A munkaadói szervezetek ezekben a hetekben tartják éves közgyűléseiket. S bár "ahány ház, annyi szokás", mégis: a már lezajlott tanácskozások utózöngéi, illetve a még hátralévők előkészületei egyértelműen azt jelzik, hogy a tisztújítással egybekötött, a számvetés és a programalkotás igényével összehívott eszmecseréket kitüntetett figyelem övezi.

A fokozott várakozásnak több oka is van. Talán nem meglepő, hogy a csatlakozási "lecke", vagyis az uniós felkészülés praktikus, gyakorlati teendőinek átgondolása húsba vágó kérdésként került - és kerül mindenütt - napirendre. Mint ahogyan az érdekérvényesítés új eszközei és lehetőségei is - legyen szó akár a hazai vagy a nemzetközi porondon megnyíló esélyekről - erősen foglalkoztatják a részvevőket. Van azonban még egy nyomós oka a közgyűlési várakozásoknak. Az nevezetesen, hogy e tanácskozásokon lehetőség nyílik a meghívott kormányzati képviselőkkel folytatandó párbeszédre, a közös dolgok közös átgondolására.

E konzultációknak különös jelentőséget ad, hogy a makrogazdaság kedvező folyamatai megtorpanni látszanak. A gazdaságkutatók prognózisai szerint a növekedés élénkülése lelassul az idén, a külgazdasági egyensúly tovább romlik, s az államháztartás hiánya sem mérséklődik úgy, ahogyan azt tervezték. Ugyanakkor a munkapiacon sem érzékelhető fordulat: a foglalkoztatottság a kelleténél lassabban bővül, miközben a munkanélküliek száma nem mérséklődik. Adódik tehát a kérdés: hogyan tovább; mit kell vállalniuk a munkáltatóknak, s mit kell tennie a kormányzatnak ahhoz, hogy a magyar gazdaság versenyképessége - amely az idén 6-7 százalékkal gyengült - ismét erősödjék.

Az e kérdésekről zajló polémia természetesen nem most, és nem a közgyűléseken kezdődött el, arra azonban jó alkalmat nyújtanak, hogy - tükröt tartva a kormányzatnak - ismét felmutassák a még orvosolásra váró bajokat. Tőkeszegénység, finanszírozási nehézségek, közteher- és béranomáliák, pályázati és forrásútvesztők - régi-új bajok, amelyek rossz irányba befolyásolják a versenyképességet.

Noha a munkaadói szervezetek - a következő évre szóló programjaikban - számos javaslatot megfogalmaztak, önmagában ez még kevés. Talán ezért is hangsúlyozták, hogy immár elengedhetetlen a szervezetek összefogása, a közös érdekérvényesítés és lobbizás. Ha ugyanis egy nyelven beszélnek és egyet akarnak, akkor nagyobb eséllyel számíthatnak a számukra kedvező kormányzati válaszokra.

V. É.