A képzésnek a versenyszektor igényeihez kell igazodnia
Súlyos gondok feszítik a szakiskolákat
Az elmúlt hónapokban elkészült az OM három évre szóló szakiskolai fejlesztési programja, amire nagy szükség volt, hiszen a szakiskolák nap mint nap súlyos gondokkal szembesülnek – fogalmaz Sári Lajos, a tárca szakképzési helyettes államtitkára. Az ezen intézményekben tanuló fiatalok – évfolyamonkénti átlagban – 23 százaléka igen súlyos problémákkal küszködik, sokuk hátrányos helyzetű családból származik, s a tényekhez hozzátartozik, hogy jelentős hányaduk roma származású.
A szakiskolai fejlesztési program négy átfogó és négy tematikus elemből áll. Ami az általános elemeket illeti, ezek szerint a négyéves szakiskolai képzés első két évében a speciális tananyag megerősíti az úgynevezett kommunikációs készségeket, illetve egy-egy szakmacsoportban felkészítő, általános ismereteket nyújt. Ezt követően a 11-12. évfolyamban megkezdődik a tényleges szakmai képzés. Az átfogó elemek sorában a harmadik a reintegrációs program, amely a hátrányos helyzetűek segítésére hivatott. A negyedik elem pedig az önfejlesztés és a minőségfejlesztés, amelynek célja – s ez érinti az iskola fenntartóit, vezetőit, a szülőket és a fiatalokat egyaránt – a gazdaság kihívásainak való megfelelés.
A program négy tematikus projektje: az idegen nyelvek oktatása, az informatikai program végrehajtása, a szakiskolai mérés-értékelés rendszerének kidolgozása, illetve a pályaorientáció.
Sári Lajos elmondta: a programban szerepel a közismereti és a szakterületi, szakmacsoportos tantervek, tananyagok, követelmények felülvizsgálata; az érintett tanárok és oktatók módszertani, idegen nyelvi, informatikai képzése, illetve a hátrányos helyzetű fiatalokkal való hatékonyabb törődés. Az elképzelések szerint az iskolák vezetői, fenntartói és a képzőhelyek képviselői számára olyan tréningeket szerveznek, amelyek felkészítik e kört a korszerű iskolafejlesztésre, -vezetésre.
Az oktatási miniszter januárban kapta meg a kormányzat felhatalmazását, amely alapján beindulhatott a program. Ettől az időponttól kezdve nagy iramban megkezdődött a megvalósítás. A pályázatok február 15-én jelentek meg – ezek beadási határideje április 28 volt -, majd az ütemterv szerint a minisztérium június 30-ig köti meg a szerződéseket a nyertesekkel.
A program megvalósítására a kormányzat összesen 13 milliárd forintot szán, amelyből az idén 2,5 milliárd áll rendelkezésre. E projekthez kapcsolódva ugyanakkor létrehoztak egy "Szakmaváltó Alapot", 1 milliárd forinttal, ennek forrásait azok az iskolák és fenntartóik igényelhetik, amelyek új szakmák indítását tervezik. E keret első pályázatait a tervek szerint májusban teszik közzé. De a szakképzés átalakításának fontos része a szakképzési törvény módosítása és az Országos Képzési Jegyzék fejlesztése is. A felülvizsgált Országos Képzési Jegyzék 400 olyan szakmát tartalmaz, amelyeket a szakiskolákban is oktatnak. E munka során – a befejezése 2006-ra várható – sor kerül az egyes szakmák programjainak, vizsgakövetelményeinek átalakítására is. Ez óriási feladat, nemcsak a szakmák sokasága miatt, de azért is, mert e korszerűsítésnek már meg kell felelnie a versenyszektor által támasztott követelményeknek.
Érdemi változás nem várható
A munkaadók – közöttük is a mikro-, kis- és középvállalkozások – képviselői úgy vélik, hogy helyénvaló a szakoktatás korszerűsítése. E kör számára azonban vitathatók a szakképzési törvény egyes passzusai. A munkáltatók véleménye szerint hiányoznak a középszintű szakmai fórumok, illetve sok vitára ad okot a szakmunkásvizsga-bizottságok összetétele is – összegzi a gondokat Solti Gábor, az Ipartestületek Országos Szövetségének (IPOSZ) szakértője.
A szakember elsőként a középszintű szakmai fórumok hiányát említi, amelyekre pedig igen nagy szükség lenne. Országos szinten működik ugyan az Országos Szakképzési Tanács, e szervezet azonban átfogó stratégiai kérdésekkel foglalkozik, s ez "alatt" nincs fóruma a középszintnek.
