Bejelentkezés a társadalombiztosítási szervekhez
Az 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 44. § meghatározza azokat az első lépéseket, amelyeket a foglalkoztató megalakulásakor a társadalombiztosítási szervekhez meg kell tenni. A foglalkoztató – az egyéni vállalkozó és az egyéb szerv is – köteles a társadalombiztosítás céljait szolgáló, jogszabályban meghatározott nyilvántartás vezetésére és ezekből adatszolgáltatás teljesítésére. Az a szerv (szervezet), amely a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény 1. §-ának (1) bekezdése alapján nem minősül bejegyzésre kötelezett cégnek, vagy a Tbj. 4. §-ának b) pontja alapján egyéni vállalkozónak, a megalakulásától, létrejöttétől számított 15 napon belül köteles a székhelye szerint illetékes nyugdíj-biztosítási és egészségbiztosítási igazgatási szervhez nyilvántartásba vétel céljából bejelenteni:
– nevét (elnevezését), rövid cégnevét,
– címét, székhelyét, telephelyét,
– megalakulása, létrejötte napját, alapító okirata keltét,
– a képviseletére jogosultak nevét, lakóhelyét,
– jogelődjének nevét,
– az általa foglalkoztatottak számát,
– adóazonosító számát, bankszámlaszámát.
A foglalkoztatónak minősülő természetes személy a lakóhelye szerint illetékes nyugdíj-biztosítási és egészségbiztosítási igazgatási szervhez köteles bejelenteni nevét, címét és az általa foglalkoztatottak számát, a foglalkoztatás kezdetét követő 15 napon belül.
A cégbíróságnál bejegyzett gazdálkodó szervezetek, valamint azok a magánszemélyek, akik az okmányirodáknál váltják ki az egyéni vállalkozói igazolványukat, külön bejelentkezésre nem kötelezettek mivel a cégbíróság, illetőleg az okmányiroda a szükséges adatokat átadja a társadalombiztosítási szerveknek.
A biztosítottak nyilvántartásba vétele
A 2000. január 1-jétől hatályos és 2002. január 1-jétől módosított Tbj. 46. §-a értelmében a foglalkoztató a tevékenységében személyesen közreműködő biztosított személyek adatait oly módon köteles nyilvántartásba venni, és erről a magánszemélynek igazolást adni, hogy abból a törvényben előírt adatok a munkavégzés (tevékenység) megkezdésétől megállapíthatók legyenek.
A nyilvántartásnak tartalmaznia kell
– a biztosított természetes azonosító adatait, taj-számát,
– a biztosítást megalapozó jogviszony megnevezését,
– a biztosítási kötelezettség kezdetét, megszűnését, a szolgálati időre vonatkozó adatokat, a magán-nyugdíjpénztári tagságot,
– a biztosítottól levont járulékok alapját és összegét,
– az egészségügyi hozzájárulás összegét,
– a nyilvántartásba vételről szóló igazolás kiadásának, visszaadásának időpontját, az átvétel, visszavétel igazolásáról a biztosított, illetőleg a nyilvántartást vezető személy aláírását.
Igazolásnak kell tekinteni a munkaszerződést, valamint a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végző személylyel kötött, írásba foglalt szerződést. Következésképpen, ha a foglalkoztató vezet olyan (például munkaügyi, személyügyi) nyilvántartást, amelyből a foglalkoztatott adatai megállapíthatóak, nincs szükség külön nyilvántartás vezetésére.
A nyilvántartást a foglalkoztató székhelyén, zárt helyen kell tárolni. A nyilvántartás ellenőrzésére a társadalombiztosítás igazgatási szervei és az állami adóhatóság eljáró ellenőrei jogosultak.
A nyilvántartás a biztosítottak teljes körére vonatkozik, ezért azt nemcsak a 2000. január 1-jétől foglalkoztatottakra, hanem visszamenőlegesen is el kell készíteni.
A nyilvántartásba vétel elmulasztása miatt – személyenként – az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCL. törvény szerinti mulasztási bírságot szabnak ki.
