Munkaerő-piaci kilátások

Az idei 50 ezer forintra emelt minimálbér ismét sok vitát váltott ki, elsősorban persze a munkaadók tiltakoztak, hiszen az ő terheik növekedtek, az intézkedés a munkavállalóknak kedvező. A minimálbér-emelést azonban nem lehet végrehajtani az általános bérszínvonaltól függetlenítve, hiszen akkor több ágazatban, számos munkahelyen óriási bérfeszültség keletkezik az alacsony keresetű dolgozók fizetései között. Ez pedig további gondokat okoz.

Reálkereseti trendek

Az egy keresőre jutó reálbérek 1999-ben Magyarországon megegyeztek az 1996. évivel, s 15 százalékkal voltak alacsonyabbak, mint a rendszerváltás előtt. A reálkeresetek 1997-ben az előző évinek 104,9, 98-ban 103,6, egy évvel később 102,5 és tavaly 101,5 százalékát érték el, vagyis folyamatosan csökkentek. Eközben a minimálbérek tekintetében is korrekciót hajtottak végre, aminek az lett az eredménye, hogy a kötelező legkisebb bér 1997 és 2000 között 17 ezer forintról 25 500 forintra emelkedett, vagyis a minimálbér és az átlagkeresetek viszonya 1997-ben 29,7, egy év múlva 28,8, majd 1999-2000-ben 29,1 százalék volt. A 40 ezer forintra emelt minimálbér 156,9 százalékos emelést jelentett, mégpedig egy olyan bérrendszer keretei között, amelyben a 100 forint munkabérre jutó közvetlen és közvetett költségek – a tb, az egészségügyi hozzájárulás, a táppénz, a munkáltatói járulék – együttesen 47 százalékos többletkiadást jelentenek a vállalkozások számára. S e körbe beleértendők a mikro-, egy-két személyes kényszervállalkozások és a több ezer főt foglalkoztató nagyvállalatok egyaránt. 2000-ben a GDP 5,2 százalékkal nőtt ugyan, de a reálbérek még mindig csak 1,5 százalékkal emelkedtek.

Alulértékelt gazdaság

A munkavállalók számára azonban a nettó értékek a lényegesek. A statisztikai adatok szerint 1992-ben 100 forint bruttó bérből az elvonás – 10 százalék tb-járulék, 1 százalék munkavállalói járulék, átlagosan 19 százalék szja – összesen 30,5 százalékot tett ki. Tavaly már 11 százalék tb-t, 1,5 százalék munkavállalói járulékot és átlagban 23 százalékos szja-t, azaz 100 forint bérből 35,5 százalékot vontak el. Nemzetközi összehasonlításban pedig a hazai átlagkeresetek az EU-átlag 10 százalékát érik el.

A keresetek és a jövedelmek alacsony szintje komoly társadalmi probléma, de ennél is komolyabb gond ennek makrogazdasági, illetve mikrogazdasági következménye – állítja Pitti Zoltán közgazdász. Úgy véli: a gazdaság alulértékelt, s nem érzékeny a bruttó hozzáadott értéket befolyásoló körülményekre. A mérsékelt jövedelemkiáramlás a lehetségesnél alacsonyabb fogyasztási keresletet valószínűsít, és ezzel fékezi a belső gazdaság fejlődését. A közgazdasági szabályozás szigora – a valorizálás nélküli jövedelemelvonás – visszafogó hatású, rontja a gazdaság összteljesítményét, a központi szabályozással fékezett bérek pedig a piaci versenyt is fékezik.

A KSH adatai szerint 2001 első félévében a teljes munkaidőben foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete 96 600 forint volt, a versenyszférában 97 900, a költségvetési szervezeteknél 94 200 forintot kerestek. Ugyanebben az időszakban a nettó átlagkeresetek 15,4 százalékkal nőttek, csakhogy a hivatalos fogyasztói árindex is nőtt, igaz, csak 10,4 százalékkal, vagyis 4,5 százalékkal nőttek valójában a keresetek. A keresetekbe azonban nemcsak a bérek, hanem a jutalmak és az egyéb juttatások is beszámítandók. Nem nehéz tehát elképzelni, hogy – például – a költségvetési intézményeknél, mint a kórházak, az iskolák esetében milyen bérfeszültség keletkezik, ha az átlagkereset 94 200 forint, és a pedellus vagy a beteghordó 50 ezer forintot kap.

