Az uniós csatlakozás előkészületei jegyében Magyarország – a Csatlakozási Partnerség ajánlásaival összhangban, illetve az Európai Bizottság Foglalkoztatási és Szociális Főigazgatóságával együttműködve – értékelte a hazai foglalkoztatáspolitika rövid távú prioritásait. A tavalyi év végén aláírt dokumentum – melynek különböző módosított változatait az Országos Munkaügyi Tanács (OMT) is megtárgyalta – azon egyeztetett célokat foglalja össze, amelyek mentén a hazai foglalkoztatáspolitika átalakítása folytatódhat.
A feladatok meghatározása során a kormányzat abból indult ki, hogy a magyar gazdaság bővülésével és a versenyképesség javulásával a munkaerő iránti igény is növekszik. A foglalkoztatottak körének bővítéséhez azonban mindenképpen szükséges a jelenleg inaktív, de munkaképes korúak integrációja, illetve a feketemunka visszaszorítása a legális gazdaság javára. Ezen intézkedések – várhatóan – a munkaerőpiac leghátrányosabb helyzetű csoportjait is érintik majd, noha e kör számára speciális programokra van szükség.
A foglalkoztatási szint növeléséhez az elkövetkezőkben kiemelt figyelmet kell fordítani a rugalmasabb munkaerőpiac feltételeinek megteremtésére. Ennek alapján a tervek közt szerepel a foglalkoztatás terheinek csökkentése, a rugalmas munkavállalási formák szélesítése, illetve a passzív munkaerő-piaci eszközök kiváltása az aktív programokkal. A kormányzat és az Európai Bizottság egyetért abban, hogy folyamatosan értékelni és figyelni kell a meglévő munkaerő-piaci projekteket, továbbá – az infrastruktúra, illetve a helyi emberi erőforrás fejlesztésével – segíteni szükséges a regionális mobilitást.
Ugyancsak figyelemmel kell kísérni az Állami Foglalkoztatási Szolgálat munkáját, a szociális partnereket be kell vonni a foglalkoztatási programok kidolgozásába és végrehajtásába, illetve mérni kell a minimálbér megemelésének hatásait.
Az Európai Bizottság – egyeztetve a magyar kormánnyal – nemcsak a folyamatosan értékelendő, de a felülvizsgálandó területeket is kijelölte. Ezek szerint az adózási és az ellátási területek kölcsönhatásai, az iskolai és az iskolán kívüli képzés hozzáigazítása a munkaerőpiac igényeihez, valamint a nemek közti különbségek áthidalása olyan prioritások, amelyeket – az európai követelményekhez való felzárkózás miatt is – felül kell vizsgálni.
Gazdasági fejlődés Magyarországon, 1992-2000 |
|||||||||
|
1992 |
1993 |
1994 |
1995 |
1996 |
1997 |
1998 |
1999 |
2000 |
|
|
GDP-mutatók (1989 = 100) |
82,4 |
81,9 |
84,3 |
85,5 |
86,6 |
90,6 |
95,1 |
99,1 |
104,3 |
|
GDP-növekedés (%)* |
-3,1 |
-0,6 |
2,9 |
1,5 |
1,3 |
4,6 |
4,9 |
4,2 |
5,2 |
|
Ipari termelés növekedése (%)* |
-9,7 |
4,0 |
9,6 |
4,6 |
3,4 |
11,1 |
12,5 |
10,7 |
18,3 |
|
Fogyasztói árak növekedésének mutatója (%)* |
23,0 |
22,5 |
18,8 |
28,2 |
23,6 |
18,3 |
14,3 |
10,0 |
9,8 |
|
Munkanélküliségi ráta (ILO) |
9,8 |
11,9 |
10,7 |
10,2 |
9,9 |
8,7 |
7,8 |
7,0 |
6,4 |
|
Foglalkoztatottak száma (%)* |
- |
-2,3 |
-2,0 |
-1,9 |
-0,8 |
-0,1 |
1,4 |
3,1 |
1,0 |
|
Munkaerő termelékenysége (%) a)* |
- |
-1,7 |
5,0 |
3,5 |
2,1 |
4,7 |
3,5 |
1,1 |
4,2 |
|
Bruttó reálbér növekedése (%)* |
1,7 |
-0,5 |
5,1 |
-8,9 |
-2,6 |
3,4 |
3,5 |
5,5 |
3,4 |
|
Nettó reálbér növekedése* |
-1,4 |
-3,9 |
7,2 |
-12,2 |
-5,0 |
4,9 |
3,6 |
2,5 |
1,5 |
|
a) GDP/munkavállaló * előző év = 100% Forrás: Központi Statisztikai Hivatal (KSH) |
|||||||||
Az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök az érintett résztvevők létszáma szerint 1998-
2001. I. félév között |
||||||
|
1998 |
1999 |
2000 |
2001. I. félév |
2000/1998 |
1997/1994 |
|
|
Képzés |
79 604 |
84 764 |
88 173 |
54 418 |
110,8 |
80,9 |
|
Bértámogatás |
49 596 |
51 741 |
50 971 |
39 299 |
102,8 |
80,6 |
|
Közhasznú foglalkoztatás |
116 113 |
120 575 |
93 441 |
52 568 |
80,5 |
145,3 |
|
Munkahelyteremtő beruházás |
17 498 |
17 642 |
12 420 |
8 831 |
71,0 |
89,7 |
|
Korengedményes nyugdíj |
