Az anyaság védelméről szóló 1952. évi 103. ILO-egyezményt a magyar állam 1953-ban ratifikálta, ám kihirdetése csak a 2000. évi VIII. törvénnyel történt meg. Ennek módosításáról szól a 183. számú egyezmény, s a kapcsolódó 191. számú ajánlás, mely egy éve, 2002. február 7-én lépett hatályba. Az egyezményhez - amely a kötelező rendelkezéseket fogalmazza meg - kapcsolódik egy ajánlás, amely az egyezmény végrehajtására vonatkozó javaslatokat tartalmazza, s amely nem kötelező érvényű.

Kikre terjed ki az egyezmény?

A módosított egyezmény hatálya kiterjed az ipar, a mezőgazdaság és a szolgáltatás (közlekedés, kereskedelem stb.) területén foglalkoztatott nőkre, ideértve a bérért otthon dolgozó nőket is. Az egyezmény - ahogyan ez a nemzetközi munkajogi jogforrásokban általános - megfogalmazza a diszkrimináció tilalmát, kimondja, hogy rendelkezéseit alkalmazni kell "minden nőnemű személyre, akár férjezett, akár nem, korra, állampolgárságra, fajra, vallási meggyőződésre való tekintet nélkül". Sőt, a hátrányos megkülönböztetés tilalmát kiterjeszti a gyermekekre is, amikor kimondja, hogy mind a házasságban, mind a házasságon kívül született gyermekek tekintetében biztosítani kell a megfogalmazott védelmet.

Kedvezmények, jogosultságok

Az egyezmény főbb rendelkezései a - legalább 12 hetes - szülési szabadságra, az erre az időre a nő részére járó pénzbeli és egészségügyi szolgáltatásokra vonatkoznak.

Az egészségügyi szolgáltatások magukban foglalják a szülés előtti, a szülés alatti és a szülés utáni okleveles szülésznő vagy gyakorlott egészségügyi szakember általi kezelést, valamint szükség esetén a kórházi ellátást. A szolgáltatások fedezetéül szolgáló járulékokat nemre való tekintet nélkül kell befizetni.

Az egyezmény szabályozza a szoptatási munkaidő-kedvezményt, a terhességgel, a szülési szabadsággal összefüggő felmondási tilalmat.

A 183. számú egyezmény új rendelkezései között szerepel, hogy tilos a terhes, illetve szoptató nőket olyan munkára kötelezni, amely ártalmas az anya vagy a gyermek egészségére. Az új egyezmény nagyobb hangsúlyt fektet a terhes és szoptatós nők munkahelyi védelmére, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmára. Rögzíti, hogy a szülési szabadságról visszatéréskor a nőt a korábbi vagy a korábbival egyenértékű munkakörbe kell visszahelyezni.

Az egyezményhez kapcsolódó 191. számú ajánlás a szülési szabadság időtartamának legalább 18 hétre való kiterjesztését szorgalmazza, ikerszülés esetén ajánlja annak meghosszabbítását, valamint hogy a dolgozó nő határozhassa meg, mikor veszi igénybe a szülési szabadság meghatározott címét. A szülési szabadság idejét szolgálati időnek kell tekinteni, a munkahelyre való visszatéréskor pedig a korábbi vagy azzal egyenértékű munkakörbe kell visszahelyezni a nőt. Az ajánlás szerint a tagállam teherbíró képességének függvényében lehetőség szerint a szülési szabadság idejére járó pénzbeli juttatás összege a korábbi kereset teljes összegének feleljen meg.

A nők védelmét szolgáló magyar rendelkezések

A magyar jog megfelel az egyezményekben és ajánlásokban foglaltaknak. Az alkotmányban rögzített alapjogok alapján az egészségügyről, a magzati élet védelméről, a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól, a családok támogatásáról szóló törvények biztosítják a pénzbeli és egészségügyi ellátások igénybevételének lehetőségét. A terhes nők, illetve szoptatós anyák munkajogi és munkaegészségügyi védelmét a Munka Törvénykönyve és a munkavédelemről szóló törvény és végrehajtási rendeleteik biztosítják.

