Erős gazdaság, virágzó vállalkozások, uniós bérek, korrekt társadalmi és szociális párbeszéd - reményeink szerint mindez Magyarország számára sem elérhetetlen. Az óhajok alapja nem más, mint az uniós csatlakozás: közelgő bebocsáttatásunk Európa fejlett államainak nagy és sokszínű közösségébe.

A kívánságok mellett ugyanakkor óhatatlanul előtolakodnak a félelmek is. Vajon az európai család minden tagja fenntartások nélkül várja-e az új jövevényeket? S vajon mi magunk tisztán látjuk-e a lehetőségeinket? Sokasodó kérdések, amelyek nemcsak a politikusokat és a gazdaság irányítóit, de immár - cselekvőkészséggel felvértezve - a vállalkozók és a foglalkoztatottak százezreit tömörítő munkáltatói és munkavállalói érdekképviseleteket is egyre erőteljesebben foglalkoztatják. Abban ugyanis - a részkérdések esetleges eltérő megítélése ellenére is - közmegegyezés van, hogy az Európai Unió egyenlő a magyar jövővel, olyan fejlődési esély, amit nem engedhetünk ki a kezünkből. Fontos ez a felismerés, hiszen azt is feltételezi, hogy a torzsalkodások és a hezitálások idejének vége, s most már mindenki a felkészülésre próbál koncentrálni.

Ezt az eltökéltséget jelzi egyebek mellett, hogy a munkaadói szervezetek szinte mindegyike hozzákezdett felkészítő programjainak végrehajtásához. Jogszabályokat és EU-direktívákat ismertetnek, az uniós gazdálkodás gyakorlatát mutatják be, a finanszírozás lehetőségeiről és technikáiról tájékoztatnak: kézikönyvekben, tanfolyamokon, illetve költségvetési forrásokból és PHARE-pénzből (is) finanszírozott kurzusokon. Az iram - legalábbis a korábbiakhoz képest - jelentősen felgyorsult, ami nem kis mértékben köszönhető annak is, hogy célegyenesbe fordult az uniós források elnyerését célzó Nemzeti Fejlesztési Terv társadalmi vitája, illetve véglegesítése.

E kedvező fejlemények ellenére a munka világának szereplőiben még sok aggodalom él. A munkáltatók elsősorban azt tartják aggályosnak, hogy kellő tőkeerő híján versenyképtelenné válnak az EU piacának teljes megnyílásakor, hiszen - szemben a nemzetközi cégek támogatásával s a tőkevonzó hazai környezet megteremtésével - a hazai vállalkozások számára késve készülnek el a befektetés- és fejlesztésösztönző kormányzati csomagok. A munkavállalók pedig régi, évek óta hangoztatott kifogásaikat ismétlik, miszerint a jelenlegi bérlemaradással csupán feszültségkeltő tényezőként jöhetünk szóba az Európai Unióban.

Tennivaló tehát bőven van, az idő pedig rövid. Annak tükrében különösen, hogy az Unió azokat az aspiránsokat várja, akik közmegegyezéssel készülnek a csatlakozásra.