A másik, a szakoktatással foglalkozókat érdeklő és érintő fontos kérdés a szakképzési törvény módosítása. E jogszabály bár megválaszol bizonyos kérdéseket, és megoldást kínál számos problémára, azonban mégis sok kérdést nyitva hagy. Kedvező például, hogy a törvény – ha a parlament elfogadja – nevesíti a döntéshozók között a kamarákat, az országos munkaadói szervezeteket. Ennek alapján ugyanis ezeknek szavuk lesz például az olyan kérdésekben, mint a mestervizsgával kapcsolatos ügyek. Ugyanakkor viszont a törvény azt is kimondja, hogy az érintett szervezetek számára ajánlott az együttműködés. De hogy ez mit jelent, azt nem lehet tudni. Az érintett szervezetekre ugyanis semmiféle együttműködést nem lehet rákényszeríteni. Kívánatos lenne tehát ezt a problémát tisztázni.
Komoly aggodalmat okoz ugyanakkor a szakmunkásvizsga-bizottságok összetétele, hiszen e testületben nem kapnak helyet a kisvállalkozói szervezetek képviselői. Az elnököt a minisztérium jelöli, s tagot delegál a kamara és az iskola is, ám a kisvállalkozók és a szakszervezetek nem. Holott ez utóbbiak képviselőire is szükség lenne.
Az IPOSZ szakértője úgy látja: manapság túlzottan iskolacentrikus a képzés, s nem látják a duális rendszer – iskolai oktatás, üzemi szakképzés – fejlődésének a feltételeit. Ennek tisztázása már csak azért is szükséges, mert a duális képzés az EU-ban is elfogadott forma. E téren ugyanakkor a cégek érdekeltségének növelése is megoldást jelenthetne, hiszen úgy tűnik fel: a jelenlegi anyagi támogatás nem eléggé ösztönzi a munkáltatókat.
Solti Gábor kifejtette: továbbra is gondot okoz, hogy a 9-10. osztályban csak szakmacsoportos képzés zajlik, és nem lehet konkrét szakmát oktatni. Ez lerövidíti a gyakorlati képzésre szánt időt. E téren úgy tűnik föl, egyelőre nem várható változás.
A diákok védelmét a tanulószerződés garantálhatja
A szakszervezetek kedvező változásként értékelik, hogy az Oktatási Minisztérium – a szakképzés korszerűsítése kapcsán – kiemelt figyelmet fordít a problémás fiatalok gondjaira – összegzi a munkavállalói berkekben megfogalmazott véleményeket Wentzel István, az Autonóm Szakszervezeti Szövetség (ASZSZ) szakértője.
A szakértő szerint rendkívül fontos az a szemléletváltás, amit az oktatási tárca koncepciója tükröz, hiszen az iskolafejlesztési program végre komoly figyelmet fordít a szakiskolákba kerülő problémás fiatalok gondjaira. A tanulók nagy része ugyanis hátrányos helyzetű, s így diákéveik is sokkal nehezebbek, mint kortársaiknak. Jelenleg csaknem 200 ezer fiatal tanul ezekben az intézményekben, s mintegy harmadrészük súlyos problémával küszködik. Ez az arány a szakiskolákban dolgozók, de az egész társadalom számára is figyelmeztető, így e gondokkal foglalkozni kell. Ugyancsak kiemelt figyelem illeti az e fiatalokkal foglalkozó pedagógusokat is, hiszen igen fontos érdek, hogy e tanulóréteg számára speciális programok induljanak.
Wentzel István szerint a szakképzés terén gondot okoz az is, hogy a gazdaság gyors változása miatt nehéz évekre előre megmondani: mely szakmákra lesz szükség, mire kell oktatni a fiatalokat. E témában számos egyeztetés zajlott már le a munkaadói szervezetekkel, azonban még az érintettek sem tudtak határozottan állást foglalni. Az ebből fakadó nehézséget a szakszervezeti vezető az építőipar példájával illusztrálta, hiszen – mint mondta – néhány éve nem volt annyi építőipari szakmunkás az országban, amennyi ne lett volna kevés. Ám e kereslet mára lefutott. Így ha 1-2 éve a fiatalokat ebbe az irányba terelgetik, akkor, amire kikerülnek az iskolából, már nehéz állást találniuk.
Ugyanakkor a tanulószerződések tekintetében – szakszervezeti szempontból – jelentős előrelépés történt az utóbbi években. E dokumentumok egy részének áttekintése alapján az a tapasztalat, hogy csupán elvétve volt közöttük tartalmilag vagy formailag hiányos. A javulás üdvözlendő, hiszen a szakszervezetek szinte semmilyen védettséget nem tudnak nyújtani a fiataloknak. A nagyüzemekben, ahol működik a szakszervezet, kevés az ipari tanuló; a kisebb üzemekben pedig, ahol a fiatalok tevékenykednek, nincs szakszervezet, s gyakorta még üzemi tanács sincs.
