×

Ágazati párbeszédek fóruma

     

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. április 15.) vegye figyelembe!

Megjelent A Munkaadó Lapja 51. számában (2002. április 15.)
Magyarországon a szükségesnél és a lehetségesnél gyengébben működik az ágazati érdekegyeztetés. A középszintű párbeszéd fejlesztésére hivatott, "Az autonóm társadalmi párbeszéd megerősítése" elnevezésű PHARE-projekt éppen azt segítené, hogy a hazai ágazati munkaadói és munkavállalói szervezetek a gazdaságban betöltött súlyuknak megfelelően vehessenek részt mind a hazai, mind – az uniós csatlakozást követően – az európai szociális párbeszéd ágazati dimenziójában.

Magyarország európai csatlakozásával lehetőség nyílik az európai szintű, s azon belül az ágazati jellegű konzultációban való részvételre és a születő állásfoglalások befolyásolására. Történelmi hiba lenne, ha felkészületlenül, az ott kialakult struktúrák ismerete és azokhoz való alkalmazkodás nélkül érné Magyarországot a csatlakozás – állítják a szakértők.

Sokoldalú érdekeltség

Az európai szociális partnerek a kétoldalú (bipartit) felépítésű, úgynevezett Ágazati Párbeszéd Bizottságokban egyeztetik érdekeiket, cserélik ki véleményüket, ezzel is befolyást gyakorolva az Európai Unió döntéshozóira. E bizottságok tagjai az európai ágazati szociális partnerszervezetek képviselői, s ennek megfelelően egy-egy ágazat problémáival foglalkoznak. E testületek feladata az is, hogy kiépítsék és elősegítsék az ágazati szociális párbeszédet.

Ahhoz természetesen, hogy a hazai ágazati bizottságok kialakuljanak, s működőképessé váljanak, nem csupán elhatározás szükséges, hanem meg kell teremteni a résztvevők sokoldalú érdekeltségét. Azaz, a PHARE-projektben nem csupán az ágazati szintű munkavállalói és munkaadói szervezetek részvétele fontos, hanem annak tudatosítása is, hogy az ágazati párbeszéd bizottságok munkájával az országos szintű egyeztetés is olajozottabbá válhat. Az ágazati párbeszéd sikerében a kormányzati oldalnak kiemelt szerepet kellene vállalnia: mindenekelőtt a jogi és pénzügyi feltételek megteremtésének támogatásával.

Ahhoz azonban, hogy a hazai ágazati párbeszéd rendszerének kialakítása, felépítése eredményes legyen, tisztában kell lenni a hazai társadalmi párbeszéd mind a négy szintjének (vállalati, ágazati-területi, országos, európai) múltjával, jelenlegi szerepével, helyzetével, jövőbeli lehetőségeivel. Ezúttal a munkaadói oldal, azon belül is a kis- és középvállalkozói érdekképviseletek szempontjából elemezzük a magyarországi helyzetet. A vizsgálódás középpontjában elsősorban a Kis- és Középvállalkozói Érdek-képviseleti Szövetség (KÉSZ) tagszervezeteit (ÁFEOSZ, IPOSZ, KISOSZ, OKISZ) érintő kapcsolatok, illetve e szervezetek gazdasági-munkaügyi helyzete, jellemzői állnak.

Strukturális jellemzők

A rendszerváltás alapvető átrendeződéssel járt nem csupán a gazdálkodó szervezetek, de azok képviseletei között is. Új, magukat a régieknél legitimebbnek tekintő szervezetek alakultak meg, illetve régi, központilag létrehozott szövetségek alakultak át önkéntes tagságú szerveződésekké. (Hasonlóan alakult a helyzet a munkavállalókat képviselő szervezetek esetében is.) A magánkézbe került nagyvállalkozások egy része, illetve az új, de dinamikusan fejlődő nagyobb vállalkozások megalakították a Gyáriparosok Országos Szövetségét (GYOSZ), illetve a Vállalkozók Országos Szövetségét (VOSZ), a kisebb mezőgazdasági vállalkozások, magángazdák pedig a Magyar Agrárkamarát. Bár ezek az érdekképviseletek sem létszámban, sem szervezettségben nem érték el a rendszerváltás előtt is létező szerveződések szintjét, megalakulásuk legitimitása okán természetszerűleg bekerültek az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) utódjaként létrehozott Érdekegyeztető Tanácsba (ÉT). Az új egyesülési törvény szabályai szerint átalakuló többi munkaadói szervezet – tekintettel arra, hogy tagszervezeteik számának csökkenése után is meghatározóak maradtak az adott gazdasági ágazat képviselete terén – az ÉT-ben is képviselhették a munkaadókat. (Az átalakulás több szervezetnél névváltoztatással is járt. A SZÖVOSZ-ból ÁFEOSZ, a KIOSZ-ból IPOSZ, a TOT-ból MOSZ lett. Az OKISZ rövidítés megmaradt, de a szervezet hivatalos neve Magyar Iparszövetségre változott. A KISOSZ elnevezése a régi maradt.)