A Munka Törvénykönyve (Mt.) az általános szabályaihoz képest számos ponton kedvezőbb, a munkáltatónak alkalmazási korlátozást vagy pluszkötelezettséget jelentő rendelkezéseket fogalmaz meg a nők, különösen a gyermeket vállaló nők esetében.

A megkülönböztetés tilalma

A generális alapelvek között szabályozott hátrányos megkülönböztetés tilalma [Mt. 5. § (1) bekezdés] rögzíti a munkavállalók neme miatti diszkrimináció tilalmát. Természetesen a munka jellegéből vagy természetéből egyértelműen következő megkülönböztetés nem sorolható e körbe. Itt kell megemlíteni, hogy várható az anyaság védelméről szóló 183. sz. ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) által kiadott egyezmény megerősítése. Az egyezmény - és a hozzá kapcsolódó ajánlás - szabályainak megfelelően a Munka Törvénykönyve a legközelebbi módosítása során várhatóan kiegészül az anyaság miatti hátrányos megkülönböztetés tilalmával.

Közvetett hátrányos megkülönböztetés

A diszkrimináció tilalma 2001 óta - uniós irányelvi követelménynek megfelelően - kiterjed az úgynevezett közvetett hátrányos megkülönböztetésre is. Ebben az esetben a megkülönböztetés látszólag olyan okon alapul, amely a munkaviszonnyal összefügg, a munka jellegéből vagy természetéből egyértelműen következik, a valóságban azonban valamely tilalmazott tényező szerinti megkülönböztetést jelent. Így például az Európai Bíróság gyakorlatában fordult elő, hogy nők elleni hátrányos megkülönböztetésnek tekintettek olyan munkáltatói intézkedést, amely a részmunkaidőben foglalkoztatottakra vonatkozott, mivel e két csoport egybeesett az adott munkáltatónál. A törvényi definíció szerint, ha az intézkedéssel érintett munkavállalói kör valamely tiltott megkülönböztetési szempont szerint tekinthető túlnyomórészt egységes csoportnak, és a munkaviszonnyal kapcsolatos, formálisan mindenkivel szemben azonos követelményt támasztó vagy mindenkinek azonos jogot biztosító rendelkezés, intézkedés, feltétel, gyakorlat rájuk nézve aránytalanul kedvezőtlen, közvetett hátrányos megkülönböztetés valósul meg. A kulcsszó ebben az esetben a "formális", hiszen ha a feltétel ténylegesen hátrányos megkülönböztetést valósít meg, valódi egyenlőséget nem jelenthet, csak látszólagost.

Előnyben részesítési kötelezettség

A Munka Törvénykönyve 5. §-a azt is kimondja, hogy munkaviszonyra vonatkozó szabály a munkavállalók meghatározott körére azonos feltételek esetén előnyben részesítési kötelezettséget írhat elő. Ezt a rendelkezést konkretizálják az alábbi szabályok:

Az Mt. 75. §-ának (1) bekezdése általános rendelkezésként kimondja, hogy "nőt és fiatalkorút nem szabad olyan munkára alkalmazni, amely testi alkatára, illetve fejlettségére tekintettel rá hátrányos következményekkel járhat".

További védelmet élveznek a terhes, illetve szoptatós nők a következők szerint:

- a nőt terhessége megállapításától a gyermekének egyéves koráig éjszakai munkára igénybe venni nem lehet (Mt. 121. §);

- a nő terhessége megállapításától gyermeke egyéves koráig rendkívüli munkavégzésre (készenlétre) nem vehető igénybe (Mt. 127. §, 129. §);

- a terhes, illetve a szülő nőt 24 hét szülési szabadság illeti meg, melyet úgy kell kiadni, hogy négy hét lehetőleg a szülés várható időpontja elé essen (Mt. 138. §);

- a nőnek a szoptatás első hat hónapjában naponta kétszer egy óra, ezt követően a kilencedik hónap végéig egy óra munkaidő-kedvezmény jár (ikrek esetében a munkaidő-kedvezmény az ikrek számának megfelelő mértékben növekszik) (Mt. 138. §);