NYENYI-lapok
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny. tv.) 97. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint a foglalkoztató és egyéb szerv, valamint – a saját biztosításával összefüggő, 1999. december 31. utáni adatokról – a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni vállalkozó köteles a nyugdíj-biztosítási igazgatási szerv részére legalább évenkénti rendszerességgel közölni (átadni) a nyugdíjjogosultsághoz, illetőleg a nyugdíj megállapításához szükséges szolgálati idő, kereseti (jövedelmi) és egyéb adatokat.
A Tny. tv. végrehajtása tárgyában kiadott 168/1997. (X. 6.) kormányrendelet 86. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy a társadalombiztosítási egyéni nyilvántartás részeként Nyugdíj-biztosítási Egyéni Nyilvántartó Lapot (NYENYI-lap) kell kiállítani a biztosítottakról. Nem kell nyilvántartó lapot kiállítani a saját jogú nyugdíjas – ide nem értve a rögzített nyugdíjas – foglalkoztatottról.
A nyilvántartás elektronikus vagy optikai adathordozón is megőrizhető, ha az alkalmazott módszer biztosítja a nyilvántartás összes adatainak késedelem nélküli előállítását, illetőleg kizárja az utólagos módosítás lehetőségét.
A NYENYI-lapok beküldése
A biztosítotti nyilvántartást a foglalkoztató minden év végén lezárja, archiválja, és arról a tárgyévet követő március 31-éig – egyéni vállalkozó a tárgyévet követő április 30-áig – a nyugdíj-biztosítási igazgatási szervhez adatszolgáltatást teljesít.
A nyilvántartás adatairól a foglalkoztató megszűnésekor 30 napon belül, illetőleg – ha a biztosított vagy halála esetén hozzátartozója nyugdíjigényt terjeszt elő – soron kívül kell teljesíteni az előző bekezdésben előírt adatszolgáltatást.
A foglalkoztató, illetve az egyéni vállalkozó az adatszolgáltatást nyomtatványon is teljesítheti, amit az igazgatási szerv köteles elfogadni.
Az évenkénti adatszolgáltatást az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság által rendszeresített és a területileg illetékes nyugdíj-biztosítási igazgatóság által térítésmentesen rendelkezésre bocsátott számítógépes programmal kell előállítani, az adatszolgáltatási kötelezettséget számítógépes adathordozón kell teljesíteni. Ha az adatszolgáltatást 20 főnél kevesebb biztosítottról teljesítik, az illetékes igazgatóság (kirendeltség) kérelemre felmentést adhat a számítógépes adathordozón való adatszolgáltatás alól, ebben az esetben az adatszolgáltatást a térítésmentesen rendelkezésre bocsátott nyomtatványon kell teljesíteni.
Igazolás a biztosítottak részére
A foglalkoztató a tárgyévet követő január 31-éig köteles a nyilvántartás adataival egyező igazolást kiadni a biztosított részére a tárgyévben levont járulékok (tagdíj) összegéről és az azok alapjául szolgáló jövedelmekről a jövedelemigazoláshoz csatoltan. A biztosítással járó jogviszony év közben történő megszűnése esetén az igazolást soron kívül kell kiadni.
A foglalkoztatók, egyéb szervek és a magánszemélyek adatszolgáltatási kötelezettsége
Adatszolgáltatás a társadalombiztosítási szervhez
Az adatszolgáltatási kötelezettség teljesítéséről a Tbj. 44. §-a a következőképpen rendelkezik: a foglalkoztató – az egyéni vállalkozó és az egyéb szerv is – köteles a társadalombiztosítás céljait szolgáló, jogszabályban meghatározott nyilvántartás vezetésére és ezekből adatszolgáltatás teljesítésére.
Az igazgatási szervek felhívására, megkeresésére az adatszolgáltatást 15 napon belül kell teljesíteni. (Az igazgatási szervek nem kérhetik olyan adatok közlését, amely a kötelezett bejelentésében, bevallásában már szerepelt. A járulékok és az egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezett jövedelemadatai, ha azt az illetékes adóhatóságtól kérik, nem esnek az előző korlátozás alá.)