Igen sok újonnan létrejövő gazdálkodó szervezet ugyanakkor nem tartotta – ma sem tartja – fontosnak, hogy érdek-képviseleti tagként érvényesítse elgondolásait, vagy hogy valamely munkaadói szervezet tagjaként valósítson meg párbeszédet munkavállalóival, illetve azok szervezeteivel. Ebből következően az új vagy átalakult munkaadói szervezetek tagsága – annak ellenére, hogy a gazdálkodók száma folyamatosan bővült – a rendszerváltás előtti szervezettségnél jelentősen kisebb lett. (Természetesen az érdekképviselet minősége – abból következően, hogy önszerveződésről van szó – lényegesen javult.)

Idővel a munkaadói szervezetek között is megkezdődtek az átrendeződések. A Magyar Munkaadói Szövetség (mint a Magyar Gazdasági Kamara jogutód szervezete) egyesült a Gyáriparosok Országos Szövetségével (GYOSZ-szal), s Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) néven létrehozta a nagyvállalkozások vitathatatlanul legjelentősebb szervezetét. Ugyanakkor megalakult – és némi központi segítséggel a munkaadói oldalhoz csatlakozott – a STRATOSZ (Stratégiai és Közszolgáltató Vállalatok Országos Szövetsége), melynek állami, vagy túlnyomó többségben állami tulajdonlású társaságok a tagjai. De néhány éve a STRATOSZ és a VOSZ is egyeztetett módon működik, s törekednek együttműködésük formalizálására is.

Többségben a "kicsik"

A volt szocialista nagyvállalatok szétesésével, a privatizációval, a vállalkozás szabadságának kiteljesedésével a cégek többsége jellemzően mikro-, kis- és középvállalkozás lett. A kifejezetten ezek képviseletét ellátó országos munkaadói szervezetek – mint a fogyasztási szövetkezetek, az ipartestületek, a kereskedők és vendéglátók szövetsége, valamint az ipari szövetkezetek (ÁFEOSZ, IPOSZ, KISOSZ, OKISZ) – 1998-ban alapították meg a Kis- és Középvállalkozók Országos Szövetségét (KÉSZ), melynek keretei között a négy tagszervezet egyezteti érdek-képviseleti és munkaadói képviseleti tevékenységét.

A társadalmi párbeszéd rendszerének 1999-es átalakítása után a tripartit struktúrákban (OMT, ILO Tanács stb.) a munkaadói oldalt továbbra is 9 országos munkaadói szervezet képviseli. Ezzel kapcsolatban folyamatos kritika éri – elsősorban kormányzati oldalról – a munkaadói oldalt, hogy túlságosan diverzifikált, ami megnehezíti a tárgyalásokat. E bírálat annak ellenére megfogalmazódik, hogy a munkaadói oldal az esetek túlnyomó többségében egységes, egyeztetett álláspont szerint tárgyal. Az e véleményt hangoztatók azzal érvelnek, hogy az uniós országokban általában jóval kevesebb – jellemzően 2-3 – munkaadói szervezet vesz részt az országos konzultációkban. Azt azonban ritkán említik, hogy ez az állapot többnyire hosszabb történelmi folyamat eredményeképpen alakulhatott ki, s nem állami nyomásra. Vélhetően a munkaadói érdekképviseleteket is ösztönözni lehet arra – természetesen a politikai szempontok teljes kizárása mellett -, hogy a valós gazdasági súlyuknak megfelelő, s szervezetileg is koncentráltabb formában képviseljék tagjaikat.

Csökkenő taglétszám

A Kis- és Középvállalkozók Érdek-képviseleti Szövetsége – melyet 1998-ban alapítottak – négy országos vállalkozói érdekképviseletet tömörít. A szervezet létrehívásának célja az volt, hogy a magyar gazdaságban számbelileg döntő többséget képviselő kis- és középvállalkozói kört súlyának megfelelően kezelje mind a kormányzat, mind a gazdasági és társadalmi közélet. Az adatok tanúsága szerint 2000-ben összesen 1 175 480 regisztrált vállalkozás volt, ebből 7516 szövetkezet és 682 925 egyéni vállalkozás. A mikro-, kis- és középvállalkozásokban az összes foglalkoztattak 68,1 százaléka dolgozott, ugyanezen vállalkozások nettó árbevétele meghaladta az összes vállalkozói árbevétel 40 százalékát.

A KÉSZ létrehozása nem érinti a szövetségbe tömörülő egyes szervezetek önállóságát, függetlenségét. Közös sajátosságaik predesztinálják őket arra, hogy tagságukat egyeztetett vélemény alapján is képviselhessék, mindemellett a KÉSZ szervezetei a társadalmi párbeszéd fórumain megtartották önálló státusukat. Noha a négy szervezet rendszerváltás előtti jogelődjei kötelező tagsággal és kötelező tagdíjjal működtek, az 1990-es átalakulás legitimálta, s önkéntes tagságon alapulóvá változtatta a szervezeteket. Ez a változás egyben – természetszerűleg – a taglétszám csökkenését és a rendelkezésre álló anyagi eszközök – ebből következően a szakértő apparátus – visszaszorulását is jelentette. Ezzel együtt megállapítható, hogy a négy országos kis- és középvállalkozói szervezet – az agrárágazatot leszámítva – országosan a legnagyobb arányban képviseli e vállalkozásokat. Jellemző, hogy az érdekképviseletek tagjai között ma már nagy számban találhatók más vállalkozási formákban (bt.-k, kft.-k) működő szervezetek is.