- a munkáltató nem mondhat fel rendes felmondás keretében a terhesség, a szülést követő 3 hónap, illetve a szülési szabadság időtartama alatt a munkavállalónak (Mt. 90. §);

- a nőt terhessége megállapításától a gyermek egyéves koráig - munkaköri alkalmasságára vonatkozó orvosi vélemény bemutatása alapján - az állapotának egészségügyi szempontból megfelelő munkakörbe kell ideiglenesen áthelyezni, vagy meglévő munkakörében a munkafeltételeket kell megfelelően módosítani. (Az új munkakör kijelöléséhez a munkavállaló hozzájárulása szükséges.) Az ideiglenesen áthelyezett, illetőleg áthelyezés nélkül módosított munkafeltételek mellett foglalkoztatott nő munkabére nem lehet kevesebb előző átlagkereseténél. Ha a munkáltató nem tud az egészségi állapotának megfelelő munkakört biztosítani, akkor a nőt a munkavégzés alól fel kell menteni, és erre az időre részére az állásidőre járó munkabért kell folyósítani (Mt. 85. §).

Indokolatlan terhességi teszt

A már említett 183. ILO-egyezménynek megfelelően a Munka Törvénykönyvébe várhatóan bekerül, hogy tilos a munkaviszony létesítéskor az indokolatlan terhességi teszt. Ennek alapján csak akkor kerülhet majd sor a terhesség megállapítására irányuló vizsgálat elvégzésére, illetve csak abban az esetben követelheti meg a munkáltató a dolgozótól a terhességi vizsgálatról szóló igazolás bemutatását, ha erre a munkaköri alkalmasság vizsgálata és véleményezése körében - munkavédelmi, munkabiztonsági - jogszabály előírása alapján kerül sor.

Munkavédelem

A fenti rendelkezés már átvezet a munkavédelmi törvény nőkre vonatkozó előírásaihoz. A munkavédelmi törvény értelmében a munkavállaló csak olyan munkára és akkor alkalmazható, ha annak ellátásához megfelelő élettani adottságokkal rendelkezik, foglalkoztatása az egészségét, testi épségét nem veszélyezteti, és a munkára - külön jogszabályokban meghatározottak szerint - alkalmasnak bizonyult.

Egészségügyi alkalmasság

Az egészségügyi megfelelőségről előzetes és - külön jogszabályban meghatározott munkakörökben - időszakos orvosi vizsgálat alapján kell dönteni. (L. a Jogmagyarázó című cikknek a munkaköri alkalmassággal foglalkozó részét!) A külön jogszabály a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet. A munkaköri alkalmasság vizsgálatánál és véleményezésénél figyelembe kell venni, hogy a nők (különös tekintettel a fogamzóképes korúakra és a terhesekre - ezen belül a terhesség korai szakaszában lévőkre -, a nemrég szült, illetve szoptató anyákra, az anyatejet adókra) alkalmatlanok vagy csak bizonyos feltételekkel alkalmasak a rendelet mellékletében felsorolt egészségkárosító kockázatot jelentő vagy veszélyes megterhelésekkel járó munkakörülmények közötti munkavégzésre. Ilyen feltételek között fogamzóképes korú nő csak akkor foglalkoztatható, ha a munkaadó biztosítja a korai (14 naposnál frissebb) terhesség diagnosztizálásához szükséges gyorstesztet. Ehhez a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosával kell a nőnek előzetesen felvennie a kapcsolatot, és családtervezési szándékát bejelentenie.

Kockázatbecslés

Bizonyos munkakörülmények fennállásakor a terhes, a nemrégen szült nők és a szoptató anyák foglalkoztatásához kockázatbecslés szükséges. Ilyenek azok a fizikai kóroki tényezők, amelyek magzati elváltozásokat vagy vetélést, placentaleválást okozhatnak, olyan biológiai kóroki tényezők, melyek az anya vagy a magzat betegségét okozhatják. Idesorolhatók továbbá a terhes nők és a magzat egészségét veszélyeztető egyes kémiai kóroki tényezők. A kockázatbecslés alapján megfelelő munkabiztonsági intézkedéseket kell foganatosítani.