Az úgynevezett szellemi szabadfoglalkozású, adószámmal rendelkező magánszemély a társadalombiztosítási jogszabályok (Tbj.) rendelkezései szerint nem biztosított, az általa megszerzett jövedelem önmagában nem képez járulékalapot.
Munkavégzésre irányuló jogviszony
Társadalombiztosítási szempontból biztosított lehet az az adószámmal rendelkező magánszemély is, aki díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt létesít. További feltétel, hogy az e tevékenységből származó járulékalapot képező jövedelem elérje a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér 30 százalékát, naptári napokra számítva annak harmincadrészét. Amennyiben a járulékalapot képező jövedelem a meghatározott összeghatárt eléri, utána a járulékot kell fizetni.
Ebben a tekintetben munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonynak minősül a megbízási és a felhasználási szerződéses jogviszony, valamint az egyéni vállalkozónak nem minősülő személy vállalkozási jellegű jogviszonya.
Megbízási jogviszony
A megbízási jogviszony a Polgári Törvénykönyv által szabályozott jogviszony. A megbízási szerződés alapján a megbízott köteles a rábízott ügyet ellátni. A megbízást a megbízó utasítása szerint és érdekének megfelelően kell teljesíteni. A megbízott a megbízó utasításától csak akkor térhet el, ha ezt a megbízó érdeke feltétlenül megköveteli, és a megbízó előzetes értesítésére már nincs mód. A megbízó díj fizetésére köteles, kivéve ha az ügy természetéből, illetőleg a felek közötti viszonyból arra lehet következtetni, hogy a megbízott az ügy ellátását ingyenesen vállalta. A díj a szerződés megszűnésekor esedékes. A megbízott díját akkor is követelheti, ha eljárása nem vezetett eredményre. A jogviszony sajátossága tehát, hogy a megbízott csak az ügy ellátására és nem valamilyen eredmény elérésére köteles, a rábízott ügyet azonban kellő gondossággal köteles ellátni.
Vállalkozási jellegű jogviszony
Vállalkozási jellegű jogviszony alapján az egyéni vállalkozónak nem minősülő személy valamely dolog tervezésére, elkészítésére, feldolgozására, átalakítására, üzembe helyezésére, megjavítására vagy munkával elérhető más eredmény létrehozására vállal kötelezettséget. Lényegében tehát olyan munkavégzésre irányuló jogviszony, amelynek keretében az adott utasításban meghatározott eredményt el kell érni. A jogviszony alapján munkát végző bizonyos vállalkozási kockázatot is vállal, saját anyagát és eszközeit is bevonja a munkavégzésbe, ez azonban nem biztosítást érintő ismérv. A megrendelő a szolgáltatás átvételére és díj fizetésére köteles.
Felhasználási szerződés
A felhasználási szerződés alapján személyesen munkát végzőnek minősül a szerzői jogról szóló törvény védelme alá tartozó mű, alkotás szerzője, az irodalmi, a tudományos, az ismeretterjesztő előadás előadója és az előadóművész. A másik oldalon foglalkoztatónak tekintjük a felhasználási szerződésben meghatározott felhasználót.
A biztosítás megállapításakor csak a felhasználási szerződés szerinti személyes munkavégzés díjazását kell figyelembe venni. A szerzői jogról szóló törvény szerinti vagyoni jog felhasználásának ellenértékeként kifizetett díj nem képez járulékalapot, ezért azt a biztosítás megállapításánál sem kell figyelembe venni.
Biztosítási kötelezettség
A fenti jogviszonyokban foglalkoztatott személyek biztosítási kötelezettségének létrejötte a minimálbérhez igazodó összeghatárhoz kötött. A biztosítási kötelezettség a foglalkoztatottra akkor terjed ki, ha az e tevékenységből származó, járulékalapot képező jövedelme eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér összegének 30 százalékát (2002. február 1-jétől a havi 15 000 forintot), naptári napokra annak harmincadrészét (2002. február 1-jétől a napi 500 forintot).
Járulékalapot képező jövedelmek
Járulékalapot képeznek azok a jövedelmek, amelyek
- a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint önálló vagy nem önálló tevékenységből származnak, és az összevont adóalapnak olyan részét képezik, amelyeket az adóelőleg megállapításánál figyelembe kell venni,
- a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint kis összegű kifizetések,
- a személyi jövedelemadóról szóló törvény 69. §-ában meghatározott természetbeni juttatások, kivéve a 69. § (10) bekezdésének b) pontjában említett ajándék, illetve reprezentáció címén adott terméket és nyújtott szolgáltatást.
A felsorolt személyi körben, főleg a szerződéses jogviszonyoknál jellemző, hogy a szerződés nem teljes naptári hónapra (mint például április 1-30-ig), hanem töredék hónapra vagy teljes hónap(ok)ra és töredék hónapra szól (például április 16-tól június 15-ig). Ilyen esetekben kétféle eljárást lehet követni. Ha a szerződésben foglaltak teljesítése folyamatos, és az elszámolás havonta megtörténik, a biztosítási kötelezettséget havonta kell elbírálni. Amennyiben teljes naptári hónapra számolták el a járulékalapot képező jövedelmet, akkor azt kell megvizsgálni, hogy a jövedelem összege eléri-e az előzőekben említett havi összeghatárt. Igenlő esetben járulékot kell fizetni.