Megőrzött struktúrák

Az országos munkaadói szervezetek közül azok rendelkeznek jól kiépült, tagolt országos rendszerekkel, melyek még a rendszerváltást megelőző időkben is működtek. Ezek többsége még 1945 előtti jogelőddel is rendelkezett. E szervezetek (a négy kis- és középvállalkozói érdekképviselet, valamint az MGYOSZ és a MOSZ) a kötelező tagság éveiben felhalmozódott vagyon – általában ingatlanok – felhasználásával mindeddig képesek voltak fenntartani struktúrájukat és sokrétű tevékenységüket. Az újonnan létrejött szervezetek nehezebb helyzetben voltak, hiszen nem csupán a fennmaradást, hanem magának a struktúrának a kiépítését is biztosítaniuk kellett. Mindez nem is ment zökkenők nélkül. Nem véletlen, hogy a "szövetségek szövetsége" típusú szerveződés a nagyobb múltú szervezeteket jellemzi.

Az ágazati elem valamilyen formában az országos érdekképviseletek többségénél működik. Az MGYOSZ 44 szakmai szövetségének túlnyomó része ágazati jellegű, az IPOSZ 31 országos szakmai szövetségének mindegyike az. Az ÁFEOSZ és a KISOSZ tagszervezeteinek abszolút többsége a kereskedelemben és vendéglátásban, az Agrármunkaadói Szövetség és a MOSZ a mezőgazdaságban érdekelt. Az OKISZ 4 szakmai szövetsége közül kettő ágazati, ebből az egyik a könnyűipari, amely a Magyar Iparszövetséghez tartozó vállalkozásokon belül meghatározó ágazat.

A STRATOSZ-nál ugyan nem működnek formális ágazati szerveződések, de tekintettel arra, hogy egy-egy tagvállalkozásuk szinte egész ágazatot lefed (például a MÁV és a GYSEV együtt lényegében a vasúti közlekedést jelenti), az ágazati párbeszédhez való kapcsolódás megoldható. Természetesen a dialógust segítő szervezeti feltételek további javítása elodázhatatlan feladat, még a kiépültebb struktúrákkal rendelkező országos érdekképviseleteknél is.

Eltérő érdekek

Az egyes munkaadói szervezetek közötti együttműködés – az elmúlt évek során – komoly konfliktusoktól jutott el a relatíve kooperatívabb hozzáállás felé. Bár az egyes szervezetek közötti, esetenkénti nézetkülönbségek ma is fennállnak, s a szervezetek egyéni érdekérvényesítése – külön csatornákon – ma is létezik, de a társadalmi párbeszéd keretein belül számos esetben akkor is kompromisszumos megoldásban egyezik meg a munkaadói oldal, ha az egyes szervezetek érdekei kisebb-nagyobb mértékben sérülnek. A szervezetek közötti egyeztetés – a munkaadói oldal egészét tekintve – azonban csak azokban a témákban rendszeres, amelyeket a társadalmi párbeszéd aktuális eseményei indokolnak. Az egyes szervezetek közötti konzultáció – leszámítva az olyan formalizált együttműködést, mint például a KÉSZ-en belüli egyeztetések vagy a STRATOSZ-VOSZ kooperáció – esetleges.

Az érdekképviseletek működésének számos gyenge pontja van. Így például a képviselendő vállalkozások egy része nem tulajdonít kellő jelentőséget a hatékony munkaadói érdekképviseletnek, ebből következően nem törekszik tagságra, rontva ezzel az érdekképviseletek legitimitását. Másfelől viszont problémát okoz, hogy az egyébként érdek-képviseleti tagságra törekvő vállalkozások egy része nem képes vállalni az ezzel járó tagsági díj terheit. Mindez persze azt is jelenti, hogy az érdekképviseletek tagkörbővítésének még komoly tartalékai vannak.

Ugyancsak gondot okoz, hogy az érdekképviseletek anyagi ereje – amellyel a jövőben, az ágazati kapcsolatok fejlesztésével igen komoly szervezetfejlesztést kellene elérni – sajnálatosan korlátozott. A feladatokhoz képest a szakértői bázis is szűk, illetve az egyes szervezeteken belül az ágazati kapcsolódás eddig nem körvonalazódott elég markánsan. Végül pedig a munkaadói oldal szervezetei nem gondolták át együttesen és komplex módon az oldal helyzetét, kilátásait és céljait. Mindezen problémák azonban következetes munkával kiküszöbölhetők.

Hasonlóképpen a makroszintű társadalmi párbeszéd működése sem optimális. Igaz, ez legalább létezik: mégpedig kiépült infrastruktúrával, szervezeti és kapcsolatrendszerrel, relatíve állandó működési rendben. Körülhatároltak a rendszeren belül betöltött szerepek is, hiszen minden résztvevő számára világos, hogy ki, mire vonatkozó, milyen megállapodásokat köthet – különös tekintettel arra, hogy a vonatkozó szabályok jelentős részét törvény(ek) is rendezi(k). Még ennél is tisztább a helyzetkép a vállalkozási szintű megállapodások esetében, hiszen itt még kompetencia (reprezentativitási) kérdések sem befolyásolják a viszonyokat.