A tartalékok elfogytak

Ennél is rosszabb helyzetbe kerültek a versenyszféra egyes területei, ahol, mint mondják, már nincs miből kigazdálkodni a minimálbér-növeléshez szükséges keretet. A tavalyi 40 ezer forintra emelés ugyanis elvitte a tartalékokat. Voltak vállalatok, ahol már a jutalmakat "béresítették", másutt nyolc óráról hatra csökkentették a munkaidőt, sok helyütt pedig azt a megoldást választották, hogy nem emelték a béreket, hanem a béremelésre szánt összegből fizettek a minimálbéres kategóriába tartozóknak. Vagyis a magasabb végzettségű "értékesebb" dolgozók a 10 százalékos inflációt követő bérrendezés helyett legfeljebb 6-8 százalékot kaptak. A munkáltatók, mint például a könnyűipari szövetség tagvállalatai, úgy látják, hogy erejük végére értek, nincs honnan előteremteni a 2002-ben esedékes béremelés keretét. Nemcsak Európában érezhető a lanyha recesszió, hanem Magyarországon is csökken a megrendelések száma, s ilyen helyzetben a vállalkozások többsége a talpon maradásért, a túlélésért küzd, s nem azt fontolgatja, hogy emelje a minimálbért. Az emelésnek logikus következménye lesz a tömeges elbocsátás, ami érthető vállalati reakció. Ezzel szemben a kormányzat azt az álláspontot képviseli, hogy ez most sem lesz reális veszély, hiszen a 2001-es adatok sem ezt bizonyították. Valóban, ám azt a vállalatok sem titkolják, hogy a már említett megoldásokkal képesek voltak átvészelni a minimálbér okozta nyomást. De egy évben két, a gazdálkodókat sújtó intézkedés – mint a forint sávszélesítése és a minimálbér emelése – a csökkenő megrendelések mellett túlságosan nagy terhet jelent.

Aggályos a kompenzáció

A munkaadók ötlete, hogy a költségvetés viselje, de legalább kompenzálja az 50 ezer forintos minimálbér többletterheit, eleve kudarcra volt ítélve, hiszen ilyen döntés egyetlen kormánytól sem várható el. Nem hatotta meg a döntéshozókat az az érvelés sem, hogy jelentős költségvetési bevétel származik a kényszerű béremelésből. Egyes számítások szerint az 5 főnél többet foglalkoztató cégek a minimálbér-emelés után 23,7 milliárd forinttal többet fizetnek be a költségvetésbe. A mikrovállalkozások, amelyek száma 185 ezer és 300 ezer embert foglalkoztatnak, kétszer akkora terhet kell hogy vállaljanak, mint az 5 főnél többet foglalkoztató nagy cégek, vagyis ők is 23,7 milliárddal növelik a költségvetési bevételeket.

A kedvezőtlen hatások csillapítására 2001-ben 2 százalékkal csökkentették a tb-járulékot, és a személyi jövedelemadó alsó határát 480 ezer forintra emelték. Az idén ismét 2 százalékkal csökkent a tb-járulék, és a személyi jövedelemadó alsó határát 600 ezer forintnál húzták meg. A Munkaerő-piaci Alapból 15 milliárd forint úgynevezett foglalkoztatási támogatási keretet különítettek el arra, hogy a minimálbér-emelés "esetleges kedvezőtlen hatásait" ellensúlyozzák. Mint azt a Foglalkoztatási Hivatalban állítják, a támogatás feltételei kedvezőbbek lesznek, mint 2001-ben, amikor tavasszal összesen 1 milliárd forint állt rendelkezésükre a kompenzációhoz, és ebből mindössze 200 millió forintot igényeltek a vállalkozások. Az ősszel megismételt pályázatra 1,8 milliárd forintot különítettek el, és ekkor már bátrabbak voltak a vállalkozók, több mint négy és fél ezren 1,6 milliárd forint kompenzációt igényeltek. Szakértők szerint főként bérmunkát végző kisvállalkozások, varrodák jelentkeztek, amelyek azt is vállalják, hogy a munkaügyi ellenőrök időről időre meglátogatják a cégüket. Számos mikrovállalkozás viszont nem vállalja a kockázatot, hogy alig 100 ezer forintnyi támogatás miatt állandó ellenőrzésnek legyen kitéve. Ezek alapján nem tudni, hogy az idei évre szánt 15 milliárdból mennyi talál majd gazdára, és a minimálbér-emelés miatt nehéz helyzetbe került vállalkozások közül mennyien élnek inkább a létszámcsökkentéssel, mintsem a kompenzáció igénybevételével. A hivatal közlése szerint a 2002-es folyósítás mechanizmusáról még nincs végleges döntés.

2001-től valamennyi, eddig "hivatalból járó", a rendszerből fakadó munkaerő-piaci támogatás átkerült a Széchenyi-terv égisze alá. Így akik azt gondolják, hogy e program keretében pluszforráshoz jutnak, nem kapnak mást, mint az őket a munkaerő-piaci támogatásból amúgy is megillető kompenzációt.

Becslések sincsenek még arról, hogy mit jelent majd foglalkoztatási, adóbevételi szempontból, hogy a dolgozó nyugdíjas nyugdíja köztehermentessé vált, s csak az a feletti keresetét terheli levonás.