Magán-nyugdíjpénztári belépés, visszalépés társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe
A magánnyugdíjpénztárba belépés, illetve a kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe visszalépés esetén a következő szabályokat kell betartani. A tagságra kötelezett pályakezdő a biztosítási jogviszony létesítésétől, a magánnyugdíjpénztárhoz önkéntes döntéssel csatlakozó biztosított a pénztártaggá válástól számított 15 napon belül köteles a foglalkoztatójának bejelenteni az általa választott magánnyugdíjpénztár megnevezését, címét és bankszámlaszámát [Tbj. 45. § (1) bekezdés].
Amennyiben a magánnyugdíjpénztár tagja visszalép a kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe, a magánnyugdíjpénztár a visszalépési kérelem kézhezvételének negyedévét követő 50 napon belül a Nyugdíj-biztosítási Alapba köteles átutalni a kézhezvételt követő negyedév fordulónapi követelésének a tagdíj-kiegészítéssel csökkentett összegét.
A magánnyugdíjpénztár köteles a foglalkoztatót és a volt tagot tájékoztatni a visszautalás megtörténtéről.
A biztosított egyéni számláján jóváírt összegről évenkénti összesítésben az illetékes nyugdíj-biztosítási igazgatási szerv részére a magánnyugdíjpénztár adatszolgáltatást teljesít.
A magánnyugdíjpénztár a tagdíj-kiegészítés összegét a tag, illetve a kedvezményezett rendelkezése szerint visszafizeti, vagy önkéntes nyugdíjpénztárba utalja át.
A 2003. január 1-jét megelőzően a kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe visszalépett volt tagok, illetve a kedvezményezettek is kérhetik a tagdíj-kiegészítés visszafizetését vagy önkéntes nyugdíjpénztárba utalását. A visszautalást, átutalást a magánnyugdíjpénztár adatszolgáltatása alapján teljesítik. A vissza-, illetve átutalt tagdíj-kiegészítés összege hozamösszeget nem tartalmaz.
A kérelmet 2003. január 1-jétől számítva 5 éven belül lehet az illetékes magánnyugdíjpénztárhoz benyújtani.
Ha a magánnyugdíjpénztár jogutód nélkül megszűnt, a kérelmet a lakóhely szerint illetékes nyugdíj-biztosítási igazgatósághoz kell benyújtani, egyidejűleg hitelt érdemlő módon bizonyítani kell a visszaigényelt tagdíj-kiegészítés összegét [Tbj. 45. § (4) bekezdés, 2002. XLII. évi törvény 306. § (1) bekezdés].
A biztosított a magánnyugdíjpénztárhoz való csatlakozásának visszavonásáról, illetőleg a pályakezdő a pénztártagsága megszüntetéséről szóló nyilatkozatáról az érintett magánnyugdíjpénztár mellett egyidejűleg valamennyi foglalkoztatóját is tájékoztatni köteles. A nyilatkozatban meg kell jelölni a visszalépés, illetőleg a pénztártagság megszüntetésének napját, amely a nyilatkozattétel napjától korábbi időpont nem lehet.
A magánnyugdíjpénztár a járulékok bevallását a biztosított lakóhelye szerint illetékes megyei nyugdíj-biztosítási igazgatósághoz nyújtja be, és teljesíti az egyéni számlán jóváírt összeg átutalását.
Az előző bekezdés szerint kell eljárni akkor is, ha a rokkant, illetőleg a jogszerző (pl. özvegy) saját döntése szerint az egyéni számláján lévő összeget, illetve a jogszerzőnek a felhalmozási időszakban bekövetkezett halála esetén a hozzátartozó döntése alapján az egyéni számlán a rá eső részt kell átutalni a Nyugdíj-biztosítási Alap javára.