Régiós szemlélet

A középszintű érdekegyeztetés azonban meglehetősen kaotikus képet mutat. Mindenekelőtt kiemelendő, hogy a középszint nem csupán a gazdaság vertikális struktúrájában elfoglalt helyet – azaz ágazati besorolást -, hanem horizontális, területi jellegű elhatárolást is jelent. Mivel az európai csatlakozással együtt jár a regionális fejlesztés és finanszírozás, így a jövőben előtérbe kerül, hogy a területi dimenziót miként lehet beilleszteni a szociális párbeszéd, azon belül a szerződéses munkaügyi és bérmegállapodások rendszerébe. Tekintettel arra, hogy jelenleg az ágazati párbeszéd kialakítása került napirendre – s ennek kezelése sem kis feladat -, így célszerű a területi problémák beható tárgyalásától eltekinteni. Annyiban azonban érdemes figyelembe venni, hogy az ágazati szint kialakításával együtt járó jogszabályi változtatások során lehetőséget kell teremteni a területi vonatkozások megfogalmazására is.

Ugyanakkor azt is el kell fogadni, miszerint nem a tudományos statisztikai besorolás, hanem a lehetőségek és a gyakorlat dönti el, hogy a középszintű társadalmi párbeszéd rendszerében mi tekinthető ágazatnak. Az Európai Unió gyakorlata is ezt igazolja, hiszen az ágazati párbeszéd bizottságok sem igazodnak semmiféle tudományos vagy adminisztratív definícióhoz. S a hazai gyakorlat is azt jelzi, hogy sem a munkavállalói érdekképviseletek, sem a munkaadók nincsenek abban a helyzetben, hogy szabványos besorolás szerint kimutathassák reprezentativitásukat. (Normális konzultációs gyakorlattal rendelkező országok esetében erre kísérlet sem történik.) Ez annál is nehezebb, mivel az egyes vállalkozások besorolása – az esetek többségében – nem fedi le teljes tevékenységüket. A piaci verseny éleződésének korában a profilváltás messze nem olyan ritka, hogy éles és megváltoztathatatlan határokat lehetne vonni a vállalkozások működési területei között. Ennek ellenére megállapítható, hogy a jelenlegi szakmai érdekképviseletek száma a valóságos szakmai tagozódáshoz mérten csekély, reprezentativitásuk nem felmért, a szociális párbeszédben való részvételük pedig egyenetlen.

Megosztott feladatok

A társadalmi párbeszéd egyes szintjei között kialakítandó feladatmegosztás nem csupán a körülményektől, de a céloktól is függ. Más a helyzet ugyanis akkor, ha az ágazati szint feladataként kizárólag a kollektív alkut és szerződéskötést jelöljük meg, s megint más, ha konzultációs fórumként is funkcionálhatnak a középszinten kialakítandó bizottságok.

Tekintettel arra, hogy az érdek-képviseleti tagság ma már önkéntes alapon, szuverén szervezetek döntése nyomán jön létre, így nem lehetséges a "föntről" való befolyásolás arra nézve, ki, mikor, kivel és miről állapodjon meg. Az országos és ágazati szintű szerveződések közötti kompetenciát egyértelműen el kell határolni, de ennek jogi megfogalmazásába be kell vonni az érintetteket is. Meglehetősen halvány az a remény, mely az ágazati szociális párbeszédet a munka világán kívüli témakörökre – gazdasági, gazdálkodási – is kiterjesztené. Ebből következően a társadalmi párbeszéd makroszintű fórumai és az ágazati szociális párbeszéd intézményei közötti kapcsolat értelemszerűen a munka világára korlátozódik, illetve egyéb témakörökben az ágazati vélemények egyelőre az országos szinten keresztül artikulálódhatnak csupán. Ezt a helyzetet csak az változtathatná meg, ha a már említett eredeti célkitűzés tartalmazná a gazdasági célú ágazati konzultáció lehetőségét is.

Átrendezett viszonyok

Az ágazati szint megjelenése, illetve megerősödése a társadalmi párbeszéd rendszerén belül nagy valószínűséggel átrendezi az érdek-képviseleti viszonyokat is. Noha eddig is létezett középszintű társadalmi párbeszéd, azonban egyfelől nem eldöntött, hogy a kik legyenek a résztvevők, s az sem, hogy milyen tárgykörben folyjon a párbeszéd.

Eredetileg 1992-re datálható az ágazati érdekegyeztetés rendszerének kiépítése. Erre akkor azért volt szükség, hogy az egyes ágazatokhoz kötődő problémák ne váljanak országossá. A "mezoszintű" érdekegyeztetés lényegében "háromrétegű", így megkülönböztethetünk tárcaszintű fórumokat, egyes ágazatokat érintő kollektív megállapodásokat, illetve területi szintű érdekegyeztetést.