Ha a járulékalapot képező jövedelmet nem teljes hónapra, hanem annak egy részére fizették ki, akkor a járulékalapot képező jövedelmet el kell osztani a töredék hónap naptári napjainak a számával, a biztosítási kötelezettséget az így megkapott naptári napi összeg alapján kell megállapítani.
Költségek
Az igazolt költséget, illetőleg a 10 százalékos mértékű költséghányadot nem kell járulékalapként figyelembe venni. Ennél a csoportnál számolni kell a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezéseivel is, amely szerint egyes esetekben (pl. megbízási jogviszony) a tételes költségelszámolás vagy a 10 százalékos költséghányad-csökkentés érvényesíthető. A tételes költségelszámolásnál a járulékalap meghatározásakor maximum 50 százalékos rész vehető figyelembe.
Kis összegű kifizetések
A személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint az önálló tevékenységből származó, egy szerződés alapján 5000 forintot meg nem haladó kis összegű kifizetéskor a magánszemély nyilatkozhat arról, hogy ezt a jövedelmét nem kívánja az összevont adóalap részének tekinteni, hanem a jövedelem egésze után kíván 40 százalékos mértékű személyi jövedelemadót fizetni. Kis összegű kifizetések általában a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyoknál (pl. megbízási, vállalkozási jellegű jogviszony) fordulnak elő. Ebben az esetben a megszerzett jövedelem egészét kell a biztosítási kötelezettség megállapításánál alapul venni, ha a biztosítási kötelezettség létrejön, akkor a kis összegű kifizetés járulékalapot képez.
Járulékfizetés
A szellemi szabadfoglalkozást folytató magánszemélyek biztosítási jogviszonyát az előbb ismertetett szabályok szerint kell elbírálni, és amennyiben a foglalkoztatottra a biztosítási kötelezettség kiterjed, a járulék- és a tételes egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettséget az általános szabályok szerint kell megállapítani.
A járulékalapot képező juttatás után 2002. január 1-jétől 29 százalékos mértékű társadalombiztosítási, 3 százalékos mértékű egészségbiztosítási és 8 százalékos mértékű nyugdíjjárulékot kell fizetni.
Amennyiben a szellemi szabadfoglalkozást folytató magánszemély magánnyugdíjpénztárnak a tagja, 2 százalékos mértékű nyugdíjjárulékot és 6 százalékos mértékű tagdíjat is fizet.
A saját jogú nyugellátásban részesülő foglalkoztatottól egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot levonni nem kell.
Egészségügyi hozzájárulás
Tételes egészségügyi hozzájárulás
A tételes egészségügyi hozzájárulás összege 2002. január 1-jétől havonta 4500 forint, naptári napokra 150 forint. Arra az időtartamra, amelyre a szellemi szabadfoglalkozást folytató személynek a biztosítási kötelezettsége megállapítható, és nincs más biztosítási jogviszonya – mint magánszemély -, nem köteles a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér után 11 százalékos mértékű egészségbiztosítási járulékot fizetni.
Százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás
Amennyiben a biztosítási kötelezettség nem terjed ki a foglalkoztatottra, a járulék- és a tételes egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség nem állapítható meg, viszont az e tevékenységekből származó jövedelmek a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint az összevont adóalap részét képezik, így utánuk az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvény rendelkezései szerint a foglalkoztató (kifizető) 11 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást köteles fizetni.
Figyelembe kell azt is venni, hogy a felhasználási szerződés alapján személyesen munkát végző személynek a szerzői jogról szóló törvény védelme alá tartozó művével kapcsolatban a vagyoni jog ellenértékeként kifizetett díj után járulékfizetési kötelezettsége nincs, és az ilyen címen kifizetett összeget a biztosítási kötelezettség elbírálásánál sem lehet figyelembe venni, de az ilyen címen kifizetett juttatás is az összevont adóalap része, azaz 11 százalékos mértékű egészségügyihozzájárulás-alapot képez.
Példák a járulékalapot képező jövedelmek elszámolásáraElső esetben: április 11-30-ig a járulékalapot képező jövedelem 6000 forint, amelyet el kell osztani 20 naptári nappal, az eredmény napi 300 forint, így a biztosítási kötelezettség nem terjed ki a foglalkoztatottra. Második esetben: ha a járulékalapot képező jövedelem összege április 16-30-ig 15000 forint, akkor a 15 napos osztószám használatával napi 1000 forintot kapunk, amelynek figyelembevételével a biztosítási kötelezettséget meg kell állapítani. Abban az esetben, ha a jövedelmet csak a szerződésben foglaltak teljesítését követően fizetik ki, akkor a járulékalapot képező jövedelmet el kell osztani a biztosítás időtartamának naptári napjai számával, s az így kapott napi összeg alapján kell megállapítani, hogy a biztosítási kötelezettség kiterjed-e a foglalkoztatottra vagy sem. A díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyoknál, ha a biztosítási kötelezettség megállapítható, a járulékfizetési kötelezettséget is meg kell állapítani |