1 914 |
828 |
133 |
6,9 |
49,5 |
|
|
Vállalkozói támogatás |
4 343 |
4 364 |
4 979 |
3 503 |
114,6 |
37,0 |
|
Útiköltség-térítés |
8 062 |
10 973 |
10 094 |
6 469 |
125,2 |
175,7 |
|
Pályakezdő eszközök |
23 330 |
21 073 |
18 288 |
12 039 |
78,4 |
|
|
Munkahelymegőrzés |
4 587 |
9 953 |
7 157 |
653 |
156,0 |
|
|
Önfoglalkoztatási támogatás |
3 027 |
4 450 |
5 325 |
5 408 |
175,9 |
|
|
Járulékátvállalás |
1 805 |
2 339 |
3 876 |
6 138 |
214,7 |
|
|
Összesen |
309 879 |
328 522 |
294 857 |
189 326 |
95,2 |
100,8 |
|
Forrás: GM |
||||||
Regionális különbségekA gazdasági fejlettség és a foglalkoztatottság tekintetében Magyarország régiói közt igen jelentősek a különbségek. Míg az ország nyugati és központi részén a munkanélküliségi ráta öt százalék alatt van, addig az északi és az északkeleti régiókban eléri a 11-12 százalékot. A munkaerőpiacról való kivonulás is lényegesen magasabb a hátrányos helyzetű megyékben, s az állástalanságtól sújtott térségek – általában – lemaradnak a munkahelyteremtésben is. Magyarországon ugyanakkor az is jellemző, hogy hagyományosan alacsony a regionális mobilitás: s ez mind a határon belüli, mind az azon kívüli lakó- és munkahely-változtatásra is igaz. A népesség-nyilvántartás adatai szerint a 15-55/59 éves lakosság körében éves szinten 2,2-2,4 százalék volt a költözések százalékos aránya az elmúlt tíz esztendőben, s nem történt látványos fordulat az ingázók – 1990-ben 25,3, 1996-ban 25,4 százalék – tekintetében sem. A regionális gazdaságfejlesztési program a termelés, az innováció és az információs hálózatok kiépítését tűzte ki célul, s prioritásként említi a szállítási infrastruktúra kiépítését. A lassan fejlődő területeken pedig mindenekelőtt a helyi kezdeményezéseken alapuló, tanácsadással és képzésekkel megerősített, jövedelmet biztosító új tevékenységek – azaz a szociális gazdaság – megerősítése lehet célravezető. Az elmaradott körzetekben különösen fontos a tartósan munkanélküliek foglalkoztathatóságának javítása, aminek feltétele a munkaerő-kereslet élénkítése. De a regionális mobilitás segítése sem kerülhet le a napirendről. E téren már vannak eredményes, a jövőben is fenntartandó támogatások. Így például a munkáltatók részére biztosított közlekedési költségtérítés – amennyiben a munkaadó olyan munkanélkülit vesz fel, aki távolabbról jár be – vagy a munkavállaló és a munkaadó által is igényelhető lakástámogatás. Hasonlóképpen az a vállalkozás is igényelheti toborzási költségei visszatérítését, amely magas munkanélküliséggel sújtott térségben keres munkaerőt. |
Munkaerő-forgalom: 1993-2000A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) elemzése szerint, míg 1993-ban 60 százalékkal többen léptek ki a munkaerőpiacról, mint ahányan beléptek a munka világába, addig 2000-ben már csak öt százalékkal haladta meg a kilépők száma a belépőkét. A korcsoportonkénti vizsgálatból kiderül, hogy a munkaadók – az álláshelyek betöltésekor – egyre inkább a fiatalabbakat, a 20 és 29 év közöttieket részesítik előnyben. Ugyanakkor a dolgozók közül mind többen találnak álláshelyet a feldolgozóiparban, s ezen belül is a gépiparban. Ez utóbbi tendencia magyarázata az e körben meghonosodott vállalkozások számának gyarapodása, illetve a fejlett technika térhódítása. A munka világából kikerülők száma az 1993. évi 634 ezerről – folyamatosan csökkenve – 2000-ben 417 ezerre mérséklődött. A kilépők többsége azonban – 1993-ban 69, míg 2000-ben 54 százaléka – nem állt ismét munkába: mert már nem akart, illetve már nem tudott. A vizsgált időszak első éveiben – kerülendő a munkanélküliséget – sokan választották a nyugdíjazást, különösen a korkedvezményes és az előnyugdíjazást. A szigorítások következtében azonban – a vizsgált időszak végére – mérséklődött azok száma, akik a nyugdíjazást választva kerülhettek ki a munka világából: harmincszázalékos arányuk húsz százalék alá esett vissza |