1998-ban még kilenc minisztérium mellett működött érdekegyeztető fórum (Belügyminisztérium, Földművelésügyi Minisztérium, Honvédelmi Minisztérium, Igazságügyi Minisztérium, Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium, Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, Művelődési és Közoktatási Minisztérium, Népjóléti Minisztérium), továbbá négy területen tevékenykedtek civil szervezetek részvételével működő szakmai érdekegyeztető fórumok. A tárcaszintűek a minisztériumok kezdeményezésére jöttek létre, jellegük szerint konzultatív testületek, viszonylag széles körű érdek-képviseleti részvétellel. A kormányzati rendszer átalakulásával e fórumok egy része "elhalt", másik részük nem, vagy alig működik. A kormány részvételével megalakult ágazati fórumok jó része (IKÉT, Élelmiszer-ipari Érdekegyeztető Tanács) még csak nem is tripartit, hanem négyoldalú volt (a negyedik oldalt az önkormányzatok, illetve a hivatásrendi szervezetek képviselték). A felelősségi és hatáskörök lényegében tisztázatlanok voltak. A kormányoldal számos lényegi kérdésben nem rendelkezett döntési kompetenciával, a munkaadói és munkavállalói oldalon pedig – tekintettel a témakörök sokféleségére és a sok résztvevőre – még csak ki sem alakult a releváns döntési, egyeztetési rendszer.

A középszintű érdekegyeztetésnek ugyancsak részét kellene hogy képezze a versenyszféra ágazati szintje. E területen azonban állandó jellegű érdekegyeztető fórum nem található, noha ágazati, alágazati jellegű kollektív szerződések létrejöttek. Múlt év március végéig a versenyszférában 57, a munkaadók, illetve 17, a munkaadói szervezetek által kötött, több munkaadóra kiterjedő kollektív szerződést vettek nyilvántartásba. A tervezett ágazati párbeszéd bizottságok (a közszolgálati szférával kiegészítve) egyértelműen a középszintű társadalmi párbeszéd e szegmensét hivatottak fejleszteni.

A megyei munkaügyi tanácsok foglalkoztatásra vonatkozó tevékenységét ugyancsak a területi hatályú középszintű társadalmi párbeszéd részének lehet tekinteni. E sajátos tripartit szervek összetételét és jogkörét a foglalkoztatási törvény rögzíti. Ugyanakkor – elvileg – szintén a középszintű társadalmi fórum szerepét töltötték be a megyei regionális tanácsok is, noha e fórumok törékenységét jól jelzi, hogy azok párbeszéd jellegét lényegében egyetlen tollvonással meg lehetett szüntetni. Valódi, területi jellegű középszintű fórum működéséről egyelőre nem lehet számot adni.

Korlátozott hatókör

Egyáltalán nem tekinthető véletlennek tehát, hogy a középszintű társadalmi párbeszéd egyes szegmensei életképtelennek bizonyultak, illetve hatókörük rendkívül korlátozott. Életképes rendszer ugyanis csak akkor alakulhat ki, ha a résztvevők tudják, hogy tárgyalnak-e vagy konzultálnak, s tisztázottak azok a témakörök is, melyekben a párbeszéd zajlik. Lényeges feltétel továbbá, hogy a párbeszéd szereplői gazdasági (anyagi) háttérrel rendelkezzenek, azon a szinten tárgyaljanak, amelyen a döntések születnek, illetve a végrehajtásért garanciát tudjanak vállalni. Végül, de nem utolsósorban a párbeszédet valós igény, ne pedig elhatározás involválja. Tekintettel arra, hogy az eddig létező középszintű fórumok e kritériumoknak – többségükben – nem feleltek meg, ezek jó részének megszűnése nem lehet meglepetés.

Mivel az ágazati, szakmai szövetségek rendszere meglehetősen változatos – nem csupán a tagság számbeli és gazdasági súlya, hanem a szerveződések szakmai tagozódása szerint is -, így a kapcsolattartás nem csupán a konföderációk és az ágazati szövetségek, hanem az azonos szakmán belüli szövetségek között is problémás lehet. Gondot jelenthet továbbá, hogy igen jelentős ágazatoknak nincs megfelelő súlyú szakmai szövetsége, vagy ha van is, nem tartozik országos konföderációhoz. Ráadásul az országos és az ágazati szint közötti kapcsolatot ronthatja, hogy az azonos szakmákban működő más-más ágazati szervezetek különböző országos konföderációkhoz tartozhatnak. Nem ritka, hogy egy-egy ágazati, szakmai szervezet több országos szervezetnél is tagságot létesít, s az ágazati érdekképviselet és az országos konföderáció véleménye adott kérdés(ek)ben eltérhet.

Az ágazati párbeszéd bizottságok létrejöttével a makroszintű társadalmi párbeszéd konzultációs jellege erősödhet, elsősorban annak következményeként, hogy a munkaügyi és a bérmegállapodások fő színterévé várhatóan a középszint válik. Nagyon valószínű, hogy – elsősorban a bértarifa-megállapodások témakörében – a vita és az alku súlypontja áttevődik az ágazati szintre. E súlyponteltolódás egyszersmind azt is jelenti, hogy közvetlenebb érdekviszonyok közé helyeződik a problémák feldolgozása, illetve: gondoskodni kell az országos szinten már megtárgyalt – esetenként megállapodásokkal is alátámasztott – tárgyalási anyag továbbviteléről. Ez a folyamat tehát az országos szintű társadalmi párbeszédben is változásokat kelthet.