Társadalombiztosítási nyilvántartások
Az igazgatási szervek nyilvántartásairól a Tbj. 40-42. §-ai tartalmaznak rendelkezést. Az egészségbiztosítási, a nyugdíj-biztosítási és a magánnyugdíjrendszer működése érdekében olyan egységes nyilvántartás működik, amely biztosítja a befizetések nyilvántartását, beszedését és az ellátások megállapításához szükséges adatokat.
A törvényben meghatározott nyilvántartás tartalmazza a foglalkoztatók és a biztosítottak által az e törvényben előírt kötelezettségeik teljesítésével szolgáltatott mindazon adatokat, amelyből megállapítható a biztosított javára megfizetett, illetőleg a tőle levont járulék alapja, összege, a biztosítási jogviszony időtartama, valamint a biztosítottat megillető ellátások megállapításához szükséges adat.
Az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) és azok igazgatási szervei, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF), valamint a magánnyugdíjpénztárak az adatok kezelésével más szervezetet is megbízhatnak, amennyiben az adatvédelem azonos szintjét a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvénynek megfelelően biztosítják.
Az illetékes igazgatási szerv – az adatszolgáltatás módjára kötött megállapodás alapján – a PSZÁF részére a pénztártagok magán-nyugdíjpénztári tagsága jogosultságának megállapításához, ellenőrzéséhez a következő adatokat szolgáltatja:
– a biztosított személyes adatai a taj-szám megjelölésével,
– a biztosítási jogviszony kezdete,
– a foglalkoztató azonosító adatai.
Az igazgatási szervek a nyilvántartási rendszerben az alábbi személyes adatokat tarthatják nyilván és kezelhetik:
– személyi adatok (név, leánykori név, anyja neve, születési hely, születés éve, hónapja és napja, taj-szám),
– családi állapot, állampolgárság,
– lakóhely (tartózkodási hely),
– foglalkozás, munkahely, munkakör, tevékenység,
– a rokkantság fokára, az egészségi állapotra, továbbá az élettársra, az eltartott hozzátartozói minőségre és taj-számra vonatkozó olyan adatok, amelyek a társadalombiztosítási ellátás megállapításához szükségesek,
– jövedelemre vonatkozó adatok.
Bejelentés a társadalom-biztosítási szervhez
A foglalkoztatónak a taj-szám megjelölésével bejelentést kell tennie az általa foglalkoztatott személy biztosításának kezdetéről, a biztosítás szünetelésének időtartamáról.
A társadalombiztosítási kifizetőhellyel rendelkező foglalkoztató bejelentésének ki kell terjednie a biztosítás megszűnését követően folyósított táppénzre, terhességi-gyermekágyi segélyre, gyermekgondozási segélyre, a gyermekgondozási díjra is.
A bejelentésnek tartalmaznia kell, hogy a biztosított pénztártag-e. Amennyiben a biztosított pénztártag, akkor a bejelentésben meg kell jelölni a pénztár nevét és azonosítóját is.
A bejelentést az illetékes megyei egészségbiztosítási pénztárhoz (MEP) kell benyújtani, a biztosítás kezdetét, megszűnését, a szünetelés kezdetét, befejezését, a biztosítás megszűnését követően folyósított ellátás kezdő és befejező időpontját követő 8 napon belül.
Az egyházi személy és szerzetesrend tagjának a bejelentését az egyház teljesíti.
A kölcsönadott munkavállalóval [Munka Törvénykönyve 193/C § a) pont] kapcsolatos bejelentési kötelezettséget a kölcsönbeadó teljesíti.
A megyei (fővárosi) munkaügyi központnak a taj-szám megjelölésével bejelentést kell tennie a polgári szolgálatot teljesítő személyekről, a polgári szolgálat kezdetéről, megszűnéséről, valamint a polgári szolgálat félbeszakításának kezdetéről és befejezéséről.
A területi államháztartási hivatal a taj-szám megjelölésével bejelentést tesz a gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban részesülő személyekről, az ellátás megállapítását, illetőleg a folyósítás megszűnését követő hónap 12. napjáig. Az adatok átadásának módjáról az Államháztartási Hivatal és az OEP megállapodást köt.
