szükséges az adott feladat ellátásához - fejtette ki Lindner Sándor. Hozzátette: a munkaidő-kihasználtság szempontjából lényeges a munkarend szabályozása, illetve alkalmazása. A szellemi és a fizikai foglalkozásúak esetében különböző munkarendet alkalmaznak. Előbbiek lényegében rugalmas időbeosztásban dolgoznak, amikor is a törzsidőn kívül a peremidő teszi lehetővé a feladatokhoz igazodó rugalmas foglalkoztatást. A több műszakban dolgozó fizikaiak a kollektív szerződés szabályai szerint egyenlőtlen munkaidő-beosztás szerint is alkalmazhatók.

Lindner Sándor hangsúlyozta: a munkaidő jobb kihasználása az idei évre érvényes stratégiai céljaik között is szerepel, s kísérleti jelleggel mérik e mutatót. Ennek során az állásidő és a túlóra alakulását vetítik az összes ledolgozott órára. E mutató értékét havonta tervezik, és teljesítését folyamatosan követik. Arra a kérdésre, hogy miként lehetséges a munkaidő jobb kihasználása, a humánpolitikai igazgató kifejtette: a cég által befolyásolható veszteségidők mérséklése lehet a megoldás.

- A legnagyobb problémát abban látom - folytatta -, hogy az állásidő és a túlóra egy azonos időszakon belül rontja a munkaidő kihasználását. Az a kieső időszak, amit szervezési vagy egyéb más okból a dolgozók nem tevékenyen töltenek, óhatatlanul is többletóra-felhasználással pótolható, ez viszont pluszköltséggel jár, és rontja a hatékonyságot.

Vita a 38 óráról

A kormány vállalta, hogy a ciklus végéig 38 órára csökkenti a heti törvényes munkaidőt. A makroszintű érdekegyeztetés fóruma - a kormányoldal előterjesztése alapján - nemrégiben megvitatta a kérdést. A munkavállalói oldal képviselői szerint rögzíteni kell, hogy a 38 órás munkahét 2006 elejétől életbe lépjen, a munkaadói oldal viszont a gazdaság helyzetére hivatkozva nem tartja időszerűnek a téma megvitatását.

Lindner Sándor lényegesnek tartja a törvényes munkaidő újbóli szabályozását, illetve a csökkentésére vonatkozó döntés átgondolt előkészítését. Ennek kapcsán felveti, hogy a jelenleg érvényes munkajogi szabályok szerint a legalább 20 perc munkaközi szünet a törvényes munkaidő része lehet, de az is elképzelhető, hogy nem képezi részét annak.

Szervezetükben a munkaközi szünet - a kollektív szerződés szabályainak megfelelően - a törvényes munkaidő része, vagyis fizetett, de le nem dolgozott időnek számít. Ez azt jelenti, hogy a heti ledolgozott idő 38 óra 20 perc. Azoknál a szervezeteknél, ahol a munkaközi szünet nem része a munkaidőnek, a ledolgozott idő heti 40 óra, s a munkaközi szünetet efölött biztosítják. Célszerű lenne végiggondolni, hogy a Munka Törvénykönyve e kérdést egységesen szabályozza oly módon, hogy a munkaközi szünet a munkaidő részévé váljék, és ezáltal a ledolgozott idő 40 óránál kevesebb legyen.

Németh Helga szerint a 38 órás munkahét bevezetése szükségszerűen meghosszabbítaná a szabadságolások idejét. Ez viszont azt vonná maga után, hogy a többi foglalkoztatottra - akik éppen nincsenek szabadságon - nagyobb teher hárul, vagyis a munkaidő rövidülése valójában megnehezítené helyzetüket.