Hiányzik a bizalom

Az állam érdekeltsége az ágazati párbeszéd fenntartásában mindeddig annyiban mutatkozott meg, amennyiben egyáltalán fenntartotta a középszintű fórumokat. A társadalmi párbeszéd nemzetközi és hazai történetének, valamint jelen viszonyainak elemzői megállapítják, hogy "a makroszintű konzultáció valódi lényegét, érvényesülését természetesen nem az intézmények struktúrája, jogosítványaik kiterjedtsége, kiadott dokumentumaik száma határozza meg. Ennél sokkal lényegesebb a munkaadók, a munkavállalók, a többi részt vevő érdekképviselet és a kormány politikai akarata, állandó törekvése arra, hogy kölcsönös nyitottsággal, egymás tiszteletben tartásával, pragmatikus módon, kompromisszumokat is vállalva működjenek együtt. Ez azonban a bizalom egy bizonyos szintjét feltételezi..." (Ladó-Tóth: A konzultáció és intézményei az Európai Unióban, tagállamaiban és Magyarországon, kiadta a "Közösen a jövő munkahelyeiért" Alapítvány, Budapest, 2001).

Ez a bizalom kevésbé mutatkozik meg a társadalmi párbeszéd jelenleg működő fórumainak munkájában, a kormány és a szociális partnerek kapcsolatában. Egyelőre annak jelei mutatkoznak, hogy az ágazati társadalmi párbeszéd gazdaságban, gazdaságpolitikában, a munka világában nem tölt be kitüntetett szerepet, de az állami gondolkodásban sem.

Ennek természetesen ellentmondani látszik magának a vonatkozó PHARE-programnak a léte. Ez önmagában igaz, de az ágazati párbeszéd bizottságok létrehozását célzó projektben való állami kötelezettségvállalás egyelőre csak a projekt időtartamára terjed ki. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a jövőben ilyen kötelezettségvállalás nem történhet.

A projekt állami támogatására számos lehetőség nyílna. Egyebek közt a költségvetési forrásokból, a Munkaerő-piaci Alapból, illetve az e célra létrehívott alapítványból lehet az ágazati bizottságok titkárságainak létrehozását és működtetését támogatni, de adókedvezményeket is lehetne nyújtani a bizottságok munkáját támogató szervezetek számára. Hasonlóképpen támogatni lehetne az ágazati párbeszéd résztvevőinek képzését, továbbképzését, s célszerű lenne közvetíteni a nemzetközi tapasztalatokat is.

Mint ahogyan hozzá lehetne járulni a bizottságok és az uniós ágazati párbeszéd bizottságok közötti kapcsolatok fenntartásának költségeihez stb. A segítségnyújtás természetesen nem jelenti azt, hogy az állam be kíván avatkozni az autonóm ágazati párbeszéd folyamatába, és azt sem, hogy az ágazatok és bizottságaik, illetve a részt vevő szociális partnerek ne mozgósítsák saját erőiket, anyagi és szellemi bázisukat.

A munkaadói oldal összetételének változásai

OÉT 1988-1990

ÉT 1990-1997

ÉT 1998-1999

OMT 1999-

MGK

ÁFEOSZ

AMSZ

AMSZ

OKISZ

GYOSZ

ÁFEOSZ

ÁFEOSZ

SZÖVOSZ

IPOSZ

IPOSZ

IPOSZ

TOT

KISOSZ

KISOSZ

KISOSZ

közös képviselő*

Magyar Agrárkamara**

OKISZ

OKISZ

 

MGK

MOSZ

MOSZ

 

MOSZ

MGYOSZ

MGYOSZ

 

OKISZ

VOSZ

STRATOSZ

 

VOSZ

 

VOSZ

* A KIOSZ és a KISOSZ közös képviselője

** A kamarai törvény életbelépése után nevét Agrármunkaadói Szövetségre változtatta (A mozaikszavak jelentését lásd a szövegben.)

 

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. április 15.) vegye figyelembe!

dr. Horváth István
tanszékvezető, habilitált egyetemi docens, ügyvéd
ELTE ÁJK
dr. Bérces Kamilla
munkajogász
 
Dr. Petrovics Zoltán
egyetemi adjunktus
ELTE ÁJK és NKE
dr. Kártyás Gábor
habilitált egyetemi docens
PPKE JAK
dr. Takács Gábor
ügyvezető
Opus Simplex
dr. Monzák-Magyar Éva
munkajogász
 

Olvasócentrikus tartalom

„Az olvasó kérdez, a szerkesztő válaszol” évszázados műfaját mi kizárólagossá tettük. A honlapon fellelhető tartalmat a Google-hoz hasonló egyszerűen használható keresőrendszerrel láttunk el.

8330 oldalnyi terjedelem

A honlap mögött több mint 8330 A4-es oldalnyi munkaügyi „okosság” van. 2008 óta 4946 olvasói kérdésre 4946 választ adtak szakértőink.

Sokoldalú keresőrendszer

8330 oldalnyi terjedelmet csak „okos” keresővel lehet feltárni. Szerkesztőink a jellemző tartalom alapján címkézik a cikkeket – e láthatatlan címkék is segítik olvasóinkat a megfelelő tartalom megtalálásában.

7 napos válaszadási garancia

Még a 8330 oldalnyi terjedelem sem garancia arra, hogy egy egyedi munkaügyi problémára választ találjanak előfizetőink – viszont a honlap főoldalán feltett kérdéseikre 7 napon belül választ adnak szerkesztőink e-mailben.

Nem csak munkaügy – adózás és társadalombiztosítás is

Szerzőink a válaszadásnál a munkaügyi vonatkozásokon túl kitérnek a kérdések adózási vonatkozásaira is (ha vannak), azért, mert meggyőződésünk, hogy ezzel is az előfizetőink pénzügyi eredményességét szolgáljuk.