Béresített támogatás

A 2001-es foglalkoztatással kapcsolatos intézkedések, a minimálbér emelése, a Munka Törvénykönyvének változásai nem segítették, hanem még nehezebb helyzetbe hozták az agrárágazatot. Szeremi Lászlóné, a Mezőgazdasági Termelők és Szövetkezők Országos Szövetsége (MOSZ) szakértője nem túl derűlátóan ítéli meg a 2002-es lehetőségeiket. Az 50 ezer forintra emelt minimálbér előrevetíti az elbocsátásokat, mert a mezőgazdasági szövetkezeteknek nincs olyan tartalékuk, amelyből a kötelező béremelést fedezni tudnák.

Csak a tavalyi minimálbér-emelés az agrárágazatban tízmilliárd forint olyan pluszköltséget jelentett, ami mögött nem volt többletteljesítmény. A munkáltatók az állami akaratot csak úgy tudták teljesíteni, hogy megnövelték a részmunkaidőben foglalkoztatottak számát, és azt a parányi szociális támogatást, amely még megvolt az ágazatban, "béresítették". Az önkormányzatok és az állam nem tudta ezt pótolni, ezért a mezőgazdaságban dolgozók szociálpolitikai helyzete a többi ágazaténál sokkal rosszabb. Ha pedig azt is figyelembe vesszük, hogy itt az átlagkereset 66 ezer forint, a termelékenység pedig nagyon alacsony, nyilvánvalóvá válik, hogy nincs más út, mint az elbocsátások. Az agráriumban – jellemzően – még mindig, és folyamatosan nagy a "létszámkibocsátás", ami mögött a mezőgazdaság problémája húzódik meg. A 2002-es 50 ezer forintra emelt minimálbér az ágazat számára katasztrofális hatással lehet. Nemcsak azért, mert az átlagkereset – amely az ágazat 80 százalékára jellemző – csupán 16 ezer forinttal haladja meg a minimálbért, hanem azért is, mert az emelés óriási bérfeszültséghez vezet.

Koncepció nélkül

A kompenzáció lehetőségével eddig sem sok mezőgazdasági vállalkozás élt, aminek elsősorban a pályázatok bonyolultsága volt az oka. A 2002-es támogatási pályázatok elkészítésében, a kérdőívek kitöltésében az agrár-munkaadói szervezetek terveik szerint segítséget nyújtanak.

Az agrárium problémáinak megoldására nyilvánvalóan csak egy átgondolt, az eddigiektől eltérő, az ágazat sajátosságait és gondjait figyelembe vevő agrárpolitika hozhat megoldást – hangsúlyozta Szereminé. De ez nem az érdekvédelmi szervezet, hanem az agrártárca feladata. Ugyanakkor az is a tényekhez tartozik, hogy egyelőre nincs sok remény a pozitív változásra.

Számos "részkérdésben" is sok kifogás fogalmazható meg. A Munka Törvénykönyve bizonyos rendelkezései például valójában nem segítik az ágazatot. Ugyanis az idénymunkánál megszűnt az éves munkaidőkeret. Csak kollektív szerződéssel lehetne éves munkaidőkeretet megállapítani, kollektív szerződés pedig a mezőgazdasági szövetkezeteknél nincs. Ha a munkaidő-beosztástól eltérően foglalkoztatják a dolgozókat, akkor az rendkívüli munkavégzésnek minősül, vagyis túlmunkának. Ezért pedig 50 százalékos bérpótlékot kell fizetni. Aki egy kicsit is ismeri az ágazatot, az tudja, hogy a mezőgazdaságban még egy hétre előre sem lehet pontosan megmondani, hogy mikor, milyen munkákat kell elvégezni, nem hogy egy évre előre munkaidőkeret-szerződést kötni. Így nem marad más, mint a bérpótlékkal kifizetendő túlmunka, amely csődhelyzetbe kényszerítheti a szövetkezeteket. Az a helyzet állhat elő, hogy kevesebb ledolgozott órára a szövetkezetnek több bért kell kifizetnie.

Munkahelymegtartó pályázat

Szereminé elmondta: a mezőgazdaság sajátos helyzetéből fakadóan ebben az ágazatban speciális foglalkoztatáspolitikai feladatok kerülnek előtérbe. Miután az ágazatban a 45 év felettiek alkotják a munkanélküliek legszélesebb és legkilátástalanabb tömegét, ezért az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) e korosztályt megcélozva munkahelymegtartó pályázatot írt ki. Ennek keretében azonban nemcsak a 45 éven felüliek bérköltségeit lehet elnyerni, ami évente fejenként 150 ezer forint, hanem a termelés korszerűsítéséhez szükséges berendezések beszerzésére is lehet pályázni. És ugyanebből a keretből kaphatnak támogatást a projektmenedzserek is. Összesen egy főre vetítve a három jogcímmel 1 millió forintnyi támogatást kaphatnak a szövetkezetek. A pályázat első köre áprilisban zárul, és ha ez sikeres lesz, akkor érdemes folytatni.