Szerkesztőink vezető munkaügyi szakemberek

17 éve főszerkesztője a lapnak dr. Horváth István, aki kiemelkedő képességű szerkesztői-szerzői csapattal küzdött meg eddig a 4946 olvasói kérdéssel.

Szakképzési munkaszerződés - a lehetséges időtartam

Az Szkt. 83. §-ának (2) bekezdése szerint "szakképzési munkaszerződés a szakirányú oktatásban részt vevő tanulóval, illetve a képzésben részt vevő személlyel köthető
a) a...

Tovább a teljes cikkhez

Hallgatói munkaszerződés-kötés - nem a duális képzéstől függ

Az Nftv. 44. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a hallgató hallgatói munkaszerződés alapján végezhet munkát a duális képzés képzési ideje alatt külső vagy belső gyakorlóhelyen,...

Tovább a teljes cikkhez

Szabadság elszámolása hosszabb teljes munkaidőben

Portásokat alkalmazunk heti 45 órás bejelentéssel. A beosztás szerinti napokon 12 órát dolgoznak. A szabadságot a beosztás szerinti napokon a beosztás szerinti órában számoljuk el. Egy...

Tovább a teljes cikkhez

Törvényi mértéken felül adott szabadság megváltása

Ha a munkavállalónak jutalmul adunk plusz 1 nap fizetett szabadságot a törvényi mértéken felül (mert jól dolgozott), és nem használja fel, felmondás esetén kötelesek vagyunk pénzben...

Tovább a teljes cikkhez

Munkaidő-beosztás nonstop vendéglátásban

32 éve működő nonstop vendéglátóegység vagyunk. Jó pár éve 24 órás váltásokban dolgoznak munkavállalóink, kéthavi munkaidőkerettel, a napi munkaidő minimum 4 óra, maximum 24...

Tovább a teljes cikkhez

Elszámolás a munkaviszony megszűnésekor

Ha a munkavállalót felmentettük a munkavégzés alól, mikor kell kiadni a kilépő dokumentumait és elutalni a fizetését? Az utolsó munkanapját vagy a felmondási idő leteltét követő...

Tovább a teljes cikkhez

Munkaruha-ellenérték - bérből való levonása munkaviszony megszűnésekor

Társaságunk cafeteria keretében munkaruhát juttat dolgozóinak bizonyos összegben. A munkaruha kihordási idejét egy évben határozta meg. A cafeteriaszabályzat szerint időarányosan...

Tovább a teljes cikkhez

Pedagógusilletmény-megállapítás és a munkáltatói mérlegelés

Pedagógusok illetményének megállapításánál kötelező beépíteni a 3 évenkénti szakmai gyakorlati idő okán adható 2,5%-os emelést azoknál, akik 2023 decemberében a garantált...

Tovább a teljes cikkhez

Többlettanítási díj az átfedési időre

A Púétv. 130. §-a szerinti átfedési időre járó többlettanítási díj helyes értelmezéséhez szeretnénk segítséget kérni. Jár-e az átfedési időre díjazás azoknak az...

Tovább a teljes cikkhez

Törvényi mértéken felül adott szabadság megváltása

Ha a munkavállalónak jutalmul adunk plusz 1 nap fizetett szabadságot a törvényi mértéken felül (mert jól dolgozott), és nem használja fel, felmondás esetén kötelesek vagyunk pénzben...

Tovább a teljes cikkhez

Munkaidő-beosztás nonstop vendéglátásban

32 éve működő nonstop vendéglátóegység vagyunk. Jó pár éve 24 órás váltásokban dolgoznak munkavállalóink, kéthavi munkaidőkerettel, a napi munkaidő minimum 4 óra, maximum 24...

Tovább a teljes cikkhez

Elszámolás a munkaviszony megszűnésekor

Ha a munkavállalót felmentettük a munkavégzés alól, mikor kell kiadni a kilépő dokumentumait és elutalni a fizetését? Az utolsó munkanapját vagy a felmondási idő leteltét követő...

Tovább a teljes cikkhez

Munkaruha-ellenérték - bérből való levonása munkaviszony megszűnésekor

Társaságunk cafeteria keretében munkaruhát juttat dolgozóinak bizonyos összegben. A munkaruha kihordási idejét egy évben határozta meg. A cafeteriaszabályzat szerint időarányosan...

Tovább a teljes cikkhez

Pedagógusilletmény-megállapítás és a munkáltatói mérlegelés

Pedagógusok illetményének megállapításánál kötelező beépíteni a 3 évenkénti szakmai gyakorlati idő okán adható 2,5%-os emelést azoknál, akik 2023 decemberében a garantált...

Tovább a teljes cikkhez

Többlettanítási díj az átfedési időre

A Púétv. 130. §-a szerinti átfedési időre járó többlettanítási díj helyes értelmezéséhez szeretnénk segítséget kérni. Jár-e az átfedési időre díjazás azoknak az...

Tovább a teljes cikkhez

Polgármesteri és képviselő-testületi mandátum lejárta

2024 júniusában egy időben kerül sor az önkormányzati és az európai parlamenti választásokra, azonban a polgármester és a képviselő-testület mandátuma 2024 októberéig tart....

Tovább a teljes cikkhez

Pedagógusbér - sávok és csökkenthetőség

A 2024. évi tanárbéremelés érdekében az 1615/2023. Korm. határozat 6. pontja így rendelkezik: "a kormány felkéri a nem állami fenntartású köznevelési intézmények, valamint a Gyvt....

Tovább a teljes cikkhez

Rendszeres változás a délutáni műszakpótlékra jogosultságnál

A Gyvt. 15. §-ának (10) bekezdése szerinti, ún. "délutáni műszakpótlék" szabályának alkalmazása során a "rendszeres változás" meghatározásakor alkalmazható-e az Mt....

Tovább a teljes cikkhez

Online változat

Nyomtatott változat

Egyedi adathordozó

7 napon belüli válaszadás

Plusz kreditpontok díjmentesen

Tematikus videók

Céginformáció (feketelista.hu)

Online változat

A Munkaügyi Levelek jelen online változata (előfizetés) két alapfunkciót lát el: a főoldalon található kereső segítségével kereshetővé teszi a honlap 2008 óta megjelent teljes tartalmát; az ugyanott található kérdezőmező segítségével pedig kérdés intézhető a szerkesztőséghez. Az online változat tartalma 2-3 hetente bővül a nyomtatott lapként megjelenő – azzal teljesen egyező – tartalommal. Az online változatban is kizárólagosan az olvasó kérdez – a szerkesztőség válaszol szerkezetben találhatók a cikkek, jelenleg összesen 4946 cikk (kérdés-válasz). A Munkaügyi Levelek előfizetői (igénylés esetén) egyedi adathordozón is megkapják a lap teljes tartalmát a tárgyévet követő első negyedévben.

Nyomtatott változat

A Munkaügyi Leveleket a hatályos munkaügyi szabályozásnak megfelelő igény hívta életre. A 2-3 hetente ma is megjelenő nyomtatott változat tartalma kizárólagosan az olvasó kérdez – a szerkesztőség válaszol logikára épül fel. Tartalomjegyzékét az olvasói kérdések képezik, melyek rövid címmel vannak ellátva – így a lap tartalma akár egy perc alatt áttekinthető. A nyomtatott változat (előfizetés) tartalmával folyamatosan bővül az azzal tartalmilag egyező jelen online változat. A lap első száma 2008. május 19-én jelent meg, legfrissebb lapszáma az 258-ik lapszám, amely az 4946-ik cikkel zárul. A szerkesztőség tagjait lásd itt. A nyomtatott változat
címlapja itt 
Munkaügyi Levelek legfrissebb szám
látható.
A Munkaügyi Levelek előfizetői (igénylés esetén) egyedi adathordozón is megkapják a lap teljes tartalmát a tárgyévet követő első negyedévben.

Egyedi adathordozó

A Munkaügyi Levelek teljes tartalma megjelenik minden naptári évet követő első negyedévben, melyet a lap előfizetői az előfizetés jogán (igénylés esetén) kapnak meg egyedi adathordozón lévő alkalmazás formájában.
Az alkalmazás mindig a 2008. május 19-én megjelent első lapszámtól a legutolsó naptári év decemberéig bezárólag tartalmazza valamennyi cikket, amely ebben az időintervallumban megjelent. Az alkalmazás tartalma így mindig az utolsó hozzáfűzött naptári év tartalmával bővül. Az alkalmazás egyszerű keresővel van ellátva, amelynek segítségével ugyanúgy kereshető a Munkaügyi Levelek tartalma, mint annak online változatáé. .
Az alkalmazás futtatásához szükséges rendszerkövetelmények:
minimális hardverigény: optikai meghajtóval rendelkező számítógép, minimum 500 MB szabad tárhely, az operációs rendszer Windows 7 vagy annál magasabb verzió. Az alkalmazás indítása után csak a képernyőn megjelenő utasításokat kell követni.

7 napon belüli válaszadás

Előfizetőink számára nyújtott személyi szolgáltatás, amely során egyedi munkaügyi kérdéseikre, problémáikra 7 naptári napon belül e-mailben írásos választ kapnak szerkesztőinktől. A szolgáltatás igénybevételéhez lásd: Tudnivalók kérdezőknek.

Plusz kreditpontok díjmentesen

A könyvvizsgáló, adótanácsadó, adószakértő és mérlegképes könyvelő előfizetőink társhonlapunkon, a kotelezotovabbkepzes.hu-n díjmentesen szerezhetnek újabb kreditpontokat a honlap tananyagainak megtekintésével. A kotelezotovabbkepzes.hu használata előzetes regisztrációhoz kötött, amely a személyes e-mail-cím megadásával elvégezhető a https://kotelezotovabbkepzes.hu/ regisztracio/ oldalon a tananyagok megtekintése előtt.

Tematikus videók

Így működik az eÁFA-rendszer 2024-től Megnézem

Számviteli változások 2024 Megnézem

Az adótörvények 2024. évi változásai Megnézem

Összes korábbi konferenciánk videón Megnézem

Céginformáció (feketelista.hu)

A feketelista.hu 10 közhiteles állami nyilvántartás összevonásával létrejött cégnyilvántartás, amely az adószám segítségével összekapcsolja és céghez köti az utolsó öt évben nyilvánosságra hozott különféle hatósági eljárásokat és törvénysértéseket.
Megnézem